Szellemi jólétben

Az ember életében a születésnap mindig alkalmat teremt a számvetésre. Visszatekintünk életünkre, számba vesszük, hogy mit szereztünk, mit veszítettünk. Ma, édesapám születésnapjához közeledve, én is ezt teszem. Apa negyvenöt éve hagyott itt minket. Nem hagyott maga után milliókat, csak egy becsülettel, erőfeszítésekkel teli életet. Három gyermeket, akiket ellátott olyan emberi értékekkel, mint tisztesség, kitartás, szorgalom, szeretet, összetartás. Soha nem vágytunk gazdagságra. Megtanultunk szerényen, szegényen élni. A fotó, amelyet kezembe vettem, különös szerepet játszik életemben. Amikor betegségemből felépülve a Tiszadobi Gyermekváros szolgálati lakásában húztam meg magam, étkezőmmel szemben helyeztem el. Teljesen letaglózott a felismerés, hogy elveszítettem otthonom, képességeim legjavát. Mihez kezdjek magammal? Már- már halálos döntést hoztam, amikor Anya szemébe néztem. Mintha megszólalt volna: Nézz a szemeimbe, majd menj tükör elé, és nézd saját szemeid! Ugyanazt a szeretetet, jóságot láthatod benne! Ez a te örökséged és küldetésed hogy tovább add az embereknek! Gondolataim végére egy idézet kívánkozik: “Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.” (Goethe)