Noé ha itt élne

Így szólt az Úr Noéhoz: "Fél év múlva megnyitom az ég csatornáit és addig fog esni, amíg a Földet el nem lepi a víz. De szeretnék megmenteni néhány jó embert és minden állatfajból egy párt, ezért építs bárkát!" Egy villámlás után a tervrajz ott feküdt a földön. Fél év múlva elkezdett esni az eső, de az Úr legnagyobb megdöbbenésére Noé csak ült szomorúan a kertjében, bárka sehol. - De Noé, hol a bárka? - kérdezte felháborodva. - Uram, bocsásd meg nekem, de felmerült néhány igen nagy probléma: 1. A hajóépítéshez engedélyt kellett kérnem, mert a terveidet nem fogadta el a Hajóépítési Hivatal Műszaki Osztálya, ezért több mérnököt is fogadnom kellett az áttervezéshez. 2. A szomszédom feljelentett, hogy nem a rendezési tervben megengedett tevékenységet akarok folytatni a kertemben. 3. Nem tudtam fát szerezni, mert a fülesbagoly életterének megőrzése érdekében fakivágási tilalmat rendeltek el. 4. Ahogy elkezdtem begyűjteni az állatokat, beperelt egy állatvédő egyesület. 5. A Katasztrófavédelem közölte, hogy nem építhetem meg a bárkát, amíg nem készíttetek egy hatástanulmányt az özönvízről. 6. Ezután konfliktusba kerültem az Esélyegyenlőségi Hivatallal az ügyben, hogy mennyi hátrányos helyzetű kisebbségi etnikumot viszek magammal. Ennek az lett a vége, hogy lefoglalták a félkész bárkát. 7. Amikor el akartam hagyni az országot, közölték velem, hogy adótartozásom van, így nem mehetek sehová. Most úgy ítélem meg, hogy körülbelül még 100 év kell a bárka elkészítéséhez. Ekkor elállt az eső, és kisütött a nap.- Úgy döntöttél, hogy mégsem pusztítod el a Földet? - kérdezte Noé bizakodva. - Nincs rá szükség. - mondta az Úr - Megoldjátok magatok.

Isten jegyese ma lép be az Úr házába

November 21-e emléknap: Szűz Mária bemutatása a templomban. Dátuma Jeruzsálem egyik temploma, az Új-Mária templom felszenteléséhez kötődik. A Jakab apokrif evangélium leírásából származnak az ünnep liturgikus szövegei.

Óh, ha megtekéntjök szerelmes atyámfiai ez mai szent innepnek méltóságát, bizonyával nem alábbvaló asszonyunk Máriának az egyéb ünnepénél. Mert ez mai napon jelenteték meg elészer ez világnak az ő szentséges volta, mikoron az ő szent szülei felvivék az Úristennek templomában. Ki jövendő vala, hogy az felséges teremtő Úristen fiának bizony temploma lenne. Felvivék mondám, Szentléleknek oskolájában, ki jevendő vala, hogy mindez világi üdvözülő népeknek bizony mesterasszonyok lenne, felvivék az szüzeknek konventében, hogy alkolmas ideig ott szeplőtelen tisztaságban lakoznék, jószágokban gyoropodnék, emberi jóerkölcsben neveködnék, és kézimunkát tanulni, kivel annak utána életét keresné, és háza népét táplálá. Mindennek felette kedég, hogy az Úristennek tervényét, parancsolatját és az szentírást megtanulná, kiknek miatta Úristent tudná dicsérni, szolgálni, és ennennagát idvezőjteni.
Érdy-kódex

„Mária bemutatása, az Érdy-kódexben Asszonyunk Máriának templomba jelentése, liturgikus egyházi nevén praesentatio Beatae Mariae Virginis, előbb a keleti, majd a nyugati egyháznak ünnepe. A Pray-kódex már 1200 táján ünnepli, tehát hazánk már az Árpád-korban befogadta Bizáncból. A latinoknál csak 1371 táján tűnt föl, majd V. Sixtus megerősítette (1585). Az ünnep ihletője nem az evangélium, hanem az apostolokig visszanyúló hagyomány” – írja Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma.

A L’Osservatore Romano Manuel Nin írását közölte az ünnepről, annak keleti szertartásáról: elmondja, hogy az ikonográfiában Máté evangéliuma nyomán tíz lány kíséri Máriát (a tíz szűz, akik lámpásukkal az Úr elé mennek); Zakariás vezeti be a templomba: „Ma az Úr templomába vezették az Istent befogadó templomot, Isten anyját.” Gábriel arkangyal étellel táplálja Máriát – ez az étel szimbolizálja Isten Igéjét és a szent ajándékokat, amelyet az egyházban kapunk.

Az ünnepen keleten mondott reggeli kánont Nikodémiai György (Georgiosz) metropolitának tulajdonítják, akinek számos szövege használatos a bizánci liturgiában. A reggeli himnuszok elmondják: Mária bement Isten templomába, hogy ő maga Isten Igéjének temploma legyen.

Az ószövetségi frigyláda képe alapján Máriát Isten ládájának, szekrényének nevezik: befogadja Őt, aki az igaz szövetség Isten és ember között: „Mint élő templom, Isten ládája, soha ne érintsen szentségtörő kéz. Ó, tisztaság, a törvény csodálatos módon isteni sátorrá, tartóedénnyé tett…., romolhatatlan templommá, amely Istent hordozza.”

A liturgia tabernákulumnak nevezi Máriát: „Ma vezették be a templomba a teljesen szeplőtelen Szüzet, hogy Isten, a mindenség királya tabernákuluma legyen; miközben testében még gyermek; a nagy pap, Zakariás örömmel fogadja őt mint Isten tabernákulumát, a Szüzet, Isten gyermekét és Isten anyját, akit az Úr templomába vezetnek. Őt, akit minden nemzedék közül kiválasztottak, hogy Krisztus, a mindenség királya és minden dolgok Istene tabernákuluma legyen.”

A kánonban leggyakrabban használt szó a templom. Ő a templom, aki magát Istent fogadja be: „Krisztus, Istenünk szent dicsőségének templomát, a tisztát, aki az egyedül áldott minden asszonyok között, bemutatták a törvény templomában, hogy a Szentek Szentjében lakjon. Isten templomának belsejébe helyezték az Istent befogadó templomot, a legszentebb Szüzet.”

A szerző Ezekiel (Ez 44,1–3) leírásából – a templom kapuja, amelyen nem lehet átmenni – kiindulva azt mondja, hogy maga Mária az áthatolhatatlan kapu, a megtestesülő Isten Igéjének kapuja.

(Az általunk közölt liturgikus szövegek nem hivatalos fordítások olasz nyelvből.)

Magyar Kurír

A "Pál Feri- jelenség"

Nem tudom, ismeritek-e azt, akiről beszélni akarok. Elég ellentmondásos figura. Egyrészt rajonganak érte, 4-500 ember jár el hetente a hittanóraszerű „kedd esti alkalmaira”, másrészt vannak, akik kígyót-békát kiabálnak rá és legszívesebben azonnal máglyára küldenék. Eredetileg élvonalbeli sportoló volt atlétikából (néhány ifjúsági-korosztályos országos magasugró csúcsa még ma is áll!), de felhagyott a sportkarrierrel és katolikus pap lett . Szólt már róla gyalázkodó blog, mégis rengetegen hallgatják online is letölthető előadásait (sokan vezetés vagy kocogás vagy – mint mondjuk én – vasalás közben). Hatodéves diakónus kispapként kirúgták ugyan a papnevelő intézetből, újabban azonban interjúkötetet készült vele. Egyfelől keresett konferencia-előadó, rákerült a wikire és ott áll katolikus közéletünk nagyjai között, másfelől megmaradt lehetetlen alaknak, botrányhősnek és lázadó fenegyereknek. Showman és lelki ember. Megér egy misét! Pál Ferenc atyának hívják. Róla akarok mondani valamit.

Elfogult vagyok: a szemináriumban szobatársak és elválaszthatatlanul jó barátok voltunk. Azóta az útjaink látszólag szétváltak; valójában azonban párhuzamosan futnak, töretlenül – s talán legbelül konvergálnak is. Nem akarok hát „objektivitást” színlelni.

Annyi bizonyos, Pál Feri nem hétköznapi ember. A „kedd esti alkalmakat” immár 1o évvel ezelőtt kezdte el (ma itt tartanak; kezdés: 20.15). Az első hittanórájára annak idején 5-en jöttek… A következőre 9-en. Aztán lettek egyszerre 25-en is. A Terézvárosi Plébánia – ahol Feri akkoriban káplán volt – vásárolt is legott 80 széket, hogy „ezzel aztán le van tudva” véglegesen, az elég lesz „minden időkre”. Amikor én beugrottam, hogy egy alkalommal belehallgassak, már vagy 120-an voltunk; a „csilláron is ültek”, alig fértünk el az alagsori teremben. Aztán hallottam, hogy azt is kinőtték. Helyet keresve jutottak a Pázmány jogi karának legnagyobb előadójához. Ezért persze bérleti díjat kellett fizetni; így ez lett az egyetlen „fizetős hittan” Budapesten. De persze – mivel időközben vagy 300-an lettek – az összeg, amit minden alkalom előtt gyorsan összekalapoztak, egy főre csak jelképes lett.

De hogy csinálja? Mi az, ami ilyen vonzó a mondanivalójában? Éppen ma, amikor mindenki a hit iránti közömbösségre panaszkodik az egyházban? Mi lehet a „Pál Feri-jelenség” titka?

Ellenzői szerint olcsón adja, felhígítja, a népszerűség kedvéért elárulja a hitet, kiárusítja a kereszténységet. Ennek azért ellentmondani látszik, hogy Feri időközben plébános lett a Kövi Szűz Mária templomban (az a kis templom, ami egy szigeten áll, amit mindkét oldalról körülfolyik a Szentendrei út forgalma; a HÉV mellett, a Filatorigát magasságában), és tisztességgel ellátja a feladatát. Hogy túl olcsó, népszerűsítő a stílus? Meglehet. De vajon járnának-e, annyian, ha nem volna benne valami konstans belső tartalom, lelki mélység (is)? Mások szerint Pál Feri mindent beáldoz a népszerűségnek: mivel csak humorizál, szórakoztat, poénkodik, ez vonzza az embereket. No, de 10 éven át?! Az idei ugyanis a tízedik év, amióta folyamatosan mennek az átlagosan 70-75 perces (!) előadások.

Persze – mi tagadás – Feri pszichologizál azért! Főleg olyan tematikákat választ, amit aztán egész év során minden oldalról körüljár, amely jobban kötődik pszichológusok nevéhez (pl. Carl R. Rogers, Verena Kast, Virginia Satir, C. G. Jung stb.), mint teológusokhoz. Ha ezzel vádolnánk, alighanem azt válaszolná, hogy tőle ugyan lehet máshova is menni: sosem mondta, hogy univerzális, ő inkább csak egy aspektust kíván kiemelni a sok lehetségesből. Az azonban kétségtelen, hogy „piaci rést” talált! Valamit, ami eddig nem volt, s amire óriási az igény. A lélektanban pedig éppen nem mondható műkedvelőnek: a SOTE posztgraduális képzésén mind a „Lelkigondozói”, mind pedig „Mentálhigiénés és szervezetfejlesztő” szakon diplomát szerzett (ez utóbbin pedig évek óta tanít is!).

Hogy egyháziasan mondjam: nehéz volna eltagadni a „karizmáját”: ért ahhoz, hogy „megszólítsa a kereső embereket”. Talán mindez kontextushoz is kötődik, hiszen eléggé egyoldalúan városi, sőt budapesti a problématudata és az előadásmódja: aligha volna képes ennyire megszólítani valamely más szubkultúra képviselőjét. De hát hogyan is lehetne ez másként: minden üzenetközlés – különösen, ha hatékony akar lenni – kontextusba kényszerül illeszkedni! Feri hivatása ide szól. Ennek egyébként alighanem maga is tudatában van. Erre vall az, hogy – amikor hivatalos egyházi részről megkérdőjelezték a szentelhetőségét – nem keresett más püspököt, nem lépett át másik egyházmegyébe: ott akart pap lenni, ahol a hivatását kapta. („Na tessék, a karrierista: csak Budapesten..., ugye?!”)

Mostanában Pál Ferit sokat támadják. Alkalmat persze szolgáltat eleget: minden hosszú beszédből, poénkodó előadás szövegösszefüggéséből ki lehet emelni egy-egy mondatot, megjegyzést, geget , ami – így kiragadva – botránkoztató, alkalmas az illetőnek rossz hírét kelteni. Ez már csak a próféták sorsa… Mert Pál Feri: próféta – éspedig a nekem hitelesnek tűnő fajtából. És tud ő azért „jól nevelten” is beszélni…

Van persze olyan, akit meg egyenesen irritál a stílusa: az affektálós hang, amitől kicsit olyan „nyálas”, gejl lesz az egész. Pedig Feri nem homokos, és nem is férfiatlan ember. Tud kihívást is adni, távolságot tartani, határozott, sőt kemény is lenni: különben aligha lenne képes az adott népszerűségi indexe és elfoglaltságai közepette menedzselni az életét (és tartani a cölibátusát…).

Szóval, Pál Feri atya érdekes ember. Érdemes őt hallgatni. A beszédei – arra az időre ha egyszer sok időd van, és kedved támad amolyan „felesleges”, spirituális dolgokra – itt találhatók. Idén (2009-2010) a talányosan hangzó „egyediség, együttesség, egyetemesség” a tematika. A tavalyi sorozatból (2008-2009) a kedvenceim: 2008.11.11, és a 2009.02.03. (amelyik a „spirituális ugrásról” szól!). Jóindulatú, türelmes hallgatást, lelki épülést kívánok!

Gyermekek a gyermekekért

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász karácsonyi adományozó programja keretében november 15. és december 15. között gyűjtést rendeznek az általános iskolákban és a katolikus középiskolákban, a hitoktatók, tanárok és a karitász munkatársak szervezésében.

1999-ben a Kárpátalján bekövetkezett árvíz után a gyermekek számára a Katolikus Karitász cipősdobozokban édességeket, játékokat gyűjtött. A vagonnyi ajándékot Nyíregyházán, a pályaudvaron készítették elő szállításra. Az adományok gyermekekhez juttatása mélyen megérintette a Karitász munkatársait. Ezért indították el a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegyében aGyermekek a Gyermekekért programot. Ennek keretében 2002-ben 350, 2003-ban 560, 2004-ben 1000, 2005-ben 1200, 2006-ban 1500, 2007-ben 1800, 2008-tól 2000 rászoruló gyermeket ajándékoztak meg karácsonykor a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Egészségügyi Szociális Idősügyi és Lakásügyi Bizottságának támogatásával.

A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász karácsonyi adományozó programja keretében az általános iskolákban és a katolikus középiskolákban a hitoktatók, tanárok és a karitász munkatársak szervezésében november 15. és december 15. között tartandó gyűjtés keretében a gyermekek által megunt, de jó állapotban lévő játékokat, meséskönyveket, társasjátékokat, DVD-ket várják az adományozóktól. A gyűjtésből kapott ajándékokat az önkéntes munkatársak üdítővel, ajándékkal, édességgel egészítik ki. Plébániánként 35 gyermeknek tudnak így örömet szerezni.

Katolikus Karitász/Magyar Kurír

Szent Erzsébet rózsái Gálospetriben

Amikor megerősítésre van szükségem, hogy mi végre vagyok a világban, vonatraszállok, hogy a határ túloldalán, Debrecentől ötven kilométerre lévő Gálospetribe utazom, Böjte Csaba Testvér Dévai Szent Ferenc Alapítványa Szentháromság Otthonábs, gyermekeimhez.

Ígytettem pénteken.

Szent Erzsébetet, a világi ferencesek védőszentjét méltóbban nem ünnepelhettem, mint a gyerekek között.

Utazótáskámat megtöltöttem jóságommal, szeretetemmel.

A gyerekek, felnőttek nagy örömmel fogadtak.

Láttam, egészségesek, jó kedvűek, nagyot nőttek, gyarapodtak, testben, lélekben.

Fogadott keresztfiam, Józsika nagyot nőtt.

Nyolcadikos, hamarosan a továbbtanuláson kell gondolkodni.

Megbeszéltem vele, hogya legközelebbi szünidőt nálunk töltheti Debrecenben.

Felcsillanó szemében láttam, örül a lehetőségnek.

Az otthonban már harminc gyermek nevelkedik.

Láttam, hogy nevelőik is gyarapodtak:

Laci nevelő bácsi Budapestről érkezett.

Esztergomban, a Ferences Gimnáziumban érettségizett.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció szakos végzőse.

Elmondta, útkeresésben van.

A szemekből láttam, jó helyen kereskedik.

Pénteken délután sétát tettem az óvodába, a kicsikért, mint hajdanán.

Kinga és Dönci boldogan mutatták „ birodalmukat”.

A határ innenső oldaláról nézve szegényesnek tünhet, de ami hiányozna, pótolják szeretettel, törődéssel.

Pénteken este, azután ünnepelni készülődtünk.

Gyertyát gyújtottunk a szegényekért, majd imádságunkkal megszólítottuk Jézusunkat.

Rendhagyó történelemórán emlékeztem meg Árpádházi Szent Erzsébetről.

Imaestünket a Szent Erzsébet Himnuszával zártuk.

Szombaton azután, mintha imádságunk meghallgatásra került volna, Debrecenből, a Szent József Gimnáziumból érkeztek gyermekek.

Élelmiszer, ruha, játék adományokat hoztak.

Ami ennél is többet ért, az a néhány óra önfeledt mese és daltanulás, kézműves foglalkozás, közös játék volt.

Szemünk előtt nyíltak ki Szent Erzsébet rózsái a gyermekek arcán.

Ismét bebizonyosodottt, a csodát nem várnunk, teremtenünk kell!

Abban, hogy mindezt közreadtam, nem közösségem, vagy önmagam felmagasztalása motivált, inkább Mennyei Atyánk végtelen jóságának , szeretetének kézzel foghatóvá tétele ösztönzött.

Amint az oltár előtt énekeljük tiszta lélekkel:

Dicsőség a magasságban Istennek és a Földön békesség a Jóakaratú embereknek!

Rubinmisés a legidősebb ferences

Nagyon ritka papi jubileumot ünnepelnek november 20-án 11 órakor a Margit körúti ferences templomban. A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány legidősebb tagja – aki valószínűleg a legidősebb magyar katolikus lelkipásztor – rubinmiséjét mutatja be, ami azt jelenti, hogy hetven éve szentelték pappá. A rubinmisén az ünnep szentbeszédet Imre atya barátja és rendtársa, Majnek Antal munkácsi püspök mondja.

Boros Gyevi Imre még az első világháború előtt, 1914. június 2-án született Zentán. Egy szerzetes nagynéni sokat imádkozott azért, hogy a nyolcgyermekes családból származó kisfiúból pap legyen. Adott is neki egy Szent Antal-képet, amit a kisfiú addig-addig nézegetett, hogy az elemi elvégzése után az akkor már Jugoszláviához tartozó terület ferences kisszemináriumába jelentkezett. Mire a teológiát Zágrábban elvégezte, szülőföldjét, Bácskát ismét Magyarországhoz csatolták. A ferencesek gyöngyösi teológiai főiskoláján tette le utolsó vizsgáját, és Egerben szentelték pappá 1941 novemberében, vagyis most hetven éve.

Az újmisés szerzetes a siklósi és a máriagyűdi ferences rendházban szolgált a rendek szétszóratásáig. Dél-baranyai horvátok lakta települések lelkipásztora és a híres kegyhely gyóntatója volt. Így nem véletlen, hogy amikor 1950 nyarán egy éjszaka dörömböltek a rendház kapuján, azt gondolta, hogy valaki ilyen későn akar gyónni. Kaput nyitott, és akkor látta, hogy nem gyónni, hanem vallatni jönnek, ugyanis ávósok álltak ott, hogy deportálják a barátokat.

Kecskemétre hurcolták őket, ahonnan néhány hónap múlva a rendi ruhájától is megfosztott szerzetest sokadmagával szélnek eresztették. Boros Gyevi Imre csak abban bízhatott, hogy horvát nyelvtudása miatt a pécsi püspökségnek előbb-utóbb szüksége lesz rá. Így is történt. Baranyában, majd amikor onnan a hittanoktatás melletti bátor kiállása miatt kitiltották, Tolnában szolgált 1957-ig. Utána Mohácson, majd ismét kis, horvátok lakta, baranyai falvakban működött 1988-ig, amikor nyugdíjba vonult és a pécsi irgalmasok templomában lett kisegítő lelkész.

A rendszerváltozás után a négy évtizeden át mindössze két iskolában oktató-nevelő munkára szorított ferencesek számos templomot, plébániát és kolostort visszakaptak, de plébánosi gyakorlattal rendelkező tagjuk nemigen volt. Így aztán egyszer csak kopogtattak Imre atya pécsi otthonának kapuján, de most nem az ávósok, hanem Hegedűs Kolos provinciális, és kérte a pécsi püspökség nyugdíjas papját, hogy térjen vissza a rendi keretbe.

Imre atya engedelmesen igent mondott, de azt kérte, hogy korára való tekintettel ne bízzanak rá vezetői feladatot. Mikor azonban megérkezett a rend budai kolostorába, a szerzetestársak kórusban éljenezték az új szécsényi plébánost. Vagyis a nyugdíjas éveknek átmenetileg befellegzett. Négy évig a nógrádi városban vezette az egyházközséget, majd Mátraverebélyen még egy évig volt házfőnök, s csak utána adatott meg neki, hogy egyszerű kisegítő lelkipásztor, gyóntató és miséző lehessen.

A ma is derűs, kedves Imre atya naponta sétál a Margit körúti rendház kvadrumában, olvas, vendégeket fogad, keresett lelkivezető. Ferences papi hivatásához mindig hű maradt, és rubinmiséjekor azért ad hálát – mondta a Ferences Sajtóközpontnak –, hogy az Úr mindig megsegítette, és „talán” valamit tett az Úr dicsőségére. Újmisés és rubinmisés jelszava ugyanaz: Jöjjön el a Te országod! A hosszú élet titkáról Imre atya huncut mosollyal így nyilatkozik: „nem szabad a szuszogást abbahagyni”. Bátyja két éve, 106. életévében adta vissza lelkét a Teremtőnek. Imre atya még csak 98 éves. Isten éltesse sokáig!

A rubinmisén november 20-án az ünnep szentbeszédet Imre atya barátja és rendtársa, Majnek Antal munkácsi püspök mondja.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

Jövőnk záloga a család

Kedves Barátaink!

Emlékeztetőül küldöm és terjesztésre saját listáitokon! Mindenkit szeretettel várunk! Komáromi Mária+János

A műsorfüzet itt olvasható: http://issuu.com/momkult/docs/jovonk_zaloga_a_csalad

JÖVŐNK ZÁLOGA A CSALÁD - MOM CSALÁDI NAP 2011. NOV 19. SZOMBAT

A Hegyvidéki Családépítő Klub programja Szabó Lőrinc terem, fsz.

10.00 - 11.00

Szeredai Márta

vezető gyógytornász, egyetemi oktató

A család élete

11.00 – 12.00

Glovitzki Eszter

végzős orvostan hallgató

A hormonok szerepe a szerelemben

12.30 – 14.00

Kőszegi Ágnes

mentálhigiénés szakember

Játsszunk együtt! - Játék a családban

Társas-játékok bemutatása és játék

14.00 – 15.00

Dr. Kuslits Béla a Jövő Nemzedékek Ombudsmanjának tudományos

munkatársa, PhD hallgató

Környezeti érzékenységre nevelés a családban

15.00 – 16.00

Dr. Sallai János klinikai pszichológus és felesége Anikó asszony

Konfliktuskezelés a családban

16.00 – 17.30

Dr. Csókay András idegsebész és felesége Ajtay Daniella

Megbocsátás és újrakezdés a házasságban

17.30 – 19.00

Uzsalyné Dr. Pécsi Rita

zenepadagógus

Az érzelmi intelligencia nevelése (a legújabb agykutatások

felhasználásával)