Van ami fontosabb

„Nulladika”- így nevezem magamban a hónapnak ezt az időszakát. Előző havi jövedelmem elfogyott, az új még nem érkezik. Korábban nagyon rosszul éreztem ilyenkor magam. Ma már pánik nélkül elfogadom pénztelenségem. A hétvégi bevásárlásnál történt velem, hogy a szomszédos élelmiszer üzletből kilépve, Jánost, a Sámsonkertből bejáró, hajléktalan, nincstelen barátomat pillantottam meg. Kezében kartonpapíron aprópénzt tartva kéregetett. Odaléptem hozzá, kézfogással köszöntöttem. Pénzt most nem tudok adni. Barátságosan a szemembe nézett, és megszólalt: Az nem fontos, csak az, hogy mindig megismerjük egymást! A szegényember bölcsessége. Mert fontos a jótékonyság, de legalább ilyen fontos, hogy az elesettben meglássuk az embert!