Akikkel együtt sírtunk és nevettünk

November az emlékezés hónapja. Imáinkat elhunyt családtagjainkért, szeretteinkért ajánljuk fel. Én ma a hadseregben szolgált egykori barátaimért, bajtársaimért imádkozom. Szögedi Tibor egykor vezetőm volt. Idősebb fivérként vigyázott ránk, terelgetett a pályakezdés rögös útján. Családtagok voltunk, ismertük egymás örömét, bánatát. Együtt sírtunk és örültünk. Szent Pál pedig így tanítja a Tesszaloniki híveket: “Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el.” /1Tessz 4.13-14/ Amikor halottainkért imádkozunk, akkor a feltámadásba vetett hitünket valljuk meg és irgalmasságot gyakorlunk az elhunyttal szemben. Az imáinkkal elért lelki javakat is értük ajánljuk fel. Ez pedig már amiatt is szükséges, mert soha nem tudhatjuk, hogy haláluk után szeretteink milyen állapotban vannak. Tehát az értük mondott ima személyes felelősségünk is. JMSZ Nyugodjatok békében: Szögedi Tibor, Varga Imre!