Harc a sötétség ellen

Az elmúlt napok komor szürkesége rátelepedett lelkemre. A sötétséget csak fokozta, hogy értesítést kaptam, miszerint januártól, havi harmincezer forintot letiltanak nyugdíjamból. Nyakamba szakadtak a múlt történései: Emlékszem, amikor kikeltem betegágyamból, tarthatatlanná vált életem feleségemmel. Elhatároztam, véget vetek házasságunknak. Békességben, tisztességesen akartam búcsúzni. A válóper előtt megegyezésre törekedtem Angélával. Ő hajthatatlan volt, egyre csak azt hangoztatta, nem hajlandó egy fillért sem adni, közös tulajdonunkból. Azután a válóper előtti napon előállt javaslatával: Ha lemondok minden anyagi követelésemről, ő átvállalja autóhitelünk kifizetését. Hittem a szavának, mindenről lemondtam. Ám esze ágában sem volt a nevemen lévő hitel fizetése. Addig jutott el, hogy saját nevére íratta közös otthonunk minden jogát. Én egyre csak kaptam a bank felszólításait. Amikor már BAR listára tettek hiteleinkért, kérdésemre az volt a válasz: Mit izgulsz, úgy sem akarsz hitelt felvenni. Minden kapcsolattól elzárkózott, hiába kerestem egyre kétségbeesetten. Összepakolt, és mint ki jól végezte dolgát, kiment a fiával Angliába. Nem elég, hogy tizenöt évet dolgoztam a családjára, most még az angliai vendégjátékát is én finanszírozom. Nem vagyok büszke rá, de lelkemen a sötétség, harag lett úrrá. Karácsonyra készülve, időben érkezett a felismerés: A sötétséget csak fénnyel lehet elűzni. A Szent Anna Székesegyházban elmondtam egy imát ellenségeimért. A templomkapuból kilépve, szikrázó napsütés jelezte, így van jól!

Ki mit él...

Ma a hó fogságába estem, meleg otthonomban elmélkedem. Éljük életünket biztonságosnak vélt világunkban, mint színes szappanbuborékban. Szelek szárnyán repülünk egyre magasabbra. Azután szétpattan a színes burok. Mi feneketlen mélységbe zuhanunk. Kérdezzük magunkat, hogy mire volt jó életünk. 2012 Advent jegyében ott voltam a debreceni PG Csoport és barátainak koncertjén a Kölcsey Központban. A megválasztott dátum: 2012.12.12. Fityiszt mutatott a Világvégének. A népzenei ihletésű dalok, szövegeiben is hozzám szóltak. A koncert fergeteges hangulatán átsütött a Várakozás. Karácsonyra, Jézus születésére. A koncert záródala: Ki mit él, annyit ér! Tartsuk szem előtt mindennapjainkban.

Adventi készülődés

A családok már karácsonyi lázban égnek. A szülők lassan megkezdik otthonaikban a nagytakarítást. Megtervezik a karácsonyi menűt, napközben karácsonyi vásárokban, bevásárló központokban tülekednek, hogy megvegyék szeretteiknek ajándékaikat. Sokszor, a kevesebb több lenne. Ráférne honfitársainkra egy „karácsonyi agytakarítás”. Értékeinket kellene helyükre tenni! Az egymásra való odafigyelést, nélkülöző embertársainkkal vállalt szolidaritást. Magam tudatosan kerülöm a csillogó vásárközpontokat. Lelkem csinosítom. Koncertekre, kiállításokra indulok. Minden újabb élményben ott látom Isten mosolyát. Minden pillanatban azon munkálkodom, hogy örömet szerezzek barátaimnak, családomnak. Sokszor ez még pénzbe sem kerül.

Játsszuk együtt!

Személyreszóló meghívást kaptam a debreceni Android zenekar születésnapi koncertjére. Az elmúlt évi lemezbemutató koncert helyszínéül az egykori halottasház, ma Klinika mozi szolgált. Adventre készülve, jelzésértékű volt a helyszín megválasztása: A Szülészeti Klinikával szemközti Kenézy Villában ünnepeltünk. Kisszámú, de vájtfülű közönség gyűlt össze. A közönség soraiban hétköznapi emberek, professzorok, orvosok egyaránt fellelhetőek voltak. A progresszív rock neves debreceni képviselőinek zenéje azonos hullámhosszon szól lelkemmel. Az igényes zene, szöveg, bibliai indíttatás egyaránt kedves számomra. A hallgatóság lelkesen tapsolva köszönte meg a különleges élményt. Utolsó számuk címe: Játsszuk együtt! 32 év sikeres együtt zenélése bizonyítja: Érdemes.