Gyermeksorsok

Megszokott reggeli teendőim elvégzése után bevásárolni indultam. Belenyúltam a zsebembe. Apróra hajtogatott papírcetli került elő. Az üzeneten ennyi állt: Szeretlek Józsi Bácsi. Elemi erővel törnek elő gálospetri látogatásom ambivalens érzelmei. Egyrészt a gyerekektől kapott szeretet semmivel nem pótolható boldogsága, másrészről a gyerekekkel történő beszélgetésből megismert gyermeksorsok szívszorító élménye. Elbeszélésem elején említett üzenetem Gyurika, fogadott keresztfiam írta. Ágnes megkérdezte Tőle: Hol töltöd a karácsonyt Gyurika? Hazavisznek a szüleim. Volt a válasz. A gyermek arcán szomorúság látszott. Nem örülsz? Kérdezte Ágnes. Jobban szeretnék itt maradni. Az otthon vezetője, Erzsike elmondta, nehéz sorsú családból jött a kisfiú. Négy testvére is itt nevelkedik. A szülők italoznak, nem törődnek a gyermekekkel. Azután elmesélte, hogy előző napon Nagyváradon voltak a gyermekekkel, a Bazilikában rendezett Szent Erzsébet Köténye Ünnepen. A Máltai Szeretetszolgálat nagyváradi autóbusza szállította Őket. Az ünnepséget követően Nagyszalontára utaztak, ahol magyarországi orvoscsoport várta a gyerekeket, hogy felmérjék egészségi állapotukat. A szűrésen derült ki az egyik kisgyermekről születési szívrendellenessége. Azután a doktorbácsi a gyermek lábacskájára pillantott. Gombásodás? Kérdezte Erzsike. A köröm és az ujj sebeiből kiderült, hogy patkány okoztasérülés. Az orvoscsoport begyógyítja a gyermekek sebeit. A lélek sebeinek gyógyításában nekünk kell segítenünk.