Úttörők között

Talán életkorom miatt történik, de gyakran veszem elő régi fotóimat. Ma ez, a húsz éve készült felvétel akadt a kezembe. A Tiszadobi Gyermekvárosnak egy álomszép Andrássy- kastélyadott otthont. Nagy volt a látogatóturizmus Magyarországról és külföldről egyaránt. A gyermekvédelem akkori vezetése igyekezett állami gondozott gyermekeinket eldugni a látogatók elől. Aranka, a nevelőotthon vezetőjeként változtatott ezen a felfogáson. Legyenek a gyerekek idegenvezetők! Ezzel felépítettük az Ifjúsági Információs Irodát. Felnőttek és gyermekek mozdultak meg az ötletre. Az indulás évének végére már igazi idegenvezetőkké váltak gyermekeink. Jutalomutazást kaptunk erőfeszítéseink elismeréséreSzlovákiába, az Andrássyak nyomát követve. Egész életemre jellemző volt, hogy nem idegenkedtem új utakat kipróbálni, új utakra lépni, vállalva a tévedés kockázatát, a többlet erőfeszítéseket. Életemet a mai napig jellemzi ez a szemlélet. Emlékszem kollégáim rosszalló tekintetére, ahogyan „buzgómócsing”- nak bélyegeztek bennünket. Ma is az „úttörők” között érzem jól magam. Miért? „Menni kell előre. Nem másokkal foglalkozni, vagy épp azzal, hogy mindenki hülyének néz... Tudod, egy dologban biztos vagyok: a nagy utak, azok, amelyek igazán hosszúak és jelentőségteljesek, hatalmas megállító táblákkal vannak tele, és nehézségekkel, pontosan azért, hogy próbára tegyenek, hiszen nem mindenki érdemli meg a jutalmat. Azt a valamit, amit neked szántak, és a tiéd. Nem kell mindenkinek felérnie a csúcsra - pedig mindenki előtt ott a lehetőség. De egy dolgot érdemes szem előtt tartani: a tiéd lehet minden, amire vágysz, de ha nem teszel érte semmit, a helyén marad - ahogy Te is.” /Oravecz Nóra/