Milyen csodálatos a világ!

Január utolsó napját írjuk. Az ember fizikai, lelki tartalékai kifogyóban vannak. Egyesek, élve a torkos csütörtök nyújtotta kedvezményekkel, jót esznek, így töltődnek. Magam fontosabbnak tartom lelki tartalékaim felhalmozását. Megragadni az élet csodáit. Egy régi, szép pillanat fotójával, vagy egy szép emlék visszaidézésével. Egy esztendeje a Debrecen Dixiland Jazz Band koncertjén élveztem Luis Armstrong előadásában, milyen csodálatos a világ. Az, hogyan élem meg az élet elröppenő pillanatait, csak hozzáállás kérdése. Elmerülhetek az önsajnálatban, vagy észreveszem a hétköznapi csodákat. Ezek sorában első helyen áll a születés csodája. Nincs nagyobb boldogság a felsíró csecsemő hangjában meghallani Isten teremtő szeretetét. A napokban orvosokat látogattam panaszaimmal. Súlyos idegrendszeri károsodást diagnosztizált. Nem fogtam fel Isten büntetésének, vagy haragjának. Azok az emberi természet sajátjai. Ő a teremtés legnagyobb művésze. Nehézségeinkkel lehetőséget ad nekünk, hogy megerősödjünk, megtisztuljunk. Figyelmeztetéseiből milyen keveset veszünk észre. Egy történet jut eszembe: Egy hindu bölcs európai barátjánál vendégeskedik. A lakáshoz közeli parkban sétálnak, amikor megszólal: Hallod a tücsök ciripelését? Rajtad kívül más nemigen hallja. Szólalt meg barátja. Mert a te civilizációd másra figyel. Továbbsétálva benyúlt az indiai barát a zsebébe, majd egy marék pénzérmét ejtett a járdára. Emberek ugrottak, hogy felkapják. Látod, ti erre figyeltek. Ilyen szelektív a hallásunk, észlelésünk. Wass Albert: Te és az Isten című írását idézem: „ Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja még bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó, s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökerét, de már megindulnak benne az élet nedvei, és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral, és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes! Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted. Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról napra, percről percre, mindig újat és mindig ugyanazt.” Erre kell gondolnunk, amikor el akarják velünk hitetni, hogy nincs Isten. Mert elárverezték a házad, elbocsátottak a munkahelyedről, elfogyott a pénzed. Mert elveszítetted akiket szerettél. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod: nincs igazság. Valójában a te világodat érted alatta. Istennek semmi köze a házakhoz, órabérekhez, az ember által feltalált bombákhoz, semmi köze ahhoz, hogy kapsz- e nyugdíjat, vagy sem, és hogy meg tudsz- e élni abból a pénzből, amit mások adnak neked. Isten Művész, aki megalkotta a virágok milliárdjait. Pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit alkotott, azért Ő vállalja a felelősséget.

Köszönet mindenért

Oly sokan gondoltak rám születésnapomon, hogy blogbejegyzésemmel köszönöm meg mindenkinek jóságát, kedvességét. Mindenekelőtt Arankának, aki, amikor feleségem eldobott, maga mellé vett, mosdatott, mosott, főzött rám, gondoskodott rólam. Köszönöm Ágnesnek, hogy otthont adott nekem, amikor más elvette tőlem. Köszönöm családomnak, hogy jóban, rosszban mellettem állnak. Köszönöm hit testvéreimnek, mindenek előtt, a Ferences Családnak. Köszönet Rózsikának, roma családomnak. Köszönöm Istenem, hogy hitet, reményt adsz mindennapjaimban. Köszönet mindenért!

Szellemi jólétben

Az ember életében a születésnap mindig alkalmat teremt a számvetésre. Visszatekintünk életünkre, számba vesszük, hogy mit szereztünk, mit veszítettünk. Ma, édesapám születésnapjához közeledve, én is ezt teszem. Apa negyvenöt éve hagyott itt minket. Nem hagyott maga után milliókat, csak egy becsülettel, erőfeszítésekkel teli életet. Három gyermeket, akiket ellátott olyan emberi értékekkel, mint tisztesség, kitartás, szorgalom, szeretet, összetartás. Soha nem vágytunk gazdagságra. Megtanultunk szerényen, szegényen élni. A fotó, amelyet kezembe vettem, különös szerepet játszik életemben. Amikor betegségemből felépülve a Tiszadobi Gyermekváros szolgálati lakásában húztam meg magam, étkezőmmel szemben helyeztem el. Teljesen letaglózott a felismerés, hogy elveszítettem otthonom, képességeim legjavát. Mihez kezdjek magammal? Már- már halálos döntést hoztam, amikor Anya szemébe néztem. Mintha megszólalt volna: Nézz a szemeimbe, majd menj tükör elé, és nézd saját szemeid! Ugyanazt a szeretetet, jóságot láthatod benne! Ez a te örökséged és küldetésed hogy tovább add az embereknek! Gondolataim végére egy idézet kívánkozik: “Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.” (Goethe)

"Fájdalommentes őszülés"

A hó belepte a várost. Utcára lépni életveszélyes számomra. Mit tehetnék, növesztem a hajam és emlékezem. Egy régi kép akad kezembe. Sárbogárdon készült, Dávid keresztfiam névadó ünnepségén. Abban az „átkosban így neveztük. Én, az alakulat KISZ- titkáraként, magam szerveztem ezeket az ünnepségeket. Istentagadó életet éltem, de valahol ott volt bennem az érzés, amit Falu Tamás így foglal szavakba: Falu Tamás: Istenem add... Istenem, add, hogy jó legyek, ne üssek sohasem sebet, hulljon ölembe két kezem, mielőtt velük vétkezem. Ne érezze élő, se holt, hogy késem szívükbe hatolt, alhassam át az éjszakát, ne keltsen fel sohase vád. Egész életemben jóra törekedtem. Igyekeztem úgy élni az életem, hogy mindenkor bátran nézhessek az emberek szemébe. Most, amikor visszanézem ezeket a megfakult fotókat, nem buggyannak könnycseppek a szemembe. Az úton végig kell mennünk és amikor Urunk elé állunk, nyugodt szívvel mondjuk: „Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is.”

Melegedőben

Tél tábornok offenzívát indított a világ ellen. Egyre több áldozatot szed, próbára teszi a segítőkész embereket, szociális szervezeteket. Hétvégémet városi sétával töltöttem, saját bőrömön éreztem, milyen érzés, vacogni a mínuszokban. Azután tegnap felkerestem Jánost, sámsonkerti pártfogoltomat, a közeli élelmiszer áruház előtt kéregető hajléktalan barátomat. Arca sápadt, teste összeroppant a tél megpróbáltatásaitól. Láttam rajta, hogy már napok óta nem látott kenyeret. Ma újra meglátogatom, viszek neki meleg ruhákat, ennivalót. Hogy miért teszem? Ferences utam vállalásával vállaltam, hogy felmelegítem embertársaim kihűlt szívét. De először a test felmelegítésében kell segítenem!

Körlevél a Megszentelt Élet Ünnepére

A Megszentelt Élet napját minden esztendőben Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án ünnepeljük. Ebből az alkalomból adjuk közre a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevelét. Bevezetés Huszonnyolc évvel ezelőtt egy kicsiny, hajlott hátú, fakókék szárit és kopottas sarut viselő törékeny nő lépett a svéd király elé, hogy átvegye a Nobel-békedíjat. A bársonyban pompázó, ragyogó teremben körös-körül előkelőségek és hírességek foglaltak helyet frakkban és szmokingban, elegáns estélyiben. A világ befolyásos emberei mind odagyűltek. A kör közepén pedig a pici asszony száriban, saruban. Teréz anya Indiából, a betegek és haldoklók szolgálólánya. Amikor a mikrofonhoz lépett, hogy megtartsa előadását, egyszerű szavakkal, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, imádságra hívta a jelenlevőket. A hírességekkel együtt Assisi Szent Ferenc szavaival mondott hálaimát Istennek a Nobel-békedíjért. Kedves Testvérek! Ma, a Megszentelt Élet napját követő vasárnapon, amikor az egész világon hálát adnak Istennek a szerzetesi hivatásokért, ezt a képet szeretnénk felmutatni nektek: egy törékeny nő áll a figyelem középpontjában, és imádságra indítja a világ vezetőit. Aki az életét Istennek szenteli, képes úgy tanúságot tenni az Ő emberszeretetéről, hogy a világ felfigyel rá, megérti tanúságtételét, és vele együtt ad hálát Istennek. E képből kiindulva arról szeretnénk szólni körlevelünkben, miről is tanúskodik az Istennek szentelt élet, vagy ahogy egyszerűen hívjuk, a szerzetesség. Az Istennek szentelt élet jellemzői 1. Erő az erőtlenségben A szerzetesség első, talán legszembeötlőbb vonása a hatalomról való lemondás. Ez az eszköztelenség Jézus szegénységét és szelídségét idézi. A szerzetes mögött nem áll egy világbirodalom hadserege vagy a világcégek anyagi forrása. Szava és egész egyénisége mégis hatékony. Olyan erő sugárzik belőle, amely áttöri a közöny és a cinizmus falait. Minden nehézség ellenére meggyőz arról, hogy képes jót tenni, igaz életet élni, és hogy az emberiség sebei gyógyíthatók. A szerzetes: „ember a határon”. Az emberi teljesítőképesség és méltóság határmezsgyéjén áll, mert vállalja saját határainak megtapasztalását, a saját valóságát: sebeit, kudarcait, botlásait, és így keresi az Istent. A szerzetes az elesett emberek mellett áll, akiket nem vagy csak nehezen vállal a világ. Otthon van köztük, a „legutolsók felebarátjává” válik. Így tesz tanúságot arról – akár vészterhes időkben is, mint a nemrég boldoggá avatott Salkaházi Sára testvér –, hogy az „ember a legnagyobb érték minden idők társadalmában”. 2. Életszentség A megszentelt életet élő ember Istent keresi az ember világában. Szerzetestestvéreink – mint Teréz anya is – arról számolnak be, hogy meg is találják. „Nem vagyunk igazi szociális munkások – mondja Teréz anya. – Az emberek azt gondolhatják rólunk, hogy szociális munkát végzünk, de valójában szemlélődők vagyunk a világ kellős közepén. Mert napi huszonnégy órában Krisztus testét érintjük.” A szerzetes tehát Isten közelségében él az ember világában. Úgy él Isten jelenlétében, hogy mások számára is világossá válik: Isten közel van, engem is meg akar szentelni. Nem távoli, titkos, csak a kiválasztott keveseknek szóló életszentség ez, hanem mindenki számára elérhető. „Huszonnégy óránk van Krisztus jelenlétében, neked is, nekem is. Próbáld meg te is elvinni Istennek ezt a jelenlétét a családodba, mert az a család, amely együtt imádkozik, együtt is marad.” 3. Jézus követése A szerzetes nagyon ember – fogalmazta nemrég egy magyar szerzetes, majd így folytatta: „A rám bízott szegényektől nagyon sokat kaptam.” Igen, mert a szerzetes azt tartja, hogy „úgy lehet valóban fölemelkedni Istenhez, hogy a megtestesülő Istennel együtt leszállunk a világba.” Amikor azt mondjuk, hogy a szerzetesek Jézus szorosabb követésére vállalkoznak, akkor tulajdonképpen erről beszélünk. A szüzességben, a szegénységben, az Atyának való engedelmességben élő Názáreti Jézus életét követik, hogy a lehető legközelebb kerüljenek hozzá, és általa az Atyához. Jézus nem aszketikus megfontolásból rendezte így az életét, hanem azért, mert próféta volt: Isten országának a jelévé lett. Arról tett tanúságot, hogy Isten közel jött hozzánk, irgalmas és gyógyító szeretetével jelen van az életünkben. A szerzetesek, amikor Jézus életformáját utánozzák, az ő prófétai küldetésében vesznek részt. Ennek a belső mozzanatnak rendelik alá életük külső, látható jellemzőit: a közösségi életet, öltözetüket és az engedelmességet. A szerzetesi közösségeket nem a családi kötelék vagy a hasonló érdeklődés fogja össze, hanem Jézus szorosabb követésének vágya és az ebből fakadó küldetés. E küldetés megélése a közösségben kezdődik. Ezt jelzi a szerzetesek ruhája is, ami a közösségvállalás kifejezése, és csak ebből következően egyenruha. Mint Teréz anya nővérei esetében a szári a legszegényebbekkel való szolidaritást mutatja, amit egyénileg és közösségileg is vállalnak. Az engedelmesség – a mai ember számára talán a legnehezebben érthető vonása a szerzetességnek, mert mintha attól fosztaná meg az embert, ami igazán emberré teszi: a szabad akarattól, az önrendelkezéstől, önmaga kibontakoztatásától. A szerzetesi engedelmesség, mint Jézus életében is, a következő meggyőződésből fakad: Isten akarata, hogy szabad legyek: szabad a jóra, annak meglátására és megvalósítására az életemben. 4. Az Egyház küldetésében Az Istennek szentelt ember egész életével, szavaival és tetteivel, teljes személyiségével egyértelmű és erőteljes tanúságot tesz arról, hogy Istennek gondja van ránk és az egész világra. A szerzetes felelősségvállalásával tanúsítja Isten szeretetét. Küldöttnek tudja magát, és eszerint cselekszik. Nem másra vár, hogy jobbá legyen az élet, hanem hagyja, hogy megérintse mások nyomora és szenvedése, és megteszi, ami tőle telik. Az irgalmas szamaritánus magatartása ez, amely világosan és erővel hirdeti: „Isten szeret engem, nekem pedig megvan a lehetőségem arra, hogy úgy szeressek másokat, ahogyan Isten szeret engem; nem nagy dolgokban, hanem kis dolgokban nagy szeretettel.” Ugyanezt látjuk minden rend vagy szerzetesi közösség esetében. A közösségek az alapító sajátos istentapasztalatából eredeztethetők, majd ezt a tapasztalatot élik meg evilági tevékenységükön keresztül. Isten a betegekben, a tudatlanokban, a szegényekben személyesen szólította meg őket. Személyes válaszuk a vállalt tevékenység, ami egész életformájukat meghatározza. Munkájuk így az Istennel való találkozás helye önmaguk és azok számára, akik körében tevékenykednek, akik között élnek, és akik általuk megtapasztalhatják Isten irgalmas szeretetét. A szerzetesben azzal az Istennel találkozhatunk, aki mindannyiunk életét fontosnak és szépnek tartja. A szerzetesek tehát nem pusztán hasznos munkát akarnak végezni olyan területeken, amelyekre az elkényelmesedett vagy megcsömörlött társadalomnak nem jut ereje és figyelme. Jelek és küldöttek, mint Jézus. Nem birtokolják Istent, hanem keresik, és szomjukkal másokat is felszabadítanak az Isten után vágyakozó ember méltóságára. A hegyen elvonuló és imádkozó Jézust a szemlélődő rendek, a betegeket gyógyító Jézust a betegápolók, a tanító Jézust a tanító rendek követik. Így teszik megtapasztalhatóvá Jézus és az Egyház küldetésében Isten emberszeretetét. Befejezés Kedves Testvérek! Ma, a Megszentelt Élet ünnepén bátorítani, lelkesíteni és megerősíteni akarunk titeket. Ezért veletek együtt köszönjük meg Istennek azokat a testvéreinket, akik Jézust követve az Isten országának és az ember ügyének szentelték magukat. Életük példája kalandra hív mindnyájunkat: annak megértésére, hogy az élet Isten ajándéka, amelyet el kell fogadnunk, és tovább kell adnunk másoknak. a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2008. január 21.

Segítőkész Barátokra van szüksége a Kecskeméti S O S Gyermekfalunak!

Kedves Barátaim, Ismerőseim! Tim Cope lovai, akik az elmúlt éveket a tiszadobi gyermekotthonban élő gyermekeket segítették, a héten költözni kényszerülnek. Ezzel sajnos végetért egy nagyszerű történet. Ugyanakkor keressük a lehetőségét annak, hogy lovaink miként végezhetnék tovább gyermekmentő munkájukat. A hétvégén a lovak Kecskemétre költöznek. A lószállításhoz kapunk térítés nélkül segítséget, azonban egyszerre csak két ló tud utazni. Így a költöztetés két napot vesz igénybe. Ha valaki tudna segíteni a lószállításban, nagyon megkönnyítené a dolgunkat. Köszönöm, ha megpróbáltok segíteni! Illésné Áncsán Aranka Kérem Barátaink segítségét, hogy Tim Cope lovai Kecskeméten is gyógyíthassák a gyermekeket!