Hétvégém, az emlékezés jegyében telt Sárbogárdon.
Húsz éve, hogy Sárbogárdról Debrecenbe költöztem, majd leszereltem a hadseregtől.
Életem úgy alakult, hogy egykori bajtársaimmal, csak az interneten tudtam tartani a kapcsolatot, személyes találkozásra nem volt lehetőségem.
Ezidáig.
Ugyanis nemrégiben meghívást kaptam Zopcsák László ezredes Úrtól, és a Sárbogárdi Bajtársi Egyesülettől, emléktábla avatásra, mely Sárbogárdon, egykori helyőrségünkben került megrendezésre szombaton.
Már pénteken útra kellett kelnem, a nagy távolság miatt.
Szállást foglaltam a Hotel Kovács panzióban.
Pénteken délután, nagy sétát tettem a városban, felidéztem kedves emlékeimet.
Felkerestem, rég nem látott barátaimat.
Szombaton reggel, azután nagy várakozással siettem a Helyőrségi Művelődési Otthon egykori épületéhez.
Falán már ott volt a tábla, amely emlékezteti az arra járókat, hogy húsz esztendeje számolták fel a helyőrség alakulatait.
Katona dolog, mondhatnám, ha valóban nem lenne fájdalmas emlék.
Mert felnőtt férfikorom legjavát töltöttem azokkal a bajtársakkal, akikkel most találkozhattam.
Sok kedves emléket idézhettünk fel, sok kedves egykori bajtársra emlékeztünk, akik már nem lehetnek közöttünk.
Este kellemes fáradtsággal, és azzal a tudattal tértem vissza Debrecenbe, hogy sok barátom szívesen találkozott velem, és közös emlékeinkkel.
Köszönöm a szervezőknek a lehetőséget, hogy ott lehettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése