A kreatív problémamegoldás egyik útja

Életünk során számtalanszor nézünk farkasszemet megoldhatatlannak tűnő problémákkal. Reakciónk intelligencia kérdése. Frusztráltan tehetetlen dühöt eredményez, vagy leblokkolunk. Esetleg várjuk, hogy a sültgalamb a szánkba hullik. Az idő majd megoldja. Élettapasztalatom megtanított, hogy mindenből levonjam a tanulságokat, mindenkitől tanuljak. Menedzser tanfolyamokon ismertem meg a brainstorming , magyarul Ötletroham módszert. Ebben mindenki elmondja a legképtelenebb, legszokatlanabb ötleteit is, amit azután közösen elemeznek, megvalósíthatóságát kielemzik. Önmagamban ugyanezt játszom el. Dr. Csókay András agysebész főorvostól megtanultam, hogy a kreatív gondolatokra való rátalálásban milyen fontos szerepet játszanak imáink. Ő a rózsafűzér imádsággal jutott már számtalanszor eredményre. Én zarándokútjaimmal is a problémamegoldás útját keresem. Valaha úgy gondolkodtam, minden rajtam múlik, mindent meg tudok oldani önállóan. Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megtanuljak kérni. Barátaimtól, ismeretlenektől, vagy Istentől.

Pünkösdi zarándokút Sárospatakra

Ferences hagyományainkat követve Pünkösd Ünnepére Sárospatakra zarándokoltam Árpádházi Szent Erzsébethez, védőszentünkhöz. Papp Tihamér Atya ezt írja a pünkösdi zarándoklatról: „Felzaklatott világunkban a féligazságok, hazugságok tülekedő zűrzavarában élünk. Honnan ez a vásári kavalkád? Hogyan jutunk újra értelmes emberi, isteni szóhoz, amely visszaadja méltóságunkat, amely biztos alapot nyújt életünk számára? Érdemes elgondolkodnunk a Szentírásazon jelenetén, amikor Jézus a végső összegzést adja tanítványainak, mielőtt szemük láttára a mennybe száll. Az ő fejükben, és szívükben is zűrzavar kavarog, az isteni és emberi dolgok káoszában élnek. Mindazokon a dolgokon, amiket Jézustól hallottak, láttak, megtapasztaltak, emberi képességükkel nem tudnak úrrá lenni.. Ezért parancsolta meg Jézus, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya igéretére: „Ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni!” Mi is történt az Apostolokkal? Böjttel, imádsággal, csendben készültek a nagy találkozóra. Erről a csendről ír a Szentatya a Tömegtájékoztatás Világnapjára, Csend és szó az evangelizáció útja címmel. „Hogyan is küldhetné Jézusapostolait az egész világra örömhírrel, ha nem tanítja meg őket a kommunikáció helyes gyakorlatára? A csendnek és a szónak egyensúlyban kell lenniük ahhoz, hogy hiteles párbeszéd alakuljon ki, és az emberek valóban közel kerüljenek egymáshoz. Ugyanitt olvashatjuk: „Nem meglepő, hogy a különböző vallási hagyományokban a magány és a csend kiváltságos teret jelentenek, mert segítik az embereket megtalálni önmagukat, és azt az igazságot, amely mindennek értelmet ad.” Szentkút titkát is ezek fényében érthetjük meg. Már a kezdetekkor, a néma fiú megszólalásában hangsúlyt kap a csend és a szó, mint a Szentlélek ajándéka. Vajon nem ezt élik át, az akár több napon át gyalogló zarándokok, akik lelkük elcsendesedő figyelmében meghallják és befogadják Isten titkát? Milyen munkálkodást végez bennük a Lélek, ha valóban odaadóak és nyitottak a befogadásra? Abban a világban, ahol a zaj, és a tartalom nélküli fecsegés rombolja a családok életét, ugyancsak megfontolandók Szentatyánk szavai: „A csend a kommunikáció szerves része, e nélkül nem léteznek tartalomban gazdag szavak. A csendben jobban meghalljuk, és jobban megismerjük önmagunkat, megszületik, elmélyül a gondolat, világosabban megértjük, mit is szeretnénk mondani, vagy mit várunk a másiktól, és eldöntjük, hogyan fejezzük ki magunkat. Hallgatásunk lehetővé teszi a másiknak, hogy beszéljen, hogy kifejezze magát, nekünk pedig azt, hogy, hogy ne ragadjunk le saját gondolatainknál, szavainknál, a másikkal való véleménycsere híján.” A csend veszi körül szívünket, amikor a zarándokhelyen nemzetünk megújulásáért esedezünk. A csendes szemlélődés belemerít minket a Szeretet forrásába, amely a felebarátunk felé vezet minket, hogy átérezzük fájdalmát, elvigyük neki Krisztus fényét, az életről szóló üzenetét, szeretetének teljes odaadottságát, mely üdvözít.” Nos, Sárospatakra közösségünk kéréseivel érkeztem, hogy Szent Erzsébet szentté avatásának 777.- ik évfordulóján közbenjárását kérjem.

Örmény kultúra Veszprémben

Örmény kultúra Veszprémben MTI/PRAE.HU Az örmény múltat, kultúrát, hagyományokat bemutató kiállítás nyílt a veszprémi Laczkó Dezső múzeumban csütörtökön Mitikus Örményország címmel. Fodorné Jobbágy Éva, a veszprémi örmény kisebbségi önkormányzat alelnöke bevezetőjében elmondta: az örmény a világ egyik legősibb népe, hatalmas kulturális örökséggel, melyet az örmények a világban való szétszóródásuk ellenére megőriznek. Így tett a helyi kisebbségi önkormányzat is, amikor felkutatta kultúrájának szellemi hagyatékát, tárgyi emlékeit, s a gazdag kiállítási anyagot bemutatják "a királynék városában", Veszprémben. Limbacher Gábor, a Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeum igazgatója köszöntőjében Szent Istvánt idézte, aki szerint az egy nyelvű nemzet gyenge; szólt az örmények vándorlásáról, találkozásaikról a magyarokkal, a két nép történelmében fellelhető párhuzamokról, majd visszatért az alapgondolathoz, amely szerint a sokszínűség erő. A Veszprém megyei múzeum ennek jegyében gyümölcsöző kapcsolatot ápol a különböző nemzetiségek képviselőivel, s bemutatja kultúrájukat, hagyományaikat - hangsúlyozta az igazgató. Márfi Gyula veszprémi érsek a múlt tiszteletének fontosságát emelte ki. Annak az országnak van jövője, mely múltját tiszteli - állapította meg, hozzátéve, hogy ma divat elfelejteni a múltat. Az örmény kiállítás a haza szeretetét árasztja - hangsúlyozta, felhívva a figyelmet a kozmopolita globalizmus veszélyére. Aki úgy gondolkodik, hogy ott kell élnie, ahol kevesebb munkával több pénzt keres, annak nincs hazája - fogalmazott. Fodorné Jobbágy Éva, a veszprémi örmény kisebbségi önkormányzat alelnöke bevezetőjében elmondta: az örmény a világ egyik legősibb népe, hatalmas kulturális örökséggel, melyet az örmények a világban való szétszóródásuk ellenére megőriznek. Így tett a helyi kisebbségi önkormányzat is, amikor felkutatta kultúrájának szellemi hagyatékát, tárgyi emlékeit, s a gazdag kiállítási anyagot bemutatják "a királynék városában", Veszprémben. Limbacher Gábor, a Laczkó Dezső Veszprém Megyei Múzeum igazgatója köszöntőjében Szent Istvánt idézte, aki szerint az egy nyelvű nemzet gyenge; szólt az örmények vándorlásáról, találkozásaikról a magyarokkal, a két nép történelmében fellelhető párhuzamokról, majd visszatért az alapgondolathoz, amely szerint a sokszínűség erő. A Veszprém megyei múzeum ennek jegyében gyümölcsöző kapcsolatot ápol a különböző nemzetiségek képviselőivel, s bemutatja kultúrájukat, hagyományaikat - hangsúlyozta az igazgató. Márfi Gyula veszprémi érsek a múlt tiszteletének fontosságát emelte ki. Annak az országnak van jövője, mely múltját tiszteli - állapította meg, hozzátéve, hogy ma divat elfelejteni a múltat. Az örmény kiállítás a haza szeretetét árasztja - hangsúlyozta, felhívva a figyelmet a kozmopolita globalizmus veszélyére. Aki úgy gondolkodik, hogy ott kell élnie, ahol kevesebb munkával több pénzt keres, annak nincs hazája - fogalmazott. Márfi Gyula kiemelte az örmény tárgyakban rejlő szakralitást is. Mint mondta, azokon a munkákon is érezhető ez, amelyeknek témája nem közvetlenül szakrális. Avanesian Alex, az országos örmény kisebbségi önkormányzat alelnöke arról beszélt, hogy az örmények sok helyütt élnek a világban, de mindenhol igyekeznek megőrizni identitásukat; az országos önkormányzat küldetésének tekinti ezt a kultúrát minél több helyen bemutatni. Az idén Jereván a könyv nemzetközi fővárosa, a kiállítás részben ennek kapcsán született, így ősi örmény kéziratokat, könyveket, imakönyveket mutat be, tablókon vezet végig az örmény könyvnyomtatás történetén. A tárlaton láthatóak a Jereváni Történelmi Múzeum tulajdonában levő, a Kr. e. 11-10. századból származó - bronzkori - ékszerek, szobrocskák, valamint Ashot Baghdasariyan, nemzetközileg elismert örmény szobrászművész kisplasztikái is. Az elmúlt években született szobrok mind az állhatatos lelkületű embert magasztalják, aki emellett egész fizikai megjelenésében a törékenységet hordozza magában. Örményország 13 ősi fővárosa címmel tablókon mutatják be, hogyan kellett a történelem viharai közepette, politikai vagy egyéb okokból más és más városba vinni a gazdasági, politikai irányítást. A kiállítás szemléltető képeken mutatja be a 13 fővárost és az akkori környezetet. Az örmény könyvkiadást, népviseletet, történelmet bemutató tárlatot július 2-ig lehet megtekinteni. Forrás: prae.hu

Az abortusztablettáról

"Az MKPK nyilatkozata a bevezetés előtt álló abortusztablettáról A híradások szerint hazánkban is hamarosan bevezetik az RU 486-nak nevezett abortáló tablettát. Kötelességünk felhívni a katolikus hívők és minden jószándékú ember figyelmét arra, hogy ennek a szernek a használata valódi magzatelhajtás, ezért ugyanolyan erkölcsi megítélés alá esik, mint minden más művi abortusz. Az emberi élet Isten különleges ajándéka, amelyet védenünk kell a fogantatástól a természetes halálig. Minden embernek Istentől kapott természetes joga van az élethez. Az emberi életnek vannak bizonyos szakaszai és állapotai, amikor különösen rászorul mások oltalmazó szeretetére: a születés körül, betegség esetén és öregkorban. Ennek biztosítása az egyén és a társadalom kötelessége. A mások életének tisztelete és védelme nem relativizálható. Az abortusztablettával egy önmagát megvédeni nem tudó emberi életet oltanak ki. Ezért ennek használata is súlyos bűn. Az élet kioltása mellett arra is figyelmeztetünk, hogy a tablettákkal elvégzett abortuszok egészségi, lelki és társadalmi következményei beláthatatlanok. Felhívunk minden katolikus hívőt és minden jóakaratú embert, hogy áldozatkész szeretettel siessen a súlyos válsághelyzetbe jutott nők segítségére, felkínálva a személyes és intézményes gondoskodás minden módját, hogy a megfogant emberi élet méltó körülmények között világra jöhessen és nevelkedhessen. Budapest, 2005. szeptember 23. Magyar Katolikus Püspöki Konferencia"

" Máriával Jézus anyjával"

Az idei esztendő Pünkösdi búcsújának jelmondata. Mit jelent számomra Pünkösd? Ma már lelki megújulást, a magyarság egységének, keresztény hitének embert formáló megjelenítését jelenti. Amióta személyesen átéltem az élményt, ott a Hármashalom Oltárnál, hiszem, hogy minden magyarnak át kell élnie, hogy megértse, miért fontos a magyarság egysége. Nem elég bensőnkben érezni, meg kell mutatnunk a világnak! Mária, a Magyarok Nagyasszonya védőszárnyai oltalmat nyújtanak. Nem volt ez számomra mindig így. Visszapörgetem emlékezetem időkerekét. Gyermekkoromban Pünkösd csak a nyár kezdetét jelentette. Pünkösdi rózsát, legfeljebb pünkösdi királyságot jelentett. Emlékszem egy pünkösd vasárnapra, amikor kutyás rendőr csörtetett végig otthonunkon, hogy ellenőrizze, mit csinálunk. Akkor a család a vasárnapi ünnepi asztalnál ült. Hagyományos húslevesünket költöttük el jóízűen. Számunkra ez önmagában ünnep volt. Mária, Jézus anyja akkor lépett életembe, amikor felépülésemet követően Csíksomlyóra zarándokoltam. Oltalmáért fohászkodtam Babba Mária szobra előtt. Egész további életem egy Hálaadás. Egy új, tisztább, igazabb életért. Mária küldetésül adta a feladatot, hogy továbbadjam az Örömhírt: Bűneim megbocsáttatnak, ha kérem. Csaba Testvér gondolata jut eszembe: „A szentlélek bennünk, és nem helyettünk akar dolgozni, és nem világító neoncsövön fogja kiírni döntéseit, a tanácsait, hogy nekünk csak egyetlen dolgunk legyen, hogy bólogassunk: „Igen Isten, hogyne Isten!”

Elérkezett az idő

Szembenézni a gondokkal, kihívásokkal, a szükséges, célravezető lépéseket körvonalazni, majd bölcs alázattal közülük a legjobbat kiválasztani és határozott kitartással azt bátran elérni, kemény munkával álmodat valóra váltani, Isten gyermekéhez, -az emberhez- egyedüli méltó dolog! Döntened kell, döntések előtt állsz, újból és újból el kell engedned a biztos trapézt melyen mostanig jól elvoltál, és bátran bele kell vessed magad az ismeretlen új világba, halálugrások sora vár reád. Ég és föld között suhansz, forogsz a semmibe, csak azért, hogy újból elkapj egy felkínálkozó fogást mely tovább lendít, de melyről tudnod kell, hogy csak egy lendületvevésig a tied, mert ezen a földön nincs megállás. A mozgás, a kibontakozás, a töretlen szárnyú repülés a tiéd, hisz arra születtél, hogy úton legyél a semmiből a végtelen felé. Isten szeretete, bölcsessége végtelen, te vándora vagy a mindenségnek, célod bebarangolni, megismerni és megszeretni ezt a határtalan jóságot, szelíd világot formáló végtelen erőt. Arra születtél, hogy társa légy a Teremtődnek, beléd álmodott álmát tovább álmodd, és életet adj aranyos gyermekeidnek, hegyeket mozgató erős motroknak, bölcsességed megsokszorozó csodálatos számítógépeknek, vagy szép világod csodáit hirdető művészi alkotásoknak. Ne állj meg! A lustaság, a kishitű zárkózottság vagy a sértődött duzzogás, zsákutca. A céltalan sodródásod vagy csökönyös merev konokságod, a mindent tagadó ős ellenségnek a diadalmaskodása! A sátán a kezdetektől fogva ugyanazt mondja: nem érdemes, nem lehet, te képtelen vagy rá, és amúgy is ez a világ semmit sem ér! Ő a helyben topogás, a megfeneklett semmittevés hírnöke! Ne állj meg! Van út a semmiből a végtelen felé! Képes az ember felnőni oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljön, társa legyen a vele mindent megosztani akaró Teremtőjének! "Azt akarom, hogy az én örömöm a ti örömötök legyen" -mondja az Úr! Igen, Isten megakarja osztani velünk a világ továbbteremtésének az örömét. Azt akarja, hogy az éhezőknek mi adjunk enni, bölcsen megalkotott eszközeinkkel, mezőgazdasági tudásunkkal szaporítsuk meg a búzaszemet, hogy kenyér jusson mindannyiunk asztalára. Ő küld ma is, hogy vigasztaljuk a szomorúakat, hogy gyógyítsuk kórházainkban a betegeket, hogy bölcs iskolákban, egyetemeken tanítsuk a tudatlanokat.... Sikereinkből fakadó örömeink láttán ma is felujjong Jézus, áldja az Atyát aki megosztotta szeretettel velünk a jóság, az irgalom, a bölcsességből fakadó tiszta isteni örömöt. Jó úton járunk, ne add fel testvér az álmodat! A nagyböjti csendes szentidő, a kiérlelt döntések időszaka! A kudarcainkból felállva, félelmeinken átlépve, tiszta vágyainktól vezetve merjük megfogni az Istenünk által bizalommal felkínált trapézt. Bátran lendüljünk tovább, töretlen szárnyú repülésünkkel, a kibontakozó alkotásainkkal dicsérjük az élet Urát. Merjük meghozni döntéseinket, melyek az úton tovább visznek, melyek kitárnak olyan ajtókat, ablakokat, melyek csodás távlatokat nyitnak nemcsak előtted, hanem mindannyiunk előtt. Nagyböjt van, a tudatos előrelépésed legyen az igazi bűnbánatod! Hozd meg a döntéseidet, mert elérkezett az idő! Szeretettel, Csaba t. 2012. február 29. Forrás: magnificat.ro

Én és Isten

Vannak írások, amelyek életemben fontos szerepet játszanak. Ilyen, Wass Albert: Te és Isten című írása. Álljon itt egy részlet: „ céltalanGondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt. Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz. És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten. Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszorkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik. Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törodik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán. Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelosséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát. Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket. Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg

arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál. Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van. Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól. Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységesmély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja: - Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.” Fontos írás, mert rádöbbent, hogy nyomorúságunkért nem Isten, hanem önmagunk vagyunk felelősek. Ötven év után, amikor visszatértem Hozzá, már nem engedem el a kezét. Megtanultam jeleiből olvasni. Életem minden pillanatában Őt keresem.