Gyűjtés Debrecenben, Szent István szobor állítására

1938-ban a Szent István Templom megépítésével és a plébánia megalapításával a Szabadságtelepi katolikus hívek kapták és vállalták azt a feladatot, hogy Debrecenben államalapító Szent István királyunk emlékét, tanítását és útmutatását ápolják és továbbadják. A templom felszentelésének 75. évfordulójához kapcsolódóan az egyházközség kezdeményezése, hogy városunkban felállításuk országunk első királyának, Szent Istvánnak teljes alakos bronz szobrát. A megvalósításához támogatókat és adományozókat keres a plébánia közössége – adták hírül a Naplónak is, a közlés kérésével. Április 15-ig A szobor tervezett helyszíne: a Szent István Templom parkja (Faraktár u. 113.), az átadás tervezett időpontja: 2013. augusztus 20. A művészi tervező és kivitelező: Bíró Lajos szobrászművész. A várható költség: 6 millió forint. Az adománygyűjtés időszaka: 2013. január 20. – április 15. között. Amennyiben ez idő alatt nem gyűlik össze a szükséges összeg, a megvalósítást egy évvel későbbre halasztjuk, így ügyelve arra, hogy az adományok céljukhoz érjenek. Bízunk abban, hogy a halasztásra nem lesz szükség és találunk a városunkban 1200 adományozót, akik 5000 forinttal támogatni tudják e kezdeményezést. A főbb támogatók (50 ezer forint felett) nevét feltüntetjük a szobor talapzatán, az adományozók nevét pedig egy emlékkönyvbe gyűjtve elhelyezzük a templomban. Az adományról átvételi elismervényt állítunk ki, cégek esetében az összeg leírható az adóból. 1 százalékkal is A pénzadományokat az alábbi alapítvány számlaszámára lehet eljuttatni, valamint az SZJA 1%-nak felajánlásával is támogatható a megvalósítás: az átutalásnál kérjük, tüntesse fel: „adomány szoborra”. Debreceni Szent István Egyházközségért Alapítvány 11100609-18549971-10000001 Adószám: 18549971-1-09 A fentieket a Szent István Plébánia képviselő-testülete kérésére közöltük. HBN

Jók legyetek

Soha nem feledem el a búcsú szavait, és Angéla XM válaszát: Jónak lenni, minek, nem éri meg. Megdöbbentett ugyan, de továbbléptem. Tudtam, hogy értékeink egymással összeegyeztethetetlenek. Elváltam tőle, mert én egy másfajta életre vágytam. Azután jött egyezkedésünk időszaka. Én, testben, lélekben megtörve igyekeztem nem útjában lenni külön életünknek. Azután megkezdődött kálváriám. Belerángatott gátlástalan üzelmeibe. Színleg vállalta ugyan, hogy törleszti adósságait, de esze ágában nem volt. Sorra kaptam a felszólításokat. Számomra egyedüli megélhetési forrás, csak rokkant járadékom. Ez év januárjában letiltottak belőle 31 ezer forintot. Most, február elején, további 29 ezer forintos letiltásról értesítettek. Összesen tehát, havi 60 ezer forintot fizetek életem végéig, gátlástalansága miatt. Igaz, már korábban megmondta, hogy csak saját maga és fia érdekei számítanak. Végig hallgathatnám hattyúdalomat, de nem teszem. Igaz, minden reggel megkérdem magamtól: Van még erőd 24 órán át harcolni? Minden reggel igennel válaszolok. Nincs bennem bosszúvágy. Én nem szeretnék nem- szeretni. Fiával Angliáig futott, hogy anyagi felelőssége elől elbújjon. Lelkiismerete már régen nincs, arra nem építhetek. Istenfélő emberként távol tartom magam az olyan emberektől, akiknek nincs félnivalójuk! Nyilas Misi édesanyjának kérését ismétlem az embereknek: Légy jó mindhalálig!

Találkozások

Az elmúlt napok történései találkozásokról szóltak. Találkozásokról, amelyek, mint a kelő Nap sugarai, megújuló életenergia forrásként hatottak rám. Ferences közösségemmel találkoztam, hogy a Megszentelt Élet Napján, Máriapócson együtt ünnepeljünk, a Szeretetláng Ünnepén. Máriapócshoz személyes kötődésem van, hiszen Nagymamám itt született és élt családjával. Láthattam, milyen metamorfózison ment át a falu. A Görögkatolikus templom, Debrecenhez legközelebbi Mária kegyhelyünk, a Könnyező Mária ikonnal. Keresztségemet a görögkatolikusoktól kaptam. Időnként jóleső érzés megmerítkeznem őseim hitében. Gyertyaszentelő Boldogasszony Napján, múlt, jelen, jövő találkozott Máriapócson. Visszaidézem a keresztelő szokását: Utoljára a keresztelendő egy égő gyertyát kap. Ez az éberséget jelképezi Krisztus szavai szerint: „Legyen csípőtök felövezve és égő gyertya a kezetekben. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják.” (Luk 12,35) De ezenkívül azt is jelzi, hogy a megkereszteltnek „a világ világossága” (Mt 5,14), a többi ember példaképének kell lennie: „Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyánkat.” (Mt 5,16) Ma, 2013 februárjában látszik, hogy sikerült megőriznem, továbbadnom ezt a lángot. A Szeretetláng Ünnepének utolsó mozzanataként a Szeretetláng átadására, átvételére került sor. A Szűzanya e szavakkal indította útjára: Ige testté lett, ily nagy megmozdulás nem történt részemről ... Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban is vakká lesz a sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. « Magunkkal hoztuk ezt a Szeretetlángot Debrecenbe. Őrizzük szívünkben és átadjuk gyermekeinknek.

Milyen csodálatos a világ!

Január utolsó napját írjuk. Az ember fizikai, lelki tartalékai kifogyóban vannak. Egyesek, élve a torkos csütörtök nyújtotta kedvezményekkel, jót esznek, így töltődnek. Magam fontosabbnak tartom lelki tartalékaim felhalmozását. Megragadni az élet csodáit. Egy régi, szép pillanat fotójával, vagy egy szép emlék visszaidézésével. Egy esztendeje a Debrecen Dixiland Jazz Band koncertjén élveztem Luis Armstrong előadásában, milyen csodálatos a világ. Az, hogyan élem meg az élet elröppenő pillanatait, csak hozzáállás kérdése. Elmerülhetek az önsajnálatban, vagy észreveszem a hétköznapi csodákat. Ezek sorában első helyen áll a születés csodája. Nincs nagyobb boldogság a felsíró csecsemő hangjában meghallani Isten teremtő szeretetét. A napokban orvosokat látogattam panaszaimmal. Súlyos idegrendszeri károsodást diagnosztizált. Nem fogtam fel Isten büntetésének, vagy haragjának. Azok az emberi természet sajátjai. Ő a teremtés legnagyobb művésze. Nehézségeinkkel lehetőséget ad nekünk, hogy megerősödjünk, megtisztuljunk. Figyelmeztetéseiből milyen keveset veszünk észre. Egy történet jut eszembe: Egy hindu bölcs európai barátjánál vendégeskedik. A lakáshoz közeli parkban sétálnak, amikor megszólal: Hallod a tücsök ciripelését? Rajtad kívül más nemigen hallja. Szólalt meg barátja. Mert a te civilizációd másra figyel. Továbbsétálva benyúlt az indiai barát a zsebébe, majd egy marék pénzérmét ejtett a járdára. Emberek ugrottak, hogy felkapják. Látod, ti erre figyeltek. Ilyen szelektív a hallásunk, észlelésünk. Wass Albert: Te és az Isten című írását idézem: „ Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja még bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó, s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökerét, de már megindulnak benne az élet nedvei, és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral, és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes! Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted. Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról napra, percről percre, mindig újat és mindig ugyanazt.” Erre kell gondolnunk, amikor el akarják velünk hitetni, hogy nincs Isten. Mert elárverezték a házad, elbocsátottak a munkahelyedről, elfogyott a pénzed. Mert elveszítetted akiket szerettél. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod: nincs igazság. Valójában a te világodat érted alatta. Istennek semmi köze a házakhoz, órabérekhez, az ember által feltalált bombákhoz, semmi köze ahhoz, hogy kapsz- e nyugdíjat, vagy sem, és hogy meg tudsz- e élni abból a pénzből, amit mások adnak neked. Isten Művész, aki megalkotta a virágok milliárdjait. Pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit alkotott, azért Ő vállalja a felelősséget.

Köszönet mindenért

Oly sokan gondoltak rám születésnapomon, hogy blogbejegyzésemmel köszönöm meg mindenkinek jóságát, kedvességét. Mindenekelőtt Arankának, aki, amikor feleségem eldobott, maga mellé vett, mosdatott, mosott, főzött rám, gondoskodott rólam. Köszönöm Ágnesnek, hogy otthont adott nekem, amikor más elvette tőlem. Köszönöm családomnak, hogy jóban, rosszban mellettem állnak. Köszönöm hit testvéreimnek, mindenek előtt, a Ferences Családnak. Köszönet Rózsikának, roma családomnak. Köszönöm Istenem, hogy hitet, reményt adsz mindennapjaimban. Köszönet mindenért!

Szellemi jólétben

Az ember életében a születésnap mindig alkalmat teremt a számvetésre. Visszatekintünk életünkre, számba vesszük, hogy mit szereztünk, mit veszítettünk. Ma, édesapám születésnapjához közeledve, én is ezt teszem. Apa negyvenöt éve hagyott itt minket. Nem hagyott maga után milliókat, csak egy becsülettel, erőfeszítésekkel teli életet. Három gyermeket, akiket ellátott olyan emberi értékekkel, mint tisztesség, kitartás, szorgalom, szeretet, összetartás. Soha nem vágytunk gazdagságra. Megtanultunk szerényen, szegényen élni. A fotó, amelyet kezembe vettem, különös szerepet játszik életemben. Amikor betegségemből felépülve a Tiszadobi Gyermekváros szolgálati lakásában húztam meg magam, étkezőmmel szemben helyeztem el. Teljesen letaglózott a felismerés, hogy elveszítettem otthonom, képességeim legjavát. Mihez kezdjek magammal? Már- már halálos döntést hoztam, amikor Anya szemébe néztem. Mintha megszólalt volna: Nézz a szemeimbe, majd menj tükör elé, és nézd saját szemeid! Ugyanazt a szeretetet, jóságot láthatod benne! Ez a te örökséged és küldetésed hogy tovább add az embereknek! Gondolataim végére egy idézet kívánkozik: “Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.” (Goethe)

"Fájdalommentes őszülés"

A hó belepte a várost. Utcára lépni életveszélyes számomra. Mit tehetnék, növesztem a hajam és emlékezem. Egy régi kép akad kezembe. Sárbogárdon készült, Dávid keresztfiam névadó ünnepségén. Abban az „átkosban így neveztük. Én, az alakulat KISZ- titkáraként, magam szerveztem ezeket az ünnepségeket. Istentagadó életet éltem, de valahol ott volt bennem az érzés, amit Falu Tamás így foglal szavakba: Falu Tamás: Istenem add... Istenem, add, hogy jó legyek, ne üssek sohasem sebet, hulljon ölembe két kezem, mielőtt velük vétkezem. Ne érezze élő, se holt, hogy késem szívükbe hatolt, alhassam át az éjszakát, ne keltsen fel sohase vád. Egész életemben jóra törekedtem. Igyekeztem úgy élni az életem, hogy mindenkor bátran nézhessek az emberek szemébe. Most, amikor visszanézem ezeket a megfakult fotókat, nem buggyannak könnycseppek a szemembe. Az úton végig kell mennünk és amikor Urunk elé állunk, nyugodt szívvel mondjuk: „Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is.”