Nagyböjt nem múlhatott, hogy ne látogassam meg gyermekeimet Gálospetriben.
Idejét a húsvét előtti Örömvasárnapra időzítettem.
Lázasan készülődtem, hiszen vezető váltás történt a Szentháromság Otthon élén.
Vasárnap délben, Érmihályfalva vasútállomásán vártak rám.
Ildikó, az otthon vezetője, Erzsike, János a kedves székely házaspár, és Józsika keresztfiam.
Nagy volt a nyüzsgés az otthonban.
A vendégek között örömmel üdvözöltem Fellegi Katókát, régi ismerősömet, barátomat a Baptista Szeretetszolgálat önkéntesét.
Ildikóval megismerkedtem, egyeztettük együttműködésünk soron lévő feladatait.
Ebéd után, az otthon mikrobuszával Értarcsára utaztunk vasárnapi szentmisére.
Mihály Balázs Atyamisézett a kicsiny kápolnában, amit zsúfolásig megtöltött népes gyermekseregünk.
Mise után, Gálospetriben Apák Napjára emlékeztünk.
János Bácsit köszöntöttük.
Jó szívvel gondoltunk Csaba Testvérre, aki kétezer gyermek atyja.
Jelképesen Józsika nyakába tettem a ferencesek Tau keresztjét, ami minden gyermeknek szólt.
Assisi Szent Ferenc imájával koronáztuk meg az Örömvasárnap felemelő pillanatait.
A hazautazásom előtti búcsúzás alkalmával boldogan, őszinte szívvel mondtam Ildikónak:
Örülök, hogy a gyermekek jó kezekben vannak.
Bízom Benne és segítőiben.
Böjte Csaba gondolatát idézem:
„Bizalom nélkül minden nevelési, oktatási erőfeszítésünk hiábavaló.
A leggondosabban elkészített levesben is elég egy légy irritáló jelenléte ahhoz, hogy ehetetlen legyen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése