Májusi hálaének

Május elsejére készülünk. Az ünnepet mindenki saját „szájíze” szerint ünnepli. Az emberek egy része zsúfolt, „sörvirslis” majálison ünnepel. Számomra az ünnep Mária Havának kezdete, amikor Égi Édesanyámra, Szent Józsefre, a munkásra emlékezem. Évtizedekig nem tudtam feldolgozni szüleim korai elvesztését. Anyák Napjához közeledve, depresszió gyötört. Ma már hálás vagyok Istennek, hogy szüleimben olyan anyát és apát kaptam, akik megtanítottak minden szépre, jóra, megtanítottak elviselni a tisztességes munka fáradtságát. Dicsőség a magasságban Istennek!

Dr. Csókay András: Húsvét utáni gondolatok

Az emberi agy is csak egy kivitelező szerv igaz, a legmagasabb szinten differenciált. Olyan, mint az autó kormánykereke. Ahogy a kormányos is a kormánykerék mögött ül, az emberi személy lényege is az agy mögött van. Tehát szabad akaratunk nem az agyunkban van, de azt az agyunk segítségével közöljük. Tehát, az emberi személy lényege nem csak az agyban van. A lelkiismeret nem az agyban van. A szeretet a megbocsátás nem az agyban van, ahogy az Istenkapcsolatunk sem. Ezt Szenthágotai professzor el is mondta a 70-es években az orvostanhallgatóknak. Azok átmentek a bölcsészkarra és elmondták Lukács György marxista esztéta professzornak. Lukács azt mondta: igaza van Szentágothainak, de ezt ne nagyon hangoztassák. Így szól a legenda. Az, hogy nem valamik vagyunk, hanem valakik, nem csak az agyunktól függ. Hát akkor mitől? Erre eddig egyetlen valaki tudott tökéletes választ adni, a megfeszített majd feltámadt Krisztus. Vagy elfogadjuk, vagy nem - ez már a szabad akaratunktól függ. Ha nem, akkor elkezdünk csúszkálni a saját magunk által gyártott jégen. Ezt teszi Európa. Kitalálta magának az emberiség történetének legveszélyesebb vallását, aminek a lényege az, hogy az ember az Isten, és a tágabb értelemben vett tudományon (amibe a politika tudománya is beletartozik) keresztül uralni tudja a problémákat. Kimaradt az EU alkotmányból a kereszténységre való hivatkozás, benne maradt viszont a görög-római kultúrára való hivatkozás, sőt a felvilágosodásra is. Jó példát hallottam egy templomi prédikációban a Mária rádióban, kicsit kiegészítve közvetítem a gondolatot. Ha idejönne egy marslakó és körbenézne, nyilván megkérdezné, hogy miért írtok ti 2013.-at. Mondanánk, mert 2013 évvel vagyunk Krisztus után és ehhez igazítjuk az időszámítást. Aztán megkérdezné, hogy miért a vasárnap a pihenő ünnepetek. Megmondanánk neki, hogy akkor volt a feltámadás és ezt ünnepeljük. Ezt az orosz nyelv szépen megőrizte, mert a vasárnap voszkreszenyie szó feltámadást jelent. Tehát amikor Brezsnyev azt mondta, hogy vasárnap találkozunk a Vörös Téren a dísszemlén, akkor azt mondta, hogy a feltámadás napján találkozunk ott. Aztán megkérdezné a Marslakó, hogy mutassátok a szép épületeiteket Európában és mi elsődlegesen megmutatnánk a templomokat a kölni, firenzei, milánói és természetesen a római bazilikát a párizsi Notre Damot. Kérdezné tovább a kultúrát festészet szobrászat és mi mutatnánk Michelangelo, Leonardo, Rembrandt, Giotto, Tiziano és a mi Munkácsynk trilógiáját mindegyik keresztény ihletésű mű. Aztán kérdezné a fantasztikus tudományos eredményeitek hogyan lettek és mi idéznénk Einsteint " a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak" Max Plankot és Heisenberget "amikor az első kortyot kiiszod a tudás poharából könnyen ateistává válsz, de a végén mindig ott vár Isten" vagy Pascalt, de a mi Neumann Jánosunkat is, akit a tudósok az emberiség eddig élt legnagyobb géniuszának tartanak, nagyobbnak, mint Einsteint. Ő igazi matematikus módon közelítette meg a hitét, de logikus és helytálló: "ha úgy élek, mint Krisztus tanácsolja, abból bajom nem lehet, akkor sem, ha nem igaz a feltámadás, de ha igaz és nem úgy élek, ahogy az evangélium tanítja, abból óriási nagy bajom lehet". Szóval mindezek után a marslakó azt kérdezné: szerencsétlen európaiak nektek teljesen elment az eszetek? És ha azt is hozzáadnánk, hogy az összes európai jogrendszer, alkotmány a keresztény tanokra épülve született meg, végképp csodálkozna. Arra már csak megdöbbenten legyintene, hogy egyetlen vallás hirdeti alapelvként a cselekvő felebaráti szeretetet és ez a kereszténység. Az iszlám a feltétlen engedelmességet, a budhizmus a belső kiüresítést a hinduizmus a szánakozásig ugyan eljut, de aktív cselekvő szeretetre képtelen. Ehhez Teréz anyának kellett elmenni Indiába, hogy megmutassa. Ezzel szembe menve a kis Magyarország létrehozott egy olyan alkotmányt, amiben Istent meg meri említeni, a családot védi, a kereszténységre utalva. Ez az, ami nem tetszik bennünk a fejlett nyugatnak. Az EU még nem tért le a fogyasztásban való tobzódás bűvöletéből az élvezetek halmozásáról. Súlyos dolog a szenvedélybetegség. Egy narkós vagy alkoholista mindenre képes, hogy megszerezze az aznapi adagot. Igaz ez nagyobb léptékekben is. Tehát a súlyos szenvedélybeteg nyugat, a fogyasztási mániájában kénytelen minket is, és akit lehet kizsákmányolni, hogy legyen még fogyasztani valója. Az elmúlt 3 évben óriási dolog történt: ezzel az árral szembe fordult a népünk, országunk. Ha csak ennyi történt volna, az már az elmúlt évszázadok egyik legnagyobb sikere 56-on kívül, folytatnunk kell, hogy rajtunk keresztül térjen meg Európa újra a gyökereihez a kereszténységhez. Ne hallgassunk azokra a hazudozókra, akik újra csatlóssá akarnak tenni minket. Istennek jó a humora. 1955 december 8-án szavazták meg egyhangúlag az EU zászlót a Szeplőtelen fogantatás napján, a 101 beérkezett pályázatból. Kikötés volt, hogy nem lehet sem politikai, sem vallási utalás a zászlóban. A kék a Szűzanya színe a 12 csillag a Jelenések könyvéből a "napba öltözött asszony" fejét díszíti. A szavazók egyike sem gondolt erre. "Isten szerencsére nem fáradt bele a megbocsátásba sajnos mi fáradunk bele sokszor a bocsánatkérésbe" mondta Ferenc pápa nemrégiben. Ne adjuk fel, ne fáradjunk és a jó úton haladó hazánk tovább fog emelkedni. Csókay András idegsebész

Kovács Bánk OFM: A tolvaj és a rabló

Tegnap Jézust jó Pásztorként ünnepeltük. Csodálatos szeretetét, teljes önfeláldozását eléggé meghálálni nem lehet. Ma Jézus a szavaival elénk festi az ellenpéldát: a tolvajt és a rablót. Ezek nem adni akarnak a juhoknak, mint Jézus, hanem elvenni, amijük van: a gyapjújukat és a húsukat, azaz az életüket is. Jézus az ajtó (7), aki védi (bezárja) és eteti (kiengedi) őket. Gondoskodik minden téren róluk. A rabló visz, amit tud: a természetes javakat, amelyekért a hívő ember megdolgozott, és családja életét fenn tartja velük. Elvették ötven éve a „nép nevében”. Elfelejtették megmondani, melyik nép nevében. Vagy tudatosan hazudtak, hiszen magát a népet rabolták ki. Elvették sokak szabadságát és munkáját is. Utána elvették sok testvérünk hitét, ezzel az örök életét. Elrabolták sokak becsületét, lelki és testi nyugalmát, saját és gyermekeik jövőjét.„a tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”(10) Kit választunk: Jézust vagy Barabást? Mert a választás mindig ránk van bízva. Kétezer év óta hányszor voksoltunk Barabás mellett?

Amikor az " idő vasfoga megette a kenyerem javát"

A gyönyörű áprilisi tavasz bolondozásra késztet. Az elmúlt két hétben panelkonyhánk felújításával foglalatoskodtunk. Az épület harmic évvel ezelőtt épült „ a legvidámabb barakkban”. Azóta csak az idő vasfoga nyúlt hozzá. Érthető, hogy most sok időt, fáradságot igényelt felújítása. Olyan viharvert volt, mint magam. Emlékét megőrizzük, mert életünk része volt húsz éven át. Csak a múlt értékeit kell megőriznünk. Ami idejétmúlt, annak mennie kell. Pont úgy mint az embereknél. Ezért igyekszem magam, minden tavasszal megújítani.

Ha választanom kellene

Ha választanom kellene szenvedéstörténeted ereklyéi közül, azt a piszkos vízzel teli tálat választanám. Bejárnám a világot azzal az edénnyel és minden lábat megmosnék, átölelnék, megszárítanék. Lehajolnék, amilyen mélyen csak lehet, és fejemet soha nem emelném följebb a lábszárnál, hogy ellenséget és barátot meg ne különböztessek. Megmosnám a lábát a gazembernek, az ateistának, a drogosnak, a börtönlakónak, a gyilkosnak, annak, aki soha nem köszön nekem, annak, akiért soha nem imádkozom, mindezt csendben, míg szeretetemben meg nem sejtik a Te szeretetedet. Luigi Santucci: Talán ti is el akartok menni? (1971)

Az utolsó vacsora előtt

A húsvéti ünnepet megelőző nagyböjti időszakban végigjárjuk Krisztus keresztútját. Magam rendszeresen előveszem Mel Gibson: Passio című filmjének DVD- jét. Ezzel sosem az a célom, hogy elborzadjak a látottakon, nem akarok szomorú lenni, sokkal inkább reményt szeretnék meríteni Krisztus szenvedéséből, halálából és feltámadásából. Az idei esztendőben Pio Atyával idézem fel a keresztutat: „A keresztet véled állni, Gyászban véled eggyé válni: Erre űz a szeretet.” Pio Atya így elmélkedik: „Meg ne hátráljatok, és még kevésbé meg ne álljatok, amíg föl nem értek az Élet Kálváriájára! Jézus fogja majd a kezeteket, hogy ne tétovázzatok. Isten segítő kegyelme, és a jutalom, amit Jézus tartogat számotokra, édes bátorításotok lesz!

Böjte Csaba: Hegymozdítókká kell lennünk

Miért vannak és mire jók a megpróbáltatások, az élet nehézségei, s hogyan fogadjuk őket, hogyan küzdjünk ellenük, illetve hogyan küzdjük le őket? – e kérdésre kereste és mutatta meg a válaszokat március 16-án Böjte Csaba ferences szerzetes a Veszprém megyei Lovason, a Balaton mellett, ahová a hóakadályok ellenére is szerencsésen megérkezett. A Lovasi esték hagyományos programsorozatában – mely az idén testi és lelki egészségünk témakörében szervezett előadásokat – ezúttal rendhagyó időben, pontban délben kezdődött meg a szerzetes lélekemelő, ugyanakkor szelíd humorral fűszerezett elmélkedése. Az újszövetségi történetnek már a kezdetén azzal szembesülünk, hogy csupa küzdelem, megpróbáltatás a Szent Család élete – mutatott rá Böjte Csaba. Óhatatlanul megszületik a kérdés az emberben: Isten miért nem segít Máriának, miért kell olyan rideg és kitaszított körülmények között megszülnie a gyermekét, Jézust, s az Úr miért nem segít később sem, mikor Mária és József elvesztett gyermeküket keresik Jeruzsálemben? A kérdések sora hosszan folytatható volna, de a válasz nem az természetesen, hogy Isten magára hagyta az embert, vagy nem szereti. Isten küzdőképes, edzett emberré, nemesebbé akar emelni minket a próbákkal. Mindezek a javunkra válnak, hiszen testben-lélekben megerősödünk, ellenállókká válunk, miközben megvívjuk küzdelmünket a nehéz helyzetekkel. Hogy felnőjünk ahhoz, hogy Istennel egy asztalhoz ülhessünk, feladatokat kell elvégezni. Az elénk adott feladatokra ezért úgy kellene tekintenünk, mint Isten ajándékaira, amelyek nyomán többek, gazdagabbak leszünk. Van-e hitünk önmagunkban, és hisszük-e, hogy Isten küzdelmeinket megsegíti? – vetette fel az előadó. XVI. Benedek pápa egyházfői végrendeletének tekinthető a hit éve. Márton Áron is a hit megőrzését adta testamentumba a magyar nemzetnek. Példákat idézett, amikor a hit szinte hegyeket mozdított meg az emberek életében, reménytelen helyzetükből is kézen fogta őket az Isten, látva igyekezetüket. A hit cselekedet nélkül halott – idézte Jakab apostolt Böjte Csaba. S valóban, Isten bízik bennünk, hogy képesek vagyunk felnőni, hogy egymás testvéreiként, békében éljünk majd a világban – emelte ki a ferences szerzetes. Elmesélte: amikor a nagyszalontai kaszárnyát felajánlották neki, hogy ott is gyermekotthonokat hozzanak létre, eleinte bizonytalanul indultak neki az előkészületnek. Aztán kaptak több helyről külföldiektől támogatást, s a végén a román állam segítségével sikerült befejezniük. A háborús fészekből szeretetotthont tudtak teremteni. „Hinnünk kell a szeretet világformáló erejében, mert abban van a jövő” – hangsúlyozta. Erdélyi otthonaik eseményeit idézve hozott megható példákat arra, hogy a szeretet küzdelemre kész erejével miként találtak egymásra családok, miként gyógyultak be lelki sebek, és váltak ellenségeskedők barátokká. „Hinnünk kell a kiengesztelődésben, a párbeszéd erejében.” Március 15-e emlékezete kapcsán nemzeti küzdelmeinket idézte, s szóba hozta Trianont is, kutatva, milyen választ lehet adni erre a máig tartó traumára. Nem megoldás az elveszett országrészek uralkodó népeinek pocskondiázása, a gyűlölködés. Árpád vezér példája nyomán – aki képes volt megegyezni a törzsekkel, hogy a Kárpát-medencében szeretnének letelepedni – nem tehetünk ma sem, most sem mást, minthogy közösségeink egységét újjáépítsük, ki kell engesztelődnünk egymással. Nem szabad engednünk a rosszindulatú megosztó politikáknak – hangsúlyozta Csaba testvér. Az előadás végén közös imára hívta az egybegyűlteket. Toldi Éva/Magyar Kurír