A lélek hangja

Gondolataimat a Szentatyától vett idézettel kezdem: „A zene a lélek kifejeződése, a személy belső világából ered, az igaz, a jó és a szép dolgokért alkotja meg az ember. Nem véletlen tehát az sem, hogy imánkat is olykor zene kíséri – mondta a pápa. A zene felcsendíti lelkünket, érzékeinket, ilyenkor Istennel találkozunk.” /XVI: Benedek / A tegnapi napon, ferences klubunk első találkozójára zenét vittem magammal. A CD Lélekhangok című válogatás, amely Pál Apostol Szeretehimnuszával indul, majd az Ave Maria hangjai csendülnek fel. Hogy mennyire igazak a Szentatya szavai, saját életpéldámból is jól kitűnik. Amíg lelkemben békétlenség uralkodott, leginkább a havy metal zene volt, amit szívesen hallgattam. Ma, a legnagyobb boldogság számomra, amikor testvéreimmel együtt énekelhetem az oltár előtt zsoltárainkat, ferences himnuszainkat. Amikor úgy érzem, rám szakadnak a világ terhei, igyekszem Dixiland zenét hallgatni. A Karácsony legszebb pillanatai is zenéhez kötődtek. Elsőként a Benkó Dixiland Band Karácsonyi Miséje varázsolt el. Majd a PG Csoport és barátai koncertjén adtam át magam a karácsony várás izgatott hangulatának. Azután a Kossuth téren élvezhettem Szarka Tamás Mária musicaljének legszebb dallamait. Ne engedjük át lelkünket a black metal dübörgésének!

Böjte Csaba: Megmaradunk?

Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről egy autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését? Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: "ha nincs kenyér, keresünk!" Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk: "Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek", "bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok"... Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene, hogy vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt, ami érték nekem, azt örömmel megmerem-e osztani gyermekeimmel??? Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok - sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt és elment Amerikába... Leültünk beszélgetni és én megkérdeztem őszintén: "Mit gondolsz, ezt, amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb., stb. Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt, amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!! Használt a gyógymód, a fiatalember, mint szakács hazajött és vezeti apja konyháját. Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból?? A félelem, a szorongás, ha csak irreális, még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél? Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben ahol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok-sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, ahol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába, hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzódó egyed.. Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig pánikol a szentírásban, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!! Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, a tavaly télen, a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom, a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is. Csaba t.

2013 január 1.

Kedves Testvérek! "Kérjük gondviselő mennyei Atyánkat, hogy az Istenanya közbenjárására áldjon meg bennünket az egész esztendőben." Adja ránk áldását, hogy Fiához hűségesek maradjunk, mi magunk is áldássá váljunk! Áldjon meg bennünket az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa ránk az Úr arcát, s legyen hozzánk jóságos! Fordítsa felénk arcát az Úr, és szerezzen nekünk üdvösséget! ( v.ö.Szám 6,24-26)

Harc a sötétség ellen

Az elmúlt napok komor szürkesége rátelepedett lelkemre. A sötétséget csak fokozta, hogy értesítést kaptam, miszerint januártól, havi harmincezer forintot letiltanak nyugdíjamból. Nyakamba szakadtak a múlt történései: Emlékszem, amikor kikeltem betegágyamból, tarthatatlanná vált életem feleségemmel. Elhatároztam, véget vetek házasságunknak. Békességben, tisztességesen akartam búcsúzni. A válóper előtt megegyezésre törekedtem Angélával. Ő hajthatatlan volt, egyre csak azt hangoztatta, nem hajlandó egy fillért sem adni, közös tulajdonunkból. Azután a válóper előtti napon előállt javaslatával: Ha lemondok minden anyagi követelésemről, ő átvállalja autóhitelünk kifizetését. Hittem a szavának, mindenről lemondtam. Ám esze ágában sem volt a nevemen lévő hitel fizetése. Addig jutott el, hogy saját nevére íratta közös otthonunk minden jogát. Én egyre csak kaptam a bank felszólításait. Amikor már BAR listára tettek hiteleinkért, kérdésemre az volt a válasz: Mit izgulsz, úgy sem akarsz hitelt felvenni. Minden kapcsolattól elzárkózott, hiába kerestem egyre kétségbeesetten. Összepakolt, és mint ki jól végezte dolgát, kiment a fiával Angliába. Nem elég, hogy tizenöt évet dolgoztam a családjára, most még az angliai vendégjátékát is én finanszírozom. Nem vagyok büszke rá, de lelkemen a sötétség, harag lett úrrá. Karácsonyra készülve, időben érkezett a felismerés: A sötétséget csak fénnyel lehet elűzni. A Szent Anna Székesegyházban elmondtam egy imát ellenségeimért. A templomkapuból kilépve, szikrázó napsütés jelezte, így van jól!

Ki mit él...

Ma a hó fogságába estem, meleg otthonomban elmélkedem. Éljük életünket biztonságosnak vélt világunkban, mint színes szappanbuborékban. Szelek szárnyán repülünk egyre magasabbra. Azután szétpattan a színes burok. Mi feneketlen mélységbe zuhanunk. Kérdezzük magunkat, hogy mire volt jó életünk. 2012 Advent jegyében ott voltam a debreceni PG Csoport és barátainak koncertjén a Kölcsey Központban. A megválasztott dátum: 2012.12.12. Fityiszt mutatott a Világvégének. A népzenei ihletésű dalok, szövegeiben is hozzám szóltak. A koncert fergeteges hangulatán átsütött a Várakozás. Karácsonyra, Jézus születésére. A koncert záródala: Ki mit él, annyit ér! Tartsuk szem előtt mindennapjainkban.

Adventi készülődés

A családok már karácsonyi lázban égnek. A szülők lassan megkezdik otthonaikban a nagytakarítást. Megtervezik a karácsonyi menűt, napközben karácsonyi vásárokban, bevásárló központokban tülekednek, hogy megvegyék szeretteiknek ajándékaikat. Sokszor, a kevesebb több lenne. Ráférne honfitársainkra egy „karácsonyi agytakarítás”. Értékeinket kellene helyükre tenni! Az egymásra való odafigyelést, nélkülöző embertársainkkal vállalt szolidaritást. Magam tudatosan kerülöm a csillogó vásárközpontokat. Lelkem csinosítom. Koncertekre, kiállításokra indulok. Minden újabb élményben ott látom Isten mosolyát. Minden pillanatban azon munkálkodom, hogy örömet szerezzek barátaimnak, családomnak. Sokszor ez még pénzbe sem kerül.

Játsszuk együtt!

Személyreszóló meghívást kaptam a debreceni Android zenekar születésnapi koncertjére. Az elmúlt évi lemezbemutató koncert helyszínéül az egykori halottasház, ma Klinika mozi szolgált. Adventre készülve, jelzésértékű volt a helyszín megválasztása: A Szülészeti Klinikával szemközti Kenézy Villában ünnepeltünk. Kisszámú, de vájtfülű közönség gyűlt össze. A közönség soraiban hétköznapi emberek, professzorok, orvosok egyaránt fellelhetőek voltak. A progresszív rock neves debreceni képviselőinek zenéje azonos hullámhosszon szól lelkemmel. Az igényes zene, szöveg, bibliai indíttatás egyaránt kedves számomra. A hallgatóság lelkesen tapsolva köszönte meg a különleges élményt. Utolsó számuk címe: Játsszuk együtt! 32 év sikeres együtt zenélése bizonyítja: Érdemes.