Hangsúlytalanságban

A napokban kellemetlen pillanatot éltem át, ami továbbgondolkodásra késztetett. Nagyboldogasszony Ünnepét a Szent Anna Székesegyházban töltöttem. A mise végeztével kifelé indultam, amikor a szemem sarkában megpillantottam Zoli barátomat. Ő elfordította a fejét, mintha nem vett volna észre. Magatartásának hátterében állnak azon tettei, amikkel egyszer kimondott szavát hazudtolta meg. A pszichológiában ismert az a magatartás, ahogyan az ember Én bemutatásában: Az ember szeret sütkérezni. – sütkérezni a csoport dicsőségének fényében) azt jelenti, hogy a csoporttagok jó eredményeivel és tulajdonságaival azonosulunk, és ezzel növelhetjük az önértékelésünket és a jó hangulatunkat. (Robert Cialdini 1976) Szembesülni szavaink és tetteink különbözőségével már szégyenérzetet kelt. Hol van már a ma emberében a kimondott szó súlyának tisztelete. Akik közelről ismernek, tudják rólam, hogy csak keveset beszélek. De amit mondok, előtte megrágom magamban. Úgy gondolom, hogy két dolgot nem lehet visszavonni: A kilőtt golyót, és a kimondott szót. Sajnos a mai világban csak kevesen gondolkodnak így. Valaha lehetett szóban szerződést kötni. Hol vagyunk már ettől? Hangsúlytalanságban élünk.