Üdvözlégy Mária!

Hétvégén, a felvidéki Barkára zarándokoltam testvéreimmel, Kármelhegyi Boldogasszony Búcsúra. Zarándokutunkat a Ferences Ifjúságnak ajánlottuk fel. Mária lábaihoz vittem kéréseimet. Közbenjárását kértem ifjúsági klubunk szervezéséhez. Már hetekkel a zarándokút előtt gyűjtöttem a gyermekruhákat, játékokat, édességet. Összegyűlt egy táskára való adomány. Barkára érkezve, első utam a romatelep utolsó, düledező házához vezetett. A ház a barlangkápolna lábánál áll. Nagy volt az öröm a családnál. A szülők: Robi és Ilona hét kicsiny gyermekét neveli. Bár életük nélkülözéssel telik, első dolguk volt, hogy gőzölgő bablevest tettek elém. Eszembe jutottak zarándoktársaim figyelmeztető szavai: Ne menjetek fel egyedül a barlanghoz, mert a cigányok megtámadnak benneteket! Engem étellel és kávéval „támadtak”. Szégyelltem magam, helyettük. Azután vasárnap, amikor Barsi Balázs ünnepi miséje végén elénekeltük: Üdvözlégy Mária”, tudtam, hogy kéréseim meghallgatásra találnak, hiszen Égi Édesanyámat úgy köszöntöttem, ahogyan az anyáknak igaz örömet szerzünk. Gyermekeinek szerzünk örömet. A Nap ragyogott, szememben könnycsepp jelent meg.