Ferencesek karácsonyi üzenete

A karácsony ismét odaállít minket a betlehemi jászol elé, felidézi a nyomorúságos emberi körülményeket, amelyek az evangélisták szava szerint Jézus születését kísérték. Olykor belegondolunk, hogy a jászol valójában az állatok etetőhelye volt – de aztán odébb toljuk ezt a szalonképtelen gondolatot, hiszen az istállószag realitása már sok nekünk. Márpedig Ferenc pápa nem kevésbé erős szavakkal írja le, hogy milyennek is szeretné az Egyházat. Az evangélium hirdetőitől azt kívánja, hogy nyájszaguk legyen: merészkedjenek közel az emberek életéhez, ne féljenek a velük való érintkezéstől. Olyan egyházat képzel el, amely „sebeket szerzett és bekoszolódott”, mert ott járt, kint az utcán, ahol az emberek, és nem maradt meg biztonságos kényelmében. Nem is késett sokáig azoknak a keresztényeknek a reakciója, akik ehelyett inkább egy „tiszta és ragyogó” egyházat akarnának, amelynek tisztségviselői ne érintkezzenek a világgal, mert az mindjárt „megfertőzi” őket. Isten azonban már az első karácsony alkalmával világossá teszi, hogy nem ez a távolságtartás a szándéka, és a világban nem kíván egy érinthetetlen tisztaságban mutatkozni. A keresztény üzenet éppen abban áll, hogy a betlehemi istálló valóságos és tényleges nyomorúságában Isten megbocsátó közelsége és emberszeretete válik láthatóvá. Ferenc pápa sem mond egyebet, mint hogy Isten szeretete ma is az emberi nyomorúság közepette ragyog fel, itt érint meg minket. A betlehem-állítás első mestere, Assisi Szent Ferenc ennek az ellentétnek volt az imádkozó szemlélője. A betlehem felállításával ez volt a szándéka: „Meg akarom ugyanis eleveníteni a betlehemi kisded emlékezetét, és tulajdon szememmel akarom szemlélni gyermeki korlátoltságának kényelmetlenségeit, látni akarom, hogyan helyeztetett a jászolba és hogyan feküdt az ökör és a szamár előtt a szénán.” – írja róla Celanói Tamás életrajza. Szent Ferenc mai magyar követői előtt ez a karácsonyeszmény lebeg, amikor intézményeikben, iskoláikban, szolgálataikban készek „sebeket szerezni és bekoszolódni”, közösséget vállalni a ma emberével, és ezzel valamit megéreztetni Isten megbocsátó és szabadító közelségéből. Néha minket is megkísért egy „steril tisztaságba visszahúzódó” szerzetesi élet képe. A betlehemi evangélium azonban képes elfeledtetni velünk a kényelem érdekeit, és arra visz, hogy jelen legyünk az emberek világában. Ebben a magunkat felejtő, életközelséget vállaló szolgálatban szeretnénk megújulni karácsonykor. Köszönettel imádkozunk mindazokért, akik törekvéseinkben megértenek és támogatnak minket. Legyen jutalmuk az a világosság, amelyet Jézus jelenléte hordoz. Kegyelmekben gazdag Szent Karácsonyt kívánva jó egészséggel, békességgel az újesztendőben. a ferences testvérek Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

Jánosnak szeretettel!

Hűvös novemberi napon találkoztam utoljára Jánossal, a sámsonkerti koldussal. Ült az élelmiszer áruház bejárata előtt, minden ízében reszketett. Sapkáját nyújtotta felém, sárga szemét rám emelte. Mi újság van Veled? Kérdeztem? Napok óta nem tudok enni, mondta szomorúan. Minden visszajön. Orvoshoz kellene menned! Mondtam atyáskodva. Már elkészítettem Neked a meleg kabátot, legközelebb elhozom. Pénzt most nem tudok adni, mert nekem sincs, oda ülhetnék melléd. Nem számít, az a fontos, hogy ne menjünk el szó nélkül egymás mellett! Kezét nyújtotta felém. Megfogtam, de legszívesebben férfiasan magamhoz öleltem volna. János a koldus bölcsebb volt, mint sokunk a világban. Talán már egy boldogabb, Örök Hazából figyel Rám. Szeretettel gondolok Rád és minden sorstársadra János Barátom!

Jánosnak szeretettel!

Hűvös novemberi napon találkoztam utoljára Jánossal, a sámsonkerti koldussal. Ült az élelmiszer áruház bejárata előtt, minden ízében reszketett. Sapkáját nyújtotta felém, sárga szemét rám emelte. Mi újság van Veled? Kérdeztem? Napok óta nem tudok enni, mondta szomorúan. Minden visszajön. Orvoshoz kellene menned! Mondtam atyáskodva. Már elkészítettem Neked a meleg kabátot, legközelebb elhozom. Pénzt most nem tudok adni, mert nekem sincs, oda ülhetnék melléd. Nem számít, az a fontos, hogy ne menjünk el szó nélkül egymás mellett! Kezét nyújtotta felém. Megfogtam, de legszívesebben férfiasan magamhoz öleltem volna. János a koldus bölcsebb volt, mint sokunk a világban. Talán már egy boldogabb, Örök Hazából figyel Rám. Szeretettel gondolok Rád és minden sorstársadra János Barátom!

Csaba Testvér a csángó gyerekekért

Kedves Testvérek! December 5-dike után, próbáltam egy kicsit csendbe maradni. Úgy érzem, hogy egyetlen helyes válaszunk a szégyenletes nemre, egy határozott Igen kell hogy legyen: Igen az életre! Igen a szeretetre! Igen a határokon túli testvérre! Éppen ezért, felkértem az árva gyerekeinket, hogy készítsenek ajándékcsomagokat a moldvai csángó gyerekeknek. A gyermekeink igent mondtak a szeretetből vállalt áldozatra, s így több száz csomag napok alatt elkészült. Minden programomat lemondtam és egy nagy busznyi ajándékkal elindultam Erdély határain túli testvéreinkhez, a Moldvai csángókhoz. Hosszan látogattam Hegyeli Attila által szervezett tizenkét magyar oktatási központot, amelyekben 21 romániai magyar pedagógus oktat, nevel magyar nyelven, közel nyolcszáz csángó gyereket. Emberfeletti munkájukat, kis bérelt garázsokba, fészerekben végzik, sokszor a 10-12 négyzetméteres kis szobákban, 20-30 csillogó szemű gyermek szorong, az agyonkopott tenyérnyi táblácska előtt. Magyarul beszélnek, énekelnek, imádkoznak. A pedagógusok 6-8 négyzetméteres kis szobácskában laknak, s bár végzetségük, pedagógusi tapasztalatuk alapján még itthon Erdélyben is igazgatói posztokért pályázhatnának, mégis mosolyogva kitartanak a ficánkoló csángó gyermekek mellett. Történész, filozófus, filológusi diplomákkal elemista gyermekeket tanítanak betűvetésre, vesződnek kacagva, sírva a kisiskolások mindennapi gondjaival. Munkájuk eredményes, mert ők nem azt mondják, hogy a 24. órában értek a csángó gyerekek közé, hanem azt, hogy még csak most vannak a népük megmaradásáért végzett munkájuk első órájában. Optimizmusuk nem alaptalan, én is osztom, hisz egy kis csángó faluban október elején béreltünk egy kis házat, melyben egy szakképzett, tapasztalt tanárnő vállalta, hogy a kis "iskolába" leköltözzön, és el is kezdődött a magyar oktatás. Szűk két hónap alatt 64-re emelkedett a magyar nyelven tanulni akaró gyerekek száma. A jó magyar szó, mind a futótűz, úgy járta át ezt a kis csángó falut. Az Igen a semmiből ott életet teremt. Fontosnak látom kihangsúlyozni, hogy a moldvai csángó magyarok, sok-sok generáció óta, nem csak hogy nem tanulhattak anyanyelvükön, de még a többségi nép nyelvén sem végezhettek szegénységük miatt iskolát. Egy román tanárnő mondta, hogy õ huszonnégy éve tanít egy csángó faluban, de ezalatt egyetlen gyerek sem ment kilencedik osztályba abból a faluból. Természetes, hogy iskola nélkül a tudomány, a kultúra nagyon sok vívmánya nem jutott, nem juthatott el arra a vidékre. Így nem csak az anyanyelvről van szó, hanem mindazt az értéket, kincset, amit népünk, nemzetünk birtokol szeretettel a kis iskoláinkon keresztül, felkínálhatják a tanáraink csángó testvéreinknek. Éppen ezért mérhetetlenül fontos, és értékes az a munka mit a népünk nevében felvállaltak a csángóföldre költözött magyar pedagógusok. Eljön az az idő, amikor népünk, a megmaradásért vívott harcban elért eredményekért érdemrendet fog osztani, és akkor, ezek a fiatal pedagógusok kapják majd a legnagyobb elismerést. Istenre figyelő lélekkel, a moldvai csángó testvéreink iránti szeretettől vezérelve, arra bíztatok minden szomorú szívű magyar testvéremet, hogy a december ötödikén kimondott "nem" gyalázatát mossuk le egy hatalmas, egy-emberként kimondott Igennel. Úgy érzem, hogy jelenleg a csángó testvéreink folytatnak legelkeseredettebb harcot a megmaradásukért. Álljunk ki melléjük, vállaljunk szolidaritást velük! Osszuk meg velük mindazt a szellemi, anyagi értéket, melyet Isten nekünk adott, de ugyanakkor alázatos szívvel tanuljunk is tőlük, hisz csendes elzártságukban, a megmaradásért vívott névtelen harcukban olyan értékeket birtokolnak, mely az egész magyar nép újjászületésének alapja. Õk szeretik az Istent, sokszor naponta kétszer is elmennek a templomba imádkozni. Szeretik egymást, szeretik a gyermekeket, így nem ritka a 8-10 gyerekes család sem ott. Vidámak, tüzesen táncra, dalra szívesen perdülnek. Életigenlésük és életerejük engem mélységesen megindít. Azt javasolom, hogy egy-egy város, település, iskola vállaljon fel testvértelepülésként, testvériskolának, egy-egy moldvai falut, települést. Menjünk el közéjük, vásároljunk, építsünk nekik iskolákat, kollégiumokat. Fogjunk össze, és alapítsunk egy komoly iskolahálózatot a Moldvai csángó testvéreink számára. Ez legyen a mi mindent elsöprő Igenünk, az elhalkuló, tétovázó nemek-re. Szeretettel: Csaba testvér Déva, 2004-12-16 A moldvai csángó magyarok iskolájának építésére és támogatására nyitott alszámlaszámunk: 10300002-20145639-70073285

Te vezess engem Betlehemi Csillag!

Talán a téli szürkeségből fakad, talán életem barátságtalanná fordulása teszi, gyakran érzem mostanában, hogy kirúgták hónom alól a mankót, amely tartást adott számomra. Nem engedem át magam a karácsonyi depressziónak. Bódás János versét veszem elő: Bódás János: BETLEHEMI CSILLAG Vak a világ, ha "látója" is mind vak. Gyógyító égi fénnyel ragyogj szemünkbe, betlehemi csillag! A boldogsághoz széles utak hívnak, mégis eltévedünk. Te vezess minket, betlehemi csillag! Milliók halnak, szenvednek és sírnak, lehet-e még vigasz? Mutasd meg, hol van, betlehemi csillag! Iszonyú torka ránk ásít a sírnak: eddig ... és nincs tovább? ... Mutass túl rajta, betlehemi csillag! Véres a Föld, s dúlt. Árja nő a kínnak. Egy békésebb jövőbe vond a világot, betlehemi csillag! Tegyék a fegyvert lábhoz, akik vívnak, s a mosolygó Kisdedhez indítsd el őket, betlehemi csillag!