Böjte Csaba: Hegymozdítókká kell lennünk

Miért vannak és mire jók a megpróbáltatások, az élet nehézségei, s hogyan fogadjuk őket, hogyan küzdjünk ellenük, illetve hogyan küzdjük le őket? – e kérdésre kereste és mutatta meg a válaszokat március 16-án Böjte Csaba ferences szerzetes a Veszprém megyei Lovason, a Balaton mellett, ahová a hóakadályok ellenére is szerencsésen megérkezett. A Lovasi esték hagyományos programsorozatában – mely az idén testi és lelki egészségünk témakörében szervezett előadásokat – ezúttal rendhagyó időben, pontban délben kezdődött meg a szerzetes lélekemelő, ugyanakkor szelíd humorral fűszerezett elmélkedése. Az újszövetségi történetnek már a kezdetén azzal szembesülünk, hogy csupa küzdelem, megpróbáltatás a Szent Család élete – mutatott rá Böjte Csaba. Óhatatlanul megszületik a kérdés az emberben: Isten miért nem segít Máriának, miért kell olyan rideg és kitaszított körülmények között megszülnie a gyermekét, Jézust, s az Úr miért nem segít később sem, mikor Mária és József elvesztett gyermeküket keresik Jeruzsálemben? A kérdések sora hosszan folytatható volna, de a válasz nem az természetesen, hogy Isten magára hagyta az embert, vagy nem szereti. Isten küzdőképes, edzett emberré, nemesebbé akar emelni minket a próbákkal. Mindezek a javunkra válnak, hiszen testben-lélekben megerősödünk, ellenállókká válunk, miközben megvívjuk küzdelmünket a nehéz helyzetekkel. Hogy felnőjünk ahhoz, hogy Istennel egy asztalhoz ülhessünk, feladatokat kell elvégezni. Az elénk adott feladatokra ezért úgy kellene tekintenünk, mint Isten ajándékaira, amelyek nyomán többek, gazdagabbak leszünk. Van-e hitünk önmagunkban, és hisszük-e, hogy Isten küzdelmeinket megsegíti? – vetette fel az előadó. XVI. Benedek pápa egyházfői végrendeletének tekinthető a hit éve. Márton Áron is a hit megőrzését adta testamentumba a magyar nemzetnek. Példákat idézett, amikor a hit szinte hegyeket mozdított meg az emberek életében, reménytelen helyzetükből is kézen fogta őket az Isten, látva igyekezetüket. A hit cselekedet nélkül halott – idézte Jakab apostolt Böjte Csaba. S valóban, Isten bízik bennünk, hogy képesek vagyunk felnőni, hogy egymás testvéreiként, békében éljünk majd a világban – emelte ki a ferences szerzetes. Elmesélte: amikor a nagyszalontai kaszárnyát felajánlották neki, hogy ott is gyermekotthonokat hozzanak létre, eleinte bizonytalanul indultak neki az előkészületnek. Aztán kaptak több helyről külföldiektől támogatást, s a végén a román állam segítségével sikerült befejezniük. A háborús fészekből szeretetotthont tudtak teremteni. „Hinnünk kell a szeretet világformáló erejében, mert abban van a jövő” – hangsúlyozta. Erdélyi otthonaik eseményeit idézve hozott megható példákat arra, hogy a szeretet küzdelemre kész erejével miként találtak egymásra családok, miként gyógyultak be lelki sebek, és váltak ellenségeskedők barátokká. „Hinnünk kell a kiengesztelődésben, a párbeszéd erejében.” Március 15-e emlékezete kapcsán nemzeti küzdelmeinket idézte, s szóba hozta Trianont is, kutatva, milyen választ lehet adni erre a máig tartó traumára. Nem megoldás az elveszett országrészek uralkodó népeinek pocskondiázása, a gyűlölködés. Árpád vezér példája nyomán – aki képes volt megegyezni a törzsekkel, hogy a Kárpát-medencében szeretnének letelepedni – nem tehetünk ma sem, most sem mást, minthogy közösségeink egységét újjáépítsük, ki kell engesztelődnünk egymással. Nem szabad engednünk a rosszindulatú megosztó politikáknak – hangsúlyozta Csaba testvér. Az előadás végén közös imára hívta az egybegyűlteket. Toldi Éva/Magyar Kurír

Carballo Atya levele Ferenc Pápához

Carballo atyának, a ferences rend generálisának, az USG (Férfi Általános Szerzetes Elöljárók Uniója) elnökének levele Ferenc pápához Szentatya! A szerzetes és megszentelt élet háladalt énekel az Úrnak, miután hírét vettük az egyetemes egyház atyjává és pásztorává választásod hírét. A megválasztásod előtti napokban a világ összes szerzetese és megszentelt személye esdekelve kérte az Urat, hogy szíve szerinti pásztort adjon. Ma a Szent Péter téren százával voltak ott szerzetesek és megszentelt személyek, mindenféle korosztályból, nemzetből és kultúrából a Habemus Papam örömhírére várakozva. És amikor meghallottuk nevedet, meghallgattuk szavaidat és láttuk első megjelenésed gesztusait: örömmel és reménnyel telt meg a szívünk. Számíthatsz a szerzetes és a megszentelt életre. Ismered jól, hiszen közülünk való vagy. Szereted ezt az életet, hiszen a tied is. Ismered gyengeségeinket és lehetőségeinket. Segíts bennünket tanításoddal, Szentatya, hogy teljesen meg tudjuk élni hivatásunkat és küldetésünket az egyházban és a világban, hűségben Krisztushoz, az evangéliumhoz, karizmáinkhoz és a mai emberekhez. Taníts meg bennünket, Szentatya, azzal az egyszerűséggel és radikalitással megélni az evangéliumot, amellyel Szent Ferenc megélte, hogy így Isten Szegénykéjéhez hasonlóan mi is újjáépíthessük az egyházat. Minden szerzetes és megszentelt személy nevében a Férfi Általános Szerzetes Elöljárók Uniója elnökeként köszöntelek és – ha megengeded – gyermeki szeretettel és tisztelettel ölellek. Hosszú út áll előtted, mely nem lesz mindig könnyű. Mi szeretettel és engedelmesen követünk. Minden szerzetes és megszentelt személy nevében biztosíthatlak alázatos és tiszteletteljes imánkról, és kérem, Szentatya, apostoli áldásodat. Gyermeki tisztelettel Jézus Krisztusban: Fr. José Rodríguez Carballo ofm miniszter generális Róma, 2013. március 13.

Szegény egyházat akar Ferenc Pápa

Szegény egyházat és a szegényekért fellépő egyházat szeretne az új katolikus vezető. Ferenc pápa erről a sajtó munkatársainak szombat délelőtt tartott audienciáján beszélt. Az új egyházfő most először szólt arról, hogy miért választotta a Ferenc nevet. Jorge Mario Bergoglio, Buenos Aires eddigi érseke egyértelművé tette, hogy Assisi Szent Ferenc, a szegények szentje után választotta magának ezt a nevet. Assisi Szent Ferenc a béke, a mértékletesség és a szegények szolgálatának jelképe - mondta. Korábban többen felvetették, hogy a jezsuita rendhez tartozó Bergoglio talán a 16.századi jezsuita misszionárius, az Ázsiában térítő Xavéri Szent Ferenc iránti tiszteletből választotta a nevet. A pápa elárulta, egy brazil kollégája inspirálta a döntésre, aki a megválasztása bejelentésekor a fülébe súgta, hogy "ne feledd a szegényeket" - áll a BBC brit közszolgálati csatorna internetes oldalán olvasható beszámolóban. Ekkor rögtön Assisi Szent Ferenc jutott az eszébe. Ő egyébként a természet iránti szeretetéről is ismert, márpedig az emberiség ma "nem ápol jó kapcsolatot" az őt körülvevő természettel - tette hozzá az egyházfő. Kijelentette, az egyház működése nem politikai, hanem spirituális alapú, annak középpontjában pedig nem a pápa, hanem Krisztus áll. Azt mondta, elődje, XVI. Benedek lemondása és az ő megválasztása a Szentlélek sugallatára történt - írja a BBC. A pápa köszönetet mondott a sajtónak, mondván, az nélkülözhetetlenné vált a világ eseményeinek megismeréséhez. Arra biztatta az újságírókat, hogy ismerjék meg a katolikus egyházat annak "erényeivel és bűneivel együtt", és koncentráljanak ők is az igazságra, a jóra és a szépre.

Ferenc nevét viseli az új pápa

Van pápánk: I. Ferenc Igen lehetünk bizakodók! Ismét a Teremtő atyaisten jelölte és ezt választó Bíborosok felismerték a Szentlélek által. Alázatos pápát kaptunk, amely együtt tud működni a Kegyelmi erőkkel egyházunk hajójának irányításában. Felül emelkedik. Tudja előde mit tett ezért imádkozik XVI. Benedekért, sőt meglátogatja a idegen állam őrizetében lévő elődjét. Merészen kezelni fogja a belső visszásságokat, botrányokat. Egy bátor pápát kaptunk, aki szemben áll a modern világ erkölcstelenségével, a világi káros behatásoktól védelmezi az Egyházat újra méltóságra helyezni a tisztaságot, házassági szentséget és családot! Irgalmassága a legszebb tulajdonsága Istennek. Háláljuk meg, kövessük és tegyük meg továbbiakban ami rajtunk múlik! Természetesen, ahogy kérte az új pápa, I. Ferenc imádkozzunk érte! Áldás formájában visszaadja nekünk! Dicsőség a Feltámadt Jézus Krisztusnak, aki beköltözött I. Ferenc pápa szívébe, birtokba vette őt és általa építi Isten szent országát!

A család titkairól

Atyai ágon gyógyíthatatlan betegségre hajlamosító géneket örököltünk. Számtalan áldozata volt a gyilkos kórnak. Most éppen egyik nagybátyánk életéért aggódunk. Műtét előtt áll, de vérhiány nehezíti a műtét sikerét. Összefogott hát a család és barátaink. Több településen is véradásra szólítottunk és kérésünk meghallgatásra talált. Mert nem csak a rossz géneket örököltük, hanem a család mindent legyőző összetartó erejét is. Tudjuk, hogy az együtt imádkozó család együtt is marad! Ez a legnagyobb titok.

Kérjetek,s adatik

Életem első ötven évét úgy éltem, hogy tartózkodtam minden külső segítség igénybevételétől. Úgy gondoltam, hogy ami saját erőből nem megy, az lehetetlen. Ha valaki felajánlja segítségét, soha nem hátsó szándék nélkül teszi. Meg kellett tapasztaljam Isten jelenlétét, végtelen szeretetét, hogy kérni tudjam. Ma már teljes szívemből, hittel, reménnyel telve kérem Őt. Így tettem vasárnap is, amikor beálltam a betegek közé, a szentségek felvételéhez. Szemléletesen László Atya orvosi rendeléshez hasonlította a szertartást. Saját életpéldám a bizonyíték, hogy van gyógyulás függőségből, depresszióból, csak megfelelő személytől kell kérnünk. Akkor az ambuláns lap aljára kerül a bejegyzés: Egy hét múlva kontroll!

Mindenkinek megvan a maga keresztje

Nem titkolom, hogy bal lábbal keltem, már napok óta nyomaszt a tél. Úgy tekintek rá, mint egy nemkívánatos vendégre, aki nem akarja elhagyni otthonunkat. Csendes, nagyböjti elmélkedésekkel múlatom időmet. Gondolataimat megosztom a közösséggel, mert tudom, hogy egyházi vezetőink gondolatait kevesen kísérik figyelemmel, de egy laikus gondolatai, a közeledő húsvétról, talán könnyebben emészthetőek a hétköznapi ember számára. Tartok attól, hogy az ünnep közeledtével az egyszerű ember előtt nyuszik, bárányok, tojások fognak megjelenni. Holott az igazi Húsvét titka már karácsonykor, Jézus születésével elkezdődött. Már a Betlehemi Jászolban felsejtett embersége, közénk jött, hogy életét adja bűneinkért, megváltásunkért. A Szentatya nagyböjti üzenetében kiemelt fontosságot tulajdonított a jótékonyságra. Ma, én is erről elmélkedem. Jótékonyságról szólva, mindig felidőződik bennem barátom gondolata: Szegény vagyok, majd akkor segítek másoknak, ha nyerek a lottón. Számomra a példát, az özvegyasszony két fillérje adja. Milliókkal ugyan nem tudok segíteni, de szívesen megosztom másokkal, amim van. Tudom, milyen nagy szükség van Magyarországon a segítő kezekre, szívekre. Jó cselekedeteinkkel kapcsolatban Szentatyánk kifejtette, hogy soha ne ne saját dicsőségünkre tegyük azt. Anélkül, hogy néven nevezném, örömmel teszek említést egy nélkülöző családról, akik életét egy idő óta figyelemmel kisérem, segítem. Sokszor nem a segítség mértéke számít, hanem annak tudatosítása, hogy nincsenek egyedül, van, aki megkérdezze, minden hátsó szándék nélkül: Mi újság? Mit segíthetek? Ne adjunk milliókat, adjunk többet: Magunkat! Húsvét titka számomra ebben rejlik.