Bizonyára még sokat fogom tanulmányozni Ferenc Pápa gondolatait az egyház megújításáról. Már első olvasatra is felkeltette a figyelmemet, a misztikusokról szóló gondolat. Misztikusokról szól, akiket megérintett a kegyelem. . A kegyelem nem része a tudatunknak, hanem olyan fénymennyiség a lelkünkben, amely nem a bölcsességből, s nem az értelmünkből származik. Személyes tapasztalatom is ez az állapot. A napokban Kiss Szaléz Baráti Körének egyéves működéséről szóltam közösségünk előtt. Bevezető gondolatként szóltam arról, hogy mit kaptam én a ferencesektől. Csak egy apróságot: Szemeim ragyogását. De ez a tiszta, őszinte tekintet szeretettel irányul a másik emberre, a teremtett világra. Amikor személyes meghívást kaptam az ifjúsági munkára, nem vállalkoztam többre, mint ennek a tekintetnek a továbbadására. Az ifjúságot nem tudom megszólítani kioktató, minden áron nevelni akaró befolyásolással. Nevelőtanárként is fontosabbnak tartottam életpéldámmal nevelni. A másik, legalább olyan fontos dolog, hogy megszólíthassuk a fiatalokat, a hitelesség. Ferenc Pápa legutóbb megfogalmazott gondolatában megfogalmazza: Hiteles tanúságtevőkre van szükség az újraevangelizációban! Az, hogy magam hiteles vagyok- e, eldönthető azzal, hogy a szemembe nézzenek.