A Pápa Szent Ferenc- i tette

Ferenc pápa szerdán a Szent Péter téren átölelt és megcsókolt egy embert, aki ritka és fájdalmas bőrbetegségben szenved, neurofibromatózisban, amely teljesen eltorzítja külsejét. A világsajtót bejárt képet a Magyar Kurír Facebook-oldalán már közel húszezer ember látta. James Martin SJ írását olvashatják. Alig tudtam rávenni magam, hogy megnézzem ezeket a képeket, de tudtam, hogy meg kell tennem. Ferenc pápa szerdán a Szent Péter téren átölelt és megcsókolt egy embert, aki ritka és fájdalmas bőrbetegségben szenved, neurofibromatózisban, amely teljesen eltorzítja külsejét. A fotók, amelyeken a pápa megöleli a daganatokkal borított embert, mélyen megindították az egész világot. Amikor felraktam őket a nyilvános Facebook oldalamra, egy nap alatt 300 hozzászólás érkezett. Miért érintenek meg ezek a képek olyan sokakat? Három lehetséges érvet szeretnék fölvetni. Egy keresztényben ezek a képek felidézik azt az embert, akinek nevét Jorge Mario Bergoglio érsek fölvette, amikor pápává választották, ez az ember pedig: Assisi Szent Ferenc. Mikor egy nap a fiatal Ferenc Assisi közelében lovagolt, találkozott egy leprással – aki a XIII. században oly gyakori bőrbetegségek egyikében szenvedett. Ferenc gyermekkorától rettegett a leprától. Álmában azonban Isten arra kérte őt, hogy változtassa meg az életét, s a korábban léha ifjú tudta: most valami újat várnak tőle. Leszállt lováról, a leprás markába nyomott egy pénzdarabot, s megcsókolta őt. Mikor visszaült lovára, és hátrafordult, hogy búcsút intsen, látta: a leprás eltűnt. A legenda szerint maga Krisztus volt az. E jelenet fordulópontnak bizonyult Ferenc életében: ettől fogva a szegényeknek és kitaszítottaknak szentelte életét. Teréz anya híressé vált szavaival: "a rettenetes álruhát viselő Krisztust" ölelte át. A keresztények ugyanezt ismerték fel Ferenc pápa cselekedetében. A pápa ölelése felidézi azokat a pillanatokat is, amikor Jézus leprásokat gyógyított – ami itt összefoglaló terminus arra a számtalan bőrbetegségre, melyek az I. századi Júdeában és Galileában terjedtek. Az evangéliumokban gyakran előforduló motívum, hogy a Názáreti Jézus nem pusztán meggyógyít, hanem kifejezetten megérint "tisztátalan" embereket, akik közelségét veszélyesnek tartották, és akiket méltatlannak ítéltek arra, hogy befogadják őket a társadalomba. Márk evangéliumában egy leprás arra kéri Jézust, hogy gyógyítsa meg: "Ha akarod, meg tudsz tisztítani engem". Ezután, folytatja az evangélium, "Jézus megrendült, kinyújtotta kezét, és azt mondta neki: 'Akarom. Tisztulj meg.' A lepra azonnal elhagyta és megtisztult." Azonban ennek a nagyhatású történetnek az angol fordítása kissé gyengére sikeredett. Az eredeti görög szó, ami a fordításban "moved with pity", a 'splagchnistheis'. Ez pedig azt jelenti, hogy Jézus a "zsigereiben" ('bowels') érezte a részvétet, vagyis azon a ponton, amit a korban az érzések helyének tartottak. Erre a fajta együttérzésre, és ennek kifejezésére kaptunk meghívást. Ezt az együttérzést láthatjuk Ferenc pápa fotóján, amelyen megöleli a beteg embert. Még ennél is tágabb körben gondolkodva: a hívők számára a pápa csókja Isten szeretetét idézi fel. Így szeret minket Isten: fájdalmainkban, küszködéseinkben, emberségünkben. Kevesen szenvedünk olyan rettenetes betegségben, mint a képen látható ember, közülünk kevesen szenvednek ilyen torz külsőtől. De sokan érezzük úgy, hogy bensőnk torzult el, hogy nem vagyunk méltók a feltétel nélküli szeretetre. Mégis: Isten semmit nem szeretne jobban, mint Ferenc pápához hasonlatosan szorosan átölelni minket. Ezen a fotón mélyebb, nehezebben felismerhető szinten magának Istennek a képét látjuk. A tékozló fiú példázatában, amely apa és fiú kiengesztelődéséről szól, olvashatunk egy gyönyörű sort. Amikor az önfejű fiú hazatér, miután kicsapongásra herdálta el örökségét, Jézus azt mondja: az apa már messziről látta fiát, s elébe sietett, hogy üdvözölje. Ezután az apa – a görög szöveg szerint – csodálatos dolgot tesz. Az angol nyelvű Lukács-evangélium szerint az apa odafut, átöleli és megcsókolja a fiát, ám a görög eredeti szó szerinti fordítása sokkal megrendítőbb, és eszünkbe is jut a pápa fotói láttán: "Odafutván a nyakába borult, és hevesen összecsókolta őt." Szoktak azon tűnődni, vajon milyen Isten szeretete? Nézzenek Jézusra. Nézzenek Assisi Szent Ferencre. És nézzenek a pápára. James Martin amerikai jezsuita 26 éves koráig menedzserként dolgozott a General Electric-nél. Jelenleg New Yorkban él, rendszeresen publikál a legismertebb amerikai lapokban, magazinokban, tévéműsorok szereplője. Szerkesztője az America című jezsuita lapnak. Jezsuita spiritualitás című könyve magyar nyelven is olvasható. cnn.com/Magyar Kurír

Akikkel együtt sírtunk és nevettünk

November az emlékezés hónapja. Imáinkat elhunyt családtagjainkért, szeretteinkért ajánljuk fel. Én ma a hadseregben szolgált egykori barátaimért, bajtársaimért imádkozom. Szögedi Tibor egykor vezetőm volt. Idősebb fivérként vigyázott ránk, terelgetett a pályakezdés rögös útján. Családtagok voltunk, ismertük egymás örömét, bánatát. Együtt sírtunk és örültünk. Szent Pál pedig így tanítja a Tesszaloniki híveket: “Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincsen reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el.” /1Tessz 4.13-14/ Amikor halottainkért imádkozunk, akkor a feltámadásba vetett hitünket valljuk meg és irgalmasságot gyakorlunk az elhunyttal szemben. Az imáinkkal elért lelki javakat is értük ajánljuk fel. Ez pedig már amiatt is szükséges, mert soha nem tudhatjuk, hogy haláluk után szeretteink milyen állapotban vannak. Tehát az értük mondott ima személyes felelősségünk is. JMSZ Nyugodjatok békében: Szögedi Tibor, Varga Imre!