Népszerű bejegyzések
-
A titkot Németh Miklós volt miniszterelnök árulta el. Úton a rendszerváltás felé címmel rendezett estet Balatonfüreden tegnap a Hamvas Béla...
-
Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezére...
-
T. Csilik János, Kraszna-i Római Katolikus plébános rövid életrajza 1956. szeptember 20-án születtem, Szentjobbon , Bihar megyében. Hisze...
-
"Húsz éve folyamatosan vesszük fel minden évben a kölcsönöket, mert jobban, kényelmesebben akarunk élni, mint amennyire a munkavégzésün...
-
Ami meglepett, az a hatalmas feszültség, harag, elkeseredettség, - és ha nem lennék ferences szerzetes, akkor talán azt is kimondanám, hogy ...
-
Július 14-én és 15-én tartják Barkán a Kármelhegyi Boldogasszony Skapuláré Társulatának búcsúját. Július 14-én szombaton 14 órakor harangs...
-
Minden évben találkoznak azok a szerzetesi közösségek, amelyek Szent Ferenc családjához tartoznak, de a 800 éves jubileum alkalmából szeptem...
-
Az új esztendőben mindannyian keressük, hogy merre tovább? Nekem is meg kellett hoznom saját, súlyos döntésemet. Az idő fogja igazolni, hogy...
-
Makovecz Imre a világról 2010.07.26 Az idén hetvenöt esztendős, súlyos betegen is dolgozó Makovecz Imre cigány falut épít azoknak a romáknak...
-
Talán a téli szürkeségből fakad, talán életem barátságtalanná fordulása teszi, gyakran érzem mostanában, hogy kirúgták hónom alól a mankót, ...
2012. május 1., kedd
A Gyurcsány szakdolgozat margójára
médiavezérelte politikai legyilkolása nemzeti közösségünk, értékteremtő szándékaink elleni totális támadás, mely oldalaktól függetlenül megvonta a szellemi „A” vitamint sokaktól, ezért „feltűnően gyengén lát”-tak. (A cikkem elején idézett betegség krónikus „A” vitamin hiányból ered!) Elvakította őket az a média tűzijáték, mely párját ritkítja az újkori magyar történelemben és egyben végérvényesen eldöntötte azt a tényt is, hogy a média, azon belül az internet dobogós hatalmi ág lett, s bizony immár nem a negyedik, ahogy a közvélekedés tartja.
Mondom mindezt azért, mert a tények szinte semmilyen szerepet nem kaptak az ügy két hónapos menete alatt, úgy sikerült Schmitt Pálra sütni a „lop, csal, hazudik” bélyegeket, hogy egyetlen alkalommal sem mondhatta el érveit, adhatta át dokumentumait, nem nézhetett bírálói szemébe. Emlékszünk az evangéliumok sugdolózó, háttérben alkudozó, gyáva farizeusaira, akiknek verdiktjét a főpap és a politikus diszkrét alkuja koronázta meg? És valóban engedtessék meg ennek okán a húsvéti párhuzam: az eljárásmód, a vért és szenzációt akaró tömeg, a pszichózis, a kivégzést kísérő néma sokaság, a Júdás, a gyávák és szótlanok, a kereszt tövében ketten maradók… Kétezer éves forgatókönyv. Virágvasárnap és nagypénteken hallhatjuk a passiót a katolikus templomokban. Az elnök húsvét hetének hétfőjén, egy évvel az új alaptörvény aláírása után lemondott, politikai értelemben halott. Kivégezték. Egy olyan embert, aki egész életében „ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel” újszövetségi elve alapján élte életét, aki nem gyűjtött haragosokat, aki elvetette a „szemet szemért” ószövetségi gondolatot, aki békességet szeretett teremteni, abban szeretett munkálkodni, aki ezt képviselte a legnehezebb politikai időkben és a legnehezebb politikai szereplőkkel szemben is mindenütt a világban, aki a harcos „Péterekkel” rendre elrakatta a kardot, most kard által veszett el. A parlamenti karzatokon és az interneten kaján fiatalok élcelődtek és élcelődnek „Pali bácsin”, a gúny és megvetés céltáblájává tették.
Félreértés ne essék, nem akarok egy hozzánk hasonlóan esendő, számtalan hibával bíró embert szentként bemutatni, de az őt ért méltánytalanság mellett nem lehet szó nélkül elmenni, az eljárás mögötti „farizeusi” (a magukat igazként beállító képmutatók) forgatókönyvre leginkább az ördögi jelző illik. Igazáért immár az általa felkért jogi iroda küzd. Csókay András, a SOTE egyik PhD. témavezetőjének az idegsebész tűhegyfinomságú érvelésénél jobbat én sem tudok írni magáról a dolgozatról. A derék magyar orvos a Magyar Hírlapban a következő rövid, de tartalmi szempontból nagyon lényeges cikke a következő, érdemes figyelmesen végigolvasni:
„Mai napig a PhD-knak nem kötelező új eredeti gondolattal előállni. A 92-es kisdoktori bőven alatta van a mai PhD. –nak de az akkori kandidátusi értekezések követelményrendszerének is. Jómagam is PhD. témavezető vagyok az egyik SOTE PhD. iskolában. A jelöltnek azt kell bizonyítania, hogy „alkalmas önálló tudományos munka végzésére” írja a szabályzat. Több akadémiai nagydoktorral is beszéltem. Még a megjelent tankönyvet nemhogy megjelent cikket is idézhetek, ha megjelölöm az eredetét a mű végén. A magyar tudományos életben, aki újat mond, annak valóságos Canossát kell járnia (ez személyes megtapasztalás is) ezért a tudományos művek 90-98%-ban semmiféle új tudományos ötlet, felfedezés nincs. Ezek ún. összegző művek, melynek igenis van tudományos értéke, a társadalom számára közreadja az addigi eredményeket, ahogy az Elnök úr is helyesen fogalmazta. Meg is bolondulna a tudományos világ, ha annyi felfedezés lenne ahány kisdoktori, PhD. vagy éppen nagy doktori. Tehát a plágium vád abban a pillanatba nem áll meg, ha van bármiféle utalás hogy honnan történt az idézet. Ez pedig fellelhető a Köztársasági Elnök úr munkájában úgy tudom a dolgozata végén. Hogy mennyi a szöveg, amit idézni lehet arra nincs szabály. Azt nyugodtan állíthatjuk, hogy a teljes szöveg is lehet különböző cikkekből, ill. tankönyvekből való idézet a végén egy rövid összefoglaló értékeléssel, ami jelen esetben is megtörtént. Mindezek figyelembe vételével érthetetlenek az elítélő reakciók a balliberális, ill. jobb oldali ellenzék részéről. A SOTE szenátusának valamiféle „kihagyása” lehetett, ami azzal magyarázható, hogy ott csupa akadémiai nagy doktor ül így nem tudtak elvonatkoztatni attól, hogy a nagydoktorihoz valóban kell újszerű elem beépítése. Ezt lehet korrigálni, nem kell a Rektor úrnak sem lemondania. Minden tiszteletünk az Elnök úré, hogy nem adta fel és állja a sarat. Keresztény ember nem sértődhet meg, ahogy ő is teszi. A Jóisten megadja az erőt neki. Ideje lenne egy nagy békemenetnek érte is.”
Eddig az idézet. A professzor úr által felsorolt tények senkit nem érdekeltek, érdekelnek, ahogy az egykori TF, ma a SOTE Testnevelési Karának közel 1200 oldalas vizsgálati anyaga sem a 220 oldalas kisdoktori dolgozatról, melynek végkövetkeztetése is az előbb leírtakra jutott. Elnök úr a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban, majd hétfőn a Magyar Országgyűlésben őszintén elmondta, amit mindig is mondott: legjobb tudása szerint, a kisdoktori értekezések akkori szabályainak megfelelve készítette el írását, melynek végén több mint húsz forrást jelölt meg. A bejelentéstől számított két hónap alatt sikerült a magyar emberek egy jelentős részében a sulykolás, ismétlés, a rágalmazás fokozásával olyan hangulatot kialakítani, hogy neki szinte senki nem hitt már. Ez a média hatalma, az internet hatalma. Az Indexen egy cikk főoldali értéke 1,2 millió, az origón 7-800 ezer Forint, a hvg.hu-n 4-500 ezer Forint. Volt olyan nap, amikor csak főoldalon 4-5 cikk szerepelt az előbb említett médiumok akár mindegyikén. A több mint két hónap leforgása alatt a magyar média világába több milliárd Forint értékű felület foglalkozott az úgynevezett „plágiumüggyel”, a szót belekódolva a fejekbe. Kommunikációs szempontból kiváló munka, fiataloknak, bloggereknek, mémelőknek remek gyakorlóterep volt. No és hogy ez egy ember élete, azé az emberé, aki évtizedek óta szolgálja nemzetét? A hangulat, a gyűlölet, a megvetés fokozása egészen félelmetes méreteket öltött, internetes tömeghisztériává fajult. Emlékszünk a „Valahol Európában” című film hátborzogató felszólítására: „Gyerekek, könyörgök, akasszuk fel!” Itt, ahogy kétezer éve a minden koncepciós perek archetípusaként ez történt. Aztán már a teljesen fékevesztett suttogópropaganda: csak póttag volt az olimpiákon, közepesen beszél angolul, a korrupt Samaranch hátán lett a NOB alelnöke… A Parlamentben pedig a karzatokra bejuttatottak kéjes sikolya tette teljessé ezt a megaláztatást. Ő pedig odaállt vádlói elé és az ország, a nemzet egységének megőrzése érdekében lemondott.
Kedves Magyar Barátaim! Tudjátok, ez mit jelent? Fogságba kerültünk, mert sötét hatalmak elérték, hogy magyar magyarnak farkasa lett, s a farkasvakság okán pedig szürkületben egymást faljuk fel. A sötét külföldi erők pedig hangosan nevetnek, kacagnak, mulatnak e magyar sorstragédián: magunk gyengítjük magunkat, saját immunrendszerünket tesszük védtelenné. Aztán jönnek ők és sokadszorra viszik a javainkat. Mert újból azzal vagyunk elfoglalva, hogy plebejus vagy arisztokrata elnök kell, ki a fasiszta, ki a komcsi, ki figyelt meg kit, miért, kinek hol a dolgozata, ki volt a témavezetője, a jól fésült főtudós kikéri magának a tudatlanságot és a sor végeláthatatlanul folytatható. Schmitt Pál, egy budafoki sváb család magyar, katolikus gyereke, sikeres ember, Magyarország (volt) köztársasági elnöke. Ma? Európában? Kiáll nemzete ügyéért? Aláírja az új Alaptörvényt? A házasságot férfi és nő kapcsolatának tartja? Erőt sugároz, erőssé válásra bíztat, sportra, kitartásra? Ugyan. Hibátlanul fésült tudós, horpadt mellű, testnevelésből felmentett értelmiségi, iskolázatlan, szellemi, lelki „magasabb rendűek”, a mértékadók mind-mind beálltak az őt ellehetetlenítők táborába és farkasvakságukban, egyre csillapíthatatlanabb éhségükben felfalták őt. Magyar magyarnak lett farkasa. És ez így is lesz kedves magyar barátaim, mert ez a cél, sötét, a háttérben immár kilencven éve, hatvan éve, húsz éve, tíz éve, két éve munkálkodó titokzatos erők célja: el kell veszíteni éleslátásunkat, el ellenálló képességünket, el kell fogynunk, meg kell szűnnünk magyarnak lenni, meg kell szűnnünk kárpát-medenceinek lenni. Ugyanis hiányzik az éleslátáshoz „A” vitamin. „Isten áldását kérem Magyarországra, a nemzetre és az Önök munkájára!” – fejezte be a beszédét az elnök. Nos, magyarok, látva Schmitt Pál média vezérelte ördögi kivégzését csak az Isten áldása marad, semmi több. És az hol van?
Utóirat
Katica napi több mint harminc kilométert gyalogol, imádkozik talán Paliért, talán a családért, talán értünk magyarokért. Barátként, munkatársként sem volt könnyű átélni az elmúlt napokat, Elnök úrnak sem könnyű. Nevetnek rajta, nevetnek rajtunk. Elnök úr meglátogatta Katicát, mert születésnapja volt Nagycsütörtökön, aztán Schmitt Paliként hazament, sofőr nélkül, őrség nélkül Nagypéntek magányába. Ő májusban lesz hetven éves. Vigyázzunk rá!
Kiss Antal
a volt köztársasági elnök nemzetpolitikai főtanácsadója
2012. április 27., péntek
Krupa Sándor, fr. Kolumbán Atya szellemi hagyatéka
Krupa Sándor, O.F.M
A szerző művei:
A sarló-kalapács bilincseiben
A sarló-kalapács áldozatai
A sarló-kalapácsos sárkány torkában.
Egy kommunista börtönöket túlélő szerzetes
Papi, szerzetesi hivatása:
Már 7 éves korában, Egerben a ferences atyák templomának oltára körül forgolódott.
Olyan kicsinyen, hogy amikor először a nagy misekönyvet fel akarta tenni az oltárra, feje felett a földre ejtette.
Még csak hét éves volt, amikor atyja az I. Világháborúban, 1914- ben, az orosz fronton meghalt.
Öt kis gyereket hagyott árván.
Édesanyja a ferences papoknál nyer lelki erősítést.
Így Sándor hamar megismerkedett a szerzetesekkel.
Ők nevelték, tőlük kapta Isten- szeretetét.
Ők irányították figyelmét a Rend felé.
Hamarosan úgy gondolta, hogy neki ez a rendi, szerzetesi élet megfelelő lenne.
Amikor egyszer álmában azt látta, hogy az egri várban régen megölt szerzetes hívogatóan int felé, Sándor döntött.
Tizenöt évesen belépett a Ferences Rendbe, hogy Szent Ferenc példája nyomán Istennek tetsző életet éljen.
Élete Amerikában:
1965- től élt Amerikában.
91 évesen, már két éve élt a Belle Vista Avenuen lévő Mária kegyhelyen.
Hat szerzetes társa kezdettől biztatta, hogy legyen amerikai honpolgár, de nyelvi nehézségei akadályozták ebben.
Az amerikai évei alatt mindig olyan munkakört töltött be, mint például a kertészkedés.
Magányosan élt.
Mindezek nehezítették a nyelv tanulását.
Végül őszinte szívvel mondott igent, mert Amerikának sok hálával tartozott.
Mert egy szabad világhoz tartozhatott minden megkötöttség nélkül.
Magyarországi élete:
Magyarországon csaknem mindig iskolás gyerekeknek tanított hittant.
Emellett játszóteret épített.
Élete, szinte egészét az ifjúságnak szentelte.
Mindez a kommunista állam szemében bűnös tevékenység volt, a nem kommunista pap számára.
Munkaköréből nem tudták másként eltávolítani, csak úgy, hogy 1948 december 8.- án, vagyis a Szeplőtelen fogantatás Ünnepén lefogták és négy év börtönre ítélték.
A börtönélet csupa szenvedést jelentett.
Az állandó verések miatt egyik szeme megsérült.
A börtönben kapott betegségei a halál szélére sodorták.
Több rabtársától eltérően, értelme nem károsodott.
A kínzásnak számtalan módja volt:
Az éjszakai pihenés hiánya, korai kelés, pokoli nappalok.
Hónapokra, évekre némává tették áldozataikat.
Az őrületbe kergető tétlenség, az örök ütés, verés, amely halállal is végződhetett.
Őt azért verték, mert kórházi rabzárkájukban rabtársainak Istenről beszélt.
Ekkor tették egyik szemét gyógyíthatatlanul homályosan látóvá.
Szinte halálra éheztették őket.
Volt, akit éppen úgy, mint Jézust, keresztre feszítettek.
Sokan megőrültek a rabtársak közül.
Sándor Atya nem csak élénken beszélt börtönélményeiről Amerikában, hanem könyveiben is.
A magyar kommunisták először 1951- ben adtak amnesztiát, Sztálin születésnapján.
Sándor Atya ekkorra már régen letöltötte a kiszabott büntetést.
A kommunistáknál az volt a szokás, hogy nem engedték ki az elítéltet, hanem meghatározatlan időre internálták.
Az amnesztiát több feltételhez kötötték:
Például a rab nem volt súlyos bűnös, de súlyosan beteg.
Sándor Atyát kiengedték azzal a szavakkal:
Kint dögölj meg, ne rontsd a statisztikát!
Biztosra vették, hogy hamarosan meghal.
Törvényes szabadulását igazoló dokumentum, minden pénz nélkül dobták ki az utcára.
Minden pillanatban letartóztathatta a rendőrség.
Nem engedték sem papnak, sem szerzetesnek.
Fizikai munkából élt egészen 1965- ig.
Ekkor, eltekintve börtönviselt múltjától, kiengedték Amerikába.
Mindennapi szentmiséjét, kis, nehezen szerzett szobácskájában végezte.
Aki nem ismerte, fogalma sem volt róla, hogy pap.
Börtönét, megbélyegzettségét magával vitte.
Hidegen, tartózkodóan fogadták.
Féltek szóba állni vele, mert úgy gondolták, hogy ő is, mint más papok, csak beépített kommunista ügynök.
Azután Amerikában rendi előljárói engedélyezték a maga választotta életformáját.
Reggel hat órakor kelt, majd a kápolnába sietett.
Részt vett a hét órai misén, majd elvégzi a sajátját magyarul és latinul.
Azután egész nap az ötvenhárom hektáros parkban dolgozik.
Imádkozik az otthoniakért, a betegekért.
Mária kegyhelyének imádkozó szíve és dolgos keze akart lenni.
Boldognak érezte magát, hogy Mária szolgálatában élhetett.
Amint mondotta:
„ A boldog ember ingét hordom.”
Környezete csak öreg, civil munkásnak nézte.
Julie Russo
Megjelent:
The Vindicator, 1998 július 25
Részlet Kolumbán Atya végső és első imájából :
Lejáróban éltem megkopott órája.
Amit most végzek, ennek végső imája.
Ha éltemen merengve általszántok,
Végső percemig Te Deumot kántálok
Mennyországban is első dalom:
Hála, Hála, mert feltámasztasz Örök Boldogságra!
Szép új testet és életet adsz Uram:
Hálámat zengem hát Örök minduntalan!
Amen
2012. április 26., csütörtök
Milyen csodálatos a világ!
Elmúlt napjaimban, lelkem súlyos történések zaklatták fel.
Ilyen helyzetben az emberek különbözően reagálnak.
Egyesek magukba roskadnak, vagy pótszerekkel igyekeznek javítani kedélyállapotukon.
Magam boldog pillanatokat keresek.
Így tettem tegnap is, amikor a Debrecen Dixiland Jazz Band április havi koncertjére siettem.
A zenekar, klubtag ismerőseim köszöntöttük egymást.
A koncert elején, a zenekar megemlékezett Joe Murányi, magyar származású klarinétos közelmúltban bekövetkezett haláláról.
Mivel a zenész Luis Armstrong zenekarában játszott, mi mással búcsúzhattak volna, mint a trombitás óriás: What a wonderful world című szerzeményével.
Ugyanezt sugallta kedden este, az Attila téri Görög Katolikus Templomban Csaba Testvér is, közel ezer ember előtt.
Ő a létezés öröméről beszélt.
Egy sírból visszajött ember számára nincs idő rosszul érezni magát!
Magamban a Debreceni Dixiland Jazz Bandet lelki békefenntartónak tekintem:
Milyen csodálatos a világ!
2012. április 24., kedd
Hogyan látja egy orosz professzor az EU- magyar viszonyt
Ljubov Siselina: a balliberálisok bevonták külföldi barátaikat a belügyekbe
"A nyugati nyomásnak ellenálló, a nemzeti érdekeket védelmező magyar miniszterelnök, Orbán Viktor képe pozitívan jelent meg az orosz közvéleményben" - mondta el a Magyar Hírlapnak adott interjúban Ljubov Siselina professzor. Az Orosz Tudományos Akadémia "Kelet-Európa-felelőse" szerint a Nyugat kettős mércét alkalmaz mind Magyarországgal, mind Kelet-Közép-Európával szemben.
- Moszkváig eljut a Magyarország elleni nemzetközi támadások híre?
- Természetesen. Ugyanakkor a Szovjetunió széthullása után a minimálisra csökkent a külföldi orosz tudósítói hálózat, így a hazai média zömében az euroatlanti hírügynökségek anyagaiból tájékozódik. Amíg a Nyugatról van szó, ezzel nincs is különösebb gond, de Kelet- és Közép-Európát illetően már más a helyzet. Ezt a régiót még mindig úgy tekintjük, amelyhez különös gazdasági és érzelmi kapcsolat fűz minket - így a róla szóló információkat is fenntartásokkal fogadjuk.
- Az orosz médiában mindez hogyan jelenik meg?
- A liberális sajtó fenntartások nélkül veszi át a nyugati "verdiktet". A nemzeti és konzervatív média ugyanakkor messze nem vette készpénznek a nyugati értékelést, a tények alapján igyekszik megítélni Budapest politikáját. S mit látunk? Magyarországgal, az új magyar kormánnyal szembeni támadások túlnyomó része alaptalan, politikai előítéleteken alapszik. A nyugati nyomásnak ellenálló, a nemzeti érdekeket védelmező magyar miniszterelnök, Orbán Viktor képe így egyértelműen pozitívan jelent meg az orosz közvéleményben - miközben az Európai Unióval kapcsolatos, a Baltikumban élő oroszok megkülönböztetése miatt eddig is meglévő fenntartások megerősödtek.
- Mennyire megalapozottak a Magyarország elleni támadások? Ön gyakran megfordul hazánkban, úgy látja, hogy fasiszták és antiszemiták vagyunk, nincs szabad magyar sajtó?
- A fasiszta, antiszemita címkét ma az Európai Unióban sokan saját kényük-kedvük szerint ragasztják másokra. Daniel Cohn-Bendit például feltűnően hallgat, amikor Rigában szabadon vonulnak fel a Waffen-SS egykori lett legionáriusai, "hagyományőrzői". Ugyanakkor a demokratikusan megválasztott magyar kormányra özönével használja ezeket a jelzőket. Az unió korifeusai ahelyett, hogy megértenék, miért kapott kétharmados többséget a Fidesz, automatikusan a leszerepelt szociálliberális erők oldalára álltak. S innentől amikor az Orbán-kormány él törvényes társadalmi felhatalmazásával, Brüsszelben azonnal "fasisztává" válik.
- Látja, a kettős mérce felénk sem ismeretlen.
- Pontosan erről van szó. Hiszen hol volt az Európai Parlament, amikor Gyurcsány Ferenc elismerte, hogy évekig félrevezették az EU-t, csaltak a gazdasági adatokban? Miért nem volt semmi érdemi reakció, amikor 2006-ban erőszakot alkalmaztak a békés tüntetők ellen? Brüsszelben ezt észre sem vették. Magyarország uniós csatlakozása után - más tagállamokhoz hasonlóan - többször nem felelt meg a különböző uniós kritériumoknak, mégsem volt semmilyen komoly szankció. Igaz, Budapesten nyolc évig szocialista-liberális kormány volt. Így talán költői is a kérdés, miért változott meg mára Brüsszel Magyarországhoz való viszonya.
- Mi állhat tehát ezek a támadások mögött?
- A támadásoknak objektív és szubjektív okai vannak. Objektív szempont - a világgazdasági válság. Az uniót meghatározó Németország szemmel láthatóan az új, kisebb és gyengébb tagállamokat korlátozva, illetve kihasználva akarja kezelni saját válságát. A meghatározóak ugyanakkor a szubjektív okok. Magyarország a nemzeti függetlenség megerősítésének az útjára lépett, szembeszállt a mindent globalizálók és liberalizálók táborával. Ez újdonság volt az unióban. Ne feledjük, miután a kelet- és közép-európai államok "kiszabadultak" a keleti blokkból, szinte azonnal csatlakoztak a NATO-hoz, majd az EU-hoz. Azaz frissen szerzett függetlenségüket azonnal újra korlátozták. Most ennek kárát látják, Magyarország most ezen akar változtatni. Ráadásul az Orbán-kormány a válság kezelésének új útját választotta, nem kímélte a bankokat, a multinacionális cégeket sem, őket is bevonta a közteherviselésbe. Nyereségük egy részének elvesztését ezek az érdekcsoportok nem bocsátották meg Budapestnek. Aztán ott van a már említett kétharmad, a "kisebbségek korában" Brüsszelben sokan egyenes sértésnek érzik, hogyan lehet demokratikusan is ilyen arányban győzni. Végül, de nem utolsósorban a vesztes balliberális erők a magyar belpolitikai játszmába bevonták külföldi barátaikat - akik, noha néha komikusan tájékozatlanok a magyarországi helyzetben, egy percig sem zavartatva magukat alkotnak megkérdőjelezhetetlen véleményt.
- Ön is említette, hogy a Nyugat kettős mércét alkalmaz, tapasztalják ezt Oroszországgal kapcsolatban is?
- Higgye el, ha valakik, mi, oroszok évszázadok óta tapasztaljuk, mit jelent a nyugati kettős mérce, a félretájékoztatás, a manipuláció. Még Dosztojevszkij írta, hogy Európa - értve ezen a fennkölt Nyugatot - pontosan annyit tud Oroszországról, amennyit tudni akar, és pontosan azt tudja, amit tudni szeretne. Kelet- és Közép-Európát a Nyugat először gazdaságilag kihasználta, idehozva termelését és bankjait, most pedig a válság miatt elkezdte a kivonulást, a nemzeti termeléstől - a konkurenciától - megfosztott felvevőpiacot hagyva maga után. A nyugati gazdasági érdek ráadásul eltipor olyan nemzeti szimbólumokat, mint a lengyeleknél a hajóépítés vagy éppen az uniós előírásokkal halálra ítélt Malév. Legutóbb pedig már eurómilliókat vontak meg Magyarországtól, miközben a hasonló költségvetési kérdésben vétkes Spanyolország csak figyelmeztetést kapott. Mi ez, ha nem a legtisztább kettős mérce?
...............................................................................................................................................................................................................................................................................................................
Pályakép
Ljubov Siselina az Orosz Tudományos Akadémia Európa Intézetében a kelet-európai kutatások részlegét vezeti, és tanít számos orosz egyetemen, valamint a Kodolányi János Főiskolán és a Nyíregyházi Főiskolán, több mint száz tudományos cikk és öt tudományos monográfia szerzője. Oroszország és Európa címmel magyarul is megjelent orosz geopolitikai szöveggyűjteménye. A tavaly alakult Orosz-Magyar Baráti Kapcsolatokért társaság elnökhelyettese.
Máté T. Gyula
"A nyugati nyomásnak ellenálló, a nemzeti érdekeket védelmező magyar miniszterelnök, Orbán Viktor képe pozitívan jelent meg az orosz közvéleményben" - mondta el a Magyar Hírlapnak adott interjúban Ljubov Siselina professzor. Az Orosz Tudományos Akadémia "Kelet-Európa-felelőse" szerint a Nyugat kettős mércét alkalmaz mind Magyarországgal, mind Kelet-Közép-Európával szemben.
- Moszkváig eljut a Magyarország elleni nemzetközi támadások híre?
- Természetesen. Ugyanakkor a Szovjetunió széthullása után a minimálisra csökkent a külföldi orosz tudósítói hálózat, így a hazai média zömében az euroatlanti hírügynökségek anyagaiból tájékozódik. Amíg a Nyugatról van szó, ezzel nincs is különösebb gond, de Kelet- és Közép-Európát illetően már más a helyzet. Ezt a régiót még mindig úgy tekintjük, amelyhez különös gazdasági és érzelmi kapcsolat fűz minket - így a róla szóló információkat is fenntartásokkal fogadjuk.
- Az orosz médiában mindez hogyan jelenik meg?
- A liberális sajtó fenntartások nélkül veszi át a nyugati "verdiktet". A nemzeti és konzervatív média ugyanakkor messze nem vette készpénznek a nyugati értékelést, a tények alapján igyekszik megítélni Budapest politikáját. S mit látunk? Magyarországgal, az új magyar kormánnyal szembeni támadások túlnyomó része alaptalan, politikai előítéleteken alapszik. A nyugati nyomásnak ellenálló, a nemzeti érdekeket védelmező magyar miniszterelnök, Orbán Viktor képe így egyértelműen pozitívan jelent meg az orosz közvéleményben - miközben az Európai Unióval kapcsolatos, a Baltikumban élő oroszok megkülönböztetése miatt eddig is meglévő fenntartások megerősödtek.
- Mennyire megalapozottak a Magyarország elleni támadások? Ön gyakran megfordul hazánkban, úgy látja, hogy fasiszták és antiszemiták vagyunk, nincs szabad magyar sajtó?
- A fasiszta, antiszemita címkét ma az Európai Unióban sokan saját kényük-kedvük szerint ragasztják másokra. Daniel Cohn-Bendit például feltűnően hallgat, amikor Rigában szabadon vonulnak fel a Waffen-SS egykori lett legionáriusai, "hagyományőrzői". Ugyanakkor a demokratikusan megválasztott magyar kormányra özönével használja ezeket a jelzőket. Az unió korifeusai ahelyett, hogy megértenék, miért kapott kétharmados többséget a Fidesz, automatikusan a leszerepelt szociálliberális erők oldalára álltak. S innentől amikor az Orbán-kormány él törvényes társadalmi felhatalmazásával, Brüsszelben azonnal "fasisztává" válik.
- Látja, a kettős mérce felénk sem ismeretlen.
- Pontosan erről van szó. Hiszen hol volt az Európai Parlament, amikor Gyurcsány Ferenc elismerte, hogy évekig félrevezették az EU-t, csaltak a gazdasági adatokban? Miért nem volt semmi érdemi reakció, amikor 2006-ban erőszakot alkalmaztak a békés tüntetők ellen? Brüsszelben ezt észre sem vették. Magyarország uniós csatlakozása után - más tagállamokhoz hasonlóan - többször nem felelt meg a különböző uniós kritériumoknak, mégsem volt semmilyen komoly szankció. Igaz, Budapesten nyolc évig szocialista-liberális kormány volt. Így talán költői is a kérdés, miért változott meg mára Brüsszel Magyarországhoz való viszonya.
- Mi állhat tehát ezek a támadások mögött?
- A támadásoknak objektív és szubjektív okai vannak. Objektív szempont - a világgazdasági válság. Az uniót meghatározó Németország szemmel láthatóan az új, kisebb és gyengébb tagállamokat korlátozva, illetve kihasználva akarja kezelni saját válságát. A meghatározóak ugyanakkor a szubjektív okok. Magyarország a nemzeti függetlenség megerősítésének az útjára lépett, szembeszállt a mindent globalizálók és liberalizálók táborával. Ez újdonság volt az unióban. Ne feledjük, miután a kelet- és közép-európai államok "kiszabadultak" a keleti blokkból, szinte azonnal csatlakoztak a NATO-hoz, majd az EU-hoz. Azaz frissen szerzett függetlenségüket azonnal újra korlátozták. Most ennek kárát látják, Magyarország most ezen akar változtatni. Ráadásul az Orbán-kormány a válság kezelésének új útját választotta, nem kímélte a bankokat, a multinacionális cégeket sem, őket is bevonta a közteherviselésbe. Nyereségük egy részének elvesztését ezek az érdekcsoportok nem bocsátották meg Budapestnek. Aztán ott van a már említett kétharmad, a "kisebbségek korában" Brüsszelben sokan egyenes sértésnek érzik, hogyan lehet demokratikusan is ilyen arányban győzni. Végül, de nem utolsósorban a vesztes balliberális erők a magyar belpolitikai játszmába bevonták külföldi barátaikat - akik, noha néha komikusan tájékozatlanok a magyarországi helyzetben, egy percig sem zavartatva magukat alkotnak megkérdőjelezhetetlen véleményt.
- Ön is említette, hogy a Nyugat kettős mércét alkalmaz, tapasztalják ezt Oroszországgal kapcsolatban is?
- Higgye el, ha valakik, mi, oroszok évszázadok óta tapasztaljuk, mit jelent a nyugati kettős mérce, a félretájékoztatás, a manipuláció. Még Dosztojevszkij írta, hogy Európa - értve ezen a fennkölt Nyugatot - pontosan annyit tud Oroszországról, amennyit tudni akar, és pontosan azt tudja, amit tudni szeretne. Kelet- és Közép-Európát a Nyugat először gazdaságilag kihasználta, idehozva termelését és bankjait, most pedig a válság miatt elkezdte a kivonulást, a nemzeti termeléstől - a konkurenciától - megfosztott felvevőpiacot hagyva maga után. A nyugati gazdasági érdek ráadásul eltipor olyan nemzeti szimbólumokat, mint a lengyeleknél a hajóépítés vagy éppen az uniós előírásokkal halálra ítélt Malév. Legutóbb pedig már eurómilliókat vontak meg Magyarországtól, miközben a hasonló költségvetési kérdésben vétkes Spanyolország csak figyelmeztetést kapott. Mi ez, ha nem a legtisztább kettős mérce?
...............................................................................................................................................................................................................................................................................................................
Pályakép
Ljubov Siselina az Orosz Tudományos Akadémia Európa Intézetében a kelet-európai kutatások részlegét vezeti, és tanít számos orosz egyetemen, valamint a Kodolányi János Főiskolán és a Nyíregyházi Főiskolán, több mint száz tudományos cikk és öt tudományos monográfia szerzője. Oroszország és Európa címmel magyarul is megjelent orosz geopolitikai szöveggyűjteménye. A tavaly alakult Orosz-Magyar Baráti Kapcsolatokért társaság elnökhelyettese.
Máté T. Gyula
2012. április 23., hétfő
2012. április 17., kedd
2012. április 16., hétfő
Csak a keresztényeknek nem jár egyenlő bánásmód?
Európa-szerte növekvő intoleranciát és diszkriminációt tapasztalnak a keresztények, miközben Brüsszel egyre erélyesebben hirdeti ez egyenlő bánásmódot – derül ki egy napokban nyilvánosságra hozott jelentésből. A beszámoló szerkesztőjét, Veronika Gudrun Kugler német keresztény jogvédőt a Hetek kérdezte.
Miért érezték szükségét annak, hogy ez a jelentés megszülessen?
– 15 éve kísérem figyelemmel a politikát és a kereszténységről szóló kérdéseket. Hamar világossá vált számomra, hogy az intolerancia mellett állami és jogi korlátozás is fennáll a kereszténységgel szemben, emiatt külső segítséggel létrehoztunk egy információs adatbázist, és elkezdtük vizsgálni, hogy milyen formában jelentkeznek ezek a dolgok, milyen gyakran, és hogy hol is van pontosan a probléma, hogy megfelelően tudjunk reagálni ezekre.
Nem tudunk sajnos mindenről beszámolni, de azt meg tudjuk tenni, hogy kimondjuk, hogy egy területen probléma van. Több mint 620 különálló esetet vizsgáltunk. Az esetek mintegy harmada jogi kérdés, kétharmada pedig társadalmi probléma.
A kirekesztés elleni törvények védenék a keresztényeket, ha a jogalkalmazó helyesen értelmezné őket, vagy eleve a jogszabállyal van probléma?
– Mindkét eset lehetséges. A különböző országokban különféle törvények léteznek,
és vannak kormányzati rendeletek is, ezek nagyon eltérnek egymástól. Több példát is tudnék említeni, például Angliában több utcai prédikátort letartóztattak gyűlöletbeszéd gyanújával, mert azt hirdették nyilvánosan, hogy meg kell térni.
Forrás: atv.hu
Miért érezték szükségét annak, hogy ez a jelentés megszülessen?
– 15 éve kísérem figyelemmel a politikát és a kereszténységről szóló kérdéseket. Hamar világossá vált számomra, hogy az intolerancia mellett állami és jogi korlátozás is fennáll a kereszténységgel szemben, emiatt külső segítséggel létrehoztunk egy információs adatbázist, és elkezdtük vizsgálni, hogy milyen formában jelentkeznek ezek a dolgok, milyen gyakran, és hogy hol is van pontosan a probléma, hogy megfelelően tudjunk reagálni ezekre.
Nem tudunk sajnos mindenről beszámolni, de azt meg tudjuk tenni, hogy kimondjuk, hogy egy területen probléma van. Több mint 620 különálló esetet vizsgáltunk. Az esetek mintegy harmada jogi kérdés, kétharmada pedig társadalmi probléma.
A kirekesztés elleni törvények védenék a keresztényeket, ha a jogalkalmazó helyesen értelmezné őket, vagy eleve a jogszabállyal van probléma?
– Mindkét eset lehetséges. A különböző országokban különféle törvények léteznek,
és vannak kormányzati rendeletek is, ezek nagyon eltérnek egymástól. Több példát is tudnék említeni, például Angliában több utcai prédikátort letartóztattak gyűlöletbeszéd gyanújával, mert azt hirdették nyilvánosan, hogy meg kell térni.
Forrás: atv.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



