Fény és Árnyék

A szeptember- végi napsütés a szabadba csábított. Kimentem a város főterére, leültem a Főnix szökőkút padjára a város hajléktalanjai közé. Az arcomat simogató fénysugár elmélkedni késztetett. Gondolataim egy idézetre fűződnek: „Az emberi szív olyan, mint a föld: a fele naptól megvilágított, a másik része viszont árnyékban van. (...) Hogy élünk, az csak azt jelenti, hogy tisztában vagyunk mindevvel, s arra törekszünk, hogy az árnyék ne kerekedjen a fény fölé. Ne bízzon semmiben, ami tökéletes, ne bízzon senkiben, akinek a megoldás a zsebében van. Ne bízzon semmiben, csak abban, amit a saját szíve mond, sugall.” Susanna Tamaro Valóban, magunk dönthetünk arról, hogy a Föld árnyékos, vagy napos oldalán szeretnénk élni. Én a holnapi napon, összetörök életemben mindent, ami a sötétbe húzott. Ágnessel kilépünk a Fénybe.