"Fájdalommentes őszülés"

A hó belepte a várost. Utcára lépni életveszélyes számomra. Mit tehetnék, növesztem a hajam és emlékezem. Egy régi kép akad kezembe. Sárbogárdon készült, Dávid keresztfiam névadó ünnepségén. Abban az „átkosban így neveztük. Én, az alakulat KISZ- titkáraként, magam szerveztem ezeket az ünnepségeket. Istentagadó életet éltem, de valahol ott volt bennem az érzés, amit Falu Tamás így foglal szavakba: Falu Tamás: Istenem add... Istenem, add, hogy jó legyek, ne üssek sohasem sebet, hulljon ölembe két kezem, mielőtt velük vétkezem. Ne érezze élő, se holt, hogy késem szívükbe hatolt, alhassam át az éjszakát, ne keltsen fel sohase vád. Egész életemben jóra törekedtem. Igyekeztem úgy élni az életem, hogy mindenkor bátran nézhessek az emberek szemébe. Most, amikor visszanézem ezeket a megfakult fotókat, nem buggyannak könnycseppek a szemembe. Az úton végig kell mennünk és amikor Urunk elé állunk, nyugodt szívvel mondjuk: „Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is.”