Ferences szívvel

Magam elé idézem legutóbbi imanapunk emlékét. Imáink végén zsoltárainkat énekeltük. Margitka kérte, segítsünk énekelni, mert nehezen bírja szusszal. Azután, a szentmise végén Szent Ferenc Himnuszunkat énekeltük. Erőtlenségünket hallva, Margitka hangja töltötte be a Jézus Szíve Templom belsőterét. Húsz évet fiatalodva vette át a vezérszólamot. A ferences szívek nagyot dobbantak. Szívnagyobbodással élünk. Hiszem, hogy életszemléletünk kisugárzik környezetünkre. Amint mindannyiunkat megerősített Margitka mindent betöltő, tiszta énekhangja. Közösségünk elhatározta, fiataljainknak továbbadja ezt a lelkületet. Kiss Szaléz Baráti Köre néven Ferences Ifjúsági Klubot szervezünk. Életvezetési alternatívát kínálunk fiataljainknak, a ferences életszemlélet értékeinek bemutatásával, irodalom, képzőművészet, zene, ferences életpéldák bemutatásával.

A Dévai Szent Ferenc Alapítvány tervei Érmelléken

Épül, szépül Székelyhídi otthonunk. A munkálatokat nem erőltetjük most ennél a háznál, mert az idén a Kászoni, és a Gyergyószentmiklosi otthonok beindítása a cél. 2o12 nyarán szeretnénk indulni Székelyhídon, itt ebben a reméljük akkorra szépen felújított épületben. Az alapítvány célja az lenne, hogy amit pl. a gyergyói medencében megvalósítottunk, azt itt az Érmellékén is tudjuk elérni. Legyen egy Iskolaház hálózat, Napközi otthon több helységben, ezen a tömb magyarság lakta szép vidéken. Ugyanakkor legyen Gálospetriben egy otthon az óvodásoknak és az I-VIII osztályos gyerekeknek, Székelyhídon pedig egy olyan otthon, hol az óvodások és a kisiskolások mellett a vidék nyolcosztályos iskoláit elvégzett, városban tovább tanulni akaró szegény gyerekei is otthont kapnának. Imádságos szereteteteket, és céljaink elérésére szánt minden adományt szeretettel köszönünk. Szeretettel, Forrás: magnificat.ro

Döbbenetes írás 1871- ből

Már régen elkészült a harmadik világháború forgatókönyve? Szaniszló Ferencnek, az Echo Tv műsorvezetőjének elmélkedése Albert Pike-nak, az amerikai szabadkőművesség vezetőjének 1871 augusztusában kelt levele kapcsán. A háttérhatalom ördögi tervei között szerepelt két totális világháború kirobbantása a Föld megszerzéséért, világuralmuk tökéletes kiterjesztéséért. De egy harmadik világháborút is tervbe vettek, ha az első kettő nem éri el célját. Csurka Dóra idézi a háttérhatalom egyik emberének, az amerikai szabadkőművesség vezetőjének: Albert Pike-nak 1871 augusztusában kelt levelét, amelyet az olasz szabad kőműves forradalmár Giuseppe Mazzini-hez intézett. Hangsúlyozom: 1871-ben, amidőn világháborúnak még szelét sem érezte a Föld népe. Nos, az amerikai szabadkőművesség vezéralakja: Pike azt írja e levélben, hogy a világuralom, a háttérhatalmi világrend kiterjesztéséhez három világháború szükséges. A nemzetközi forradalmi mozgalomnak kell előkészítenie e globális háborúkat – párhuzamosan három nagyszabású forradalommal. Az első világháborút azért kell kirobbantani, hogy megdöntsék a Romanov-dinasztia hatalmát Oroszországban, illetve kipróbálják a hatalom monopolizálásának új rendszerét, az ateista kommunizmust egy hatalmas államban. Az első világháború kitöréséhez konfliktust kell szítani a brit és a német birodalom között. A háború eredményeként aztán a kommunista Oroszország eszköz lesz a háttérhatalomnak, a pénzkartellnek újabb ellenkező kormányok megdöntésére, a pénzügyi háttérhatalom kiterjesztésére. A második világháború kirobbantásához – írja az amerikai szabadkőművesek vezére még 1871-ben – a szélsőséges faji ellentéteken alapuló ellentéteket kell kihasználni. A második világháborúnak meg kell semmisítenie a nemzeti mozgalmakat, és Izrael államot kell eredményeznie Palesztinában. A második világháború alatt a nemzetközi kommunizmust meg kell erősíteni, hogy a háttérhatalom a globális kommunizmussal tarthassa sakkban a világot. Az amerikai szabadkőműves közel másfél évszázaddal ezelőtt úgy vélte: a harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A szerző szerint a harmadik világháborút világméretűvé lehetne kiszélesíteni, s ebben a világkultúrák közötti összecsapásban vezető szerep jutna a nihilistáknak és az ateistáknak, akik olyan helyzetet alakítanának ki, amely védekezésre kényszerítené az embereket szerte a Földbolygón. A tömegek – csalódva a civilizációt romboló forradalmárokban, és kiábrándulva a kereszténységből, amely nem volt képes útmutatást adni e pusztulás elkerülésére – szóval a tömegek totálisan kimerült és levert állapotba kerülnének. Ekkor színre léphetnek a háttérerők, és átvehetik a teljes világuralmat. Ezt írta Albert Pike amerikai szabadkőműves ideológus és háttérhatalmi ember 1871-ben. Az első két világháború s az általa tervezett, jósolt célok szinte szóról szóra megvalósultak. Az ördögi terv életre kelt. Maradt még a harmadik világháború. Számítógépemen a program nem ismer harmadik világháború kifejezést, csak elsőt és másodikat. A harmadik világháború szókapcsolatot zöld hullámmal húzza alá. Egy évszázad után ugyanott tartunk? Kísérteties a hasonlóság az első világháborút megelőző évekkel: balkáni háborúk, merényletek, stb. Német-brit ellentét az Európai Unióban, balkáni háborúk helyett most közel-keleti háborúk, közép-keleti háborúk. Szaniszló Ferenc műsorvezető pénteken este Drábik János közíróval egy készülő világháború forgatókönyvét elemezi a Világ-panoráma című műsorban. Echo Tv

Anyák Napja Tiszadobon

2012.05.06. 17:57 Ami most jön, ahhoz nem szeretném, hogy közöm legyen Nemrég vezetőváltás történt a tiszadobi gyermekotthonban, miként ez az ország legtöbb intézményében zajlik manapság. A leváltott igazgató, Illésné Áncsán Aranka - Oláh Ibolya „Anyácskája” – a volt állami gondozottakat összefogva egy önellátó falu létrehozását is tervezi. A Hetek anyák napi interjúja. 26 évet dolgozott itt, ebből több mint 20 évet vezetőként. Váratlanul érte a váltás? - Nem mondhatnám. Amikor az új döntésmechanizmust megismertem, miszerint ezentúl nem a közgyűlés, hanem egyetlen személy dönt a kinevezésemről, már a pályázatbeadáskor tudtam, hogy nem leszek tovább igazgató. Talán egyedül a gyerekeket érte váratlanul a hír, másokat kevésbé. Az utóbbi években nem volt jó a gyerekotthont sem irányítani, mert azt láttam, hogy ami nekem érték, konkrétan a gyerek, az ember, az ma Magyarországon nem érték. Kiszálltam, mert ami most a gyermekotthonban következni fog, ahhoz nem szeretném, hogy közöm legyen. Nem akarok erről többet mondani. - Akkor hogyan tovább? - Régóta az van bennem, hogy amit mi csinálunk, annak nem sok eredménye van, hiszen 14-18 éves korban, amikor a gyerekek többsége bekerül a gyermekotthonba, már gyakorlatilag nem tudsz velük mit kezdeni. És tudod azt, hogy azzal, amit csinálsz, legfeljebb a felületi problémákat tudod kezelni: ha nagyon ügyes vagy, eléred azt, hogy a gyerekkel legalább addig nincs probléma, amíg itt van. Aztán visszakerül az eredeti környezetébe, vagy csak kilép az utcára, és ugyanazok a hatások érik, amelyek miatt ide bekerült, és elcsúszik. Ha az ember valóban segíteni akar, akkor egyrészt azt jóval korábban kellene kezdeni, családgondozással is egybekötve, másrészt azon kellene gondolkodni, hogyan lehet őket munkához, fedélhez juttatni, miután innen kikerülnek. Most ezek a kérdések foglalkoztatnak engem. - Mindebből a foglalkoztatás tűnik a legnehezebb feladványnak… - Nehéz, de nem reménytelen. Létrehoztunk egy szociális szövetkezetet, hogy az állami gondozásból kikerülő fiataloknak munkalehetőséget nyújtsunk, köztük egy 3 gyerekes egyedülálló anyának is. Ezt továbbra is csinálni fogom. Amikor elnyertük a közel 38 millió forintos pályázatot képzésre és foglalkoztatásra, összeverbuváltam ezeket a fiatalokat. Volt a csapatban egy olyan gyerek, aki elképesztő nyomorból, még 16 évesen került a gyermekotthonba, mi tanítottuk meg írni-olvasni, szakmát is szerzett, állattenyésztő lett, majd 18 évesen hazament a cigánytelepre. Rettenetesen sajnáltam, mert kiváló képességű gyerek volt. Amikor a pályázati pénzt elnyertük, elmentem ehhez a fiúhoz is a cigánytelepre, és mondtam neki: látod, itthon vagy 2 éve, nem haladsz semerre, gyere vissza és tanulj. Visszahoztam az utógondozóházba, és szakmunkás-bizonyítványt szerzett faművesként. A pályázati pénzből 12 gyereknek csináltuk meg a képzését, és 8-at tudunk foglalkoztatni a képzést követő egy évben. Most azon jár az agyam, hogyan tudnánk minél jobban működtetni ezt a szövetkezetet, hogy hosszabb távon is tudjunk munkalehetőségeket biztosítani az állami gondozottaknak. - Miért kerülnek be ezek a gyerekek a tiszadobi gyermekotthonba? - Az intézmény főleg nehezen kezelhető, súlyos magatartászavaros gyerekekkel foglalkozik. Ezeket a gyerekeket nem szívesen fogadják az általános és középiskolákban, többségük magántanuló, aki analfabétaként kerül hozzánk, miközben jóval értelmesebb az átlagnál. Otthon, a telepen tébláboltak naphosszat, s elkezdtek rosszalkodni, így próbálták felhívni a figyelmet magukra. Az utcán nőttek fel, sokszor a jó és rossz közötti különbségtétel is nehezen megy nekik, egyszerűen nem értik, hogy adott esetben ők miért is rosszak. "Perspektívát kell tudni nyújtani nekik, ez a legfontosabb. Nagyon sokat kell velük beszélgetni, megtalálni, hogy ki miben jó, és abban támogatni őt." Nálunk a gyerekek létszáma száz körül jár, elvileg 4 éves kortól vannak itt, és 24-25 éves kor a felső korhatár. Hosszú ideig szakképzés is folyt nálunk, de a kastély idegenforgalmi célú hasznosítása miatt a gyermekotthont kiköltöztették, és a szakképzés megszűnt. Tavaly a tiszavasvári középsúlyos értelmi fogyatékos otthont is hozzánk csatolták. - Meg lehet javítani a tizenéves korban bekerülő nagyon rossz gyerekeket? Nem nagyon, ráadásul a nagyon nehéz eseteket is be kell vállalni, mert más aligha fogja. Minél korábban kerülnek be a gyerekek, annál könnyebb rajtuk segíteni. Igen, vannak speciális szükségletű gyerekeink, akiknek sokkal több nehézséget és szörnyűséget kellett átélniük, mint a többieknek, ezért sokkal több segítséget is kell kapniuk. A magatartás- és személyiségzavar hátterében mindig megtalálható a rossz otthoni bánásmód. Konkrét eset volt: a nevelő szólt az egyik fiúnak, hogy villával, és ne kézzel nyúljon bele a savanyúságos üvegbe, mire súlyos dühroham volt a reakció. Ez egy olyan fiú, aki miatt az apja börtönbe került, olyan súlyosan bántalmazta a gyereket. A fiú már nagykorú, de máig alvásproblémákkal, rémálmokkal küzd, mindig arra riad fel, hogy az apja meg akarja őt ölni. Ráadásul ugyanazokat a dolgokat produkálja, mint az apja: ugyanaz az agresszivitás jön elő, ugyanaz az alkoholizmusra való hajlam. Nagyon gyakori nálunk, hogy a gyerekek a gyűlölt apamintát kezdik el maguk is produkálni. Ennek a fiúnak az apja is, amikor egyszer beszélgettem vele, azt mondta: nem lehetett ez másként, az ő apja is egy állat volt, majdnem megölte őt. Ezek a sérülések visszafordíthatatlan betegségekké fajulhatnak, mi itt maximum vissza tudjuk szorítani a kiborulások számát és intenzitását. A fiú öt kisebb testvére is sorba bekerült hozzánk, életkortól függően ugyanannak a sérülésnek különböző fázisaiban. -Mi lenne a gyógyulás alapfeltétele? -A megbocsájtás biztosan. Az előbb említett fiúnak is mondogattam: azért ismétli a problémákat, mert nem tudja elengedni apja történetét, az betegíti őt egyre jobban. Állandó feszültségben él, mert ezt a gyűlöletet táplálja magában, mindig hátrafelé néz, és meg akar fizetni az apjának – vagy bárki másnak - mindenért. -Hogyhogy - ilyen körülmények között is - több sikeres roma fiatal kikerült ki az Ön kezei közül? - Az ő helyzetük könnyebb annyiból, hogy születésüktől kezdve állami gondozottak volt, mint Oláh Ibolya is. Az édesanyja nehéz sorsú lányanya volt, aki mire összeszedte magát anyagilag, és eljött a lányáért, a tizenéves Ibolya elküldte. Oláh Ibolya: "Anyácska nélkül megfulladnék... Hát ilyen asszony ez a Illésné Áncsán Aranka. De ennél is ilyenebb. A legfontosabb az a szeretet, amit kaptam tőle." Perspektívát kell tudni nyújtani nekik, ez a legfontosabb. Nagyon sokat kell velük beszélgetni, megtalálni, hogy ki miben jó, és abban támogatni őt. Ha azt érzik, hogy fontos nekem, hogy mi lesz velük, akkor megnyílnak felém, és nemcsak ők, hanem a környezetük is. A pedagógus személyisége a meghatározó, a módszerek másodlagosak. A másik döntő tényező, hogy minél jobban felvértezzük a roma gyerekeket a külvilág előítéletességével szemben. Amikor innen kikerülnek, mondjuk az álláspiacra, nagyon nagy megkülönböztetésben részesülnek a roma fiatalok, akik nincsenek erre felkészülve. - Az itt élő gyerekek hány százaléka roma? - 85 százalékuk, a többi magyar. - Ez nem kelt feszültséget a társaikban? - Nem, sőt, a magyar gyerekek az átlagnál sokkal elfogadóbbak a cigánysággal szemben, mivel a legtöbb barátjuk roma. Ugyanakkor a cigány gondozottak irtó nagy ellenszenvvel viseltetnek a romák felé, különösen akkor, ha születésüktől fogva állami gondozottak voltak, mert nem tudnak mit kezdeni az identitásukkal. Amikor elvittük őket mindenféle programokra, sokan nem értették, hogy mi a baj velük, és miért mondják rájuk, hogy cigány? Egyáltalán mi az, hogy cigány? A legemlékezetesebb az volt, mikor egy cigány gyerek kiírta az itteni faliújságra, hogy dögöljenek meg a cigányok. Megkérdeztem tőle: kisfiam, miért írsz ki ilyeneket? Ráadásul te is cigány vagy! Nézett rám döbbenten: ő dehogy cigány! Tulajdonképpen se nem cigányok ők, se nem magyarok. Nem érzik magukat cigánynak, de a kinti társadalom nem fogadja el őket magyarnak. Akkor elkezdett érdekelni a cigányok sorsa: kik is ők valójában, mire tanítsuk meg őket? Cigány klubokat szerveztünk, ahová elhívtunk roma értelmiségieket, művészeket, a gyerekekkel közösen feldolgoztuk a cigányság történetét, kulturális örökségét: verseket, színdarabokat adtunk elő. Sok cigány gyer

ek közel került a szívemhez, rendszeresen kijártam roma telepekre, rengeteget beszélgettem a családokkal. Hogyan fogadták Önt a romatelepeken? Nem támadták meg néhányszor? - Nem, érdekes. Amikor egyedül, fehér nőként először behajtottam a tiszavasvári cigánytelepre, mindenki leállt, és tátott szájjal nézett utánam. Ez ott nem volt gyakori. Első alkalommal azért mentem oda, mert autentikus cigányzenét játszó csapatot kerestem a roma klubunkba. Csakhamar jó ismerősükké váltam, segítettem őket, gyerekeket látogattam, vagy szökött gyereket kerítettünk elő közösen. A legnagyobb problémának a perspektívátlanságot, szegénységet, elhanyagoltságot látom, miközben egyre inkább érzékelhető, hogy a társadalom feléjük irányuló gyűlölete belőlük is erős gyűlöletet vált ki a többség felé. Annyira elfajult most a társadalmi közeg, amiben élünk, hogy irtózatos munka megtalálni az utat ezekhez a családokhoz, közösségekhez, hogy bármit is el lehessen ott indítani. Igyekszek előre nézni. Rengeteg jobb sorsra érdemes fiatal a kikerülése után is nagyon kötődik hozzám is, egymáshoz is, miközben semmi egzisztenciájuk nincs. Ha azt mondom nekik, hogy leszedjük a csillagokat az égről, hogy legyen munkánk, megcsinálják. Visszajárnak, rendre megkeresnek a problémáikkal is: van, aki azért, mert börtönbe került, a másiknál kikapcsolták a villanyt, vagy nem tudja hova vinni a megszületett gyerekét. Egy elhagyott településen érdemes lenne velük elindítani egy önfenntartó közösséget, ökogazdaságokat létrehozva, megtermelve a szükséges élelmiszereket, megfelelő oktatást is teremtve, és az arra nyitott családok nevelőszülőkként magukhoz fogadhatnának állami gondozott gyerekeket is. HETEK / Makki-Marie Rose

Dr Kopp Mária nyugodj békében

A középkor embere a különféle tudományokat előszeretettel nevezte: "Ancilla Domini!", azaz a jó Isten szolgáló lányainak. Sajnos Isten szolgáló leányai, a tudományok művelői közül az utóbbi évszázadokban többen felemelték hangjukat a Teremtővel szemben, és sokan megkérdőjelezve sőt tagadva létét, kigúnyolták az Istent. Az egyszerű emberek számára felelőtlenül azt az üzenetet küldték, hogy a szeretet Istene, az evangéliumban megjelenő Jézus Krisztus és a modern tudományok vívmányai nem összeegyeztethetők. Szomorú, hogy maga az egyház is ebben a vitában sokszor alul maradt, képtelen volt a józan értelem, szelíd bölcsesség, az alázatos igazság útján eredményes párbeszédet kezdeményezni, folytatni, és így tömegek tértek le a tízparancsolat, a szeretet útjáról. A mai kor megannyi problémáját sajnos ide vezethető vissza. Istennek legyen hála nagyon sok jel arra utal, hogy a feszültségekkel terhelt évszázadok után az emberiség új korszakra virrad. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező évtizedekben a világ titkait bölcsen fürkésző tudósok, éppen a tudományos eredményeik által Istenre, a mindenséget fenntartó Teremtőre fognak találni és mutatni. Hiszem, hogy egyre több szelíd prófétája, szószólója lesz a szeretet Istenének az alázatos tudósok, az emberiség bölcsei között. Dr. Kopp Mária, sokunk által csodált munkássága alapján méltán tekinthető korunk bölcs prófétájának, ki belegyökerezett a modern tudományokba, de az élő keresztény hit igazságaiba is. Példája, emberi alázata és bölcsessége hiszem, hogy még nagyon sok tudósnak erőt fog adni, hogy a teremtett világból elindulva átölelje a Teremtőjét, járható hidat verve az egyszerű emberek számára, ég és föld között. Szívem minden melegével imádkozom, hogy ezt a szép munkát amit elkezdett itt a földön Dr. Kopp Mária, azt az örökkévalóságban folytatni tudja. Szeretteit és egész népét Isten jobbjáról hathatósan támogassa, hogy az alázatos emberi bölcsesség fényénél kérdéseinkre választ találjunk, és szeretettel Isten Országát felépíthessük! Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t. Déva, 2012. április 27. Forrás: magnificat.ro

A gyurcsány szakdolgozat margójára

húsvéti médiavezérelte politikai gyilkosság margójára. A farkasvakságnak nevezett betegségben a beteg szürkületben, félhomályban feltűnően gyengébben lát, mert a szem képtelen azonnal alkalmazkodni a fényhez. (házipatika.com) Kedves magyarok, eljött az ideje, hogy barátom, Schmitt Pál ügyében, mint elnök úr volt főtanácsadója, tíz éve munkatársa megszólaljak. Ő nem kérte, nem kérné ezt, ahogy Katica sem, aki több mint 500 kilométeres hátizsákos, gyalogos zarándoklaton vesz részt ezekben a napokban. Mégis meg kell tennem, lelkiismereti kötelességem írnom róluk, most a témát érintő egyre nagyobb lelki szürkületben, a magyarok nagy részét hatalmába kerítő farkasvakság A idején. Írásom talán tartalmaz annyi tanulságot mindannyiunk számára, amivel még szorosabbra húzhatjuk magyar-magyar között a köteléket, mert félreértés senkiben ne legyen: a Schmitt házaspár médiavezérelte politikai legyilkolása nemzeti közösségünk, értékteremtő szándékaink elleni totális támadás, mely oldalaktól függetlenül megvonta a szellemi „A” vitamint sokaktól, ezért „feltűnően gyengén lát”-tak. (A cikkem elején idézett betegség krónikus „A” vitamin hiányból ered!) Elvakította őket az a média tűzijáték, mely párját ritkítja az újkori magyar történelemben és egyben végérvényesen eldöntötte azt a tényt is, hogy a média, azon belül az internet dobogós hatalmi ág lett, s bizony immár nem a negyedik, ahogy a közvélekedés tartja. Mondom mindezt azért, mert a tények szinte semmilyen szerepet nem kaptak az ügy két hónapos menete alatt, úgy sikerült Schmitt Pálra sütni a „lop, csal, hazudik” bélyegeket, hogy egyetlen alkalommal sem mondhatta el érveit, adhatta át dokumentumait, nem nézhetett bírálói szemébe. Emlékszünk az evangéliumok sugdolózó, háttérben alkudozó, gyáva farizeusaira, akiknek verdiktjét a főpap és a politikus diszkrét alkuja koronázta meg? És valóban engedtessék meg ennek okán a húsvéti párhuzam: az eljárásmód, a vért és szenzációt akaró tömeg, a pszichózis, a kivégzést kísérő néma sokaság, a Júdás, a gyávák és szótlanok, a kereszt tövében ketten maradók… Kétezer éves forgatókönyv. Virágvasárnap és nagypénteken hallhatjuk a passiót a katolikus templomokban. Az elnök húsvét hetének hétfőjén, egy évvel az új alaptörvény aláírása után lemondott, politikai értelemben halott. Kivégezték. Egy olyan embert, aki egész életében „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” újszövetségi elve alapján élte életét, aki nem gyűjtött haragosokat, aki elvetette a „szemet szemért” ószövetségi gondolatot, aki békességet szeretett teremteni, abban szeretett munkálkodni, aki ezt képviselte a legnehezebb politikai időkben és a legnehezebb politikai szereplőkkel szemben is mindenütt a világban, aki a harcos „Péterekkel” rendre elrakatta a kardot, most kard által veszett el. A parlamenti karzatokon és az interneten kaján fiatalok élcelődtek és élcelődnek „Pali bácsin”, a gúny és megvetés céltáblájává tették. Félreértés ne essék, nem akarok egy hozzánk hasonlóan esendő, számtalan hibával bíró embert szentként bemutatni, de az őt ért méltánytalanság mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az eljárás mögötti „farizeusi” (a magukat igazként beállító képmutatók) forgatókönyvre leginkább az ördögi jelző illik. Igazáért immár az általa felkért jogi iroda küzd. Csókay András, a SOTE egyik PhD. témavezetőjének az idegsebész tűhegyfinomságú érvelésénél jobbat én sem tudok írni magáról a dolgozatról. A derék magyar orvos a Magyar Hírlapban a következő rövid, de tartalmi szempontból nagyon lényeges cikke a következő, érdemes figyelmesen végigolvasni: „Mai napig a PhD-knak nem kötelező új eredeti gondolattal előállni. A 92-es kisdoktori bőven alatta van a mai PhD. –nak de az akkori kandidátusi értekezések követelményrendszerének is. Jómagam is PhD. témavezető vagyok az egyik SOTE PhD. iskolában. A jelöltnek azt kell bizonyítania, hogy „alkalmas önálló tudományos munka végzésére” írja a szabályzat. Több akadémiai nagydoktorral is beszéltem. Még a megjelent tankönyvet nemhogy megjelent cikket is idézhetek, ha megjelölöm az eredetét a mű végén. A magyar tudományos életben, aki újat mond, annak valóságos Canossát kell járnia (ez személyes megtapasztalás is) ezért a tudományos művek 90-98%-ban semmiféle új tudományos ötlet, felfedezés nincs. Ezek ún. összegző művek, melynek igenis van tudományos értéke, a társadalom számára közreadja az addigi eredményeket, ahogy az Elnök úr is helyesen fogalmazta. Meg is bolondulna a tudományos világ, ha annyi felfedezés lenne ahány kisdoktori, PhD. vagy éppen nagy doktori. Tehát a plágium vád abban a pillanatba nem áll meg, ha van bármiféle utalás hogy honnan történt az idézet. Ez pedig fellelhető a Köztársasági Elnök úr munkájában úgy tudom a dolgozata végén. Hogy mennyi a szöveg, amit idézni lehet arra nincs szabály. Azt nyugodtan állíthatjuk, hogy a teljes szöveg is lehet különböző cikkekből, ill. tankönyvekből való idézet a végén egy rövid összefoglaló értékeléssel, ami jelen esetben is megtörtént. Mindezek figyelembe vételével érthetetlenek az elítélő reakciók a balliberális, ill. jobb oldali ellenzék részéről. A SOTE szenátusának valamiféle „kihagyása” lehetett, ami azzal magyarázható, hogy ott csupa akadémiai nagy doktor ül így nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy a nagydoktorihoz valóban kell újszerű elem beépítése. Ezt lehet korrigálni, nem kell a Rektor úrnak sem lemondania. Minden tiszteletünk az Elnök úré, hogy nem adta fel és állja a sarat. Keresztény ember nem sértődhet meg, ahogy ő is teszi. A Jóisten megadja az erőt neki. Ideje lenne egy nagy békemenetnek érte is.” Eddig az idézet. A professzor úr által felsorolt tények senkit nem érdekeltek, érdekelnek, ahogy az egykori TF, ma a SOTE Testnevelési Karának közel 1200 oldalas vizsgálati anyaga sem a 220 oldalas kisdoktori dolgozatról, melynek végkövetkeztetése is az előbb leírtakra jutott. Elnök úr a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, majd hétfőn a Magyar Országgyűlésben őszintén elmondta, amit mindig is mondott: legjobb tudása szerint, a kisdoktori értekezések akkori szabályainak megfelelve készítette el írását, melynek végén több mint húsz forrást jelölt meg. A bejelentéstől számított két hónap alatt sikerült a magyar emberek egy jelentős részében a sulykolás, ismétlés, a rágalmazás fokozásával olyan hangulatot kialakítani, hogy neki szinte senki nem hitt már. Ez a média hatalma, az internet hatalma. Az Indexen egy cikk főoldali értéke 1,2 millió, az origón 7-800 ezer Forint, a hvg.hu-n 4-500 ezer Forint. Volt olyan nap, amikor csak főoldalon 4-5 cikk szerepelt az előbb említett médiumok akár mindegyikén. A több mint két hónap leforgása alatt a magyar média világába több milliárd Forint értékű felület foglalkozott az úgynevezett „plágiumüggyel”, a szót belekódolva a fejekbe. Kommunikációs szempontból kiváló munka, fiataloknak, bloggereknek, mémelőknek remek gyakorlóterep volt. No és hogy ez egy ember élete, azé az emberé, aki évtizedek óta szolgálja nemzetét? A hangulat, a gyűlölet, a megvetés fokozása egészen félelmetes méreteket öltött, internetes tömeghisztériává fajult. Emlékszünk a „Valahol Európában” című film hátborzogató felszólítására: „Gyerekek, könyörgök, akasszuk fel!” Itt, ahogy kétezer éve a minden koncepciós perek archetípusaként ez történt. Aztán már a teljesen fékevesztett suttogópropaganda: csak póttag volt az olimpiákon, közepesen beszél angolul, a korrupt Samaranch hátán lett a NOB alelnöke… A Parlamentben pedig a karzatokra bejuttatottak kéjes sikolya tette teljessé ezt a megaláztatást. Ő pedig odaállt vádlói elé és az ország, a nemzet egységének megőrzése érdekében lemondott. Kedves Magyar Barátaim! Tudjátok, ez mit jelent? Fogságba kerültünk, mert sötét hatalmak elérték, hogy magyar magyarnak farkasa lett, s a farkasvakság okán pedig szürkületben egymást faljuk fel. A sötét külföldi erők pedig hangosan nevetnek, kacagnak, mulatnak e magyar sorstragédián: magunk gyengítjük magunkat, saját immunrendszerünket tesszük védtelenné. Aztán jönnek ők és sokadszorra viszik a javainkat. Mert újból azzal vagyunk elfoglalva, hogy plebejus vagy arisztokrata elnök kell, ki a fasiszta, ki a komcsi, ki figyelt meg kit, miért, kinek hol a dolgozata, ki volt a témavezetője, a jól fésült főtudós kikéri magának a tudatlanságot és a sor végeláthatatlanul folytatható. Schmitt Pál, egy budafoki sváb család magyar, katolikus gyereke, sikeres ember, Magyarország (volt) köztársasági elnöke. Ma? Európában? Kiáll nemzete ügyéért? Aláírja az új Alaptörvényt? A házasságot férfi és nő kapcsolatának tartja? Erőt sugároz, erőssé válásra bíztat, sportra, kitartásra? Ugyan. Hibátlanul fésült tudós, horpadt mellű, testnevelésből felmentett értelmiségi, iskolázatlan, szellemi, lelki „magasabb rendűek”, a mértékadók mind-mind beálltak az őt ellehetetlenítők táborába és farkasvakságukban, egyre csillapíthatatlanabb éhségükben felfalták őt. Magyar magyarnak lett farkasa. És ez így is lesz kedves magyar barátaim, mert ez a cél, sötét, a háttérben immár kilencven éve, hatvan éve, húsz éve, tíz éve, két éve munkálkodó titokzatos erők célja: el kell veszíteni éleslátásunkat, el ellenálló képességünket, el kell fogynunk, meg kell szűnnünk magyarnak lenni, meg kell szűnnünk kárpát-medenceinek lenni. Ugyanis hiányzik az éleslátáshoz „A” vitamin. „Isten áldását kérem Magyarországra, a nemzetre és az Önök munkájára!” – fejezte be a beszédét az elnök. Nos, magyarok, látva Schmitt Pál média vezérelte ördögi kivégzését csak az Isten áldása marad, semmi több. És az hol van? Utóirat Katica napi több mint harminc kilométert gyalogol, imádkozik talán Paliért, talán a családért, talán értünk magyarokért. Barátként, munkatársként sem volt könnyű átélni az elmúlt napokat, Elnök úrnak sem könnyű. Nevetnek rajta, nevetnek rajtunk. Elnök úr meglátogatta Katicát, mert születésnapja volt Nagycsütörtökön, aztán Schmitt Paliként hazament, sofőr nélkül, őrség nélkül Nagypéntek magányába. Ő májusban lesz hetven éves. Vigyázzunk rá! Kiss Antal a volt köztársasági elnök nemzetpolitikai főtanácsadója

A Gyurcsány szakdolgozat margójára

médiavezérelte politikai legyilkolása nemzeti közösségünk, értékteremtő szándékaink elleni totális támadás, mely oldalaktól függetlenül megvonta a szellemi „A” vitamint sokaktól, ezért „feltűnően gyengén lát”-tak. (A cikkem elején idézett betegség krónikus „A” vitamin hiányból ered!) Elvakította őket az a média tűzijáték, mely párját ritkítja az újkori magyar történelemben és egyben végérvényesen eldöntötte azt a tényt is, hogy a média, azon belül az internet dobogós hatalmi ág lett, s bizony immár nem a negyedik, ahogy a közvélekedés tartja. Mondom mindezt azért, mert a tények szinte semmilyen szerepet nem kaptak az ügy két hónapos menete alatt, úgy sikerült Schmitt Pálra sütni a „lop, csal, hazudik” bélyegeket, hogy egyetlen alkalommal sem mondhatta el érveit, adhatta át dokumentumait, nem nézhetett bírálói szemébe. Emlékszünk az evangéliumok sugdolózó, háttérben alkudozó, gyáva farizeusaira, akiknek verdiktjét a főpap és a politikus diszkrét alkuja koronázta meg? És valóban engedtessék meg ennek okán a húsvéti párhuzam: az eljárásmód, a vért és szenzációt akaró tömeg, a pszichózis, a kivégzést kísérő néma sokaság, a Júdás, a gyávák és szótlanok, a kereszt tövében ketten maradók… Kétezer éves forgatókönyv. Virágvasárnap és nagypénteken hallhatjuk a passiót a katolikus templomokban. Az elnök húsvét hetének hétfőjén, egy évvel az új alaptörvény aláírása után lemondott, politikai értelemben halott. Kivégezték. Egy olyan embert, aki egész életében „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” újszövetségi elve alapján élte életét, aki nem gyűjtött haragosokat, aki elvetette a „szemet szemért” ószövetségi gondolatot, aki békességet szeretett teremteni, abban szeretett munkálkodni, aki ezt képviselte a legnehezebb politikai időkben és a legnehezebb politikai szereplőkkel szemben is mindenütt a világban, aki a harcos „Péterekkel” rendre elrakatta a kardot, most kard által veszett el. A parlamenti karzatokon és az interneten kaján fiatalok élcelődtek és élcelődnek „Pali bácsin”, a gúny és megvetés céltáblájává tették. Félreértés ne essék, nem akarok egy hozzánk hasonlóan esendő, számtalan hibával bíró embert szentként bemutatni, de az őt ért méltánytalanság mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az eljárás mögötti „farizeusi” (a magukat igazként beállító képmutatók) forgatókönyvre leginkább az ördögi jelző illik. Igazáért immár az általa felkért jogi iroda küzd. Csókay András, a SOTE egyik PhD. témavezetőjének az idegsebész tűhegyfinomságú érvelésénél jobbat én sem tudok írni magáról a dolgozatról. A derék magyar orvos a Magyar Hírlapban a következő rövid, de tartalmi szempontból nagyon lényeges cikke a következő, érdemes figyelmesen végigolvasni: „Mai napig a PhD-knak nem kötelező új eredeti gondolattal előállni. A 92-es kisdoktori bőven alatta van a mai PhD. –nak de az akkori kandidátusi értekezések követelményrendszerének is. Jómagam is PhD. témavezető vagyok az egyik SOTE PhD. iskolában. A jelöltnek azt kell bizonyítania, hogy „alkalmas önálló tudományos munka végzésére” írja a szabályzat. Több akadémiai nagydoktorral is beszéltem. Még a megjelent tankönyvet nemhogy megjelent cikket is idézhetek, ha megjelölöm az eredetét a mű végén. A magyar tudományos életben, aki újat mond, annak valóságos Canossát kell járnia (ez személyes megtapasztalás is) ezért a tudományos művek 90-98%-ban semmiféle új tudományos ötlet, felfedezés nincs. Ezek ún. összegző művek, melynek igenis van tudományos értéke, a társadalom számára közreadja az addigi eredményeket, ahogy az Elnök úr is helyesen fogalmazta. Meg is bolondulna a tudományos világ, ha annyi felfedezés lenne ahány kisdoktori, PhD. vagy éppen nagy doktori. Tehát a plágium vád abban a pillanatba nem áll meg, ha van bármiféle utalás hogy honnan történt az idézet. Ez pedig fellelhető a Köztársasági Elnök úr munkájában úgy tudom a dolgozata végén. Hogy mennyi a szöveg, amit idézni lehet arra nincs szabály. Azt nyugodtan állíthatjuk, hogy a teljes szöveg is lehet különböző cikkekből, ill. tankönyvekből való idézet a végén egy rövid összefoglaló értékeléssel, ami jelen esetben is megtörtént. Mindezek figyelembe vételével érthetetlenek az elítélő reakciók a balliberális, ill. jobb oldali ellenzék részéről. A SOTE szenátusának valamiféle „kihagyása” lehetett, ami azzal magyarázható, hogy ott csupa akadémiai nagy doktor ül így nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy a nagydoktorihoz valóban kell újszerű elem beépítése. Ezt lehet korrigálni, nem kell a Rektor úrnak sem lemondania. Minden tiszteletünk az Elnök úré, hogy nem adta fel és állja a sarat. Keresztény ember nem sértődhet meg, ahogy ő is teszi. A Jóisten megadja az erőt neki. Ideje lenne egy nagy békemenetnek érte is.” Eddig az idézet. A professzor úr által felsorolt tények senkit nem érdekeltek, érdekelnek, ahogy az egykori TF, ma a SOTE Testnevelési Karának közel 1200 oldalas vizsgálati anyaga sem a 220 oldalas kisdoktori dolgozatról, melynek végkövetkeztetése is az előbb leírtakra jutott. Elnök úr a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, majd hétfőn a Magyar Országgyűlésben őszintén elmondta, amit mindig is mondott: legjobb tudása szerint, a kisdoktori értekezések akkori szabályainak megfelelve készítette el írását, melynek végén több mint húsz forrást jelölt meg. A bejelentéstől számított két hónap alatt sikerült a magyar emberek egy jelentős részében a sulykolás, ismétlés, a rágalmazás fokozásával olyan hangulatot kialakítani, hogy neki szinte senki nem hitt már. Ez a média hatalma, az internet hatalma. Az Indexen egy cikk főoldali értéke 1,2 millió, az origón 7-800 ezer Forint, a hvg.hu-n 4-500 ezer Forint. Volt olyan nap, amikor csak főoldalon 4-5 cikk szerepelt az előbb említett médiumok akár mindegyikén. A több mint két hónap leforgása alatt a magyar média világába több milliárd Forint értékű felület foglalkozott az úgynevezett „plágiumüggyel”, a szót belekódolva a fejekbe. Kommunikációs szempontból kiváló munka, fiataloknak, bloggereknek, mémelőknek remek gyakorlóterep volt. No és hogy ez egy ember élete, azé az emberé, aki évtizedek óta szolgálja nemzetét? A hangulat, a gyűlölet, a megvetés fokozása egészen félelmetes méreteket öltött, internetes tömeghisztériává fajult. Emlékszünk a „Valahol Európában” című film hátborzogató felszólítására: „Gyerekek, könyörgök, akasszuk fel!” Itt, ahogy kétezer éve a minden koncepciós perek archetípusaként ez történt. Aztán már a teljesen fékevesztett suttogópropaganda: csak póttag volt az olimpiákon, közepesen beszél angolul, a korrupt Samaranch hátán lett a NOB alelnöke… A Parlamentben pedig a karzatokra bejuttatottak kéjes sikolya tette teljessé ezt a megaláztatást. Ő pedig odaállt vádlói elé és az ország, a nemzet egységének megőrzése érdekében lemondott. Kedves Magyar Barátaim! Tudjátok, ez mit jelent? Fogságba kerültünk, mert sötét hatalmak elérték, hogy magyar magyarnak farkasa lett, s a farkasvakság okán pedig szürkületben egymást faljuk fel. A sötét külföldi erők pedig hangosan nevetnek, kacagnak, mulatnak e magyar sorstragédián: magunk gyengítjük magunkat, saját immunrendszerünket tesszük védtelenné. Aztán jönnek ők és sokadszorra viszik a javainkat. Mert újból azzal vagyunk elfoglalva, hogy plebejus vagy arisztokrata elnök kell, ki a fasiszta, ki a komcsi, ki figyelt meg kit, miért, kinek hol a dolgozata, ki volt a témavezetője, a jól fésült főtudós kikéri magának a tudatlanságot és a sor végeláthatatlanul folytatható. Schmitt Pál, egy budafoki sváb család magyar, katolikus gyereke, sikeres ember, Magyarország (volt) köztársasági elnöke. Ma? Európában? Kiáll nemzete ügyéért? Aláírja az új Alaptörvényt? A házasságot férfi és nő kapcsolatának tartja? Erőt sugároz, erőssé válásra bíztat, sportra, kitartásra? Ugyan. Hibátlanul fésült tudós, horpadt mellű, testnevelésből felmentett értelmiségi, iskolázatlan, szellemi, lelki „magasabb rendűek”, a mértékadók mind-mind beálltak az őt ellehetetlenítők táborába és farkasvakságukban, egyre csillapíthatatlanabb éhségükben felfalták őt. Magyar magyarnak lett farkasa. És ez így is lesz kedves magyar barátaim, mert ez a cél, sötét, a háttérben immár kilencven éve, hatvan éve, húsz éve, tíz éve, két éve munkálkodó titokzatos erők célja: el kell veszíteni éleslátásunkat, el ellenálló képességünket, el kell fogynunk, meg kell szűnnünk magyarnak lenni, meg kell szűnnünk kárpát-medenceinek lenni. Ugyanis hiányzik az éleslátáshoz „A” vitamin. „Isten áldását kérem Magyarországra, a nemzetre és az Önök munkájára!” – fejezte be a beszédét az elnök. Nos, magyarok, látva Schmitt Pál média vezérelte ördögi kivégzését csak az Isten áldása marad, semmi több. És az hol van? Utóirat Katica napi több mint harminc kilométert gyalogol, imádkozik talán Paliért, talán a családért, talán értünk magyarokért. Barátként, munkatársként sem volt könnyű átélni az elmúlt napokat, Elnök úrnak sem könnyű. Nevetnek rajta, nevetnek rajtunk. Elnök úr meglátogatta Katicát, mert születésnapja volt Nagycsütörtökön, aztán Schmitt Paliként hazament, sofőr nélkül, őrség nélkül Nagypéntek magányába. Ő májusban lesz hetven éves. Vigyázzunk rá! Kiss Antal a volt köztársasági elnök nemzetpolitikai főtanácsadója