Anyaszív

Bevezetőül egy Marci barátomtól kapott szívszorító történettel kezdem: „Egy igaz történ történet, a Japánt megrázó földrengés során történt… Miután a földrengés véget ért, az egyik mentőosztag egy fiatalasszony házához ért, ahol a repedéseken keresztül látni lehetett annak holttestét. Az asszony teste egy furcsa térdelő pozícióban volt, mintha imádkozott volna. Törzse előredőlt és két kezével valamilyen tárgyra támaszkodott. A ház az asszony hátára és fejére omlott. Nagy nehézségek árán a mentőosztag vezetője átnyúlt kezével a keskeny nyíláson, és próbálta elérni az asszony testét. Azt remélte, hogy talán még mindig életben találja. Viszont a hideg, merev test ennek az ellenkezőjéről árulkodott. Az osztag majdnem tovább is állt, a következő romokba dőlt ház irányába tartva. De valamilyen oknál fogva az osztagvezetőnek az az ellenállhatatlan érzése támadt, hogy vissza kell menniük a holt asszony házához. Ismételten letérdelt és kezeivel benyúlt a keskeny résen, hogy megtapogassa az asszony teste alatt levő kevés helyet. Hirtelen izgatottan felkiáltott: - Egy gyermek! Egy gyermeket találtam! Közös erőfeszítéssel az osztag tagjai óvatosan egyenként elmozdították a romokat a halott asszony körül. Egy virágos takaróba göngyölt, 3 hónapos kisfiú feküdt az édesanyja holtteste alatt. Nyilvánvalóan az asszony a lehető legnagyobb áldozatot hozta meg, hogy fiát megmentse. Háza összeomlásakor saját testével védte meg fiát. Amikor az osztagvezető karjaiba vette, a kisfiú még mindig békésen aludt. A mentőorvos is gyorsan ott termett, hogy megvizsgálja a kisfiút. Mikor a takarót szétnyitotta, egy mobiltelefont talált benne egy SMS üzenettel a képernyőjén: "Ha ezt túléled, emlékezz arra, hogy szeretlek.” A jelenlévők a telefont kézről kézre adták és egymás után fakadtak könnyekre. “Ha ezt túléled, emlékezz, hogy szeretlek.” Ez egy anya gyermeke iránti szeretete!” Nekünk persze nem kel Japánba mennünk, hogy bemutassuk az anyai szív működését. Margitka Nővérem nyolcvanas éveihez közeledik. A napokban köszöntötte Őt és Péter fiát Bosák Nándor Püspök Atya egyházi szolgálatuk negyvenhét éve, visszavonulásuk alkalmából. Margitka hosszú évek óta vigyázza a gondoskodásra szoruló Péter lépteit. Saját életét a Mennyei Atyára bízta. Péter esetében nem elégszik meg ezzel. Péter számára megfelelő otthont, figyelmes gondoskodást keres. Az anyai szív ilyen egyszerűen működik.

Az FVRKáptalanjáról írták

Köszönjük Mindnyájatoknak a szeretetet, kedvességet, segítőkészséget amellyel felénk fordultatok! A sok élmény közül egy számomra jelentősebbet hadd osszak meg veletek! Egyik testvérünk azt mondta, hogy meglepődött azon, hogy fiatalok is vannak, akik érdeklődnek.... Én hiszem és biztos vagyok abban, hogy Jézus a fiatalokat is hívja arra az útra, melyen Szent Ferenc követte őt, talán csak nem mindenki hallja meg a hívást, vagy éppen nem mindenki ismeri ezt az életformát. A Konstitúciónk ezt írja: 1. A rendi hivatások előmozdítása minden testvér kötelessége és a testvéri közösségek életképességének jele. A testvérek a ferences életforma hitelességét szem előtt tartva imádkoznak Istenhez, hogy új tagoknak is adja meg a ferences hivatás kegyelmét. 2. Jóllehet semmi sem helyettesítheti az egyes testvérek és a testvéri közösségek tanúságtételét, a tanácsoknak megfelelő eszközöket kell alkalmazniuk a világi ferences hivatások elősegítése érdekében. Én remélem, hogy - ahogyan mi és a mi közösségünk is meghallotta a Jóisten hívását - úgy ezután is lesznek újabb és újabb fiatalok, akik igent mondanak erre az életre. Az lenne a legszebb, ha a mi életünk példáját látva is ébrednének új hivatások! :-))) Hiszem, hogy a Szentélek tüze e hétvégi közös együttlétünk hatására mindannyiunkban lobog, s akinek a szívében - saját elmondása szerint - esetleg éppen kihúnyóban volt, abban is újra feléledt. A Szentlélek vezessen minket továbbra is azon a szent ferenci úton, amelyre igent mondtunk, hogy a mi világosságunk is világítson az embereknek, hogy jótetteinket látva dicsőítsék mennyei Atyánkat! (vö.: Mt 5,16) Testvéri szeretettel: Zsófi a pesti ferencesek alakuló közösségéből

A győzelem bére

Versenylázban él a világ. Magam már régen nem sportolok. A Nyári Olimpiai játékok eseményeit figyelemmel kísérem. Soha nem tengett túl bennem a versenyszellem. Soha senkit nem akartam legyőzni. Az ünnepélyes megnyitó kellemes élménye volt számomra, hogy Anglia sem törekedett erre. Nem akarta túlszárnyalni Peging „csilivili” világát. Önmagát, hagyományait, kultúrája értékeit jelenítette meg. A sportok közül, számomra már csak az elmebajnokság maradt. Előveszem egy régi írásomat, még istentelen korszakomból. Ígyírtam előszavában: „Nincs csodálatraméltóbb dolog a Földön az életnél. Számunkra az emberi élet jelenti a lehetőséget, hogy szereplői lehessünk ennek a csodának. Az emberi elme, a lélek Kiemelt ugyan bennünket az állatvilágból, de csak apró szikrázó homokszemcsék maradtunk a természet körforgásában. Állandó harcban állunk a világgal és önmagunkkal. Vajon legyőzhetjük-e a természetet anélkül, hogy el ne pusztítanánk? Legnagyobb ellenfelünk, önmagunk legyőzésébe nem pusztulunk-e magunk is bele? Születésünktől halálunkig tartó harc az életünk. A boldogság elérése motiválja, de minduntalan találkozunk félelmekkel, kudarcokkal, csapdákkal, ami boldogtalanná teheti az életünket. A mai kor különösen nagy kihívások elé állítja az egyes embert. Az egyszeri, megismételhetetlen személyiségekből álló közösségmás és más módon reagál a kihívásokra. A közösség értékrendjének és az egyén értékrendjének viszonya hat leginkább erre a küzdelemre. Ha ezeknek a viszonyoknak a harmóniája megbomlik, óhatatlanul megbetegíti az ember lelkét, szervezetét. A depresszió ennek egyik megjelenési formája, amelynapjaink talán egyik legsúlyosabb népbetegsége. A szakirodalom bőségesen, szerteágazóan tagolja a lelki betegség részleteit. Hétköznapi harcaim című kötetemben saját vívódásaimat, depresszióval szembeni tudatos harcomat igyekeztem az irodalom eszközeivel mások számára láthatóvá tenni. Nem könnyű, szórakoztató olvasmány. Őszinte, tiszta, nyílt vallomásaim célja volt önmagam eddigi ötven esztendejének újraértelmezése, saját példámon keresztül az olvasók figyelmének, érzékenységének fölkeltése a depressziótól elgyötört ember és családja iránt.” Zegzugos életutat kellett bejárnom, hogy legyőzzem önmagam félelmeit, megszabaduljak vétkeimtől. Nem voltak útjelző tábláim. Mintha szemellenzőt viseltem volna, mentem a magam által kijelölt úton. Számtalan zsákutcába behajtottam, egyirányú utcába is, az ellenkező irányból. A Rend legfőbb őre nem büntetett, figyelmeztetett több alkalommal. Az utolsó figyelmeztetésnél választás elé állított: Vagy megtanulom a közlekedési szabályait, vagy félre kell állnom. Ma már hagyom magam irányítani. Az Ő útján biztonságosan haladok. Depressziómat felváltotta a megbékélés önmagammal. Veszteségeim nem keserítenek. Önmagam legyőzésének legfőbb jutalma volt, hogy nem egyszerűen hitet kaptam, hanem a megismerés bizonyosságát Isten végtelen jóságáról, kegyelméről. Számomra ez az igazi győzelem!

Oszd meg amid van

Miért tegyek jót? Miért hozzak áldozatot? Megéri keresztyénnek lenni? Egyrészről lemondás, elhatárolódás, másrészt valami láthatatlan erőnek a vonzásában és vezetése alatt egy magasabb értékrend szerinti élet igenlése és gyakorlása. Jézus példája és tanítása, az általa véghezvitt csodák és jelek ma is csak a bűnbánattal, megbocsátással és kegyelemmel élő embernek érthető és élhető. Hatalmas erőforrás birtokába jut az, aki képes önző énjét megtagadni, magát Jézusnak odaszánni, őt követni, benne élni. Messze nem használjuk ki azt a lehetőséget, amit Isten készített az őt szeretőknek. Regisztráljunk bátran a SZERETETHÍD Kárpát-medencei református önkéntes napokra (2012. május 18-19.)! www.szeretethid.jobbadni.hu. Tájékozódjunk rendszeresen diakóniai hírekről, felhívásokról a www.diakonia.hu oldalon! „Ne csak szóval szeressünk, hanem cselekedettel és valóságosan!” A hitből fakadó cselekedetek megváltoztatják az embert. A krisztusi életnek van egy olyan jellemzője, mint egy kis lángnak, amely kicsinységével is hatalmas tüzet tud gyújtani. De minél nagyobb a sötétség, annál messzebb világít a legparányibb gyertya fénye is. Ma sem jelent mást a szeretetszolgálat, mint 2000 évvel ezelőtt. Jézus személyében Isten irgalmassága, szeretete, Igéje öltött testet. Ő azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja sokakért. Tanítványaitól irgalmasságot várt el és nem áldozatot. Jézussal lehet csak Istennek kedves, értékes életet élni, és az örök életet megnyerni. Meglátom-e Jézust ma a szenvedőben, a szegényben, a betegben, a rám váró, némán sikoltó, vergődő emberben? Aki igazán szereti Jézust, az szeretni tudja a másik embert is, annak körülményeitől, tulajdonságaitól függetlenül. Ha meg tudom osztani azt, amim van, Jézus többel ajándékoz meg rajta keresztül. Schweitzer Albert mondta: „Csak az az ember lehet igazán boldog, aki keresi és megtalálja a mások iránti szolgálat útját.” Jézus azt ígéri: „Aki keres, talál. A zörgetőnek megnyittatik.” Ha elindulsz vele, ő csodát tesz az életedben, és rajtad keresztül mások is átélhetik ugyanazt a kimondhatatlan szabadulást, amit az ő láthatatlan jelenléte és ereje művel mindazokkal, akik megnyílnak előtte. A feltámadott Jézussal való találkozás egyik áldott gyümölcse az üdvösség reménységével végzett szeretetszolgálat. Dani László

Szent Klára anyánk, taníts meg minket imádkozni

2012 van – és fontos évet írunk… Kezdem azzal, ami az egész egyetemes Egyházat érinti, mégpedig nagyon közelről. XVI. Benedek pápa, a Porta fidei (A hit kapuja) c. apostoli levelével meghirdette a hit évét, mely 2012. október 11-én, a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulóján kezdődik, és 2013. november 24-én, Krisztus megjelenésének 20. évfordulója is. A Katekizmus eredeti latin címe, Fidei depositum A Hit letéteménye, jól kifejezi azt, amit majd a hit évében is ünnepelni fogunk: tudniillik azt, hogy kincs van a kezünkben, pontosabban a szívünkben, a hit letéteménye. Szinte érezzük ennek a súlyát, kegyelmi súlyát. Hitünk tartalma ez, de egyben hitünk aktusa is, mely által szívünk és egész életünk ahhoz ragaszkodik, amit hiszünk, és ahhoz, akiben hiszünk. Ehhez kapcsolnám ennek az évnek azt a sajátos vonását, mely leginkább a ferences család életét jelöli meg. Ez a vonás – amint ez azonnal ki is fog derülni – nagyon erősen kapcsolódik a hit évéhez. Ebben a 2012-es évben Assisi szent Klárával kapcsolatosan 800 éves évfordulót ünneplünk. Ez nem Klára születésének évfordulója, és nem is az ő halálának évfordulója, hanem azt ünnepeljük, hogy Klára 800 évvel ezelőtt 1212-ben szentelte magát Istennek. Az ő Istennek szenteltségének a másik oldala az – és ez is része ennek a jubileumi esztendőnek –, hogy Ferenc elismerte Klára elhivatottságát Krisztus követésére ugyanabban a lélekben, mint amelyben ő kezdte el követni Krisztust. Két ember hitt Isten szavának és ebből egy immár 800 éves életforma született. Mit jelent számunkra ez a jubileumi év, ha nem a hit évét előkészítő, bevezető hit évét?! Nem a szavakkal játszadozom, hanem Isten kegyelmének működését szemlélem. Mindenegyes ember hitének, konkrét hitaktusának hatalmas kegyelmi következményei vannak. Egészen nem is tudjuk, föl sem foghatjuk, mi mindent jelent Istennek igent mondani és a hitben cselekedni, s mi születik ebből a jövő nemzedékek számára. Ez talán elegendő ahhoz, hogy szent Klárára tekintsünk, nem külső szemmel, nem is azért, hogy csodáljuk őt és főleg nem azért, hogy dicsekedjünk az ő szentségével. Úgy forduljunk felé, hogy megmutathassa és megtaníthassa nekünk a legalapvetőbb és legfontosabb hitaktust, az imádságot. Ebben a jubileumi évben tehát nem Klára személyét mutatom be, hiszen azt gondolom, egy kicsit mindenki ismeri az ő életútját. Inkább arról beszélnék, amit fr. José Rodriguez Carballo, ferences generális testvér minden Szegény Nővér, minden Kisebb Testvér és – nyugodtan hozzátehetem – minden Ferences Világi rendi testvér számára a három alapvető prioritás egyikeként említ. Közös karizmánk három pillére ugyanis a szemlélődő dimenzió, a szegénység és a testvériség, s e három elválaszthatatlanul egy. Ezek közül az elsőről szólnék, vagyis a szemlélődő dimenzióról. Ez a jubileumi év arra is szólít, hogy azért forduljunk Klára felé, hogy ő taníthassa és alakíthassa a mi és a ti imaéletetek szemlélődő vonását. Rögtön előrebocsátom, hogy minderről nem úgy beszélek nektek, mintha már elérkeztem volna a szemlélődés csúcsára, és úgymond felülről, a hozzáértés magaslatairól oktathatnálak benneteket. Alulról szólok hozzátok, úgy, mint aki, igaz, hogy elkötelezett a szemlélődő életben, de ugyanakkor, hozzátok hasonlóan, úton van… Most már érthető lesz, úgyhogy elárulhatom előadásom címét is: Szent Klára anyánk, taníts meg minket imádkozni!... Talán vakmerően hangzik a kérés, hiszen eszünkbe jut, hogy a tanítványok Jézushoz fordultak ugyanezzel a kéréssel: „Uram, taníts meg minket imádkozni…”. És teljes joggal mondhatjuk azt is: ha mindenkor Jézus tanít imádkozni, akkor miért fordulunk szent Klárához, miért fordulunk a szentekhez? A válasz, azt hiszem nem nehéz, sőt magától értetődő. Nézzük csak meg, hányszor fordulunk lelki életünket érintő kérdéseinkkel egy másik ember felé, ugyanakkor azzal a mély meggyőződéssel, hogy a válasz mégis Istentől jön. Ugyanígy, a szentek tanítását kérve, Jézus az, aki tanít, Ő adja meg a választ mindenre. Ki az, aki nem tanul a szentek példáiból, szavaiból? Mondhatja valaki, nincs szükségem arra, hogy imádkozni tanítsanak, mert úgy imádkozom, ahogy tudok, és egyébként sincs rá sok időm. Tisztában vagyok azzal, hogy nem szemlélődő életformát éltek, és azzal is, hogy a világban éltek, annak minden következményével. De ugyanakkor emlékeztetek arra, amit ugyanúgy tudtok, mint én, hogy a Szegény Nővéreknek, a Kisebb Testvéreknek és a Ferences Világi rendi testvéreknek – noha teljesen különböző formában megvalósuló – mégis egyazon hivatása van, melyet mindhárom Rend regulája tartalmaz is: „megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát” – idézem a ti Regulátokból. Vagyis mindhárom Rend számára egyetlen dologról van szó, mely nem más, mint hogy azonosuljunk a meghalt és föltámadt Jézus Krisztussal, hogy Ő élhessen bennünk és általunk. Ennek pedig egyetlen feltétele az, hogy állandó és élő kapcsolatban legyünk Vele, a mi Urunkkal. Ez a legalapvetőbb megfogalmazása annak, amit szemlélődő életnek hívnak. És ezen a területen Klára sok mindent taníthat nekünk. Nem fogok bonyolult előadást tartani arról, hogy mit jelent szent Kláránál a szemlélődés, hanem azt próbálom megláttatni, hogy szemlélődő tapasztalata miként jelenik meg írásaiban és életében. Ez alakíthatja a mi szemlélődő életünket is, ez alakíthatja egy Ferences Világi rendi testvér szemlélődő életét is. Klára nem írt traktátust a szemlélődő imáról, nem sorol fel kifejezett imamódokat, mégis írásaiból és életéből csodálatos imaélet tárul elénk. Erre persze lehet azt is mondani, hogy ez nem nekem való, hiszen nekem nincs sem időm, sem türelmem az imára, az Istenre – csakhogy ennek a kijelentésnek lehet egy nagyon súlyos következménye: az imaélet szisztematikus kiküszöbölése a mindennapokból, az imádság, az Úrral való élő kapcsolat elvesztése. Ez úgy mutatkozhat meg, hogy a ferences, vagy akár klarissza színezetre, színezékre – vagyis a látszatra – vigyázunk, de a lényeg eltűnik. Azt hiszem az ezt élő testvéreink és nővéreink szenvednek a legjobban, de a legrejtettebben is a szívükben és a lelkükben. És valljuk be nagy alázattal, hogy hosszabb-rövidebb ideig mindnyájan átélünk ilyen periódusokat. Tulajdonképpen az történik, hogy amit nem sikerül megtenni – vagyis imádkozni –, annak még az igényét is kiküszöböli az ember a lelkéből. És miért küszöböli ki? Azért, hogy ne fájjon a hiánya. Persze a lehetetlent kísérli meg ilyenkor az ember, hiszen Isten hiányát nem teheti természetes állapotává. Önámításba keveredik, önmagának hazudik, így torzul el az ember teremtményi szépsége. Különféleképpen győzheti meg magát az ember arról, hogy az imádság nem neki való: túl magas, túl elérhetetlen, túl költséges, túl irreális, túl messze van a mindennapok realitásától stb. Röviden úgy fogalmazhatunk, hogy az ember ideális körülmények hiányában ejti az imádságot. Testvéreim, egy valamit nagyon kell tudnunk, és azt egyszer s mindenkorra: soha sincsenek tökéletesen ideális körülmények sem az imádsághoz sem semmi máshoz. Ehhez kapcsolódóan nézzünk meg egy pár sort szent Klára regulájából. „Az olvasni tudó nővérek a szent zsolozsmát a Kisebb Testvérek szokása szerint végezzék, ezért lehet breviáriumuk…”. Eddig semmi eredeti nincs a szövegben, természetes, hogy a szerzetesnők végezzék a zsolozsmát, az Egyház imádságát: ez a munkájuk. Ami utána következik, az azonban érdekes: „Akik ésszerű ok miatt néha nem tudják olvasva elmondani imaóráikat, a többi nővérek módjára imádkozhatják a Miatyánkot. Akik pedig nem tudnak olvasni, Matutinumra mondjanak huszonnégy Miatyánkot…”. Tehát, még ha a nővérek nincsenek is a zsolozsma végzéséhez szükséges körülmények között: vagy mert ésszerű ok gátolja őket, vagy mert nem tudnak olvasni – vagyis nincsenek olyan helyzetben, hogy „a zsolozsmában Istennek ajánlva dicséretüket, énekükkel ahhoz a dicsőítéshez társuljanak, amelyet a mennyei hazában örök időkön át zengenek; [mely] megízlelteti velük a mennyei istendicséretet…” – a Breviárium bevezetőjéből idéztem – tehát ha nem tudják elvégezni a zsolozsmát, ami egyébként különösen is táplálja az imaéletet, akkor egyszerűen Miatyánkot mondjanak. Klára korában gyakori az olvasni tudó és az olvasni nem tudó nővérek közötti különbségtétel (az 1207-es Kármel regula már megteszi elsőként, és a Kisebb Testvérek második regulája is megteszi, amikor különbséget tesz klerikusok és laikusok között) és azoknak, akik nem tudnak olvasni engedélyezett, hogy Miatyánkban mondják el a zsolozsmát. Klára eredetisége az, hogy tesz egy másik megkülönböztetést is. „Akik ésszerű ok miatt néha nem tudják olvasva elmondani imaóráikat… imádkozhatják a Miatyánkot”. Vagyis Klára egyszerre engedékeny és igényes. Ha egy nővér nem tudja elmondani a zsolozsmát… nincs katasztrófa! Találja meg annak a módját, hogy szívét az Úr felé fordítsa… a Miatyánk imádsága által lépjen egyszerűen Krisztus imádságába. Ha ésszerű ok akadályozza a zsolozsma elmondását, találjuk meg a módját, hogy tudatosan Isten jelenlétébe helyezzük magunkat azon Fiú által a Szentlélekben, aki az Atyához vezet bennünket. Ez a sok beszéd most mind arról szólt, hogy milyen egyszerű ez a kapcsolat… a mi kapcsolatunk Atyánkkal és Teremtőnkkel! És akkor most ezt rátok alkalmazom. Ha megesik veletek – és biztosan gyakrabban, mint szeretnétek –, hogy talán napok is telnek el úgy, hogy kezetekbe se tudjátok venni a Szentírást, vagy a zsolozsmát, ne adjatok föl mindent, hanem fordítsatok egy kis időt a teljesen ingyenes csendes imádságra, ne sírjatok azután, ami nincs, vagy amiatt, ami van, hanem fogadjátok el a jelen pillanat körülményeit, és fordítsátok szíveteket egyszerűen az Úr felé a sok munka, a zaj, a gond, a forgatag közepette is. Ne álmodozzatok arról, hogy majd egyszer csend lesz, és akkor hosszasan elmélkedhettek, mindennap misére mehettek, vagyis arról, hogy minden feltétele meglesz annak, hogy imádkozhassatok, hogy lelki életet élhessetek. Az Úrral való bensőséges együttlét, az ma történik! A mélységeinket az Úr ma látogatja, mától alakulunk Krisztussá. Ilyen egyszerű úton válunk belső emberré, akik Isten szemével, az Ő szívével tekintenek a világra, a másik emberre, önmagukra. Nem kiváltságos, nyugodt, gondoktól mentes pillanatokat kell keresnünk – amiket egyébként hiába is kergetnénk. Az életet kapjuk, hogy Istenbe merülő, Istent szemlélő emberekké váljunk. De nem is jámborkodó gyakorlatokat kell felvonultatnunk a magunk és Isten szeme előtt. Életünk valóságában kell Klára szavaival élve Krisztusra tekinteni, Őt fontolgatni, szemlélni az Ő utánzásának vágyával. Tekinteni, fontolgatni, szemlélni, utánozni vágyni – e szavak egymásutániságában is látjuk, hogy idő kell a szemléléshez és kitartás. Legyen megerősítő számunkra, hogy még szent Klárának is, akire talán úgy tekintünk, mint akiben a szemlélődés szinte veleszületett, Krisztus szemlélése munkát, erőfeszítést igényelt. Fr. José Carballo ferences generális így fogalmazza meg, hogy mi a szemlélődés a ferences hagyományban: „A ferences szemlélődés távolról sem egy jámbor ájtatosság, hanem az Úrral való azonosulás útja”. Ez az Úr által elcsábított és meghódított szív útja. Az imádság, az Úrral való egyesülés tulajdonképpen a szív szabadsága az igazi szeretetre. Klára szava vágyva az Ő utánzására, nem egy külső utánzást jelent, hanem annak elfogadását, hogy Krisztus hajlékot vegyen bennünk, mégpedig olyannyira, hogy átalakítson Önmagába, olyannyira, hogy ugyanazt mondhassák rólunk is, mint Ferencről: „nem imádkozó ember volt, hanem emberré lett imádság!” „Helyezd szívedet az isteni mibenlét képe elé, és a szemlélődés által hasonulj át az istenség tökéletes hasonmásává…”. Klára rámutat, hogy az imádság sohasem befejezett, a szemlélődés sohasem statikus, soha nem érkezünk meg, hanem mindig úton vagyunk. A hitben járunk, mely hit elé ezer és ezer akadály gördül. Klára ennek is tudatában van, ezért ezt írja Végrendeletében: „Óvakodjunk… ha már az Úr útjára ráléptünk, hogy bűnünk vagy tudatlanságunk miatt semmiképpen se térjünk le róla…”. „…egy pillanatra se feledkezzél meg feltett szándékodról és második Ráchelként tartsd mindig szem előtt eredeti elhatározásodat: amit vállaltál, amellett tarts ki, amit teszel, azt tedd, ne hagyj fel vele, hanem ellenkezőleg, gyors futással, könnyű léptekkel és port alig érő lábakkal, biztosan, vidáman és feltartóztathatatlanul haladj előre az üdvösség útján. Senkinek se higgy, senkiben se bízzál, aki el akar téríteni szándékodtól és akadályt akar gördíteni utadba, csak azért, hogy a tökéletességnek abban az állapotában, melyre az Úr lelke hívott, ne tudjad teljesíteni fogadalmad a Magasságbelinek”. Hány keresztény, sőt elkötelezett keresztény, aki már az imádságban megízlelte az Úr szeretetét, hagyott fel az imádsággal, csak azért, mert idealizálta az imaéletet. Imaéletünk útján Klára szavai bátorítsanak: „Erősödjünk meg a szegény Keresztrefeszített szent szolgálatában, melyet lángoló vággyal kezdtünk meg”. A lángoló vágy törékenységét, gyengeségét ismerhette Klára, ezért buzdít a megerősödésre. A mai világ egyre féktelenebb ritmust diktál mindnyájatoknak. El akarja hitetni veletek, hogy egyre több a tennivaló. Ez a hazugság lelepleződik, ha a Krisztussal való egyesülés lángoló vágyát megőrzitek a szívetekben. Ott őrizzétek, ahol semmit sem tartotok vissza magatokból, ott, ahol tudjátok, hogy amit meg kell tennetek, azt jól kell megtennetek: a szeretetben, igazul, becsülettel és végsőkig. Ez a tudat sokat lefarag az egyre több tennivaló lidérces káprázatából. IV. Sándor pápa a szentté avatási bullában ezeket írta Kláráról: „Bár a klastrom szűk falai közé volt rekesztve, fénylő sugarait mégis messzire lövellte; bár parányi zárdába volt zárva, sugaraival mégis beragyogta az egész világot. Belülről gondos őrizet alatt állott, mégis akadálytalanul áradt kifelé. Igen, Klára rejtekben élt, és íme, élete mégis nyitott könyv volt mindenki számára; nem beszélt, és híre-neve mégis hangosan kiáltott; cellájában rejtőzködött, és mégis világszerte beszéltek róla”. Ez a néhány sor arról beszél nekünk, hogy cselekvéseink lényege a világ felé és a világban leginkább a láthatatlanban történik. Ti is tudjátok, hogy a Ferencnek adott krisztusi hívást, hogy építse fel templomát, mely romokban áll, Ferenc sokkal inkább életszentsége által valósította meg, mint a San Damiano-i templom falainak felújításával. Klára értette és élte ezt, amikor Prágai Ágnesnek, aki – hozzá hasonlóan – klauzúrában és ugyanabban a szellemben élt, ezt írta: „Én… egyenesen a jó Isten munkatársának és kimondhatatlan teste esendő tagjai támaszának tartalak téged”. Erősödjünk meg mindnyájan e jubileumi évben, valamint az ezt követő hit évében abban, hogy, hivatásunk valóban Krisztus követése szent Ferenc nyomán, mely nem más, mint megtartani „a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát”, hogy így Krisztus formálódjon ki bennünk, és láthatóvá, felismerhetővé váljon minden testvérünk számára a világban. Ezt mondja ki maga Krisztus, amikor így szól: „Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is”. Mert hát nem mi hozzuk el Őt testvéreink közé, hanem Ő vesz hajlékot bennünk, szolgáiban, Ő jön el bennünk és általunk újra és újra és látogatja meg testvéreink szívét. „Amit teszel, azt tedd, ne hagyj fel vele!” Elhangzott Szécsényben, az FVR Országos Lelkinapon. Előadó: Ferenc Mária Nővér

Böjte Csaba: Egy új világ küszöbén

Véget ért egy történelmi korszak Erdélyben is! Az utolsó 23 év, a nyakló nélküli fogyasztás évei voltak, ezen évek alatt politikusaink leprivatizáltak, eladtak mindent! A pénz elfogyott, sőt óriási kölcsönöket is vettek fel a kormányok és az egyszerű emberek is, hogy a jólét látszatát fenntartsák. Úgy tűnik, hogy kipukkadt a lufi! Egy új korszak küszöbén állunk, új értékrend van születőben! Angéla Merkel, Európa legbefolyásosabb politikusa, de minden reálisan gondolkodó ember akinek a véleményére érdemes adni azt mondja, hogy a becsületes munka, a szaktudás, a kitartó, türelmes erőfeszítés, a bölcs találékonyság a holnap egyetlen járható útja. Igen, egy fontos útkereszteződéshez értünk! A régi utat, a semmittevő, látszat kirakat életet ne sajnáljuk, mert az sem maradandó boldogságot, sem fenntartható örömöket nem tudott nyújtani. Én azt szeretném ha elfelejtenénk a régi slágert: "nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás" és helyette egy még régebbi slágert ismételgetnénk, Szent Benedek, Európa védőszentjének jelszavát: "Imádkozzál és dolgozzál!" Meg vagyok győződve, hogy Isten jelenléte vidám, örömteli, pihentető és végtelenül szórakoztató, és azt is megtapasztaltam, hogy jó dolog alkotni, Istennek társa lenni a világ továbbteremtésében. Az ember nagysága, méltósága az, hogy Teremtője meghívta, felkérte, hogy legyen partnere, társa e szép világ továbbteremtésében. Szorgalmas munkánkért, jóságunkért mellyel akár egyetlen pohár vizet is adunk társainknak szeretetből, az Úr Isten hálából meghív terített asztalához, megossza velünk a Szentháromság örömteli együttlétét. Hihetetlen távlatok, lehetőség, és ez az út mindannyiunk előtt nyitva áll! Éljünk a felkínált, csodás alkalommal! Merjük beledobni magunkat ebbe a hatalmas kalandba, mert annál tisztább, nemesebb szórakozás, örömtelibb pihenés nincs, mint amit Teremtőnk karjai között megtapasztalhatunk! Jó dolog alkotni, csodálkozva megtapasztalni ahogyan két kezed vibrálása között születnek hasznos és szép tárgyak, bölcs gondolatok a papíron, vagy remekművek a festőállványon. Merd vállalni a magad hivatását, kibontani a magad szép virágait, megteremni csodás gyümölcseidet, azokat, melyeket rajtad kívül senki nem tud létrehozni!! Meg vagyok győződve, hogy nem zsákutcába ért az emberiség élete, nem korlátokba ütközve megfeneklett az Isten alkotta szép világunk, hanem egy új korszak küszöbén állunk. A holnap az egyszerű, szerényen dolgozó, gondolkodva alkotó ember korszaka. A kézműves, a mezőgazdász, az állattartó, az elcsendesedve töprengő, alkotó emberé a holnap. Nekem ez a holnap tetszik, én szeretnék belépni ebbe a holnapba! Kollégáimat, a nevelőket szeretettel kérem, hogy a felcseperedő gyermekeket szeretettel, türelemmel szoktassák a munkára. A házainkból lassan kinövő diákok lábát irányítsák olyan vállalkozók, mesteremberek, jó gazdák felé, akiktől emberi tartást, szaktudást és becsületes, kitartó erőfeszítést is tanulhatnak! A tegnap én is néhány fiatalt, - a csatolt képeken láthatókat - elvittem életük első munkahelyére, természetesen ez csak amolyan kezdeti ismerkedés a munkával a nyári vakáció alatt, de azért mégis egy új világ, mély víz, ahol már kell úszni. Számomra jó volt látni a fiatalok örömét, kíváncsi izgalmát. Nyugodt lélekkel hagytam ott őket ezen az ősi járható úton, biztos vagyok benne, hogy nemcsak anyagiakban lesznek gazdagabbak. Hajrá fiatalok, vár bennünket a becsületes munka semmihez nem mérhető öröme, testet, lelket felrázó, embert formáló küzdelme! Vessétek bele magatokat az élet csodálatos nagy kalandjába, a világunk szebbé, lakhatóbbá formálásába! Szeretettel, Cs.t. Csíkszereda, 2012. július 19. Forrás: magnificat.ro

Van ami fontosabb

„Nulladika”- így nevezem magamban a hónapnak ezt az időszakát. Előző havi jövedelmem elfogyott, az új még nem érkezik. Korábban nagyon rosszul éreztem ilyenkor magam. Ma már pánik nélkül elfogadom pénztelenségem. A hétvégi bevásárlásnál történt velem, hogy a szomszédos élelmiszer üzletből kilépve, Jánost, a Sámsonkertből bejáró, hajléktalan, nincstelen barátomat pillantottam meg. Kezében kartonpapíron aprópénzt tartva kéregetett. Odaléptem hozzá, kézfogással köszöntöttem. Pénzt most nem tudok adni. Barátságosan a szemembe nézett, és megszólalt: Az nem fontos, csak az, hogy mindig megismerjük egymást! A szegényember bölcsessége. Mert fontos a jótékonyság, de legalább ilyen fontos, hogy az elesettben meglássuk az embert!

Nyelvtanulás egy életen át

Mai gondolataimat Csaba Testvér Álomlátók után kiált a világ című írásának felidézésével kezdem: „Meg vagyok győződve, hogy az igaz értékektől megrészegedett költők, szentek önfeledt boldog kacagása döbbentheti meg, késztetheti megállásra, céljai újragondolására a fogyasztói, kufár világba belekeseredett emberek életét Sétálok egymagamban egy kedves német kisvárosban, csodálom azt a sok szép növényt, virágot, mely mindenünnen egészségesen, szépen kikandikál a békés otthonok közül. Gondozott, ízlésesen beültetett kertek, udvarok, az ablakokban virágok, lakható világ, mindenütt szorgalmas generációk kitartó munkájának igazgyöngyei. Visszafogott jómód vidám ragyogása, színek, formák összhangja, itt semmi sem bántó, semmi nem oltja ki a gyönyörködő emberben fellobbanó örömet, lángot. Ahogy a költeményben a szavak tisztán csengenek, vagy az átelmélkedett szép gondolatok fönséges rímekbe pompáznak, ugyanúgy ragyog a táj, a környezet, okosan, szelíden hirdetve a bölcs, szorgos, a szépet kereső ember jelenlétét. Versek, festmények, csodás zeneművek villannak be az elmémbe, sétálok magányosan, és úgy érzem, hogy ugyanazokból a mesterkezekből került ki e szép rendezett táj. Igen, a civilizációnk hatalmas tölgyei között, pajkos ragyogással pompázó kis virágok összhangban, harmóniában vannak az otthonokkal, a szép költeményekkel, nagy mesterek alkotásaival, és ezért egyszerűen jó itt lenni. Szépség, ízlésesen elrendezett harmónia, békés, tiszta világ. Sétálok, és kis fodros születő gondolatból lassan bizonyossággá válik bennem a felismerés, hogy Goethe, Schiller és a többi nagy német költő csodaszép költeményei, az a sok szép nemes eszme, vers, festmény, zenemű kel életre az egyszerű emberek kertjeiben, házaiban, itt a Rajna menti csendes mindennapokban. Évszázadok alatt, a lánglelkű művészek vásznainak kereteit a ragyogó szépség áttöri, s mint megáradt folyók nagy vize önti el a tájat, az emberlakta mindennapok csendes világát. A lázas alkotás tüzéből született szép metaforákból, gondos ecsetvonásokból, szépen sorjázó kottafejekből született ez a rendezett, szép világ, a külső rend, mely megtestesülve jólétet, békét, gazdaságot jelent létrehozóinak. Sétálok magányosan és drága szülőföldemre, a Kárpát-medencére gondolok. Nagy szükség lenne világunkban szépséggel, költészettel megáldott emberekre, kik tovább mernék álmodni világunkat, kiknek az alkotás tüzében született verseiben, műveiben megszépülhetne, nemesebb, tisztább, emberibb lehetne a sok ágból, népből összefonódó közös hazánk. A házak a bölcs mérnökök rajzasztalán születnek, a lakható holnap, - melyet én Krisztus urunk után Isten országának nevezek -, a szentek imájából, a költők, a lánglelkű művészek alkotásából születik. Oly sok acsarkodó politikus, pénzt kergető bankár van, holott álomlátók után kiált a világ! A dúsgazdag érdekcsoportok csapdájában vergődő tömegek, az élhető, fenntartható holnapot megálmodó szentekre, költőkre várnak. A szépre, az igazra, a szentre érzékeny, tisztalelkű emberek szeme tükrében láthatjuk meg a megszépült, a felvállalható holnapot. . Igen, csak a nagy művészek, szentek szívéből túlcsorduló öröm győzhet meg bennünket, hogy a fogható anyagi világ határain túl is van élet, lakható világ. Az ők példáján fellelkesült ember képes megosztani kenyerét testvéreivel, magasabb rendű örömök felé kinyújtani mindkét kezét, elindulni egy emberhez méltóbb harmadik évezred felé. A mohó, az élvezeteket két kézzel habzsoló, tikkadásig mindent felfaló világunknak szüksége van a kacagva mindent szétszóró költőkre, a nagylelkűen mindent odaajándékozó szentekre, az igazság szépségétől megrészegült tudósokra. Nélkülük világunk eltörpül, és csak piacra járó, a fogyasztás bálványa előtt kuporgó gnómok leszünk, kiknek egyetlen célja nyerészkedő, önző milliárdosok vagyonát gyarapítani. Kedves testben, vagy csak lélekben fiatalok, világunk, a megújító idealisták, szép eszméket hordozó költők, próféták nélkül megfeneklik. Biztos vagyok benne, hogy a XXI. század prófétái itt vannak köztünk! Ne féljetek megszólalni, megfogalmazni, és kimondani lelketek mélyén körvonalazó tiszta vágyakat, keressétek a legszebb szavakat, színeket, hangokat és szólaljatok meg. Tegyük otthonunkká ezt a világot!” Szeretettel, bizalommal, Csaba testvér Pedagógiai tanulmányaimból világos számomra, hogy a pubertás korral megkezdődik a gyermek leválása a szülőkről. Ettől kezdődően egyre nagyobb hatással van rájuk kortársaiknak véleménye. Lélekben megnyomorodott világunk szebbé tétele azon múlik, mennyire tudunk fiatalságunknak reményt, elfogadható perspektívát állítani. Mi, ferencesek beszélünk a madarak nyelvén, beszélünk virágainkkal, meg tudjuk szólítani a hajléktalant, a megbélyegzett embereket. De vajon, meg tudunk szólalni a fiatalok nyelvén? Meg kell tanulnunk, különben az ifjúság azokat fogja követni, akik látszatigazságok, hangzatos áligazságok mögé bújva toborozzák sötét szándékaik támogató táborát. Ferences klubunk létrehozásában ez motivált. Nem a mindenáron való tanítás a célunk. Szándékunk, hogy mi is tanuljunk

A Magyar Katolikus Karitász felhívása

ALMA NAGYSÁGÚ JÉG HULLOTT Július 9-én, hétfőn, óriási erejű jégeső pusztított a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Abádszalókon. A megközelítőleg 20 percig tartó, orkánerejű széllel érkező vihar során kisebb alma nagyságú jégdarabok hullottak. Mintegy 350 ház rongálódott meg, az épületek többségének a teteje sérült, főleg a palával borítottak törtek szét. A Katolikus Karitász már a helyszínen segít a károk felmérésében, valamint a javítások, újjáépítések tervezésében. Kovács Mihály, a település polgármestere elmondta: a számítások szerint több mint 12 ezer m² tetőt kell kijavítani, amelynek költsége eléri a 115 millió forintot. Jelenleg folyamatosan fóliázzák az épületek tetejét, hogy ideiglenesen megvédje a lakókat a széltől és az esőtől. A megyei katasztrófavédelmi igazgatósággal együttműködve Segélyszervezetünk is bekapcsolódik a szükségletek felmérésébe. A Katolikus Karitász több módon is várja az adományokat. A 1356-os adományvonal tárcsázásával hívásonként 500 forinttal támogatják a jégverés károsultjait. Folyamatosan fogadja szervezetünk a pénzadományokat is egy elkülönített bankszámlaszámon: Raiffeisen Bank 12011148-00124534-00900004 Budapest, 2012. július 13.

Üdvözlégy Mária!

Hétvégén, a felvidéki Barkára zarándokoltam testvéreimmel, Kármelhegyi Boldogasszony Búcsúra. Zarándokutunkat a Ferences Ifjúságnak ajánlottuk fel. Mária lábaihoz vittem kéréseimet. Közbenjárását kértem ifjúsági klubunk szervezéséhez. Már hetekkel a zarándokút előtt gyűjtöttem a gyermekruhákat, játékokat, édességet. Összegyűlt egy táskára való adomány. Barkára érkezve, első utam a romatelep utolsó, düledező házához vezetett. A ház a barlangkápolna lábánál áll. Nagy volt az öröm a családnál. A szülők: Robi és Ilona hét kicsiny gyermekét neveli. Bár életük nélkülözéssel telik, első dolguk volt, hogy gőzölgő bablevest tettek elém. Eszembe jutottak zarándoktársaim figyelmeztető szavai: Ne menjetek fel egyedül a barlanghoz, mert a cigányok megtámadnak benneteket! Engem étellel és kávéval „támadtak”. Szégyelltem magam, helyettük. Azután vasárnap, amikor Barsi Balázs ünnepi miséje végén elénekeltük: Üdvözlégy Mária”, tudtam, hogy kéréseim meghallgatásra találnak, hiszen Égi Édesanyámat úgy köszöntöttem, ahogyan az anyáknak igaz örömet szerzünk. Gyermekeinek szerzünk örömet. A Nap ragyogott, szememben könnycsepp jelent meg.

A három fa legendája/ norvég mese/

Hol volt. hol nem volt, volt egyszer hegycsúcs. ahol három kis fácska állt és arról álmodozott, mi lesz majd belőle, ha megnő. Az első fácska vágyakozva nézett fel a csillagokra, amelyek úgy szikráztak fölötte, akár a gyémánt. „Szeretnék kincsesláda lenni!” kiáltott fel. „Beborítva arannyal és telve gyönyörű drágakövekkel. Én leszek a legcsodálatosabb kincsesláda az egész világon!” A második tekintetével követte a kis patakot, ami szokott útján csörgedezett a tenger felé. „Jó volna büszke hajónak lenni” – sóhajtotta – „átszelni a viharos tengert, hatalmas királyokat vinni egyik parttól a másikig! Belőlem lesz a legerősebb tengerjáró az óceánokon!” A harmadik kicsi fa lenézett a völgybe. Férfiak és nők sietősen tették a dolgukat a forgalmas kisvárosban. „Én egyáltalán nem akarok elmozdulni erről a helyről” – mondta. „Szeretnék olyan magasra nőni, hogy amikor az emberek megállnak, hogy megnézzenek, felemeljék tekintetüket az ég felé és Istenre gondoljanak. Én leszek a legmagasabb fa a Földön!” Múltak az évek. Eső jött és sütött a nap s a három kis fa nagyra és magasra nőtt. Egy szép napon három favágó ballagott fel a hegyoldalon. Egyikőjük megpillantotta az első fát és azt mondta: „Csodálatos ez a fa! Éppen erre van szükségem.” És a fa eldőlt a fényesen csillogó fejsze csapásai alatt. „Most lesz belőlem az a szép kincsesláda” – gondolta a fa – „csodás kincseket kapok majd.” A másik favágó a második fát szemelte ki. „Ez a fa erős. Pontosan ilyen kell nekem.” És eldőlt a második fa is a fejsze ütéseire. „Végre átszelem a tengert!” – gondolta. „Büszke hajó leszek, királyoknak való!” A harmadik fa úgy érezte. hogy egy pillanatra a szíve is megáll, amikor az utolsó favágó ránézett. Ott állt egyenesen és magasan, büszkén mutatva az égre. De a favágó nem nézett fel oda. „Nekem bármelyik fa megteszi” – mormogta. Az első fa egy asztaloshoz került. De az öreg asztalos nem gondolt kincsesládára. Gyakorlott kezei alól egy jászol került ki. A szép fa nem gyémánttal és drágakövekkel lett tele, hanem fűrészporral és szénával az éhes állatok számára. A második fa mosolygott, amikor a favágó elvitte a hajóépítőhöz. De nem valami nagy és erős tengerjáró hajó készült belőle, hanem a fűrészelés és kalapácsolás után egy egyszerű halászbárka állt a víz partján. Mivel túl kicsi és gyenge volt ahhoz, hogy tengerre szálljanak vele, ezért egy tavon hajóztak rajta egyik parttól a másikig. Minden nap átható halbűz töltötte be és lassan beivódott a hajó deszkáiba, gerendáiba. A harmadik nagyon meglepődik, amikor a favágó gerendákra hasította és otthagyta egy farakásban. „Soha nem akartam más lenni, csak állni a hegytetőn és Isten felé mutatni.” Sok-sok nap telt el és sok-sok éjszaka. A három fa már majdnem elfelejtette egykori álmát. De egy éjjel egy fénylő csillag gyúlt ki éppen afölött az istálló fölött, amelyikben a jászol állt. Vándorok érkeztek és egy fiatal nő fektette gyermekét a jászol puha szalmájára. „Bárcsak jobb helyet készíthetnék néki!” – sóhajtott fel a férfi, aki mellette volt. Az anya megszorította a kezét és mosolygott. A csillag rásütött a fényes és erős fára. „Ez a jászol a legjobb hely neki” – mondta a asszony. És az első fa rájött, hogy most nála van a világ legnagyobb kincse. Évek múltán egy este fáradt utasok szálltak fel a halászhajóra. Egyikük azonnal elaludt, ahogy a hajó kifutott a tóra. Éjjel hirtelen feltámadt a szél és a víz fölött hatalmas vihar kerekedett. A hajó hánykódott az óriási hullámok tetején. Tudta, hogy nem elég erős ahhoz, hogy az utasokat ilyen nagy szélben és esőben épségben a partra vigye. Ekkor felébredt a fáradt vándor. Felállt, kinyújtotta karját és annyit mondott: „Csend!” – és a vihar elült. Olyan gyorsan, mint ahogy kezdődött. A második fa tudta, hogy a leghatalmasabb király volt ott azon az éjszakán. Egy péntek reggel előhúzták az utolsó fából készült gerendákat is a rég elfelejtett rakásból. Összeácsolták, majd egy tomboló és gúnyolódó tömegen hurcolták keresztül. Megborzongott, amikor néhány katona egy ember kezeit szögezte gerendáihoz. Rútnak és kegyetlennek érezte magát. De vasárnap reggel, amikor a Nap sugaraival fellármázta a levegőt és a Földről az öröm áradt, tudta a harmadik fa, hogy Isten szeretete mindent megváltoztatott. Ez tette gyönyörűvé az első fát. Ettől lett erős a második. És ha valaki valamikor a harmadik fára gondolt, annak Istenre kellett gondolnia. Fordította: Szabó Ági

Kongresszus Lisieux- ben

A kongresszus mottója: Duc in altum, azaz Evezz a mélyre! Az európai nemzeti FVR közösségek és a Ferences Ifjúság vezetőinek részvételével megvalósuló találkozó fő célja, hogy együtt gondolkodjanak a ferences és a világ identitás kérdéseiről, hogy közösen tudjanak választ adni a kontinensünket illető kihívásokra. Július 9-én, a kongresszus első napján a hivatalos programok mellett igen fontosak voltak a városnézések, amely során a résztvevőket nem csupán sok új élmény és öröm érte, hanem e

levenen megtapasztalhatták Szt. Teréz jelenlétét is. Mindezt megerősítette a következő esemény is. A szentmisét az esti koncert előkészületei miatt nem lehetett a katedrális főoltáránál bemutatni, ezért erre a szentélyben, azaz a templom szívében került sor. A beszámoló ezzel kapcsolatban Szent Teréz ismert mondatára emlékeztet: "Anyámnak, az egyháznak, szívében szeretet leszek." A szeretetben egyesült légkör fennmaradt az esti program során is, amikor a résztvevők énekekkel, táncokkal mutatkoztak be, illetve adtak tanúságot nemzetük szentjeiről. Testvéri üdvözlettel: Beke Márton

2012- Újraevangelizáció Krisztussal

Minden atya szeretné megosztani gyermekeivel mindazt amit birtokol. Isten, a mi szerető Mennyei Atyánk is szeretne boldoggá tenni bennünket. Ezért hívott meg az Ő saját Szentháromságos életébe, azt akarja, hogy vele egy asztalhoz ülve boldogok legyünk. Így szól hozzánk Jézus Krisztus: "Azt akarom, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen, és örömötök teljes legyen!" Melyek Isten örömei? Milyen örömöket szeretne a mennyei Atyánk megosztani velünk? Melyek azok az örömök, melyeket Isten drága ajándékként nekünk felkínál? Biztos, hogy Isten végtelen és így végtelen sokféle úton, módon szeretné gyermekeit vezetni a boldogság, a kiteljesedés felé. Én itt az öröm forrásainak megannyi kincseiből csak 12 mindannyiunk számára felkínált ajtót szeretnék picit feltárni, néhány gondolattal láthatóbbá tenni e lelkigyakorlat során. A rohanásban megfáradt, megfakult világunknak, a mindennapi Istenadta tiszta örömök adhatnának új lendületet. Az előttünk tornyosuló falak ledöntéséhez szükséges életerőt csak jókedvből, boldogságból, életadó örömökből nyerhetjük. Újra evangelizálni a ma emberét szerintem azt jelenti, hogy újra felfedezzük a reményt, a jókedvet, azt az örömöt, mely nem okoz fájdalmat senkinek, mely után másnap nem kell szégyenkeznünk, mely napról napra kiteljesedik, s mely az örökkévalóságba torkoll szelíden. Melyek ezek az Isten által nekünk felkínált örömök? 1. A létezés öröme. 2. Az imádság, az Istennel való találkozás öröme. 3. Az eszmélődés, a bölcsesség öröme. 4. A munka, az alkotás öröme. 5. A jóság, a szeretet öröme. 6. A kiengesztelődés, a századik, az elveszett bárány megtalálásának az öröme. 7. Az életadás öröme, gyermekvállalás, gyermeknevelés öröme. 8. A szabadság, az egészség, a teljesség öröme. 9. A szépségben való gyönyörködés öröme. 10. Az egység, közösség öröme. "milyen édes, gyönyörűséges a testvérek egysége." 11. A megnyugvás, elfogadás öröme. 12. A vágyva várt örök boldogság öröme. Lelkigyakorlatunk során, ezeket az értékeket szeretnénk körbejárni. Szeretettel biztatom a kedves testvéreimet, hogy akár fizikailag Csíksomlyón, akár a Mária Rádió reggel nyolc és este hat órától elhangzó adásaival, akár az internet által: www.magnificat.ro oldalon kapcsolódjanak be a lelkigyakorlatunkba. Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t. Forrás: magnificat.ro 3.

Kármelhegyi Boldogasszony Búcsú Barkán

Július 14-én és 15-én tartják Barkán a Kármelhegyi Boldogasszony Skapuláré Társulatának búcsúját. Július 14-én szombaton 14 órakor harangszóval fogadják az érkező zarándokokat. Utána folyamatosan gyóntatnak. 17 órakor Bartkó Elek somodi plébános magyar nyelvű szentmisét mutat be az elhunyt társulati tagokért. Igét hirdet Rózsa László diakónus. 19 órakor Weiszer Attila dobóruszkai plébános német nyelvű szentmisét mutat be. 21 órakor szlovák nyelvű szentmise lesz, bemutatja dr. Rastislav Polák rozsnyói esperes plébános. 23 órakor diákszentmise következik magyar nyelven dr. Juhász Attila tornai plébános celebrálásában. A szentmisét fáklyás, gyertyás körmenet követi a Béke Barlanghoz. Ezután egész éjszaka szentségimádás lesz a kegytemplomban. Július 15-én vasárnap 3 órakor hajnali magyar nyelvű szentmise lesz, bemutatja Bize Norbert szádalmási esteres plébános. 5 órakor görög katolikus liturgiát végez Mondok István horváti parókus. A 7 órai reggeli szentmisét Mics Imre hárskúti esperes plébános mutatja be magyar nyelven. 9 órakor ünnepi szlovák szentmisét mutat be Vladimir Filo rozsnyói megyéspüspök. Az ünnepi befejező szentmise magyar nyelvű lesz, bemutatja a Magyarországról érkező Barsi Balázs sümegi ferences házfőnök atya a jelenlevő asszisztenciával. A szentmise után az új társulati tagok és a skapulárék megáldására kerül sor. A zarándokok számára a katolikus iskola épületében lesz pihenési lehetőség. Szentmisékre a plébánia előszobájában lehet feliratkozni. A szervezők kérik, akik tudnak elhunyt társulati tagokról, közöljék ezt a barkai plébániahivatallal, és mutassák be a meglévő beiratkozási lapot, hogy értük is imádkozhassanak. Egyúttal megköszönik a hozzájárulást a búcsú költségeihez.

Kármelhegyi Boldogasszony Búcsú Barkán

Július 14-én és 15-én tartják Barkán a Kármelhegyi Boldogasszony Skapuláré Társulatának búcsúját. Július 14-én szombaton 14 órakor harangszóval fogadják az érkező zarándokokat. Utána folyamatosan gyóntatnak. 17 órakor Bartkó Elek somodi plébános magyar nyelvű szentmisét mutat be az elhunyt társulati tagokért. Igét hirdet Rózsa László diakónus. 19 órakor Weiszer Attila dobóruszkai plébános német nyelvű szentmisét mutat be. 21 órakor szlovák nyelvű szentmise lesz, bemutatja dr. Rastislav Polák rozsnyói esperes plébános. 23 órakor diákszentmise következik magyar nyelven dr. Juhász Attila tornai plébános celebrálásában. A szentmisét fáklyás, gyertyás körmenet követi a Béke Barlanghoz. Ezután egész éjszaka szentségimádás lesz a kegytemplomban. Július 15-én vasárnap 3 órakor hajnali magyar nyelvű szentmise lesz, bemutatja Bize Norbert szádalmási esteres plébános. 5 órakor görög katolikus liturgiát végez Mondok István horváti parókus. A 7 órai reggeli szentmisét Mics Imre hárskúti esperes plébános mutatja be magyar nyelven. 9 órakor ünnepi szlovák szentmisét mutat be Vladimir Filo rozsnyói megyéspüspök. Az ünnepi befejező szentmise magyar nyelvű lesz, bemutatja a Magyarországról érkező Barsi Balázs sümegi ferences házfőnök atya a jelenlevő asszisztenciával. A szentmise után az új társulati tagok és a skapulárék megáldására kerül sor. A zarándokok számára a katolikus iskola épületében lesz pihenési lehetőség. Szentmisékre a plébánia előszobájában lehet feliratkozni. A szervezők kérik, akik tudnak elhunyt társulati tagokról, közöljék ezt a barkai plébániahivatallal, és mutassák be a meglévő beiratkozási lapot, hogy értük is imádkozhassanak. Egyúttal megköszönik a hozzájárulást a búcsú költségeihez.

Akarsz a barátunk lenni?

A Ferences Világi Rend Debreceni Kapisztrán Szent János Közössége szeptemberi kezdéssel Ferences Klubot indít Kiss Szaléz Baráti Köre néven, nem csak ferenceseknek. 14 év feletti fiatalokat, lélekben fiatalokat várunk. A klubban az irodalom, képzőművészet, zene segítségével mutatjuk be ferences életszemléletünk jellemzőit. Öntevékeny, alkotó szeretetközösségként kívánunk működni. Ha felkeltettük érdeklődésed, jelentkezz: Áncsán Józsefnél: E- mail: anjouzsi@gmail.com, Vagy telefonon: 06/205190228 telefonszámon. Debreceni Ferencesek Foglalkozások helye: Szent Anna Közösségi Ház Debrecen, Varga utca 17 Ideje: Minden héten hétfőn este hétkor

Akarsz a barátunk lenni?

A Ferences Világi Rend Debreceni Kapisztrán Szent János Közössége szeptemberi kezdéssel Ferences Akarsz a barátunk Klubot indít Kiss Szaléz Baráti Köre néven, nem csak ferenceseknek. 14 év feletti fiatalokat, lélekben fiatalokat várunk. A klubban az irodalom, képzőművészet, zene segítségével mutatjuk be ferences életszemléletünk jellemzőit. Öntevékeny, alkotó szeretetközösségként kívánunk működni. Ha felkeltettük érdeklődésed, jelentkezz: Áncsán Józsefnél: E- mail: anjouzsi@gmail.com, Vagy telefonon: 06/205190228 telefonszámon. Debreceni Ferencesek

Debreceni ferencesek elődeik nyomában

A Ferences Világi Rend Debreceni Kapisztrán Szent János Közössége emlékezésre gyűlt össze a Szent István Plébánia falán elhelyezett emléktáblánál. Elődeikre emlékeztek, akik máig ható nyomokat hagytak a debreceni emberek szívében. A közösség szeptemberben induló ferences klubjuk névadójának P. Kiss Szalézt választotta, a ferences rendház egykori gvardiánját, aki életét áldozta a fiatalokért. Közelgő születésnapjára emlékezve a közösség szolgája, Csík József Testvér koszorút helyezett el a Debrecenből elhurcolt ferences szerzetesek emléktáblájánál. A közösség Tóth László Atyával együtt imádkozott a hét ferences vértanú boldoggá avatásáért. A ferences imanap a Jézus Szíve Templomban folytatódott. Kálmán Atya szentmiséjét a ferences vértanúk boldoggá avatásáért ajánlotta fel.

A Szeretetláng Mozgalom zarándokképe Debrecenben

2011 szeptemberében a Mátraverebély Szentkúti Kegytemplomból indult útjára. Az elmúlt héten Debrecenben, a Kenézy Kórházban imádkozta a hívek Mária és Jézus Szíve Szeretetlángjához. Kálmán Atya szentmiséjében szólt az imák erejéről. A kórház, mint az ország többi kórháza, borotvaélen táncolnak a betegellátásban. A kórház vezetése Budapesten tárgyalt a kormány képviselőivel, míg Zsolt Atya híveivel a kórház k

ápolnájában imádkozott. A vezetés örömhírrel tért haza. Nem tudjuk, mi történt, mondták az Atyának. Ő csendesen mosolygott. Mi tudjuk. Volt a válasz. Kálmán Atya ünnepi miséjében köszöntötte Ácsné Margitka és Péter Fiát 27 éves áldozatos egyházi szolgálatáért. Bosák Nándor Püspök Atyától oklevelet és Mária képet kaptak. Mindkettejük arcán a boldogság rózsái nyíltak.