Egy debreceni Főnix legendája

Papi hatvanas éveihez közeledő, sokat megélt férfiember volt. Nyáresti sétáján, elmenekült a felforrósodott panelház fojtogató szobájából, leült a főtér árnyékos padjára, töprengve nézte a galambokat kergető gyermekeket, dolgukra siető embereket. A szökőkút főnix madara beindította elméje működését. Hát nem olyan vagyok, mint ez a mitológiából ismert madár, aki hamvaiból születik újjá? Rosszul sikerült házasságára gondolt. Amikor annak idején, az anyakönyvvezető előtt kimondták az igent, lázas tervezésbe kezdett. Papi hunyorított egyet szemével: Ha meg akarod nevettetni Istent, mesélj Neki terveidről! Valahogy így kezdődött. Pedagógus fizetéséből alig futotta felesége kielégíthetetlen igényeire. Persze, mert élhetetlen vagy. Nézd meg Öcsit! Járja a határt, hozza a benzint, cigit, és micsoda kacsalábon forgó házat épített magának. Te is megtehetnéd, ha nem lennél tutyimutyi. Papi beállt a sorba. Vett magának egy szakadt Ladát és tette azt, ami Kelet- Magyarországon, már- már iparszerűen működött. Többszáz liter üzemanyaggal a feneke alatt robogott át az országon, kockáztatva saját és mások életét. Nem is beszélve arról, hogy súlyos éveket kaphatott volna” szorgalmáért”. A feleség pedig csak szórta a pénzt számolatlanul. Csokoládémasszázs és a rongyrázás megannyi formája. Bár szorgalmas templomjáró volt, jósok, látnokok jövendöléseitől várta szerencséjét. Papi boldogtalan volt. Az állandó halálfélelem, rettegés a lebukástól kikezdték először lelki egészségét, majd testi egészségét is. Súlyos depresszió, alkoholbetegség következtek. Majd, amikor már az is kevés volt, pótolta gyógyszerekkel. Isten figyelmeztette őt több alkalommal: Öngyilkossági kisérletei következtében többször ébredt valamelyik kórház sürgősségi osztályán. Papi egész életében hitetlen volt. Nem ismerte a Tízparancsolatot, nem voltak útjelző táblái életének. Azután jött a Nagy Figyelmeztetés. Klinikai halál, újjáélesztés. Krisztus árnyékának megjelenése kórházi ágyánál. Isten megmutatta magát: Itt vagyok, segítek, csak kövess engem! Papi, akkor mozdulni sem tudott. Ereje teljesen elhagyta. Agyvérzésen esett át. Elfogadta, a feléje nyújtott segítő kezet. Akkor elhatározta, hálából új életéért hátralévő életében Isten szolgálatába áll. Most, ott a főtér árnyékos padján csillogó aranygyűrűt szorongatott tenyerében. Ez lesz az eljegyzési gyűrűm! A ferenceseknél készült fogadalmat tenni. Olyan erő, türelem, kitartás öntötte el testét, amit csak ifjúkorában érzett magában. Így teljesedik be, egy debreceni főnix legendája: Az egyik monda szerint a Főnix madár Indiában él. Amikor 500 éves lesz, felrepül egy fenyőfára és megtölti szárnyait tömjénnel. Azután elrepül Heliopoliszba, ahol tüzet gyújt és elemészti magát benne. Másnap egy apró, illatos férget lehet találni a hamvak között. A féreg átalakul kicsinyke madárrá, végül a harmadik napon újra Főnix lesz belőle, ami apja hamvait mirhával vegyített tojássá formálja és Ré Napisten templomának oltárára helyezi. Ezután visszatér eredete helyére, Indiába. Mivel főleg áradások után jelent meg, az óegyiptomiak azt hitték róla, hogy az első elemben, a vízben született, mégpedig önmagától. Úgy, ahogy a Nap is önmagát szülte. A Főnixet így a Nap egyik földi hasonmásaként tisztelték. Amikor a madár uralma a világ felett véget ér, mindig megújul egy fénylő ragyogásban, s úgy folytatja uralkodását. Egy másik monda szerint a Főnix Arábiában él és sötétlila vagy vörös-arany tollazata van. A Földön minden időben csak egyetlen Főnix létezik, ami megöregedve fából és fűszerekből (fahéjból) máglyát épít, amire rátelepszik. Szembefordulva a Nappal tüzet gyújt, egyesek szerint egy kődarabhoz csiszolva csőrét, majd a szárnyaival addig szítja a tüzet, míg teljesen el nem hamvad. A kereszténységben az időszakos megjelenés és újjászületés, az örök élet és a feltámadás jelképe a Főnix, akárcsak maga Krisztus, akinek ez az egyik szimbóluma. Számos vértanú mögött látható pálmafán ülve, jelezve újjászületésüket. A Főnix a paradicsomba jutott, üdvözült lélek jele, míg síremlékeken a romolhatatlanságot és halhatatlanságot jelképezi. A teológiában a Remény allegóriájaként szerepel. Az ószövetségi apokrifekben az imádkozó Főnixet a kerubokkal azonosították. A szerzetes mozgalmakban ugyanakkor az önmegtartóztatást és a szüzességet jelképezte. Az ókeresztények a Főnixet jellegzetesen dombon vagy hegycsúcson, esetleg pálmafán ülve ábrázolták (a phoinix görögül pálmát jelent), míg Egyiptomban egy meghatározott helyen: a világhegy tetején ülve. Az egyiptomiak szerint a madár az élet teremtését jelenti, a keresztények szerint a test feltámadását. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a Főnix a Nap madara. A görögök szerint a Főnix egy platóni (nagy) évig él (25 680 kis év), mert ennyi időbe telik, míg az égen a Nap és a Hold, valamint az öt szemmel látható bolygó visszaér a kiindulópontjára. Ezen nagy csillagászati ciklus végével szerintük újra megismétlődik a világtörténelem, mivel a bolygók kölcsönhatásai is megismétlődnek. Így a Főnix az univerzum egyfajta képmása volt a számukra, az idő ciklikus voltának megszemélyesítője. A sztoikusok szerint egyenesen tűzben pusztul el és tűzben kel új életre az univerzum, s a folyamat vég nélkül ismétlődik. Az egyszerűbb mitológiák szerint a Főnix saját hamvából kel életre, vagyis önmagától származik, ezért ő az egyes időszakok, teremtési ciklusok tanúja. A középkori alkímiában nem véletlenül volt a Főnix a bölcsek kövének egyik elnevezése. Magyarországon a Főnix Debrecen címerében szerepel, mivel a tűz jelképeként a többször leégett cívisváros újjáéledését szimbolizálja.