Kisér a múlt

A napokban kaptam kishúgomtól egy régi fotót. A Heves Megyei Lőrincihez tartozó Vörösmajori lakásunkat ábrázolja édesapámmal, húgaimmal. Nagyot dobbant a szívem. Évekig szenvedtem a múltfájdalmas sebeitől. Meg kellett tanulnom, hogy a múlttal csak annyit foglalkozzam, amíg előrevisz, nem visszahúz. Azután négy esztendeje visszalátogattunk Arankával gyermekkori lakásunkhoz. A ház már romokban állt. Még fellelhetőek voltak édesapám keze nyomai. De gyermekeiben máig élnek értékei. A kitartás, szorgalom, érzékenység szépre, jóra. A családi összetartás minden nehézségen átlendítő ereje. Ennek eredménye, hogy augusztusban unokatestvéreimmel, közel hatvanan jövünk össze családi találkozóra.