Népszerű bejegyzések

2011. december 12., hétfő

Kiss Szaléz emlékezete

A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány Kiss Szalézra emlékezett

Kiss Szaléz ferences vértanú tiszteletére emléktáblát helyeztek el a sopronkőhidai börtön falán december 11-én. A 65 évvel ezelőtt a szovjet hadbíróság ítéletére, koholt vádak alapján kivégzett ferences a gyónási titok vértanúja. „Az egyház elsődleges joga és kötelessége a fiatalok keresztény életre nevelése” – vallotta a gyöngyösi ferences kispapok elöljárója és tanára, aki 1945-ben megszervezte a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget, a nagy sikerrel működő ifjúsági szervezetet. Ezzel az ifjúság feletti befolyásra törekvő kommunista hatalom számára elsőrendű céllá vált elnémítása.

„Vade in pace” – búcsúzott fogolytársaitól az 1946. december 11-én Sopronkőhidán kivégzett Kiss Szaléz ferences páter. Kiss Szaléz egyike a hét ferences vértanúnak, akik 1944 és 1954 között a kommunisták hit elleni gyűlöletének estek áldozatul. Boldoggáavatási eljárásuk egyházmegyei szakasza november 27-én kezdődött.

Kiss Szaléz halála 65. évfordulóján Sopronkőhidán gyűltek össze a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tagjai, a ferences öregdiákok képviselői, hogy emléktáblát helyezzenek el a börtön homlokzatán és katolikus kápolnájában. Az eseményen részt vett Firtl Mátyás, Sopron országgyűlési képviselője és Csallóközi Zoltán, Semjén Zsolt kabinetfőnöke.

Az emléktábla elhelyezését a börtön elítéltjei egy csoportjának jelenlétében szentmisével ünnepelték. Frajka Félix ferences, Lukács Pelbárt, a hét vértanú egyikének tanítványa elevenítette fel Szaléz atya életét, megkínzásának történetét. Kihangsúlyozta a páter szociális érzékenységét. „Vak az egész világ, a lélek pedig koldus” – hirdette Kiss Szaléz Jászberényben, és olyan elkötelezettséggel végezte a szegények szolgálatát, hogy a város előkelőségei eltávolítását kérték a rendtől. Így került Szaléz Amerikába, ahol ugyancsak megtalálta feladatát, mégis otthontalan, idegen maradt. 1942-ben tudott hazatérni.

1942 és 1944 között Debrecenben találjuk, ahol a zsidók mentése miatt a Gestapo kész lesújtani rá. Innen menekítik Gyöngyösre. „Kereszténységünk és magyarságunk egyaránt szent nekünk, s ezeknek az értékeknek a védelmében mindenre készek vagyunk” – vallja és megszervezi a korszak egy leghatásosabb ifjúsági szervezetét, a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget. „Olyan vitaestjeink vannak, hogy csak úgy porzanak bele a falak. Készül és alakul az új magyar demokrácia” – írja Szaléz. A kommunisták megijednek, konkurenciát látnak a ferences páterben, tekintve, hogy a baloldali MADISZ tagsága folyamatosan csökkent. Elsőrendű céllá válik Szaléz elnémítása. Ürügyül szolgált néhány fiatal szovjet katona ellen elkövetett cselekedete, és Szalézt azzal vádolták, hogy fegyveres összeesküvést szervezett, és az orosz katona meggyilkolásának értelmi szerzője volt. Visszaemlékezések alapján mutatták be Szaléz atya megkínzását, a végsőkig vállalt kitartását. „Soha senkinek nem fogok nyilatkozatot tenni a gyónással kapcsolatban” – felelte az emberfeletti kínzások során fogvatartóinak. Végül a szovjet katonai bíróság ítélte halálra. Az ítéletet Sopronkőhidán 1946. december 11-én hajtották végre.

Kálmán Peregrin, a hét ferences vértanú boldoggáavatási eljárásának viceposztulátora a szentmisén arra szólított fel, legyen számunkra Szaléz most elhelyezett fényképe és emléktáblája a lelkiismeretvizsgálat tükre, mely megmutatja, mit szeret bennünk Isten és mit szeretne nekünk megbocsátani.

Az emléktábla elhelyezését Szekeres János fertőrákosi őrkanonok és fegyházlelkész kezdeményezte. Szekeres atya 22 éve szolgál a börtönben. Neki köszönhető a kápolna 2009-es létrehozása. Szentmiséin 100–150 elítélt vesz részt. Holló-Vaskó Vendel, Szekeres atya barátja és segítője elmondta, hogy az atyát áldozatos lelkülete miatt tisztelik és szeretik a rabok. Évente kétszer meg is ajándékozza őket. Minden szabadulót hajnali fél ötkor kávéval, szendviccsel és az újrakezdést segítő csomaggal fogad, indít útnak a fegyház előtt.

Sopronkőhidán az egyházak által végzett börtönmissziót nagyon értékesnek tekintik. Szarka Péter parancsnokhelyettes elmondta: az egyházak sokat tehetnek azért, hogy a szabadulók megtalálják helyüket világban. A katolikus szentmisék mellett rendszeres börtönmissziót végez a Magyar Evangéliumi Börtönmisszió, a Krisztus Szeretete Egyház, Jehova Tanúi és a Hit Gyülekezete.

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

2011. december 11., vasárnap

Mária Debrecenben


Az év fordulójának minden napján átragyog Mária alakja.

Az elsők között ajándékoztam meg magam Szarka Tamás musicaljének Főnix Csarnokban sorra kerülő ősbemutatójáraváltott belépőjeggyel.

A beharangozókból kitűnt, nagyot fog szólni a produkció.

Boldog voltam, hogy az első sorba kaptam jegyet.

Örömvasárnapon, Advent legszebb napján este, nagy várakozással indultam.

Zsúfolásig megtelt a csarnok.

Ezek az emberek nem valamelyik bevásárlóközpont tömegében készültek a karácsonyra.

Boldog voltam, hogy ennyien vágyunk valami jobbra, szebbre.

Kezdetét vette az előadás.

Semmitől és senkitől nem zavartatva , feszülten figyeltem.

Sehol egy pisszenés, fojtott beszélgetés, ami megszokott egy színházi előadáson.

Szemet kápráztató, technikai bravúrral felérő hang és fényhatások.

Nem vállalkozom szakszerű színikritikára, csak azt írom, bennem mit váltottak ki a látottak.

Máriaalakjában megjelent az „Örök anya” képe.

Aki világra hozza a „Világ világosságát”.

Asszociációmban beugrott Szent Gianna alakja, élettörténete:

1922.október 4-én Magentában született, a család tizedik gyermekeként. Édesanyja Maria De Michelli, édesapja Alberto De Michelli volt. Gianna 1922. október 11-én lett megkeresztelve. Keresztény neveltetést kapott. 1928. április 4-én lett első áldozó, Gianna ekkor még csak 5 éves volt. Majd 2 évvel később 1930. június 9-én megbérmálkozott a bergámói katedrálisban. 1937-ben a család Magmentából Genovába költözött. Gianna egy 1938-as lelkigyakorlat során mély lelki élmenyekre tett szert. Az 1942-es év nagyon szomorú volt számára, mert édesanyja és édesapja is meghaltak. 1942 júniusában leérettségizett a genovai Istituto di S. Dorotea di Lido d´Albaro -ban. Majd ugyan ebben az évben testvéreivel visszatért Magentába . Novemberben beiratkozott a milánói egyetem orvostudományi karára, majd tanulmányait Paviaban fejezte be. 1949 november 30-án lediplomázott. 1950-ben Meseroban egy orvosi ambulanciát nyitott. 1952-ben gyermekorvosnak képezte magát. Az orvosi munkáját nem munkának hanem missziónak tekintette.
1955 április 11-én hivatalosan is eljegyezte Pietro Molla, majd szeptember 24-én férjhez ment. 1956-ban legnagyobb vágya teljesült életet adott első gyermekének Pierluiginak majd ´57-ben Maria Zitanak és ´59-ben Lauranak.1961-ben újra állapotos lett, de méhrakot állapitottak meg nála. A műtétet elutasította ,hogy gyermekének az életét megmentse. Gianna ezt mondta : „ Ha döntenetek kell a gyermekem és köztem a gyermekemet válasszátok hezitálás nélkül.”
1962. április 21-én megszületett Gianna Emanuela. Április 28-án Giannat hazavitték a kórházból , ahogy azt kívánta és meghalt. A temetése a Chiesetta di Ponte Nuova-ban volt.
1994-ben avatták boldoggá mint család anya és 2004-ben II. János Pál pápa avatta szentté.


(Schmidt Martina)

Karácsonyra készülve gondolnom kell azokra az anyákra, akiknek saját életüknél fontosabb születendő gyermekük élete, biztonsága.

Eszembe jutott a kolontári anyuka, akinek kezéből ragadta ki a vörös ár Angyalkáját.

A Teremtő megajándékozta egy másik élettel.

Sajnálom, hogy nem láthattam mások arcát az előadás alatt.

Az enyém végig ragyogott.

A darab végén, a fény születésekor imára kellett kulcsolnom kezem.

Legszívesebben leborultam volna!

Csak azért nem tettem, mert a mai világban elmeháborodottnak néztek volna.

Így, csak magamban mormoltam:

Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes.

Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus!

Bennem kigyúlt a karácsony fénye.

Ha csak ennyit tett Szarka Tamás, Vidnyánszky Attila ésa produkció szereplői, a legtöbbet tették.

Köszönöm, hogy részese lehettem a Csodának.

Válogatás a közmédia karácsonyi műsorából

„Üdvözlégy égi gyermek” - Válogatás a közmédia karácsonyi műsoraiból

A közmédia ebben az évben is gazdag programot kínál nézőinek, hallgatóinak. A Vallási főszerkesztőség miseközvetítésekkel, a lelki épülést szolgáló összeállításokkal teszi széppé az ünnepet.

Az adventi időszak figyelemreméltó műsora az Élő egyház aranyvasárnapi adása: Gáspár Mónika műsorvezető Szabó Évával, az Erdélyi Magyar Televízió munkatársával közösen szerepel a képernyőn. A marosvásárhelyi televíziós szakember, a Hitélet szerkesztője nem érkezik üres kézzel: az összefogással épülő remeteszegi Szent Család templomról készített filmösszeállítással kedveskedik a nézőknek (Duna, 9.30).

December 24-én délelőtt a gyermekek A Biblia gyermekeknek – Újszövetségamerikai rajzfilmsorozat újabb epizódjában a vámszedő Zakeus történetét ismerhetik meg. Miután Jézus megszáll a bűnös adószedő házában a házigazda élete is gyökeres fordulatot vesz (m2, 9.00).

Ebéd után Mennyből az Angyal –Kormorán és vendégei címmel az m1 koncertfilmet sugároz (13.05, a második részt másnap 12.55 órakor láthatják a nézők). A felvétel 2009. december 22-én a Fővárosi Nagycirkuszban készült, s a fellépők között Deák Bill Gyulával, Kasza Ákos táncszínházával és a Cirkuszművészet fiataljaival találkozhatunk.

A Tükör című műsor karácsonyi vallomásokat gyűjtött csokorba. Az összeállításban egy szék elindul Budapesten, találkozik emberekkel, akik egy rövid ideig megpihennek rajta. Ekkor lehetőségük nyílik arra, hogy elmondják, mit jelent nekik a karácsony, a család, és ha lenne egy kívánságuk, ami valóra válhatna, mi is lenne az (Duna2, 13.15).

Az éjféli misét MR1-Kossuth Rádió a Magyar Katolikus Rádióval közösen a Budapest Soroksári Nagyboldogasszony főplébániáról közvetíti.

„Karácsony üzenetéből az egyik legszebb gondolat számomra, Isten lehajolt hozzám, és én is odahajolhatok jelképesen az ő jászolához” – emeli ki szentbeszédéből Szerencsés Zsolt plébános. „Nem elég, ha meghatottan a jászol fölé hajolunk, ez még nem találkozás. Engedni kell azt is, hogy Isten hozzád hajoljon, belépjen az életedbe.”

Betlehemből a karácsonyi éjféli misét a Születés templomából az m1-en láthatják a nézők, a Duna Televízióra kapcsolók pedig a Szent József plébániatemplom szertartását követhetik (Duna, Duna2).

Karácsony napján a gyermekek Szent Miklós - A fiú, akiből a Mikulás lett című francia ismeretterjesztő filmből ismerhetik meg a mirai szent életét. Miklós családja egész vagyonát embertársai megsegítésére fordítja. Ajándékait, hogy névtelenségét megőrizze, a kéményen keresztül dobja be a rászorulóknak (Duna, 9.00).

A Református magazin összeállításában egy Balaton-felvidéki gyülekezet életébe pillanthat be a nézők. A jellegzetes karácsonyi ételek mellett helyi szokásokkal is találkozhatnak az érdeklődők. A közösség a nélkülözőkre is gondol: az ádventi vásár bevételeiből a szegényeknek készül meglepetés a karácsonyfa alá (m2, 9.40). A református istentiszteletet a Magyar Televízió a Debreceni Nagytemplomból közvetíti, igét hirdet Bölcskei Gusztáv püspök a zsinat lelkészi elnöke (m1, 11.00).

Az evangélikus istentiszteletet a hívek a Budahegyvidéki templomból hallhatják. Igét hirdet Dr. Fabiny Tamás az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke (MR1-Kossuth Rádió, 10.04)
Ezt követően délben a nézők a XVI. Benedek pápa a Városnak és a Világnak szóló karácsonyi üzenetét, a hagyományos Urbi et Orbi áldást láthatják Rómából (m1, m2, Duna)

A későbben nyugovóra térők a Biblia: Jézus című olasz-német tévéfilmet tekinthetik meg. A kétrészes, nemzetközi összefogással készült mű 31 éves korától követi a Megváltó életét. A csodálatos vidékeken játszódó mű olyan sztárokkal eleveníti fel a „legszebb történetet”, mint Jeremy Sisto és Jacqueline Bisset (m1, 23.00, a második részt másnap ugyanebben az időpontban láthatják a nézők).

Magyar Kurír

2011. december 9., péntek

Üzenet Nagyfaluból

Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.

2011. december 5., hétfő
Forrás fakadt Nagyfaluban 2011-12-03-án
Míg a Zarándok honlapot csináltam, hónapról hónapra feltettem oda a nagyfalui üzeneteket. Ezekben az üzeteketben a Szűzanya többször szólt a világra váró megpróbáltatásokról (Nagy Figyelmeztetés) és több ígéretet is tett. Ezek közül az egyik, hogy a Szentháromság-hegyen forrás fog fakadni - ez most, a december első szombati engesztelő öszejövetel alatt megtörtént(egy Napcsoda kíséretében)! Rövid ismertető és beszámoló:
"Szilágy-Nagyfalu (Nuşfalău, Jud. Sălaj) magyar református többségű település az erdélyi Szilágy megyében, Nagyváradtól északkeletre 90 km-re. A Csilik János atya által vezetett engesztelések 1999-ben kezdődtek Érsemlyénben, majd 2004 óra Nagyfaluban folytatódnak. Minden hónap első csütörtök – péntek – szombat – vasárnapján vannak engesztelések a falu közelében emelkedő Szentháromság hegyen. Az engesztelők száma egy-egy szombaton (érthetően akkor tudnak a legtöbben jönni) 1000 -1500 fő, magyarok és románok, római katolikusok, görög katolikusok, kisebb számban reformátusok és ortodox vallásúak is. Egy nagy katonai sátorban vannak az engesztelések és a szentmisék, nyáron meleg, télen hideg, de ez a résztvevők számát alig befolyásolja. Alkalmanként 4 – 10 pap koncelebrál. Kezdettől fogva csodás gyógyulások, megtérések történtek és történnek a Hegyen.
A Szűzanya ígéretet tett, hogy a Szentháromság hegyen gyógyító forrás fakad, amely még sokkal több testi és lelki beteg gyógyulására fog szolgálni.
Ez a forrás 2011. december 3-án, első szombaton reggel felfakadt,
és hatalmas erővel buzog!
A résztvevők hatalmas napcsodában részesültek, ezt minden jelenlevő látta.
Erről a csodáról Csilik János atya a következő sms-ben értesített szombaton este:
A vízforrás

elindult a Szt. Hegyen! A Szűzanya 2012. január 1-jén fogja személyesen megáldani! Általa gyógyulások fognak történni! Imát várunk
és ígérünk minden nap!
Kimondhatatlan hála és dicsőség az Úrnak és Édesanyjának!
Kovács Győző"

http://www.szeretetfoldje.hu/index.php/hirek-esemenyek/34-hirek-esemenyek/1221-a-szzanya-bevaltotta-igeretet-szilagy-nagyfaluban-felfakadt-a-forras
Bejegyezte: Andre Lowoa dátum: 16:45

2011. december 8., csütörtök

Böjte Csaba: Szerelem és életút

Arrogáns társadalom, és az ifúi szív

Böjte Csaba: szerelem és életút

Itt ül előttem egy lány, tizenegyedik osztályba jár, azaz csak járt, mert bejelentette, hogy férjhez készül, és tovább nem hajlandó iskolába menni.

Kedves, szép vonású fiatal, óvodás korától nevelem, nagyon szeretem őt. Arca hatalmas belső feszültségtől izzik, mert ösztönei, szíve egyet mond, és mi, felnőttek, az ország törvényeit követve, egészen mást kérünk tőle. Érzem, tudom, hogy szeret, ragaszkodik hozzám, de itt most számára élet és halál kérdése a holnap, tizenéves tisztasággal, őszinteséggel fordul felém. Több mint egy évtizede nagymamája kezembe tette Isten nevében a sorsát, ő feltétel nélkül bízott bennem, és most választ vár tőlem.....

Nézem a lányomat és hallgatok, hallgatom ahogyan el-elcsukló hangon keresi dühösen a szavakat, hogy megmagyarázza nekem a világ legtermészetesebb igazságát: szerelmes, és szeretne együtt lenni azzal, kit oly nagyon szeret. Igen, ő bízik a testében feszülő, megállíthatatlanul követelőző ösztöneiben, tudja, hogy Istentől kapta azokat, és ő szeretne hallgatni rájuk, repülni akar, arra, amerre vezetik legtisztább vágyai. Csodálkozva néz rám: mostanig akár fél szavakból is mindig kitaláltam a vágyait, gondolatait, most miért nem értem meg őt? Érzem, hogy itt és most, mint szülő, nevelő vizsgáznom kell!

Ülök csendben, nézem a lányomat, értem én a mindent szétszakító életerő lázadását! Nagyon nehéz megszólalni! Hogy mondjam el, hogy egy beképzelt, arrogáns társadalomban élünk, és hogy 2011-ben egész Erdélyben nem indult szakoktatás, és hogy – bár láttam, hogy nem is vágyik a felsőbb osztályokba, nem akar egy líceumot hosszan járni – mi mégis a beteg törvényekre figyelve, őt erővel beírattuk a tizenegyedik osztályba. Hogy mondjam el, hogy csodálom, ahogyan ő szeretettel lehajol a kicsinyekhez, és tizenhétévesen szorgoskodik a konyhán, és láttam benne az érett nőt, aki képes boldoggá tenni egy férfit, és szép, egészséges gyermeket szülni neki, de mégis úgy bánunk vele, mint egy gyermekkel.

Nehéz megszólalni, mert magam sem értem, hogy miért megyünk szembe a természettel, a józan ésszel, és nevelünk iskoláinkban – sokszor erőszakkal – sok-sok élhetetlen értelmiségit? Népünk, nemzetünk gerincét mindig is a becsületes mesteremberek, földművesek alkották, a tisztességes, szorgalmas kézművesek, kik munkájukkal nemcsak kenyeret, megélhetést adtak, hanem otthonná tették szép szülőföldünket. Oly nagy szükség volna rájuk, és mégis az oktatásért felelősek mindenkit 20 éves korig iskolapadba akarnak kényszeríteni az új tanügyi törvénnyel. Egy kőműves vagy pék vagy traktorista, csak 17 év oktatás után kezdheti el a munkáját a legújabb törvények szerint.

Három éve már, hogy nem indultak szakmunkásokat képző osztályok Erdélyben! Népünk létének záloga a jókedvű, vidám család, melyben az édesanya anyai jósága, szeretete hordozta a holnap ígéretét, az egész nép számára a legdrágábbat, a gyermekáldást. Fiatal, sokgyermekes édesanyának lenni, a legcsodálatosabb hivatás ezen a földön! Egy oktatási rendszer legfőbb célja a gyermekeket szeretettel vállaló, és azokat becsületes munkával felnevelő tisztességes emberek képzése, nevelése.

Nézem a lányomat, és lelkem mélyén büszke vagyok rá. Ő képes Istentől kapott tiszta ösztöneire hallgatva lázadni, és hazug világunkkal szembefordulni. Nem kívánja rongyrázó világunk hatfogásos ebédjét, neki elég az egyszerű, finom egytálétel, ő két kezével, Istentől kapott értelmével dolgozni akar, gyermeket akar szülni annak a férfinak, kit tiszta szívvel, őszintén szeret. Ehhez kéri az én segítségemet. Nem akar tovább iskolába járni, napi 7-8 óra elméleti oktatáson részt venni, olyan vizsgákat letenni, melyek nem érdeklik, és melyekre nem is készült fel, melyekre elmenni – számára már önmagában – hazugság!

Lányom felnőtt, kezébe akarja venni a sorsát! Igazából az egész oktató-nevelő munkánknak a célja, hogy erre a lépésre felkészítsük a fiatalt. Határozottan érzem, itt van az a perc, mikor nevelésének szép terhét kiveszi kezemből, hogy tovább már önmaga sorsának irányítója
legyen. Ez a nagykorúság első pillanata, egy felnőtt születik a szemem előtt.

Nézem és tudom, hogy óriási terheket vállal most, hogy szívére hallgatva feláll és útra kel. Persze, hogy aggódom érte, sok-sok fáradt, bölcs tanács, óva intő példa kavarog bennem, annyi mindenről lehetne beszélni, de inkább hallgatok, nem akarom megtörni a kibomló szárnyak lendületét. Lányomra büszke vagyok, szeretettel megölelem, és egyetlen dolgot kérek tőle: biztatom, hogy menjen be a templomba, és tiszta, szabad lelkiismeretével forduljon teremtője felé. Beszélje meg az Istennel, hogy hogyan tovább, és én a döntését, bármi is lesz az, testvéri szeretettel tudomásul veszem. Igen, döntsön lelkiismeretére hallgatva, szabadon, és bárhogy is dönt, én mellette állok. Tudatosan igent mondtam rá kisgyermekként, és most hogy szabad akaratának fényében a szárnyát kibontotta és útra kel, hát – mi mást tehetnék – mellette maradok.

Szeretettel, Csaba testvér

Forrás:mindennapi.hu

Mentes Mihály: Várunk valakit


Várunk valamit, kicsinyek, nagyok: Fekete égre fényes csillagot, Ködös éjjelre hajnal bíborát... Aranyserlegbe az öröm borát. Várunk valakit: gyermeket a gyermek, Gyermeket a nagyok, kik gyermekké lesznek, Valakit, aki az éjjelre hajnal, Aki az égen Nap tűz-sugarakkal, Aki serlegünkben az öröm bora, Akit nem ún meg a lelkünk soha. Várunk valakit, várunk néma vággyal, Amint még nem várt senkit soha senki, Akiről tudjuk (írva vagyon róla), Bölcsője jászol, szegény rajt' a pólya. És lelkünk-szívünk érte eped... Várunk egy gyermeket.

2011. december 7., szerda

Film ajánló

„Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot”

Isten hiányáról vagy jelenlétéről beszél a szerző? A segítő Atyáról vagy a kegyetlen árvaságban hagyó távoli Istenről? Számos ehhez hasonló gondolatot ébreszthet a nézőben a József Attila költeményeire épülő Por és Istenpor vagyunk című filmvers, amelyet december 1-én mutattak be az Uránia Nemzeti Filmszínházban.

Jelenczki István immár harmadik filmje ez József Attiláról, amely a költő életművét átívelő istenes versekből ad átfogó képet. A költő több mint hetven istenes verséből készült válogatás időrendben hangzik el Simon Péter előadásában. A harmonikus egységet képező modern képi megoldások – korabeli fotók, kéziratok, természetképek – és a zene segítik a nézőt, hogy behatoljon József Attila költészetébe, és közelebb kerüljön a transzcendens világhoz.

Irodalomtörténészek és verselemzők a legkülönbözőbb módon magyarázzák József Attila istenes verseit. Van, aki szerint ezek nem annyira a hitet, hanem a hovatartozást, illetve annak hiányát fejezik ki, és van, aki azt mondja, hogy a költő folytonos „istenhiányban szenvedett”.

Anélkül, hogy újabb magyarázatbabocsátkoznánk, elmondható, hogy elhangzó verssoraiban azok a vonások lelhetők fel, amelyeket sok ismert vagy kevésbé ismert szent, illetve a napjainkban mellettünk élő ember megtapasztalt és tapasztal Istennel való kapcsolatában hosszú évek során. Isten távollétének érzésben nem az ő nem-létét vagy személytelen, hatalmas mivoltát látták, hanem felismerték, hogy szeretete végtelen sok árnyalatban mutatkozik meg: látszólagos távollétében Isten saját magához engedte közelebb őket, a magányban felismerték valós közelségét.„Úgy segített, hogy nem segíthetett/Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra.” Ebben az életérzésben hogy ne ismernénk fel Jézus életének azt a momentumát, amikor a kereszten távol érezte magát az Atyától, aki mindvégig szerette Őt. Több teológus tanítása szerint Jézus élete ebben a momentumban jutott el a kiteljesedésig, és – paradox módon – az Atya iránta és irántunk való szeretete ekkor mutatkozott meg leginkább.

Az egyház tanítása napjainkban egyre inkább hangsúlyozza, hogy nem egymástól elszigetelten, hanem együtt és egymást segítve kell törekednünk előre az Istenhez vezető úton. József Attila ennek jelentőségét sejtette meg a ’20-as évek első felében: „Bizony számok az emberek is,/ mintha sok 1-es volna az irkában/ … mindegyik csak magára gondol,/ különb akar lenni a többinél/ s oktalan külön hatványozódik,/ pedig csinálhatja a végtelenségig,/ az 1 ilyformán mindig 1 marad/és nem szoroz az 1 és nem is oszt./…legelőször is a legegyszerűbb dologhoz lássatok/ adódjatok össze,/ hogy .../ az istent is, aki végtelenség/ valahogyan megközelítsétek./”

A 60 perces film azokkal az ismert verssorokkal zárul, melyeket József Attila néhány hónappal halála előtt írt, és kifejezik Istennel való kapcsolatát: „Az Isten itt állt a hátam mögött/ s én megkerültem érte a világot.”

Lisztovszki Tünde/Magyar Kurír