Fogadj Örökbe egy Házat!

Három esztendeje szívügyem Csaba Testvér Dévai Szent Ferenc Alapítványának Gálospetriben működő Szentháromság Otthona. Amikor tehetem, személyesen tájékozódom az otthonban történtekről, hogy naprakész legyek, mindig tudjam, mire van szükségük a gyermekek mindennapjaiban. A mai nappal kezdődik Erdélyben az új tanév. Kézenfekvő volt, hogy szombaton Gálospetribe utaztam. Erzsike és János, a Székelyföldről érkezett házaspár fogadott. Megtudtam, hogy az otthon élén újra vezetőváltás történt. Sajnos az új, gyergyószentmiklósi házaspár is új állás után kutat. Jól tudom, hogy Csaba Testvér milyen hatalmas szervezetet működtet. Munkatársai alacsony fizetésért embert próbáló küzdelmet folytatnak, hogy a több mint kétezer gyermek biztonságban, szeretetben élje gyermekkorát. Testben, lélekben gyarapodva őrizzék magyarságunkat a határon túl. Több településen az alapítványotthonai miatt működhet magyar iskola. Létük, biztonságuk záloga a magyarság megmaradásának Erdély földjén. A határ innenső oldalán van fogalmunk a pedagógustársadalom gondjairól. A határ túloldalán mindez sokkal súlyosabb probléma. Szívet melengető a tudat, hogy Magyarországról egyre több pedagógus vállal szerepet az alapítvány otthonaiban. Önkéntesek százai vállalnak rövidebb, hosszabb időre szerepet a gyermeknevelésben. Tiszadobi Gyermekvárosban töltött pedagógus pályafutásom alatt megtapasztaltam, milyen fontos a gyermeknevelésben a nevelő személyének állandósága. Gálospetriben az állandóságot jószeriben a támogatók személye jelenti. A Debrecenben, közelmúltban létrejött ferences klub: Kiss Szaléz Baráti Köre elhatározta, hogy „ örökbe fogadja” a Szentháromság Otthont. Médiavezérelte világunkban többnyire a skandallum, vagy a celebvilág megmozdulása bír hírértékkel. A minap híradások tudósítottak a : Fogadj Örökbe egy Falut! Néven meghirdetett mozgalomról. Kiss Szaléz Baráti Köre a Ferences Világi Rend közösségeit hívja: Fogadj Örökbe egy Házat! Településeink jelentős száma rendelkezik testvérvárosi kapcsolattal Erdélyben. Rendünkben pedagógusok, orvosok, cselekvő hittel élik az evangéliumi életet. Kérünk Benneteket, segítsünk Csaba Testvérnek

Mindenkinek megvan a maga keresztje

Amikor megfogant bennem a gondolat, hogy megszólítom Debrecen ifjúságát, volt bennem félsz, vajon meghallják- e, vagy csupán az idősebb korosztály hallja meg szavam? Isten segítségével sikeresen vettük az első akadályt. A közösség erőfeszítései, hogy nyomokat hagyjunk az interneten, meghozták gyümölcseit. Erdélyből, a Szilágy Megyéből, Zilahról érkezett Réka, aki cserediákként tanul Debrecenben egy évig. Kolozsvári világi rendi testvérünk. Az internet segítségével megtalálta közösségünket, azonnal kapcsolódott ferences klubunkhoz. Másik fiatalunk, Magdika, alapító Gellért Atya hajdúsámsoni közösségéből érkezett, ugyancsak az internet segítségével talált ránk. Másik kérdéses dolog: Vajon honnan teremtjük elő, a klub működtetéséhez szükséges anyagiakat? Ebben kaptunk segítséget a tiszadobi gyerekektől. Elkészítették keresztünket. Ennek értékesítésében vállaltunk szerepet. Kálmán Atya megszentelte, megáldotta. Így már megvan a magunk keresztje. Adományaival bárki hordozhatja keresztünket. Az isteni gondviselés így működik.

Fizetve

A Sátán még most is kísértget, A minap elém tett egy jegyzéket, Melyre vétkeim hosszú sorba, Egyenként is fel voltak írva. Elém tette s rám vigyorgott. Jaj Istenem! Minden ott volt, Minden bűnöm, vétkem felírva, Mi lesz velem? Kérdeztem sírva. Hát mi lenne? Mondta nevetve, Nem juthatsz el az örök élete. Az üdvösségből ki vagy zárva! S én zokogtam, elítélt árva. Ekkor Valaki hozzám lépett, S keresztülhúzta a jegyzéket, De a keze át volt szegezve, S vérével írta rá: FIZETVE / ismeretlen szerző/

A ferences ember

Ha megkérdezik tőlem, milyen a ferences ember, először testi elváltozásait említem: Csillagszemmel születik. Jöhetnek- mehetnek pártok, társadalmi berendezkedések, ragyog a szeme. Amikor megpillant egy szál pipacsot az útszéli árokparton. Ragyog, amikor ránéz egy gyermekre, egy botjára támaszkodó öregemberre. Ragyog, amikor megpillantja a bevásárlóközpont előtt kolduló hajléktalan barátját. A Mennyei Atyát látja élete minden pillanatában. Másik testi elváltozása, hogy szívnagyobbodással születik, mégsem szorul orvosi beavatkozásra. Mindenét odaadja barátainak, a segítségre szorulóknak. Nem törődik azzal, hogy mások csodabogárnak, rosszabb esetben bolondnak nézik. Assisi Szent Ferenc is felvállalta a megvetést, kigúnyolást. Mi is büszkén vállaljuk. Nem kérkedünk, amit teszünk, Isten dicsőségére tesszük!

Miénk itt a tér

Örömmel adom hírül, hogy Debrecenben, a Szent Anna Közösségi Házban Tóth László Atya vezetésével létrejött Kiss Szaléz Baráti Köre. Alakuló találkozónkon felelevenítettük Debrecen ferences múltját, szóltunk terveinkről, elképzeléseinkről. Reményeink szerint, a nyolc fős csoport mustármagként Debrecenben éltető talajba kerül, égig érő fává magasodik. Ferences Világi Rend Debeceni Kapisztrán Szent János Közössége

Zarándokúton az ifjúságért

Még a nyár derekán kaptam a meghívást a Ferences Világi Rend Miskolci Szent Maximillián Kolbe Régió káptalanjára, Egerbe. Megszerveztem az utazásom. Zarándokútnak tekintettem a rendezvényt szeptemberben induló Kiss Szaléz Baráti Köre néven meghirdetett ferences klubunk sikeréért. Minden alkalmat megragadok lelki építkezésemre. Kis Didák Atya előadása, a Páduai Szent Antal Templomban elhangzott szentmise is ehhez járult hozzá. Igen, nagy fába vágtuk a fejszénket. Sokan drukkolnak nekünk. Igaz, akadnak olyanok is, akik szkeptikusan ingatják a fejüket. Van okunk a félelemre? Nem félünk. Zatykó László ferences Atya elmélkedéséből emelek ki egy részletet: A kicsinyek játszva tanítanak és tanulnak. Van egy olyan játékuk, amellyel elsajátítják a jézusi tapasztalatot, hogy aki magát megalázza, fölmagasztaltatik. Ez a játék abból áll, hogy a pici felmászik, vagy felteteti magát a hármas szekrény tetejére, s onnan kiáltja apjának: Gyere, fogjál meg! Bízva benne, már ugrik is, zuhan egyenesen édesapja karjai közé. Megérkezve, ott a mélyben, apja ölében megtapasztalja a hívő bizalom gyümölcsét: Az irgalom, az elfogadottság, szeretettség Mennyországát. Zuhan lefelé, s a mennyországba érkezik az Apu, az Abba ölébe. A játék- mondhatni – egy más világ. A szabadság egy olyan oázisa, amelyben egy pillanatra szabadon engedhetjük áradni a létezést. Így van ezzel közösségünk. Nem félünk csalódástól, sem ellendrukkerektől. Tudjuk, hogy igazán nagy magasságokkal méltósággal úgy küzdhetünk meg, ha előtte megtapasztaltuk a mélységeket is. Mennyei Atya, végy karjaidba minket!

Anyácska utolsó napja Tiszadobon

Anyácska utolsó napja Tiszadobon Hiába a feléje megnyilvánult szeretet, az osztatlan szakmai elismerés, a díjakkal és kitüntetésekkel elismert évtizedes vezetői munka, Illésné Áncsán Arankát, akit Anyácskáként ismer az ország, a közelmúltban egyik napról a másikra kirúgták. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal idén megpályáztatta a vezetői posztot, ő pedig veszített az egyik beosztottjával szemben. – Menjen csak nyugodtan. Hagyjon itt, nem érdekel. Menjen, és vigye a lovakat is, vigye. De vigyázzon, ha tényleg itthagy, felülök a vonatra, és másnap már magánál leszek. Ezt Timi mondja sötéten lobogó tekintettel Anyácskának, akinek erre megvillan a mosolya. Nahát, tényleg ennyire szeretsz? Ezt kérdezi ez a mosoly. De Timi összeszorítja a száját, félrenéz, s megrántja a vállát. Nem érdekelsz, egyáltalán nem érdekelsz, ezt mondja az a váll. Anyácska szeme azonban felragyog: jól ismeri már ezt a vállrándítást, őt sem szavakkal, sem mozdulatokkal nem lehet megtéveszteni. Timi állami gondozásban fölnőtt, huszonéves nő, Anyácska pedig nem más, mint Illésné Áncsán Aranka, akinek huszonhat év után most nem önszántából kell távoznia a tiszadobi Andrássy-kastélyban létrehozott gyermekotthonból. Huszonöt éves volt, amikor idekerült, most ötvenegy, és elmegy. Ez volt az első munkahelye, egész eddigi felnőtt életében itt élt a családjával, a férjével itt nevelték fel a négy saját gyermeküket, s itt ismerte meg az ország közvéleménye, amikor a többezernyi „gyermeke” közül az egyik, Oláh Ibolya bekerült a Megasztár döntőjébe. De hiába a feléje megnyilvánult szeretet, az osztatlan szakmai elismerés, a díjakkal és kitüntetésekkel elismert évtizedes vezetői munka, Anyácskát a közelmúltban egyik napról a másikra kirúgták. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal idén megpályáztatta a vezetői posztot, s a hivatalban lévő Illésné veszített az egyik beosztottjával szemben. Azt mondja, már az elején megérezte, hogy vége van, hiszen az állásra annak ellenére írtak ki vezetői pályázatot, hogy az ő megbízatása öt évre szólt. Most hát el kell hagynia a gyermekotthont, a szolgálati lakást, a kastélyt, a parkot, a falut, s hátat kell fordítania annak a huszonhat évnek, amit itt töltött. Forrás: Népszabadság