Kovács Bánk OFM: A tolvaj és a rabló

Tegnap Jézust jó Pásztorként ünnepeltük. Csodálatos szeretetét, teljes önfeláldozását eléggé meghálálni nem lehet. Ma Jézus a szavaival elénk festi az ellenpéldát: a tolvajt és a rablót. Ezek nem adni akarnak a juhoknak, mint Jézus, hanem elvenni, amijük van: a gyapjújukat és a húsukat, azaz az életüket is. Jézus az ajtó (7), aki védi (bezárja) és eteti (kiengedi) őket. Gondoskodik minden téren róluk. A rabló visz, amit tud: a természetes javakat, amelyekért a hívő ember megdolgozott, és családja életét fenn tartja velük. Elvették ötven éve a „nép nevében”. Elfelejtették megmondani, melyik nép nevében. Vagy tudatosan hazudtak, hiszen magát a népet rabolták ki. Elvették sokak szabadságát és munkáját is. Utána elvették sok testvérünk hitét, ezzel az örök életét. Elrabolták sokak becsületét, lelki és testi nyugalmát, saját és gyermekeik jövőjét.„a tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”(10) Kit választunk: Jézust vagy Barabást? Mert a választás mindig ránk van bízva. Kétezer év óta hányszor voksoltunk Barabás mellett?