Isten akaratában

Szomorú hírt kaptam a mai napon. Katalin Nővéremet második férje elhagyta, albérletbe költözött. Ez indított töprengésre. Magam is kétszer házasodtam, mindkétszer válás lett a vége. Igyekeztem rendbe tenni, azt mondtam feleségemnek, nem lehet így vége, mert minket Isten is egymásnak teremtett. Akkor még nem tudtam, hogy feladatom csak addig volt, amíg feleségem és kisfia összeszedte magát. Addig volt feladatom, amíg értékeimből mind többet át tudtam adni nekik. Válásunkat követően Isten a debreceni ferences közösséghez vezérelt, mert ott vártak új feladatok. Nem kerestem magam mellé új feleséget, mert jegyességre készülök Jézussal, akit szerelmes hittel szeretek, követek. Életünk során hányszor kérdezzük magunkat, hogy mit követtem el, hogy Isten így büntet? Már tudom, hogy Ő mindig tudja, mi jó nekem. Bár az Úr imájában, akár naponta többször is elismételjük: „Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod”. Vajon komolyan is gondoljuk, mert kellene. Bátorság, erő kell hozzá. Isten akaratában megerősödve tudjuk elviselni keresztjeinket, hogy az Ő országába jussunk.