Márfi Gyula érsek válasza a Magyarországot ért támadásokra

Texas Lutheran University
U. S. A.

Tisztelt Professzor Úr!

Kamarás István egyetemi tanár közvetítésével megkaptam 2012. január
17-én kelt levelét, amelyben a jelenlegi magyar helyzetet, illetve a
mai magyar kormány tevékenységét
értékeli. Hálás vagyok Önnek, hogy figyelemmel kíséri hazánk sorsát,
ugyanakkor nem hallgathatom el kritikai észrevételeimet, amelyeket
őszintén igyekszem megfogalmazni.

Alapvető kifogásom az, hogy az Ön levele mind a magyarországi, mind az
európai helyzet felszínes és egyoldalú ismeretét tükrözi, a távolabbi
összefüggések figyelembe
vétele pedig teljesen hiányzik belőle.

1. Kezdjük a vallásszabadság kérdésével. Mint katolikus püspök,
örülök annak, hogy egy luteránus egyetem tanára a lelkiismereti és
vallásszabadsággal kapcsolatban a II. Vatikáni Zsinat Dignitatis
Humanae kezdetű nyilatkozatát idézi, ugyanakkor nem értem, hogy az Ön
által kifogásolt alaptörvény mennyiben sérti a lelkiismereti és
vallásszabadságot. Magyarországon ma mindenki olyan vallást gyakorol
egyénileg is és közösségben is, amilyent akar. Az egyes egyházak
elismerésének és nyilvántartásba vételének csak az egyházak anyagi
természetű, állami támogatásával kapcsolatban van jelentősége. Itt
viszont érthető módon a Magyar Állam azokat a közösségeket részesíti
előnyben, amelyek hazánk zivataros története folyamán jelentős
ménékben hozzájárultak az ország fennmaradásához, illetve amelyek
tevékenysége társadalmilag kiemelten hasznos, például iskolákat,
egészségügyi intézményeket tartanak fenn és karitatív tevékenységet
folytatnak. Professzor Úr azt is kifogásolja, hogy e nyilvántartásba
vételt nem a bíróság, hanem a parlament végzi. Ebből is látszik, hogy
Ön nem ismeri eléggé a magyarországi helyzetet. A független magyar
igazságszolgáltatásban még ma is számos olyan ember dolgozik, aki a
kommunista rendszer idején elkötelezett kiszolgálója volt a pártállami
diktatúrának és tevékenyen részt vett egyházellenes, ún. koncepciós
perekben. - ( A koncepciós per olyan jogi eljárás, amelyben minden
fordítva történik, mint a törvényes perben: először fogalmazzák meg a
"koncepciót" tartalmazó ítéletet, majd ehhez készítik el a
"tanúvallomásokat", illetve gyártják le a "bizonyítékokat".) Azon
kívül ez a bíróság az elmúlt 20 évben meggyőzően bizonyította, hogy az
egyházak nyilvántartásba vételére alkalmatlan. Több, mint 300
"egyházai" bejegyeztek, amelyek legnagyobb része a legminimálisabb
kritériumoknak sem felelt meg. Nekem egy 2007-ben kiadott jegyzékem
van. Ebben 4 olyan "egyházat" találtam, amelyet egyazon (falusi)
házszám alá jegyeztek be, közülük 3-nak még a hivatalos képviselője is
ugyanaz a személy volt. Olyan "egyházak" is elnyerték az elismerést,
amelyeknek már a neve is mosolyt fakasztott a komolyabb (akármilyen
vallású) hívek ajkán, mint például az "Aranyos Zarándokok A-tól Z -
ig". a "Magyar Boszorkányszövetség" vagy a "Derű Egyháza". A helyzet
megértéséhez azt is tudnunk kell, hogy a bejegyzett közösségek jó
része semmiféle hitéleti tevékenységet nem végez, a bejegyzését csak
azért kérte, hogy egyszerű gazdasági vállalkozásként - a vállalkozások
által igénybe vehető kedvezményeken túl - az egyházaknak adható
támogatásokban is részesülhessen. Jórészt ezzel magyarázható, hogy
adventista egyházból három, metodistából három, zsidóból hat,
buddhistából pedig nem kevesebb, mint 13, azaz tizenhárom (!) volt
bejegyezve. (Aki ismeri a budhizmus nagy irányzatait - hinajana,
mahajana, vajrajana, azaz tibeti - annak ez már eleve gyanús.
Beszélgettem a nepáli lámával: a tizenhármat ő is nevetségesnek
tartja.)Ami pedig a Professzor Ur által különösen is reklamált
egyházakat illeti, a következőket tudom mondani: Ezeknek az
egyházaknak Magyarországon nincs bázisuk. Ennek ellenére metodista
egyházból - mint említettem - három is be volt jegyezve. Egyáltalán
nem könnyű eldönteni, vajon mindhárom igazi vallási közösség-e vagy
csak ún. biznisz-egyház. Hányi Gábor metodista lelkészt nálunk
mindenki ismeri, sokkal inkább nagy hangú politikusként, mint
igehirdetőként. Ám az ö közösségét a metodista világegyház sem ismeri
el. (A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség nevet használják.) -
Anglikán egyházból egyet ismerünk, ez Szent Margit
Anglikán/Episzkopális Egyház néven található a régi jegyzékben.
Nevéből ítélve a katolikusbarát High Church irányzathoz tartozik.
Lelkészük Dunakeszin lakik, ahol semmiféle anglikán közösség nincs. A
tiszteletes úr elsősorban a budapesti Angol Nagykövetség
alkalmazottait pasztorálja. Miközben e sorokat írom, érkezik a hír,
hogy tegnap, február 17-én a Magyar Parlament újabb 17 egyházat ismert
el, közülük a Magyarországi Metodista Egyházat és a fönt említeti
anglikán egyházat is, így összesen Magyarországon ma 31 elismert
egyház van. Hálás lennék Professzor Urnak, ha keresne Európában még
olyan országokat, amelyek ennél több vallási közösséget támogatnak. Ha
nem talál, akkor kritikáit a jövőben inkább Angliáról, a skandináv
országokról. Bulgáriáról. Görögországról vagy Romániáról fogalmazza
meg. mert ezekben az országokban az anglikán, az evangélikus, illetve
az Orthodox nemzeti egyházak a mai napig államegyház-pozíciót
élveznek. (Romániában a román görög-katolikus egyházmegyék a mai napig
nem kapták vissza teljes mértékben a Ceausescu-rezsim idején elvett és
a Román Orthodox Egyház által birtokba vett javaikat.)

2. Második kifogásom levelének azzal a részével kapcsolatos, amely a
magyar kormány európaiságát kritizálja. En úgy látom. Professzor Urnák
Európával kapcsolatos ismeretei is egyoldalúak és hiányosak. Levelében
egy olyan Európái tart szem elölt, amely Konrád Adcnaucr, Róbert
Schuman, Alcide de Gasperi és Jean Monnel óta már nem létezik.A mai
Európa nemcsak a gazdasági érdekek mentén, hanem ideológiailag is
megosztott. Van még egy rejtőzködő keresztény Európa is, de van egy
nálánál sokkal hangosabb, a hatalom és a médiumok nagy részét kezében
tartó, élesen keresztényellenes, ultra liberális Európa is. - A mai
Európa felszínén a Nagy Építészt még elismerő, de Jézus Krisztus és a
tízparancsolat Istenét tagadó réteg lebeg. Ők azok, akik túladagolják
Európának a szabadságot, amely - a túladagolt gyógyszerhez hasonlóan -
már nem gyógyít, hanem mérgez. Számukra az európaiság egyet jelent az
abortusz engedélyezésével, a szabad szerelemmel, a leszbikusok és
homoszexuálisok házasságának elismerésével, a gender-ideológia
hirdetésével és a vadkapitalista szabad versennyel, amely a tőkések
extraprofitjához, a kis- és középvállalkozások csődjéhez és a
kisemberek teljes elnyomorodásához vezet. Ez a magán baloldaliként és
modernként ünneplő Európa igazában:

. a kommunistákból lett kapitalisták Európája.

. a diktátorokból lett "szabadságharcosoké" és a "demokráciáért
aggódó" diktátoroké.

. a kétezer éve idejétmúlt és életképtelennek bizonyult
erkölcsöt hirdető "moderneké".

. "az egyházak szabadságáért aggódó" egyházüldözőké.

. akik egyetlen dologban állhatatosak: a nagyüzemi méretekben
folytatott hazudozásban.
a sokakat megtévesztő farizeusságban.

Amikor azt állítják, hogy az Orbán-kormány autokrata, Európa-ellenes,
múltba révedő és nem tartja tiszteletben a vallásszabadságot, saját
hibáikat ostorozzák, de nem önmagukban, hanem másban. Én Orbán Viktort
sosem akartam szentté avatni. Tudom, hogy ő éppen olyan gyarló ember,
mint mi mindannyian, neki is vannak gyengeségei és téves döntései. A
fenti vádakról mégis az a magyar mondás jut eszembe: "Bagoly mondja a
verébnek, hogy: nagyfejű". Az ultraliberális és az ún. konzervatív
tábor képviselői jelen voltak azon a meghallgatáson, amelyei
Strassbourgból közvetített a Hír TV. Ez egy színjáték volt. amelyet
Orbán Viktor nyilvános kioktatása és megalázása céljából rendeztek.
Nekem feltűnt, hogy a világ legnagyobb diktátorának (Mao-ce-tungnak)
hívei oktatták itt a demokráciát, és egy közismert pedofil (D.
Cohn-Bendit) tanította móresre Orbán Viktort, az öt gyermekes
családapát, akinek mind az öt gyermeke ugyanattól az asszonytól (a
feleségétől) született. Ezen a meghallgatáson ő volt a legeurópaibb,
kis túlzással: az egyetlen európai. Imponáló türelemmel hallgatta
végig a habzó szájjal üvöltöző Dániel Cohn Benditet és társait, a
vádakra higgadtan válaszolt, majd engedélyt kért arra, hogy a
hagyományos családmodell híveként, hazaszerető emberként és hívő
keresztyénként maradhasson meg európainak. Egyébként az ellene szóló
legfőbb vád, hasonló ahhoz, amit közel négyezer éve Lót és családja
ellen hozhattak fel: nem volt "szodoma-konfortos" a magaviseletük. De
ugyanez volt a baj a prófétákkal is: hiányzott tanításukból a
"Közel-Kelet-komfort", miként az első három század keresztényei sem
tanultak meg a dekadens Római Birodalom etikettje szerint viselkedni.
- Erről jut eszembe, hogy a mai Európa a hanyatló fázisába érkezeit
Birodalomra emlékeztet: a sportarénákban még nem ölik meg ugyan
egymást, de hatalmas pénzekért folynak a kíméletlen küzdelmek; a
tömegkommunikációs eszközök - katarzis helyett - a nép (a démosz)
alantas igényeinek kielégítését nyújtják; a férfiak és nők pedig -
gyermekeik helyett - szeretőikkel dicsekszenek.

Európa nem küld már misszionáriusokat a harmadik világba, mivel maga
is missziós terület, terepet nyújtva az Afrikából. Indiából, a Fülöp
Szigetekről, sót Indonéziából érkezett hithirdetőknek. Váci Mihálynak
a hatvanas években írt sorai (a Hü lázadás c. verséből) ma már nem
csak az ál-kommunista Magyarországra, hanem egész Európára érvényesek:

"Míg új világtörvény fojt és ölel,

s új termést hoztak a volt igazságok;

a dolgok zsarnok uralma jön el,

s nincsenek próféták, se messiások."

3. Harmadikként megemlítem Professzor Úr levelének még egy
gyengeségét: azt, hogy figyelmen kívül hagyja az Európán túli hatalmak
szerepét az ''Orbán-ügyben". Ön
úgy ír Európáról, mintha az egy önálló birodalom lenne, amelynek most
éppen problémája akadt egy tartományával. Ha Ön azt hiszi, hogy itt
egy európai belügyről van szó, akkor
bizony nagyot téved. Orbán Viktornak nem az Unióval van elsősorban
baja, hanem azzal a nemzetközi nagytőkével, amelynek birtokosait
valahol a New-York-i Wall Street- en sejtjük, ezért egyszerűen csak
így hívjuk őket, hogy "Amerika". Ez az elnevezés persze téves: a
dollárnak és a dollár urainak-szolgáinak nincs hazájuk, nemzetiségük
sem. Ok a kozmosz polgárai, a szó legrosszabb értelmében vett
kozmopoliták, akik az egész világ meghódításáról álmodnak. Ehhez pedig
pénzre van szükségük, nagyon sok pénzre. Ezért nem elégszenek meg az
általuk kirobbantott "demokrácia-importnak" hazudott háborúkkal,
orvosok és gyógyszerészek megvételével egyidőben épített hatalmas
gyógyszer-gyáraikkal és a kezükben tartott multinacionális gazdasági
vállalatokkal, hanem (kamat) adófizetőikké akarják tenni az egyes
államokat is. Ennek érdekében megpróbálják befolyásolni a szabad
választásokat, illetve igyekszenek megvenni az egyes kormányokat. Az a
"jó kormány", amelyik hajlandó felvenni az előnytelen hiteleket is,
majd azok gyors elköltésével örökös adófizető gyarmattá teszi hazáját.
Az ilyen kormánynak nem kell tartania attól, hogy diktatúrával
vádolják: nyugodtan kilövetheti békés tüntetők szemét, kizárhatja
ünnepségeiről saját népét, korlátokat építhet a parlament köré, még a
hivatalos adatokat is meghamisíthatja, ettől még "európai" és
"demokrata" marad. Legfeljebb akkor koppantanak a fejére, ha a teljes
államcsőd (fizetésképtelenség) veszélyébe sodorja hazáját. Más
szabályok vonatkoznak a "rossz kormányra", amely megpróbál kitörni
azadósságcsapdából. Ezt akkor is leminősítik, ha az államháztartási
hiány ezt nem indokolja, miniszterelnökét Hitlerhez és Sztálinhoz
hasonlítják, cigánynak mondják, majd cigánygyűlölőnek még akkor is, ha
történetesen ö oszlatja fel a cigányellenes akcióiról elhíresült
egyesületeket, vagy ő küldi az Európai Parlamentbe az egyetlen cigány
nőt. És hiába nyújt támogatást a zsidó egyházaknak, hiába vannak zsidó
barátai, természetesen nem maradhat el vele kapcsolatban az
"antiszemita" megbélyegzés sem. A nemzetközi nagytőke birtokosai
különösen is haragszanak Orbán Viktorra mert több olyan,
nagytőke-ellenes intézkedést hozott (bankadó bevezetése,
multinacionális
cégek privilégiumainak csorbítása), amelyeket már több ország is
átvett, illetve átvenni szándékozik. Ezért szervezték meg azt az
átfogó hadműveletet, amelynek ma is a tanúi
vagyunk. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy ezt az akciósorozatot
Amerikából irányítják, amerikaiaknak sem nevezhető pénzemberek. Ez még
akkor is így van. ha az amerikai színészek (Hillary Clinton, Charles
Gati, Georges Soros) mellett látszólag az európai szereplők vannak
többségben. A nagytőke ügyesen felhasználja Európa megosztottságát,
igénybe veszi az Európa Bizottság (az Unió kormánya) és az Európai
Parlament tisztségviselőit, különösen azokat, akik Orbán Viktor
ideológiai ellenfelei. Természetesen felhasználja a magyar ellenzék
képviselőit is, akiket rettenetesen idegesít a jobboldal kétharmados
parlamenti többsége. Az Unió képviselői jól tudják, hogy a nemzetközi
nagytőke fojtogató karjai Európát is veszélyeztetik, mégis vállalják
az együttműködési anyagi érdekből, félelemből vagy ideológiai okokból.
A helyzet korántsem ismeretlen: így fogott össze kétezer évvel ezelőtt
a Főtanács is az általa gyűlölt Poncius Pilátussal. Pilátust tapsolják
ma is sápadtan, minden írástudók és farizeusok... - És nem
hiányozhatnak természetesen a hamis tanúk sem, akiknek létformájuk a
hazudozás és mivel övék a médiumok nagy része, rá tudják venni még a
jobboldali sajtó egy részét is arra, hogy "feszítsd meg!"-et
kiáltsanak Orbán Viktorra és az "alattvaló fajnak" (Kertész Ákos), sőt
"patkány-népnek" minősített magyarokra. (Az utóbbi minősítés Kertész
Imre Nobel-díjas írótól való.)Minden országnak, így az Uniónak is
vannak olyan előírásai, amelyeket úgyszólván senki sem képes teljesen
megtartani. Ezek viszont kiválóan alkalmasak arra, hogy számon kérjék
őket azokon a kormányokon (és csak azokon!), amelyek "nem állnak be a
sorba". A kettős mérce alkalmazása az ultraliberális világ mindennapos
gyakorlata. De nem hiányoznak a bolsevik módszerek sem - ahogy arra
már utaltam. "Ha lopni akarsz, kiálts tolvajt!". Ostorozd saját
hibáidat másokban, így magadról elterelheted a figyelmet. Nálunk ma is
érvényben van egy olyan szerződés, amelyet az IMF (Nemzetközi
Valutaalap) erőltetett rá a valuta-szűkében lévő és szovjet felügyelet
alatt álló magyar kommunista kormányra (1982-ben), amely szerint a
Valutaalap magyarországi birtokai mindenféle ellenőrzés és szabályozás
felett állnak, sem cégeik, sem azok alkalmazottai, de még azok bérlői
ellen sem indítható semmiféle eljárás, sem magyar, sem nemzetközi
bíróság előtt. Mi más ez, ha nem közönséges diktatúra? Része egy
nemzetek felett álló, vadkapitalista, ultraliberális diktatúrának,
amely egyenes leszármazottja a hitleri és sztálini zsarnokságnak.
Professzor Úr talán nem hallotta, de mi tudjuk, hogy nálunk a
fasisztákból lettek a legkegyetlenebb kommunisták. Ugyanakkor ma azt
is látjuk, hogy a kommunistákból lettek a leggazdagabb kapitalisták,
és ők azok, akik a leghangosabban aggódnak a magyar demokráciáért.
Gyurcsány Ferenc, Kovács László, Jósé Manuel Barroso, Dániel
Cohn-Bendit: mind-mind a vörös diktatúra hívei voltak, ma pedig a
vadkapitalista diktatúra kiszolgálóiként "aggódnak a demokráciáért".
Adolf Hitler a világ németjeit akarta egybefogni a világuralom
megszerzése érdekében. - "Világ proletárjai, egyesüljetek!" - ez volt
Sztálin jelmondata, ugyancsak a világ feletti hatalomról álmodva. -
"Világ nagytőkései, kartellbe tömörüljetek!" - ez a tisztességtelen
úton összeharácsolt nemzetközi nagytőke urainak jelmondata - ahogy azt
Dávid C. Körten "Tőkés társaságok világuralma" c. könyvében már
1995-ben megírta. Az eszközök különbözők, ám a cél és az eszmeiség
ugyanaz. Egyik diktatúra sem tűri el a kritikát, még kevésbé azt, hogy
valaki kilógjon a sorból. De azért valahol mégis mindegyik megbukik...
A fent említett, harmadik típusú diktatúráról szól az " Új mondat új
zsarnokságról" című vers, amelyei soraimhoz mellékelek. Külön felhívom
Professzor Úr figyelmét az utolsó szakaszokra, amelyek komoly
figyelmeztetést tartalmaznak mindannyiunk számára: ha gyanútlanul
átvesszük a diktatúra megtévesztő propagandáját, magunk is szem
leszünk a láncban, magunk is zsarnokság leszünk. Amitől óvjon meg
minket a Szentlélek, aki egyedül képes kimenteni a világot - és benne
szeretett Európánkat is - az ultraliberális, vadkapitalista
diktatúrából - felszínre hozva a most még sűrű hamuréteg alatt rejtőző
keresztény Európát.

Professzor Urat tisztelettel és szeretettel köszönti:

Veszprém. 2012. február 18.



Márfi Gyula
veszprémi érsek

Böjte Csaba: Párbeszéd a végtelennel

Napjaink történéseit sokan hajlamosak a Jelenések könyvének apokaliptikus eseményeihez hasonlítani és kérdezgetik kétségbeesetten, hogy itt a világ vége?

A történelem lapjait forgatva azt láthatjuk, hogy nagyon sok szörnyű dolog történt az elmúlt évezredek során. Az emberi balgaság, kapzsiság, hatalomvágy, véres kegyetlenség sajnos újból és újból elképzelhetetlen intenzitással felizzott és pusztított. Még a történészek sem tudják számon tartani, hogy hány birodalom omlott ősze hatalmas vérfolyamban, a járványok, a természeti erők hányszor pusztították el az emberiségnek jelentős részét! A múltban is sokszor és sokan úgy érezték, hogy koruk szörnyűségeire, Isten csak a világ azonnali elpusztításával, egy kérlelhetetlen végelszámolással válaszolhat.

A szentírást olvasó ember azt látja, hogy teremtő, megváltó, megszentelő Urunk soha, egy pillanatra sem torpan meg. Nevel, formál, fenyít kemény kézzel, de hátat nem fordít nekünk, világunkat nem törli el bármi is történt! Ő jól tudja, hogy mi lakik az emberek szívében, leborul, sír Jeruzsálem falai előtt, de Virágvasárnapján mégis bevonul szeretett városába. Nagycsütörtök, Nagypéntek összeroppantja, de Húsvét hajnalán a nap újból felkel, és Jézus Krisztus csodálatos álmát -az Isten országát-, a vele partnerséget vállalókkal tovább építi. Párbeszédet kezd az emmauszi tanítványokkal. Olyan szépen beszél velük, hogy ők maguk azt mondják, hogy: "lángolt a szívünk, míg hallgattuk őt". Az egész éjjel halászó, átfázott, kiábrándult apostolainak tüzet gyújt a Galileai-tenger partján és halat süt. Pétertől megkérdezi szelíden: "Szeretsz te engem?" És az alázatos igenre: "Uram te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged!" Nem hezitál, hanem töretlen bizalommal mondja Péternek: "menj legeltesd juhaimat!" Jézus bizonytalankodás nélkül folytatja a világot tovább teremtő csodálatos szép művét az emberekkel. A párbeszéd, az imádság istenének a célja felemelni, elvezetni az emberiséget önmagával, a Szentháromsággal való személyes, boldog életközösségbe. Van ennél szebb álom ezen a földön?

Tagadhatatlan, hogy hihetetlenül sok nehézség, gond volt és van jelenleg is az egyes emberek, de az emberiség nagy családjának az életében. Sajnos a legjobbak is sokszor a világ gondjait látva, a mérhetetlen, előttünk tornyosuló problémák elöl, mint a gyermekek visszahúzódnának, és szemüket behunyva, Istenre bíznák a munkát, a feladatokat. Valljuk be őszintén, sokszor jól jönne egy világvége! Mi szépen hátradőlnénk és Isten ahogy tudja, ítélkezve, csodákat téve oldja meg gondjainkat, vegye le vállunkról az átláthatatlan, kusza, sokszor sajnos önmagunk által kreált terheket, és szépen vezessen be bennünket, -álmélkodó gyermekeit-, egy frissen készített, minden szempontból pontra tett mennyek országába. Attól félek, hogy a mindmáig munkálkodó Isten nem fog bennünket e félkész világból csak úgy szépen átmenteni egy ropogós, friss, vadonatúj Isten Országába. Ez nem vallna az Ő stílusára! Ő azt szeretné, hogy épülő, szépülő otthonunk minden egyes téglája szépen menjen keresztül a mi kezünkön is.

A Szentírást tanulmányozva azt látjuk, hogy Isten sohasem mondta az emberiségnek, hogy dőlj csak nyugodtan hátra, én majd megoldom a gondjaidat. Noénak az Úr nem épít bárkát és Ábrahám bár hittel igent mondott az Istennek, de őt hosszú vándorlásán nem angyalok hordozták tenyerükön, hanem maga kellett sokszor véresen nehéz útját megtennie. Az Ószövetség nagyjai mind-mind bekapcsolódtak Isten Országának építésébe, verejtékes, kitartó, küzdelmes életükkel. Mózes és népe pusztai vándorlása, a próféták sokszor sírásba torkolló hivatás teljesítése mind-mind arról szól, hogy Isten bár jelen van és segít, de nem oldja meg helyettünk az előttünk álló feladatokat. Tanácsot ad, fürjeket küld, vezeti Dávid parittyakövét, de az ember minden csatáját maga kell bölcsen, verejtékes munkával megvívnia. A megváltás nagy művében, Mária, Szent József, az apostolok, mind-mind hősies helytállással, sokan vértanúi halálukkal veszik ki a részüket. Egészen biztos, hogy Isten nem magányos farkasként akarja a világ sorsát irányítani! Ő minden kor emberét hívja szeretettel, alázattal, hogy partnerségben, imádságban együtt gondolkodva, verejtékes munkával, váll a váll mellett tovább vigye a világ teremtésének csodálatos művét. Igen, Isten megteremtette nélkülünk a világot, és most velünk a bűnbe esett, de talpra álló ember által akarja a vágyva vágyott Édent felépíteni!

Az ember, az emberiség legfőbb tudása és feladata a párbeszéd a végtelennel. Ez a párbeszédre való készség, képesség az emberi méltóság, a szabad akaratú teremtmény nagysága. Az ember életének a célja ez a párbeszéd a Teremtőjével, egy bölcs, alázatos alkotó, a világot tovább teremtő egymásra figyelés. A Végtelen és a porszem az imádság misztériumában találkozik, és ez az aktív együttlét teremtő erővel bír, általa az ember nemcsak önmagát, hanem környezetét, a világot, amelyben él tovább teremtheti. Az Istentől elszakadt ember képes felállni és az ajtóban zörgető Istene előtt megnyílni, a Teremtőjével alázatos párbeszédben egy asztalhoz ülni, és a közösen meghozott döntések alapján napról napra e világot, Teremtőnk dicsőségére és a mi saját magunk örömére szépen tovább építeni.

Az Ószövetségben körvonalazódó, de Jézus Krisztus által világoson kimondott álomról, a Mennyek Országáról, vagy ahogyan a Szentírásban sok helyt szerepel, az Isten Országáról sokat kellene beszélnünk. Megvagyok győződve, hogy mind az egymással acsarkodó gazdasági, politikai hatalmasságok, mind a parttalan nihilizmus élvhajhászai, mind a sok nehézségtől, bűntől szinte megdermedt jóhiszemű emberek számára, a mi urunk Jézus Krisztus csodálatos álma a mindennapi imáinkban kért Isten Országának az eljövetele, annak áldozatos munkával való felépítése, megvalósítása lehet a kivezető út. Ez egy olyan álom, mely képes lenne összefogni, melynek megvalósításáért érdemes áldozatot hozni.

Istennek - még a bűnbeesés előtt megfogalmazott - legelső szava az emberiséghez: "szaporodjatok, sokasodjatok, és hajtsátok uralmatok alá a földet"! Csodálatos távlat, lassan, szépen, boldog családi életet élve, békés összefogássban megtanulni uralni e szép világ minden Isten adta szellemi, lelki, anyagi ajándékát. Öszinte párbeszédben egyeztetve a Teremtő Istennel kibontakoztatni önmagunkat és kibontani a föld kincseit, azokat felhasználva, "uralva" egy olyan világot teremteni, mely lassan, biztosan beletorkol az örökkévalóságba. Isten tervében nem volt halál, a halál a bűn zsoldja, megtört szárnyú repülés! Milyen csodálatos lehetett volna, ha ez a szép álom az eredeti bűnben nem siklott volna félre?! Képzeljük csak el, hol járna az emberiség, ha ellenségeskedés, kegyetlen háborúk nélkül, Teremtőnkkel párbeszéddel, kitartó munkánkkal folyamatosan, nap mint nap bölcs tudósainkra, csodálatos művészeinkre figyelve jártuk volna hosszan az elmúlt évmilliókat? Megspórolhattuk volna a véres forradalmakat, háborúkat, céltalan, parttalan acsarkodásokat, sok-sok csodálatos elme időnap előtti pusztulását, és mindabból az energiából, szellemi, anyagi javakból melyet tönkre tettünk, ma milyen fejlett, szép világunk lehetne?

A teremtés hajnalán, miattunk emberek miatt, ez a párbeszéd megtorpant, ez az eredeti bűn! Elfordultunk, de Teremtőnk a szép álmát nem adta fel, és lelkünk mélyén mi sem adtuk fel, hisz minden fohász igazából erről szól. Kétségbeesett imáinkra a karácsonyi megtestesülés a válasz! Sajnos ez a párbeszéd nagypéntekbe torkollt. Csodálatosan alakult volna az emberiség élete, ha Virágvasárnapján minden ember elfogadta volna Krisztust megváltójának, ha a szelíd, alázatos hangra felfigyelt volna Heródes, Pilátus, a Főtanács. Nem így történt! Véres Golgota! De, Isten a csodálatos álmát nem adja fel: Teremtőnk számára mindennap Virágvasárnap! Ő újból és újból szeretne bevonulni a mi életünkbe! Töretlenül hiszi, hogy az ember képes Teremtője elé állni és vele alázatos párbeszédben a világ bölcs, szeretetteljes továbbteremtését megtervezni, lépésről-lépésre kivitelezni.

Jézus nem azt akarja, hogy rezignáltan, cinikuson kivonuljunk ebből a világból, mindennek összeomlására fogadva, hanem azt akarja, hogy kemény munkával a világot bölcsen, okosan kibontakoztassuk. A tudósaink szerint a végtelenbe vezető utunknak csak az elején járunk! Én hiszek az emberi elme, és erőfeszítés eddig elért eredményeiben! A megkezdett úton kell, és fogunk is tovább menni, mert a mennyek országa előttünk van és elérhető! Álmodhat ember ennél szebbet? Ma is megdobban a szívünk ha arról olvasunk, a prófétáknál, hogy eljön az az idő mikor a kardokból ekevasat kovácsolnak, a lándzsákból oltókéseket, és ember nem támad emberre ezen a földön... Igen, valljuk be őszintén, hogy vágyva vágyjuk, és lelkünk mélyén hisszük, hogy elérkezik az az idő, mikor a kisgyerek az áspiskígyó fészkében fog játszani, és az oroszlán a báránnyal együtt legel a réten.

Utópia?! Balga álom? A gonosz lélek legnagyobb dobása az, hogy elhiteti velünk, hogy képtelenek vagyunk egymással, Teremtőnkkel párbeszédet folytatni, bölcsen egyeztetni, és csalás, hazugság nélkül élni. Ő azt szeretné, hogy elfogadjuk életünk szükségszerű velejárójaként a bűnt, a háborúkat, egymás eltaposását! De vajon tényleg ennyire rosszak vagyunk, képtelenek felülemelkedni kicsinyes, önző, balga, rossz szokásainkon, sötét vágyainkon, képtelenek vagyunk megnyugodni és bizalommal összefogni, párbeszédet kezdeni, egy asztalhoz ülni Teremtőnkkel?

Amennyiben saját történelmünket nézzük, valóban megvan az okunk az elkeseredésre, de a múltunkat mélyebben tanulmányozva, felfedezhetjük, az üdvösségünk történetét. Prófétái, szentjei által, - mint a "keljfeljancsi" talpában az ólom darab, - újból és újból talpra rántotta az emberiséget az Isten és tovább vezette e szép, nemes cél felé. Karácsonyi megtestesülése, minden egyes szava, cselekedete, a húsvéti feltámadása, vagy a Szentlélek pünkösdi kiáradása, mind-mind e párbeszédről szól . Isten hiszi, hogy képesek vagyunk felnőni oda, hogy egy asztalhoz ülhessünk. Az elmúlt kétezer év minden szentje, az imában feléje forduló sok-sok millió és millió ember arról tesz tanúságot, hogy Isten Országának az eljövetele, megvalósulása nem utópia. Szent Pál szeretet himnusza, Szent Ágoston csodálatos élete és gondolatai, Szent Benedek és a nyomába elinduló számtalan szerzetes, Szent Ferenc kisebb testvéreivel mind-mind azt bizonyítják, hogy Isten álma nem utópia! Nagy Szent Teréz játszi könnyedséggel folytat párbeszédet az Istennel, akárcsak Lojolai Szent Ignác a lelkigyakorlatos csendjében. Szalézi Szent Ferenc nemcsak maga, hanem egyszerű emberek számára is megtudja nyitni az Istennel való párbeszéd útját, és ezen az úton mind többen és többen haladnak, tízezreket vezet a megtéréshez. Folytathatnánk a végtelen sort, az eszmélődés, a lelkiismeretünk által hozzánk szóló Istennel való párbeszédre való készség mindenütt meglátható. Korunkban már nemcsak néhány nagy szent titokzatos, magányos útja az ima, hanem mind több és több ember elemi igénye, vágya. Legfőbb kincsünk, melyhez ragazkodunk, a lelkiismereti szabadság, ami nem más, mint egy hatalmas kapu az Végtelennel való személyes párbeszédre. Gondoljunk csak a nagy ifjúsági találkozókra, Taizére, Medjugoréra, de mi magyarok gondolhatunk Csíksomlyóra is. Isten országa, a Mennyek Országa előttünk van, és a múlt minden bűne sem felejtetheti velünk azt, hogy képesek vagyunk egymás kezét megfogni és lassan, szépen, a felmerülő kérdéseket megoldani.

Nem lehetetlen minden ember asztalára bőséges kenyeret előteremteni a sáros földből, és a tudomány eszközeivel minden józan álmunkat, vágyunkat valóra váltani. Hiszem, hogy Isten aki a nyelvünket teremtette, mind hangosabban fog szólni tudósainkhoz, kik a feléjük nyúló hatalmas partneri kezet megfogják ragadni és csodálatos válaszokat fognak adni a XXI század szorongató kérdéseire. Hiszek a tudományokban, a művészetekben, az emberi nemes jó szándékban, hiszem, hogy Isten velünk együtt azt a munkát mit elkezdett, valóra fogja váltani. Az ember, a tudása által uralt anyagi eszközeivel ott áll azon az úton melyre Teremtője állította, és ez az út csodálatos, elképzelhetetlen távlatokba nyílik. Imádkozom a bátorság kegyelméért, hogy ne bizonytalanodjanak el a tudósaink, bölcs feltalálóink, mi sodródó porszemei a létnek, hanem merjünk alázatosan, bátran az oly sok hőslelkű lángész, nagy művész, szent által megkezdett úton tovább menni.

Hiszem, hogy a XVI. Benedek pápa által meghirdetett új evangelizáció igenis egy új korszak alapjait rakja le. Hiszem, mert az ember nem lakatlan sziget, mindannyiunkban ott van a végtelen Isten, sürgetve kopog, párbeszédre hív. Csodálatos távlatok várnak ránk, amit Teremtőnk felkínál az nem bóvli, piaci csillogó, értéktelen kacat. Biztos vagyok benne, hogy ki egyszer megtapasztalta ezt a belső fényt, a lelkét gyöngéden átölelő Isten jelenlétét, mindazt a végtelen tisztánlátást, bölcsességet, mit ez a gyógyító tekintet hordoz, az fel fog állni, hogy tehetségéhez mérten szolgálatot vállaljon Isten országának építésében, közös otthonunk létrehozásában. Számomra az a húsz év mit eltöltöttem a Szent Ferenc Alapítvány gyermekvédelmi munkájában, az a sok-sok ezer ember, kik önként, belső indíttatástól megkerestek, hogy munkájukkal vagy szűkös anyagi kereteket átlépve segítsenek a bajban lévő gyermekek táplálásában, ellátásában, bizonyítják, hogy világunkat már nem a jelszavak, nem a reklámok, hanem a lelkiismeretünk által hozzánk szóló Isten irányítja. Persze, még harsognak a hatalmasságok jelszavai, dübörögnek a pénzüket kamatoztatni akaró milliárdosok reklámjai, de az emberek ébredeznek, olyan értékek felé nyújtják ki kezüket, mely engem reménnyel, bizalommal tölt el! Biztos vagyok benne, hogy lassan nem csak a megkeresztelt világ, hanem Jézus Krisztust nem ismerő népek is a Szentháromság által felkínált határtalan távlatokba beleszédülve, tudatosan feladják az egymással való szembenállást, és elkezdik továbbépíteni békében a közös otthonunkat, Isten Országát ezen a földön.

Hihetetlen távlatai vannak az egymás kezét megfogó, Isten előtt meghajló, a Végtelennel Párbeszédet kezdő emberiség előtt!!

Szeretettel,

Csaba t.
Déva, 2012. február 8

Én Meg- a sztár

„A mai világban sokan úgy érzik, ha nem csinálnak valami rendkívülit, nem kerülnek be a televízióba, nem lesznek sztárok, az életük elhibázott, szürke és értelmetlen.
Pedig mennyire jó tudni azt, hogy hétköznapi kötelességeink teljesítésével mi is felnőhetünk a Mennyek országához.”
/Böjte Csaba/
Elmúlt napjaimba találkozások hoztak örömet.
Boldogsággal töltött el, hogy láttam Jánost, hajléktalan barátomat egészségesen.
Hosszú idő elteltével, közösségemmel együtt lehettem templomunkban.
Aranka húgom meglátogatott családjával, néhány órát együtt tölthettem Velük.
Az élet apró örömei.
Magam elé idéztem a múlt héten indult tehetségkutató verseny egyik indulójának nyilatkozatát.
A műsorvezető kérdésére, hogy mit jelent számodra ez a megmérettetés?
Azt válaszolta:
Mindent, életem értelmét, utolsó lehetőségét.
Elgondolkodtató, hogy milyen értékeket kapott ez a gyermek szüleitől, pedagógusaitól, a közösségtől.
Csaba testvértől kölcsönvett bevezető gondolat lehetne az igaz válasz kérdésemre.
A mai világ egészen mást sugall.
Életem ötven évében, pedagógus pályafutásom során tucatnyi tehetséges emberrel hozott össze a sors.
Igazán nagyot alkotni, kreatív emberré válni csak azoknak sikerült, akiknek képességei mellett hitük adott szilárd alapot.
Ma is él bennem Csókay András előadásának fontos gondolata:
Nagyot alkotni akkor tudott, amikor elővette rózsafűzérét.
Saját életemre gondolok.
Visszaidézem magamban azt az időt, amikor összezuhantan ültem, egy újabb öngyilkossági gondolattal vívódva.
Mit kezdjek most magammal?
Mire vagyok még jó?
Azért írok rendületlenül, hogy segítsek az embereknek rátalálni a Hit titkaira, csodáira.
Keservesen kellett megtanulnom:
Az élet apró örömei teszik láthatóvá igazi értékeit, csodáit!
Ha észreveszed, életed értelmét is megtalálod!

Tomi emlékére

Isten minden teremtménye, aki, vagy ami megjelent életemben, egész életemre részemmé vált.
Isten végtelen szeretetét, jóságát látom benne.
A minap értesítést kaptam Tommy kutyám új családjától, hogy rövid betegség után örökre lecsukta szemét.
Gyászolom Őt és mindent, amit, vagy akit elveszítettem.
Visszaemlékszem első találkozásomra Tommyval.
Az ibrányi tenyésztő udvarán tíz tapsifüles kölyökkutya rohant felém.
Tommy lábamhoz dörgölődzött, szemeivel mondta:
Engem vigyél magaddal!
Megtettem és egy életre szóló kapocs kötődött közöttünk.
Amikor otthonom el kellett hagynom, új családot kerestem Neki.
Adrienn és családja ugyanolyan féltő gondoskodással, szeretettel nevelte, mint én.
Amikor tehettem, meglátogattam.
Ő sem felejtett el engem.
Elvesztése ugyan most fájdalmas, de vigasztal, hogy az Örök Hazában ott lesznek hű társaim, Maci, Micike, Papi, Tomi kutyusaim, virágaim, fáim, akiknek életet adott Istenem.
Csaba Testvér mondja:
„Manapság minden, és mindenki azt akarja, hogy vele foglalkozzál, hogy az ő show műsorát bámuld.
De figyelj önmagadra és fedezd fel azt a virágot, melyet beléd rejtett el a teremtő Istenünk!”

Skót vélemény a magyar Alaptörvényről

KNL 2012. január 15., 16:33

Jócskán eltér nyugati társaitól Magyarországról alkotott véleményében a Scotland on Sunday nevű skót lap, mely a "hagyományos értékek, a nemzeti öntudat és a szabadságtisztelet ékkövének" tartja a január elsején életbe lépett, sokat kritizált új alaptörvényt.
Bill Jamieson publicista szerint már a szokásos körök - EU, IMF, Hillary Clinton - szemforgatása is jelzi, hogy valaki a világban valami nagyot alkotott.
A tartalom pedig bizonyítja a gyanút. "Nyugati nemzet régóta nem hozott létre ilyen feddhetetlen kulturális és szellemi tartalmú és lenyűgöző morális értékű dokumentumot" - vélekedik a cikk szerzője. A "21. század erkölcsi sivatagában" megdöbbentő lelet ez az "ékkő" - nem csoda hát, hogy Brüsszel és Washington el akarja pusztítani. Aki azonban ismeri a magyar történelmet, tudhatja, hogy ez "hiábavaló próbálkozás".
A cikk megmagyarázza, mit jelent a magyaroknak a kommunisták által kikiáltott "köztársaság", a Szent Korona, a Szent István óta tartó alkotmányos folytonosság. A legtöbb helyet azonban az egyes - a legtöbb sajtóorgánum gyakorlatával szemben pontosan idézett - szövegrészek méltatásának szenteli a szerző. A kereszténység mint fontos nemzetformáló erő elfogadása, a családok szerepének kiemelése, a jogrend nemzedékeken átívelő összefogásként értékelése - mind olyan passzusok, melyek magasan az "üres uniós fecsegés" szintje fölött állnak.
Jamieson megemlíti Gyurcsány Ferenc kommunista kötődéseit és elismerően nyilatkozik a kommunista rendszer bűnöseit elítélő részekről is. Megdöbbentőnek nevezi, hogy abban a világban, melyben a kilencvenéves nácikat oxigénsátorban hurcolják bíróság elé, felháborodást kelt, amikor a "vörös gyilkosokra" kerül a sor. A publicista szerint az egész mögött a sokat emlegetett kettős mérce áll. "A jobboldal rémtetteket követ el, a baloldal legfeljebb hibákat" - jegyzi meg. A központi bankot szabályzó törvény elleni kritika is csupán azért ilyen erős, mert a kormány általa le akar számolni a "bónuszra jogosult osztályok" uralmával - olyan lépés ez, melyet a többi európai nemzet hiába követel vezetőitől.
Nem csupán ezért követendő példa a magyar alaptörvény, érvel Jamieson. Az erkölcseiben megroppant, passzivitásba süllyedt Európában "múlhatatlan szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra" - mondja ki a "nemes dokumentum", mely a "kulturális és morális értékek" régóta várt ébredését jelzi.
"Egy magas kultúrájú nemzet visszaköveteli örökségét és függetlenségét - egész Európa példát vehetne tőlük" - írja a skót szerző.

Wednesday 22 February 2012

Télbúcsúztató dixie ritmusban

Közel egyhónapos kényszerű szobafogságom Húshagyó Kedden véget ért.
A melengető tavaszias napsütést a városban köszöntöttem.
Felpezsdült a cívisváros.
A padokon napfürdőző emberek pihentek.
A Kölcsey Központban megtekintettem a kecskeméti képzőművészek kiállítását.
Este hét órakor a Bálteremben Maloschik Róbert Jazz történeti előadásán vettem részt.
A Debreceni Dixiland Jazz Band megtöltötte a koncertterem nézőterét.
Dixiland ritmusban muzsikálták el a telet.
A napsütés felért egy D vitamin bombával, a zene zsigereinkben hozott örömhormon áradást.
Öröm volt nézni és hallgatni a művészeket.
Garas Dezső emlékét szabadon úgy idézem:
Kell egy jó csapat!
Jó volt látni, hogyan működik ez a zenében.
A vezető mesterien vezényli csapatát.
Nem sajátítja ki a sikert, ha kell, félreáll, hogy mások is élvezzék gyümölcsét.
Ha a másik bakizik, kisegíti.
Valahogy úgy, ahogyan a kanadai vadludak közösségi erejében megragadható.
Mindannyiukat betöltötte a szeretet.
A dixiland , egymás és a közönség tisztelete, szeretete.
Este kellemes fáradsággal tértem nyugovóra.
Csaba Testvér azt mondja:
„A szeretet csodákra képes.
Aki sarat dobál, önmaga is besározódik.
A befogadó, elfogadó, megbocsátó ember gazdagodik, erősödik.
Az elutasítás, a másik kidobása sajnos nem csak az ő, hanem mindannyiunk sorvadását, pusztulását jelenti.”

Húsz év múlva

Vasárnap délután történt.
Szokás szerint elhanyagoltam napi étkezésemet.
Hirtelen remegni kezdtem, homlokomat veríték verte ki, elgyengültem.
Lefeküdtem, hogy megelőzzem a bajt.
Tapasztalatból tudtam, hipoglikémiás stressz, ami rámtört.
Rohantam, hogy egyek, mert farkaséhség tört rám.
Miután teletömtem magam, ledőltem az ágyra.
Eszembe jutott húsz évvel előtti életem, amikor leszerelve a hadseregtől, nem találtam munkát, megélhetésem veszélyben volt.
Éhes voltam.
Pénzem csak annyi volt, hogy Tiszadobra utazzam húgomhoz.
Kisegített, egy időre megoldódtak nehézségeim.
Az eset azóta is kísért.
Félelem az éhezéstől.
Olvasom a híradások riasztó adatait napjaink éhezőinek milliós számáról.
Húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltás időszakában gondoltuk volna?
Napjainkban magam csak akkor éhezem, ha megfeledkezem róla.
Szerencsés embernek tarthatom magam.
Igaz, most hogy rokkant járadékos lévén újra felülvizsgálat vár rám, előfordulhat, hogy újra veszélybe kerülök.
Szerény járadékomból rendszeresen átutalok egy összeget Józsikának Gálospetribe.
Mert azok nem éhezhetnek, akiknek élete csak most kezdődött.
A gyermekeknek tanulni kell.
Mi tanulunk múltunkból?
Csaba Testvér azt mondja:
„Látjuk, hogy a mértéktelen habzsolás, önkontroll hiánya, a rongyrázás, a fölvágás hová vezeti az emberiséget.
Ma már nem csak energiaválság van, hanem életválság is.
Az emberek elpusztítják, felfalják, elhasználják gyermekeik jövőjét.”