A szenvedéstörténet egy relikviája

Ha választanom kellene
szenvedéstörténeted ereklyéi közül,
azt a piszkos vízzel teli tálat választanám.
Bejárnám a világot azzal az edénnyel
és minden lábat megmosnék,
átölelnék, megszárítanék.
Lehajolnék, amilyen mélyen csak lehet,
és fejemet soha nem emelném följebb a lábszárnál,
hogy ellenséget és barátot
meg ne különböztessek.
Megmosnám a lábát a gazembernek,
az ateistának, a drogosnak,
a börtönlakónak, a gyilkosnak,
annak, aki soha nem köszön nekem,
annak, akiért soha nem imádkozom,
mindezt csendben,
míg szeretetemben meg nem sejtik
a Te szeretetedet.
Luigi Santucci: Talán ti is el akartok menni?

Magyar ferencesek húsvéti üzenete

Látni szeretnénk Jézust!

Európai mindennapjaink tapasztalata, hogy ünnepeink lomtárhoz hasonlítanak: nagy kupacba fölhalmozott mindenféle holmi. A felszínen a nem olyan régi, „szinte még új” cuccok eltakarják a régieket, amelyeknek már létezéséről sem tudunk. Az ünnep járulékai: tárgyak, családi és népszokások, elvárások (rokont látogatni kell, sonkát enni kell stb.), és nem utolsó sorban a remélt pihenés, hiszen „hosszú hétvége” van.


Ilyenkor a Krisztust ismerő ember nekigyürkőzik, és szépen nekilát, hogy elhordja a szemetet, legalábbis azt, ami ugyan még hasznos lehet – máskor, másvalamire –, de most útban van. Mert kell, hogy valami mély és valódi értelme legyen ennek az egésznek, egy olyan középpont, amely körül elrendeződnek a dolgok, és a „holmi”-nak neve és őt megillető helye lesz: a „hosszú hétvégéből” találkozás a családommal, a szokásból alkalom a játékra, ahol szabadon az lehetek, aki vagyok… a hétköznapi szerepek és álarcok (és nyomorúságok) nélkül.


Mi hát az alapja ünnepemnek húsvétkor? Nem elégedhetem meg a gyerekek hittankönyvébe írt válasszal. Nem vagyok gyerek, és bevallhatom, nekem több kell. A hírek is bemondja, hogy „a keresztények” mit ünnepelnek húsvétkor, de én miért ünneplem? Mi közöm hozzá, és miért van közöm hozzá? A válaszadáshoz nem elég könyveket bújni, húsvéti képeslapot küldözgetni a neten vagy beleharapni a húsvéti sonkába (legalább gondolatban). Önmagamba nézek, és – ha még mindig folytatom – ott is rendet rakok, takarítok, hogy meglássam, észrevegyem, aki már olyan régóta vár. Engem. Ott.


„Uram, látni szeretnénk Jézust!” – mondja néhány görög Fülöpnek az evangéliumban. („Hát, nem tudom, mit tehetek, majd megnézem, ráér-e?” – ráncolja valószínűleg Fülöp a homlokát és szalad Andráshoz, aki biztos tud valamit ilyen szorult helyzetben… Idegenek és éppen most... de kínos!) Mintha csak ma történne. Rám néznek annyian – otthon, utcán, templomban, családban, iskolában – és ha nem is ezekkel a szavakkal, de szabályosan könyörögnek: „Látni szeretnénk Jézust? Te ismered, mutasd meg nekünk!” Ott van a szemükben, a mozdulataikban, még az ideges és agresszív ordítozásban is vagy az önpusztító pótcselekvésekben: „Vágyom arra, aki él, aki nem halhat meg örökre, aki életet ad. Mutasd meg Őt nekem!” És rezonál valami erre bennem is, egészen belül. Hiszen bennem ugyanez a vágy él: Látni akarok! Látni őt, aki él, aki nem halhat meg örökre, aki életet ad. Aki szent, erős, halhatatlan. Aki irgalmaz, és jóváteszi, ami ebben a világban helyrehozhatatlan és jóvátehetetlen. Látni akarom.


Ha tehetem, belemerülök az Egyház liturgiájába. A templomba lépve levetem a világi jelmezeket, egyszerű krisztushívő vagyok, egy a többi között. Engedem, hogy a szent szavak és jelek áthassanak. Csütörtök. Jó együtt, egy asztal körül. Asztalhoz ülök (megmostam a kezem?), néhány egyszerű szó és olyan táplálékot kapok, amit máshol nem. Élet van benne. Péntek. Végigjárom a keresztutat. Nem baj az se, ha érzelmeim és gondolataim mintha valami más úton járnának, a passió egy-egy jelenetében mégis ott látom magam (aki keresztre feszít? akit megfeszítenek?), és végül – a kereszt leleplezésekor rádöbbenek: Nem én, hanem Ő halt meg, egészen emberként. És én élek, Istennél, aki szent, erős, halhatatlan. Szombat. Gubbasztok a sír mellett (gyerekre vigyázva, főzve, takarítva, autót szerelve, újságot olvasva – mindegy). Várok. Beleszagolok a tavaszba, amely életet ígér, és belenézek a halott Krisztus arcába. Nem fordítom el az arcom többé egy szenvedő arctól sem. Húsvét éjjel. Átkelek a sötétségen, és belenézek a megdicsőült arcba. Látlak, Uram, mert élsz és én is élek. És eszembe jut szavad: Ha a búzaszem el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Igen, szeretnék így szeretni, kilépve magamból, hagyva, hogy meghaljon bennem a mulandó, hadd éljek végre teljes életet. Figyelmesen szemléllek, Föltámadt Úr. Tudom, ahol Te vagy, ott vagyok én is.


A Föltámadott megkérdezi Mária Magdolnát: „Miért sírsz?” Majd nevén szólítja, és ezzel kiemeli fájdalmából. Pétertől ezt kérdezi: „Szeretsz engem?” Háromszor is választ követel, és ezzel értelmet ad Péter további életének. Föltámadt Úr, Egyszülött Testvér, engem is megkérdezel. Nem sírok már, és életemnek értelme van – Benned elrejtve.
Krisztus föltámadt! Valóban föltámadt!

Ferences barátok



VPP Hirporta hir@hirporta.hu

Háromezer tiszadobi nagyjából

Amikor Tiszadob neve említésre kerül, egyeseknek eszükbe jut Andrássy Gyula, másoknak Ratkó József, Réti Mátyás, vagy Péli Tamás.
Nekem és még sokaknak:
„Anyácska”, azaz Illésné Áncsán Aranka, vagy Oláh Ibolya.
Olyan kevés fotóm maradt a Tiszadobi Gyermekváros életéről.
Ilyenkor mindig azt teszem, hogy visszaidézem, leírom emlékeimet.
A fotó, amit melléteszek, jellemző Aranka életére.
Éjt nappallá téve dolgozott, hogy gyermekeit, kollégáit biztonságban tudja.
Nem kímélte egészségét, még családját is a Köz után sorolta.
Miután Debrecenbe visszatértem, nem szakadt meg a kapocs Tiszadobbal.
Esténként telefonon tájékoztatjuk egymást sikereinkről, szomorúságainkról.
Amikor megtudtam, hogy megfosztották addigi élete gyümölcseitől, döbbenet lett úrrá rajtam.
Próbáltam információkat szerezni az interneten a miértekről.
A médiában nincs hírértéke annak, ha egy- hivatását megszállottan végző embert derékba törnek.
Április ötödike, húsvét előtti Nagycsütörtök van, amikor gondolataimat írom.
A napokban olvastam Böjte Csaba gondolatait, hogyan zabolázta meg fékezhetetlen gyermekeit.
Nagycsütörtökön, a szentmise keretében megmosta lábaikat.
Mindezt alázattal tette.
A gyermekek megértették szándékát.
Hasonló alázattal végezte pedagógiai munkásságát Aranka.
Jól tudom, határozottan, szigorúan fellépett, ha gyermekei rossz útra tévedtek.
De Csaba Testvér számára is természetes:
„A jó orvos nem cukorkával gyógyítja a súlyos beteget, hanem, ha szükséges, keserű orvossággal, vagy esetleg fájdalmas műtéti beavatkozással.”
Papp Tihamér Atya, akit lelki mesteremnek tekintek, egyik szentmiséjében példaként említette Szent Gianna, olasz orvosnőt.
Gianna gyermeket hordozott szíve alatt.
Súlyos rákbeteg volt.
Választania kellett, hogy egy súlyos műtéttel Őt, vagy születendő gyermekét mentsék meg.
Ő gyermekét választotta.
Tudom, most Arankát sem az önsajnálat gyötri, azokra a gyermekekre gondol, akik anyaként tekintenek Rá.
Nagycsütörtökön a fertences templomokban felhangzik:
Ő, a mester szolgál tanítványnak, bűnös voltát nem nézi Júdásnak.
„Íme ezzel példát adtam néktek, amit tettem, Ti is azt tegyétek!”
Azért mi is egymást így szolgáljuk, alázattal egymás lábát mossuk.
Egymás terhét jó szívvel viseljük, Mesterünknek parancsát kövessük.

Ász Família, ahol a bárányok nem hallgatnak

Nem kívánok nosztalgiázni, de ide kívánkozik az ÁSZ Família története.
Magyarországon még gyermekcipőben járt a nevelőotthonokban a családias nevelés.
„Riadtszemű, felsőágyas” nevelőtanárként kezdtem munkámat 1985 márciusában.
A gyermekek zöme Berkeszről érkezett.
Tízfős fiúcsapattal kezdtem.
A fiúk egyike másika még magával hozta kedvenc játékait.
Például Attila dugós puskáját.
A kollégium földszintjén kaptunk elhelyezést.
Gyermekfelügyelőként Szűcsné Gizike volt mellettem.
Harcias háziasszony volt.
Gyakorta Ő viselte a zord apa szerepét, rám osztva ezzel a mindent elnéző, babusgató anya szerepet.
Nem bántam, közel állt hozzám ez a mentalitás.
A nevelőotthonban elsőként kaptunk konyhát, amit szabadon használhattunk.
Nevet választottunk.
Vezetékneveink kezdőbetűjéből állt össze az ÁSZ.
Remek csapattá ért családunk.
Együtt sütöttünk, főztünk és nagyokat mulattunk.
A szakiskolában osztályfőnökként is tevékenykedtem.
Egyik órán azt a feladatot adtam diákjaimnak, készítsenek címert tanáraiknak, tulajdonságaik alapján.
Kíváncsian néztem, vajon engem hogyan látnak a gyerekek.
Egy bárányt rajzoltak nevem mellé:
Józsi Bácsinak birka türelme van.
Magyarázták.
Nem bántottak meg vele, dicséretnek tekintettem.
Igaz, időnként azt éreztem, nem térült meg a nevelésbe fektetett energiám.
Évtizedek után, most látom csak igazán, mennyit sikerült elérnem ezeknél a vadóc fiúknál.
Például azt a kiállást, amit megtapasztaltam az egykori otthonvezető, Aranka mellett.
Magam is sokat tanultam mellettük.
A nevelőotthonban találkoztam először cigány gyerekekkel.
Tőlük több szeretetet, tiszteletet azóta sem kaptam.
Aki Arankát ismeri, tudja, mennyi figyelmet fordított a roma hagyományok, kultúra megismertetésére.
Egész életemben hitetlen voltam.
De a gyerekekben felismertem, milyen hatással voltak rájuk a keresztény táborokban tapasztaltak.
Bárányokká lettek, akik nem hallgatnak, ha farkas közelít.

Roma gyerekek erős előítéletekkel

Roma gyerekek erős előítéletekkel
"Vagy olyanok lesztek, mint mi, vagy pusztuljatok!" - Diósi Ágnes szociográfus úgy véli, az európai embert évszázadokon át ez a mentalitás jellemezte. Egy gyermekotthonban készült vizsgálat ugyanakkor azt tanúsítja, hogy még a roma fiatalokban is erős cigányellenes előítéletek élnek.





A sok pénz nem garancia a minőségre. Az a 18 millió forint, amit Diósi Ágnes szerint az Európai Unió Phare-programja adott romológiai képzésre, filmkészítésre és egy cigány népismereti tanulmánykötet megjelentetésére - sok pénz. Ettől az eredmény akár silány is lehetne, de úgy tűnik, a képzést szervező konzorcium a komoly támogatásért cserébe komoly munkát végzett.
A nem kis megterhelést jelentő, 120 órás romológiai tanfolyamot gyermekotthonokban dolgozó pedagógusoknak hirdették meg. A több mint negyven jelentkező közül a végére harmincketten maradtak, ők viszont végigcsinálták becsülettel: tucatnyi előadást hallgattak meg, terepmunkákat végeztek, különféle cigány és jogvédő intézményekhez látogattak el, befejezésül pedig záródolgozatot írtak.
A képzés tapasztalatairól a közelmúltban a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthonban tartott rendezvényen számoltak be a szervezők és a résztvevők.
A romákkal kapcsolatos konfliktusok egy része abból fakad, hogy a többségi társadalom nem ismeri a cigány szokásokat - hangsúlyozta Molnár László szociálpolitikus a könyvbemutatóval egybekötött fórumon. Bizonyos cigány közösségekben például tilos fedetlenül hagyni az alsótestet. A tanárok sokszor viselkedési devianciának tartják, hogy a tizenéves roma gyerekek a testnevelés- óra előtt nem veszik át a tornaruhát. Pedig csak olyan szokásról van szó, amely beleivódott az életükbe, és talán nem is tudják szavakba önteni, miért nem hajlandók átöltözni. Ilyenkor aztán jön a büntetés. A gyermekvédelmi és gyógypedagógiai szakemberek részéről viszonylag nagy a tolerancia a romák iránt - mondta Molnár László -, de még így is gyakran tapasztalni, hogy a cigányokkal kapcsolatos témák nem számítanak "szalonképesnek".
Diósi Ágnes szerint az európai ember évszázadokon át úgy érezte, valamiféle vele született felhatalmazása van arra, hogy más népcsoportokat felzárkóztasson, meg- és átneveljen, le- és átszoktasson. Vagy olyanok lesztek, mint mi, vagy pusztuljatok! - foglalta össze ennek a szemléletnek a lényegét. A kérdés csak az, honnan ez a fensőbbség. Miért kellene mindig, mindenáron másoknak alkalmazkodniuk hozzánk?
A képzés résztvevői a lehető legszínvonalasabb tudományos ismereteket sajátíthatták el a cigányságról, ám ezzel még nem oldódott meg az összes probléma - hívta fel a figyelmet Mester Zsuzsa pedagógus. Mindenkinek saját prakszisában kell alkalmaznia a megszerzett tudást, és feldolgoznia azt a helyzetet, hogy némelyik roma családhoz ellátogatva nem feltétlenül a népismereti előadásokon tanult viszonyokkal találkozik.
A Fejéről a talpára címmel megjelent tanulmánykötet egyik írása arról tanúskodik, hogy a cigányok sem mentesek a cigányellenes előítéletektől. A szerző, Illésné Áncsán Aranka abban a gyermekotthonban készített vizsgálatot, ahol nevelőként dolgozik. Huszonnégy nem cigány és hetvennégy cigány fiatalnak tett fel kérdéseket a romákról. Kiderült, hogy a nem cigány fiatalok az átlagosnál kevésbé éreznek ellenszenvet a romákkal szemben, de még így sem akadt senki közöttük, aki elképzelhetőnek tartotta volna, hogy cigány származású társat választ magának.
Az igazán megdöbbentő válaszokat azonban a cigány fiatalok adták. Mindössze 27 százalékuk felelt úgy, hogy hajlandó lenne cigány társat választani. Különösképpen azok voltak elutasítóak, akik születésüktől fogva állami gondozásban élnek.
Bár a felmérés nem reprezentatív, Illésné Áncsán Aranka szerint az adatok azt mutatják, hogy a cigány fiatalokban erős az előítélet saját népcsoportjukkal szemben. A roma gyerekek nem érzik jól magukat roma környezetben. Nagy részük nem kívánkozik oda, viszont a többségi társadalom se akarja befogadni őket.
Forrás: Népszabadság

Az Ő sebei szereztek számunkra gyógyulást...

1. Jézust halálra ítélik

A SZERETET- et, mivel ártatlan, igazságos, és türelmes, nehéz elviselni azoknak, akik meglátják benne szeretetlenségüket, igazságtalanságukat, durvaságaikat. El kell tenni az útból, meg kell semmisíteni.


Jézusom, segíts megbocsátanunk azoknak, akik igazságtalanul elítélnek, összetörnek bennünket és gyógyítsd be testi-lelki sebeinket, amelyekből igazságtalanságunk és ítélkezésünk fakad.
(Urunk, Jézus!) Ne engedd, hogy a Tőled kapott adományokat, erőt arra fecséreljük, hogy azt kutassuk, kinek volt igaza és kinek nem!







2.Jézus vállára veszi a keresztet

A Szeretet, szeretettel hordoz másokat. Legyen akár súlyos kereszt is, nem hagyja ott, nem felejti el, nem fordul el tőle, hanem érte nyúl és átöleli. Vállára veszi, és örömmel viszi, mint a megváltás zálogát.

Uram, Te minden embert felszólítasz, hogy kövessen téged. Követésed megkívánja, hogy mindennap felvegyük keresztünket. Te azonban alászállsz oda, ahol mi vagyunk, a legmélyebb mélységbe is, hogy magadra vedd mindazt, ami fogva tart bennünket. Minden ember közelében vagy. Még azokat is felkeresed, akik meghaltak anélkül, hogy egyáltalán megismerhettek volna téged. (1Pt 3,19-20).
Jézusom, adj nekünk erős hitet, hogy bármilyen nehéznek tűnik is olykor egymást hordozni, szeretettel és örömmel tudjuk magunkhoz ölelni mindazokat, akiket életünkbe
adtál!













3. Jézus először esik el a kereszttel

A Szeretet törékeny, bármilyen erős is. Ha nem kap éltető erőt, ha gondoskodás, megértés, elfogadás helyett elutasítás, árulás és rúgások érik, ereje elfogy és haldokolni kezd.
Jézusom! Add, nekünk a Te szívedet, hogy mindig meglássuk, mire van szüksége a körülöttünk levőknek, hogy szeretetünk-szeretetük életben maradhasson, és növekedhessen!
Merjünk küzdeni az elnyomottak jogaiért akár hívők, akár hitetlenek! Legyünk szolidárisak a legszegényebbekkel! A tetteink beszéljenek, mert a puszta szó csak kábítószer!




4. Jézus édesanyjával találkozik

Milyen jó, hogy van Valaki, aki minden gondolatunkat, vágyunkat ismeri és csak szeretni tud! Édesanyánk mindig megbocsát!
Ő velünk van akkor is, amikor még a barát is megtagad, és elárul. A legnehezebb pillanatokban is ránk talál, és imája velünk marad mindörökké!

(Urunk, Jézus! Add, hogy földi zarándokutunk során minden fontos helyzetben találkozhassunk édesanyáddal, hogy segítségével biztosan hozzád érkezzünk és a ránkbizottakat is hozzád vezessük!)





5. Cirenei Simon segít Jézusnak

Igen, a Szeretet sokszor segítségre szorul. A segítség jutalma viszont, maga a SZERETET! Ha legyőzzük önzésünket, ha oda merünk hajolni az elesetthez, ha merjük átkarolni a beteget, hordozzuk a ránk bízottakat, megláthatjuk bennük az ISTEN arcát…
mert magát Jézust öleljük, és Ő vezet tovább, ha az első lépést, az első mozdulatot megtesszük FELÉ.

Egyszál magadban nem tehetsz nagy dolgokat. De ha másokkal egyesülsz -- akiket szintén Krisztus szeretete itatott át --, megnyílik az ösvény, amely a terméketlenségbôl a közös alkotáshoz vezet. Ha pedig a közösség a kiengesztelôdés kovászaként él a nagyobb egységben (az egyházban), akkor lehetôvé válik még a lehetetlen is.
Távol attól, hogy szalmalánggal lobogj, add oda teljesen életedet, hogy az Isten napról napra veled együtt alkothasson.





6. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak

A Szeretet mindig odaadja magát. Ha az arcát töröljük le, az arcát írja a tenyerünkbe, ha a szívét kérjük, azt adja nekünk. Veronika egy volt a sok közül, mégis MINDENT megkapott, mert JÉZUSNÁL mindenki egyetlen. Milyen apróság: egy mozdulat, egy gondolat, egy lépés, egy zsebkendő, egy mosoly..
A Szeretet nem is vár mást, vagy többet, csak amennyire képesek vagyunk az adott pillanatban…
és ezekből az apró morzsákból tevődik majd össze halálunk óráján
Örök Életünk Kenyere

Meg kell szabadítanunk szívünket a földies gondolkodástól és szabadon kell szolgálnunk... Isten szeretetének kell képessé tennie bennünket a feltétlen szolgálatra. Minél visszataszítóbb a munka, annál nagyobb szeretetre van szükségünk, ha a nyomor leplébe burkolódzó Úrnak segítségére akarunk sietni...
(Urunk, Jézus! Adj bátorságot, hogy merjünk segíteni minden szükséget szenvedőnek!)




7. Jézus másodszor esik el a kereszttel

Az esések hozzátartoznak életünkhöz, a kudarcok erősítik a lelkünket. De az eséseknek mindig megvan az oka, amiért valakinek felelnie kell. A Szeretet együtt-érző, bizalomra épül, és viszonzást vár. Ha valamelyik hiányzik, könnyen megsérülhet. Olyankor nem elég rászólni, hogy álljon fel. Fel kell segítenünk, vele kell maradnunk, és be kell kötöznünk a sebeket.
És nem elég bekötözni, ápolnunk kell mindaddig, amíg be nem gyógyul és újra ép nem lesz a kapcsolat, a test, a lélek!
Megbánás, megbocsátás, jóvátétel...
Add Jézusom, hogy mindig megtegyem ezt a három lépést!



8. Jézus siránkozó asszonyokkal találkozik

A Szeretet sohasem sajnálni való, bármilyen kínokat áll is ki.
Sajnálni és siratni azt kell, akiben nincs Szeretet, akiben a szenvedés átkokat és harcokat indít el Isten, ember és önmaga ellen és még jobban megkeményíti a szívét.
A Szeretet minden fájdalmát és könnyét felajánlja azért, akitől kapja.
Ne sirassuk azt, aki életét tudja adni barátaiért.
Magunkat sirassuk, ha mi erre még nem vagyunk képesek.

Ó Istenünk, minden ember Atyja, te mindnyájunktól azt kívánod, hogy szeretetet vigyünk oda, ahol elnyomják a szegényeket, örömet oda, ahol az egyházon erôt vett a csüggedés, kiengesztelôdést oda, ahol az emberek elszakadtak egymástól; apa a fiától, anya a lányától, férj a feleségétôl, hívô attól, aki nem tud hinni, keresztény a keresztény testvértôl.

(Add Urunk, hogy ne méregessük szeretetünket, hanem tudjuk életünket adni barátainkért!)

9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel

Mélységek és magasságok. Sokszor találjuk magunkat a mélyben, miután azt hittük, hogy már meghódítottuk a csúcsokat. Sokan vagyunk még, akik hitetlenségünkkel, félelmeinkkel, és bizalmatlanságunkkal újra és újra süllyedni kezdünk "az élet tengerén".
Urunk, TE tudod, hogy mennyire esendők vagyunk Nélküled. Ezért előre mentél, hogy ne legyen olyan mélység, ahol ne találkozhatnánk
VELED...
(Urunk Jézus! Add, hogy eleséseink során valóban találkozzunk Veled és irgalmas szereteted segítségével, a szentgyónásban megtisztulva továbbhaladjunk az Általad kijelölt úton.)




10. Jézust megfosztják ruháitól

A Szeretet mindig kiszolgáltatja magát..
Ó Jézusom! Hányszor alázzuk meg egymásban a Szeretetet kegyetlenkedéseinkkel, hálátlanságunkkal... Úgy állsz most itt, teljesen kiszolgáltatva, védtelenül, ahogy a Szent Ostyában is adod magad.

Isten azonosította magát az éhezôkkel, a betegekkel, a mezítelenekkel, a hontalanokkal. Nemcsak a kenyér, hanem a szeretet, a gondoskodás és az elismerés után éhezôkkel; nemcsak a hiányos öltözet miatt csupaszokkal, hanem azokkal is, akik az idegenekkel szemben tanúsított irgalmatlan bánásmód miatt mezítelenek; nemcsak azokkal a hajléktalanokkal, akiknek hiányzik a tetô a fejük fölül, hanem mindazokkal, akiktôl megvonják az emberi szó melegét.
Együttérzés nélkül munkánk csak szociális tevékenység lenne, nagyon jó és hasznos, de nem volna Jézus Krisztus munkája, nem volna a megváltás része. Jézus úgy akar segíteni, hogy osztozik sorsunkban, magányunkban, szenvedésünkben, halálunkban. Azáltal váltott meg minket, hogy eggyé vált velünk.
Nekünk is osztoznunk kell a szegények sorsában, mert csak akkor vihetünk nekik megváltást, akkor vihetjük Istent életükbe, ôket pedig Istenhez, ha velük vagyunk.



11. Jézust keresztre feszítik

Fejeden töviskoronával, testedben égő kínokkal szögeinknek tártad tenyered. Igen, a Szeretet mindent elvisel, még azt is, ha nem szeretik viszont, még azt is, ha halálra kínozzák, még azt is, ha megölik.

Ó Jézusom! Hányszor feszítettelek meg a körülöttem lévőkben szeretetlenségeimmel! Taníts alázatodra, hogy engedelmesen tűrjem és szívből megbocsássam, amikor bennem szegeznek oda a Keresztre.

Igazi kereszténynek lenni annyit tesz, mint Krisztust valóban befogadni és egymás számára Krisztussá lenni; szeretni, ahogyan Krisztus szeretett minket a kereszten. Szeretnünk kell egymást, és önmagunkat oda kell ajándékoznunk egymásnak.
12. Jézus meghal a kereszten

A Gonosz órája ez, amikor a bűn legyőzte az ártatlanságot. Sikerült megölnie a Jót, sikerült összetörnie a tükröt, amely megmutatta álnokságát, de TE, ezt az órát is megszenteled.
Amikor az ember az Isten helyére tör, a Sátán diadalmasan fölkacag.
Amikor elsötétül a Világ, mert a teremtmény pusztítja el Teremtőjét, TE akkor sem fordulsz el megundorodva tőlünk.
Bár Tested élettelenül függ a Keresztfán, de kilehelt Szent LELKED irgalmával betölt, és újjászül bennünket.

Ha néha testvéreinknek éhen kell halniuk, ez nem azért van, mintha Isten nem gondoskodna róluk, hanem mert te meg én nem voltunk a szeretet eszközei Isten kezében, hogy ruhát és kenyeret adtunk volna nekik. Mert nem ismertük föl Krisztust, amikor Ô rongyos éhezô vagy magányos ember álruhájában vagy kitaszított gyermek képében újból közénk jött és menedéket keresett.
(Urunk, Jézus! Add, hogy mindig felismerjünk Téged mindazokban, akik hozzánk jönnek.)














13. Jézust leveszik a keresztről

Édesanyád végre, annyi szenvedés után, most még egyszer magához ölelheti megkínzott, élettelen testedet. De bűntelen lelke nem lázad, nem átkozódik, és nem sajnálja saját magát. Csak mérhetetlen fájdalommal nézi, mit tud tenni a bűn a Szeretettel. Veled együtt mondja:

Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!

,,Szeressétek egymást!'' Ha ezt a parancsot eltöröljük, Krisztus egyházának egész építménye összedôl...

Közösségünkben a szegények iránti szeretetnek olyannak kell lennie, mint a lángoló tűz. Ahogy az elhamvadó tűzzel sem törôdik már senki, ugyanúgy közösségünk sem lesz már senkinek sem hasznára és el is pusztul, ha hiányzik belôle a szeretet.
(Urunk, Jézus! Add, hogy sohase hiányozzék belőlünk a szeretet!)



14. Jézust sírba teszik

TE a sírba is elkísérsz minket. Egyetlen pillanatra sem hagysz egyedül, életünk minden helyzetében velünk akarsz maradni.
Akárhányszor gördít elénk követ a Sátán, akármekkora súlyú is a vétkünk,
TE értünk jössz Angyalaiddal elhengeríted a követ…

hogy létünk értelme feltárulhasson előttünk,
és elnyerjük
az
ÖRÖK ÉLETET



Urunk, segíts minket, hogy megtanuljuk elviselni a mindennapi élet terheit és kínjait. Hadd nyerjünk kereszthalálod és feltámadásod által új erôt, hogy az élet egyre nagyobb és alkotóbb teljességére jussunk. Te ugyanolyan türelmesen és alázatosan szálltál alá az emberi élet mélységeibe, mint ahogy szenvedésed és keresztrefeszítésed kínjait elfogadtad. Segíts minket, hogy a naponta újból adódó veszôdségeket és nehézségeket jókor jött alkalomnak tekintsük arra, hogy növekedjünk emberségünkben és hozzád hasonlóbbá váljunk. Tégy minket képessé arra, hogy az ilyen helyzetek próbatételét türelmesen és bátran kiálljuk, és erôsítsd meg bennünk a segítségedbe vetett bizalmat.

Ha meghalunk veled, veled együtt föl is támadunk.

Virágvasárnap titka

Üdvünknek boldog ünnepe!
Ujjongnak mind a századok:
Jézus, megváltó Istenünk világnak gyógyulást hozott.
Hat nap, hogy húsvét eljövend, Betániába látogat, hol Lázárt sírból kelti fel, ki negyednapja halott.
Drága kenettel gazdagon siet az Úrhoz Mária, Krisztusnak lábát megkeni, s könnyekkel bőven öntözi.
S hogy megtörténtek mindezek, Jézus, ki legfőbb Mesterünk,
Szamárcsikóra ülve fel Jeruzsálembe érkezik.
Isten kegyelme mily csodás!
Jósága hozzánk végtelen!
Kicsiny szamáron jön közénk, ki a világot alkotá!