Pio Atya a szenvedések szentje

"Második Assisi Szent Ferencet" - Olaszországban sokan így tartják számon a világszerte tisztelt kapucinus szerzetest, Boldog Pio atyát - június 16-án a római Szent Péter téren bemutatott szentmise keretében iktatta a szentek sorába II. János Pál pápa. A nagy eseményt több mint háromszázezer hívő, valamint a San Giovanni Rotondóban és a kapucinus szerzetes szülőhelyén, Pietralcinában összegyűlt több tízezer zarándok köszöntötte.

A szentté avatásra a bűnbánati szertartás után került sor. José Saraiva Martins bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa a hívő nép nevében felkérte a pápát, hogy iktassa a szentek sorába Pietralcinai Boldog Pio atyát. Ezt megelőzően az egybegyűltek közösen elimádkozták a Mindenszentek litániáját, ezzel is kifejezve a földi zarándokegyház és az üdvözültek által képviselt diadalmas egyház közösségét, azoknak a közbenjárását kérve, akiknek sorában köszönthetjük most már a szent életű olasz kapucinus szerzetest is.

A litánia végén a pápa könyörgést mondott, majd felhangzott a latin nyelvű szenttéavatási formula, amelyre a jelenlévők az egész világegyház képviseletében örömmel válaszolták: Amen!

Máté evangéliumát idézte a pápa homíliája bevezetőjeként: "Az én igám édes, és az én terhem könnyű." Úgy is érthetjük ezeket a szavakat, mint a ma szentté avatott Pio artya egész életének csodálatos összefoglalását. Az iga evangéliumi képe felidézi azt a sok megpróbáltatást, amelylyel az alázatos szerzetesnek életében szembe kellett néznie. Ma azt szemlélhetjük benne, hogy milyen édes is Krisztus igája, és milyen könnyű is az ő terhe, ha szeretetteljes hittel hordozzuk azt. Pio atya élete és küldetése azt tanúsítja, hogy a nehézségek és a fájdalom, ha szeretettel fogadjuk el, olyan életúttá válhatnak, amely az életszentség kiváltságában részesül, amely megnyílik egy nagyobb jó irányába, amit egyedül a mi Urunk tart számon. Mennyire időszerű a kereszt lelkisége, amit ez a pitralcinai alázatos kapucinus elénk állított. A mi korunknak is arra van szüksége, hogy ezt újra felfedezze, annak érdekében, hogy a szívek megnyílhassanak a remény irányába - mondotta a pápa.

Pio atya - folytatta a Szentatya - nagylelkű képviselője volt az isteni irgalmasságnak a lelkivezetésben, valamint a bűnbánat és kiengesztelődés szentsége, a gyónás kiszolgáltatása során. Gyóntatás közben - ami apostolkodásának egyik legfontosabb tevékenysége volt, és hívek tömegeit vonzotta gyóntatófülkéjéhez - volt alkalma tanúságot tenni erről az irgalomról, bár szavai nem nélkülözték a keménységet sem. Pio atya apostoli munkájának hatékonysága abban rejlett, hogy lelkisége mélyen Istenben gyökerezett. Naponta hosszú órákat töltött imádságban. Meg volt győződve arról, hogy az imádság olyan kulcs, amely megnyitja Isten szívét. Lelkiségének ez az alapvető jellegzetessége folytatódott azokban az imacsoportokban, amelyeket alapított, és amelyek az egyháznak és a társadalomnak a szüntelen és hűséges imádság hatalmas szolgálatát ajánlják fel.

Szüntelen és hűséges imádsága rendkívüli szeretettevékenységgel párosult, amelynek nyomán megszületett a "Szenvedés Enyhítésének Háza". Imádság és szeretetszolgálat Szent Pio atya életének titka - mondta a Szentatya.

II. János Pál pápa beszéde végén személyes találkozásuk emlékét is felidézte. 1947-ben, amikor Rómában tanult, egy alkalommal Pio atyánál gyónt. Azt a közismert történetet, miszerint Pio atya megmondta volna az akkoriban huszonhét éves fiatalembernek, hogy egykor pápává választják, a Szentatya nem erősítette meg.

A szertartás végén a pápa bejelentette, hogy az új szent kötelező liturgikus ünnepnapja a római liturgikus naptárban szeptember 23., Szent Pio atya mennyei születésnapja (halálának évfordulója).(VR/MK)

A pápa imádsága a szentté avatás alkalmával

"Szent Pio atya! Taníts meg bennünket is imádkozni! Mi is az evangéliumi kicsinyek közé számoltassunk, akiknek az Atya megígérte, hogy feltárja országának titkait. Taníts meg bennünket úgy imádkozni, hogy soha el ne fáradjunk, bár ő jobban tudja, mire van szükségünk, mielőtt még kérésünk megfogalmazódhatott volna! Eszközöld ki számunkra a hit látását, hogy képesek legyünk felismerni a szegényekben és szenvedőkben Jézus arcvonásait. Támogass a lelki harc és a próbatétel idején, és ha elesünk, megtapasztalhassuk a megbocsátás szentségének örömét. Ajándékozd nekünk vallásosságodat, amellyel azt a Máriát tisztelted, aki Jézus anyja és mindnyájunk anyja. Kísérj el bennünket földi zarándokutunkon, amely az örök haza felé tart, amelyet mi is szeretnénk elérni, hogy ott szemlélhessük az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök dicsőségét."

Forrás: Új Ember archívum

Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.
Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.
Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.
Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
1925. április

József Attila soraival kezdtem mai bejegyzésem.
Életem küzdelmes, ámde gyönyörű időszaka volt, amikor ezer négyszögöles portámon kertészkedtem.
Pirkadattól napnyugtáig kertemben dolgoztam.
Mellette, pihenőnapjaimon a Gyermekváros gyermekei között végeztem ugyanezt, gyermeki lelkekkel.
Mindezt végeztem nagyszorgalommal, ám hit nélkül.
Azután hitemre leltem.
Az Úr megmutatta magát nekem.
Megmutatta végtelen jóságát, szeretetét.
Amikor hitem rendíthetetlenné vált, figyelmeztetett:
Nem csak a világ napfényes oldala létezik!
Eddig, amíg a sátánról, gonoszról beszéltek előttem, csendesen mosolyogtam.
Vénasszonyos riogatás.
Lárifári.
Gondoltam magamban.
Azután engem is utolért a gonosz.
Ott támadott, ahol a legérzékenyebb voltam, ahol a legjobban fájt.
Családomon keresztül.
Húgom leánya került veszedelembe.
Visszatérve kertész múltamra:
Kertem minden szegletébe különleges növényeket, fűszereket ültettem.
Kárpátaljáról, Beregszászból hoztam burgonyát, paradicsom palántát.
„Ökörszív paradicsom” mondta apósom.
Valóban, amikor beérett, termése akkora volt, mint egy ökör szíve.
Színe vérvörös, íze zamatos.
Hagytam, hogy ősszel elhulljanak magjai.
Jövőre nem kell palántát ültetnem.
Gondoltam.
Következő évben azután, valóban kikeltek a magok.
Szárba szökkentek, nyúltak az ég felé.
Erős karót üssél mellé!
Mondta apósom.
Először csak husángot szúrtam mellé.
Ahogyan megjelentek az egyre gyorsabban növekvő termések, a husángom földig hajolt, majd nagyot reccsenve összeroppant.
Ez az élmény idéződött fel bennem, amikor kishúgom vészjelzését meghallottam.
Gyönyörű leány, aki szeretetteljes légkörben, szerető családban cseperedett fel.
Csak éppen, egyikünknek sem jutott eszébe, hogy megkaphassa a keresztség szentségét, a hitet, ami erős támasza lehetett volna.
Nem kell kifejtenem, milyen nagy a baj.
Mindenki érzi saját családjában.
Erős elhatározásra jutottam:
Újra kertész leszek!
Ahogyan József Attila írta!

Reményik Sándor: Akarom

Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

Kormányos Gábor: Szegények kenyere

Imám dalom zengõ fohász
Vert kovásztalan kenyerem
Illata átjárja szobám
Melege átjárja szívem

Még keresztet tart két karom
Jézus arc kérges tenyerem
Nappal amit felépítek
Csak az erõsíti hitem

Kit két keze tart ÓRIÁS
Nem sírást okozó méreg
Ne fúrja szived soha át
Élõsködõ arany-féreg











Imám dalom zengõ fohász
Élek szegények kenyerén
Elkerül minden aljasság
A tisztaság õrzõ erény

Ez program az élet ára
Új partra jutsz ha kényedül
Születésed tisztasága
Emberi sárral nem vegyül

Költõ e dolgod hivatás
Jézus kincs élned kell vele
A tiszta lét õs talaján
Nõ a szegények kenyere.

Hozzád menekülünk

Hozzád menekülünk

Hozzád menekülünk,

Hatalmas, csodatévő Szent Antal,

Kinek szívében oly magas lánggal lobogott az Isten és felebaráti szeretet.

Hozzád menekülünk, aki méltó voltál arra, hogy a gyermek Jézust karjaidban hordozd,

Aki szintén szegény kisgyermek volt.

Hozzád fordulunk bizalommal,

Hogy kérd az édes Üdvözítőt,

Irgalmazzon nekünk.

S könyörüljön nyomorúságunkon.

Ó kérd tőle azt a kegyelmet,

Amelyért most esedezünk.

Ha megnyered ezt számunkra,

Dicső Szent Antal,

Áldozni fogunk a szegények kenyerére,

Kiket Te oly nagyon szerettél itt e földön,

Amen.

Böjte Csaba: Merjük kérni a csodát

Általában megfontoltan "komoly" dolgokat kérünk a jó Istentől, csak olyanokat, melyek igenis nagyon fontosak, szükségesek. Mi papok is arra bíztatjuk a híveinket, hogy igenis csak "komoly", lényeges dolgokban lehet kérni Isten segítségét. Persze ez azt is jelenti, hogy sokszor mi magunk is egymáson csakis "komoly" dolgokban vagyunk hajlandók segíteni. Sokszor rácsodálkoztam a Kánai menyegzőre, Jézusra és az ő drága édesanyjára, a fia által csodát tevő Máriára. A Szűzanya diszkréten félrehívja a fiát és jelzi, hogy baj van, elfogyott a bor. Jézus Mária kérésére több száz nagyon jó minőségű borral ajándékozza meg az
embereket. A mai jólfésült világunkban biztos botrány lenne, hogy egy szent, egy komoly egyéniség nyilvános fellépését azzal kezdené, hogy egy jókedvű, vidám társaságot megajándékozna sok-sok liter borral.
Döbbenetes: Hisz bor nélkül lehet élni! De amúgy is már a lakodalomra beszerzett bor elfogyott, eleget ittak?! De azt is mondhatnánk: jó-jó legyen bor, de 15-2o liter bőven elég, és kész, aztán józanon szépen, mindenki menjen haza. Engem újból és újból megdöbbent Istennek ez a határtalan nagyvonalúsága, túláradó jósága, parttalan szeretete. Nem szűkmarkú az Isten, és nem is idegesen pánikoló, hogy: "jaj mi lesz, ha az emberek talán többet isznak? Majd az ég angyalai mit fognak mondani ha itt nekem ezek dalolva reggel elindulnak haza felé?"
Istennek ez a nagyvonalú jósága, a jelentéktelen, marginális dolgokban is megnyilvánuló szeretete arra ösztönöz, hogy ne csak a lényeges, igazán fontos dolgokban legyek az embertársaim szolgálatára, hanem sokszor a kis dolgokban is, a semmiségekben is szeressem őket. Soha nem felejtem azt a szép napot, mikor először mentem el mint kispap az elmekórházban. Volt egy nagyon beteg néni. Akkoriban a kommunizmus végső éveiben sajnos az őrjöngő betegeket lánccal kötötték az ágyhoz. Szegény beteg nagyon ápolatlan volt, nagy kajla körmei idétlenül töredezve meredeztek és én szépen neki álltam levágni azokat. A vergődő néni, pillanatok alatt lecsendesedett, és szeretettel hagyta, hogy a magam férfiúi ügyetlenséggel levágjam a körmét és megigazítsam a haját, a kendőjét. Nagyon szép barátság szövődött köztünk. Sokszor biztatva mondotta, hogy csak semmiért ne aggódjak, "mert ő mindenben segítségemre lesz..." A néni már rég meghalt, de én úgy gondolom, hogy e kis "semmiségekkel", - hisz mind vékonypénzű kispap én anyagi dolgokkal nem tudtam öt megajándékozni, - egy igazi jó barátot találtam benne.
Hiszem, hogy ez a sok szenvedésben megtisztult lélek majd velem, "védencével" szembefog jönni az utolsó ítéletkor. Mostanában is sokszor kérem az én "névtelen szentem" közbenjárását egy- egy gondomban, bajomban. Egy másik kedves történet is eszembe jut. Húsvét másodnapján néhány fiammal mi is elmentünk locsolni. A város szélén a nagy szemétdomb mellett több szegény család is lakik. Ott él egy kis viskóba egy fogatlan öreg koldus asszony is. Én azelőtt többször is voltam nála, élelmet, ruhát, "fontos" dolgokat vittem és még "fontosabb" tanácsokat adogattam nekik.
De ezen a szép tavaszi napon, nem vittem semmit, csak megálltam a rongyaiban görnyedező néni előtt és szépen, ahogyan illik egy férfinak a nővel szemben, megszólítottam a mamát és megkérdeztem, hogy: "hallom hervadozik a virágszál, szabad-e locsolni? A néni megütközve mondta: "Ó, atya, ne butáskodjon...." Én mosolyogva ránéztem. Majd a néni, mint egy szemérmetes nagylány, szépen kiegyenesedet, felém fordult, és láttam, hogy a szemében megcsillan egy könnycsepp. A "fiaim" is elmondták a kis versikéjüket, és szépen megöntöztük a nénikét. Soha se feledem el, ahogyan az a fogatlan arc elpirult, majd a néni eltűnt és a rongyai közül elővarázsolt egy szép piros almát, hogy megköszönje azt, hogy emberként fordultunk feléje. Kis dolog, néhány kölni csepp és egy piros alma, de én úgy éreztem, hogy a felebaráti szeretetnek egy hihetetlenül szép, új útja nyílt fel előttem, az emberség útja, hol már nem létfontosságú dolgok, cserélnek gazdát a bürokrácia szabályai szerint kitöltött papírformák szerint, hanem ember találkozik a hús vér emberrel, a testvér a testvérrel.
Csodálom Mária figyelmességét, hogy az emberek gondjait megérzi, és Isten segítségét tudja kérni, még egy ilyen mellékes kis dologban is, ahhoz, hogy egy jól induló lakodalmas buli jól is végződjön. Adná az Isten, hogy egymáshoz ne csak drága, létfontosságú adományokkal "törődjünk", hanem a magunk egyszerű kicsinységében is tudjunk egymásnak társai lenni a bajban. Merjük egymást megajándékozni egyszerű kis dolgokkal, egy nyugodt sétával, vagy egy vidám, vasárnap délutáni römi játékkal, vagy ha annak látnánk szükségét, talán azzal, hogy megiszunk a másikkal egy kávét, vagy jó hideg sört.

Szeretettel,

*Csaba *

Felhívás

minden magyar engesztelő testvérünkhöz

A lengyel nép azért vallásos, mert mindenki imádkozik mindenkiért - mondta szentéletű II. János Pál, néhai pápánk. Hogy magyarságunk hitéletében is gyökeres fordulat következzék be, nekünk is az elkövetkezendő időben ez a feladatunk, ezt a célt kell kitűznünk magunk elé. Minden magyar imádkozzon minden magyarért. Nekünk magyaroknak különlegesen kiemelt szerepünk van magunk, és az emberiség sorsának alakításában. Natália nővér, a XX. század nagy magyar misztikusa látomása által tudjuk, hogy a Szentháromság az emberiség sorsát, és külön Magyarországot Szűz Mária kezébe helyezte a mi korunkra. Miért lett ebben külön kiemelve Magyarország? Ennek oka az, hogy 1000 évvel ezelőtt, Szt. István királyunk, halála előtt, - miután örököse nem lévén - az ország koronáját, uralkodói jelvényeit Szűz Máriának ajánlotta, ezzel természetfeletti értelemben az ország feletti uralmat az ő kezébe tette. Tehát nem csak felajánlotta az országot - amit ő utána 600 évvel a lengyelek is megtettek, majd ezt követően több nemzet, - hanem átadta (!) Neki, az ország uralkodójának ismerve el ezzel.

Ezért hallotta Natália nővér a Szent Szűztől a következőket: "Nagy a világ, sok az ország, de csak egy a tulajdonom belőlük: Magyarország. Az oltalmam alatt vagytok, másképpen kell gondoskodnom rólatok ... a világ végezetéig." Ez az oltalom azonban nem jelenti azt, hogy csapások, megpróbáltatások nem érik az országot, mint ahogy a történelmünk ezt bizonyította, és bizonyítja napjainkban is.

Miután Magyarország Mária országa, ezért irányul ellene különleges módon és mértékben a sátáni erők és a szabadkőművesek mindent megrontó haragja és aknamunkája. A súlyos időkben Natália nővéren keresztül többször kaptunk biztatást és ígéretet az Égtől, hogy ne veszítsük el a reményt.

Jézus: "Ennek ellenére a magyar nép Anyámba vetett bizalommal és szent büszkeséggel hangoztassa: győzni fogunk, Magyarország és a Világ Királynője által!" A nővér azonban azt is megtudta látomásában, hogy ez abban a békében fog bekövetkezni, amit "a tisztulás után fog kapni és élvezni a világ".

Jézus: "az én magyar népem egyszer megtisztulva, megszentelve fog szolgálni az Ég és a Föld színe előtt". Imáinkkal folyamodjunk Jézus Szent Szívéhez, - de mindig Szűzanyánk közbenjárását kérve - és kérjük mindannyian a történelmi Magyarországon élők az Ő segítségét, hogy a magyar nemzet újra Istenhívő, Istenben bízó, és Benne remélő, és teljesen Reá hagyatkozó legyen, hogy ily módon a történelem adta sebeink begyógyulhassanak.

A Szentségimádási órákat használjuk fel arra, hogy mindenki imádkozzon mindenkiért, vagyis a mellékletben megadott beosztást követve egy-egy megyéért, és annak a megyének lakóiért, megtérésükért. Szűzanyánk csak akkor tud közbenjárni érettünk, segíteni rajtunk, ha ebben mi is segítünk Neki, ha nem hiányzik a mi együttműködésünk.
ISTEN UGYANIS SENKIRE NEM ERŐLTETI RÁ SEGÍTSÉGÉT, IRGALMÁT, EZT KÉRNI KELL! Imával, áldozatokkal. Ha ezt tesszük: "... a közbenjárás és engesztelés hatalmas erejét helyezitek kezembe. Így megjelenhetek ...az Úr trónja előtt, hogy kiesdjem számotokra isteni irgalmasságát." (Gobbi atya, 1988. febr.17.)

Az imádság, a böjt, szenvedéseink felajánlása az egyetlen fegyverünk, amivel küzdhetünk a világban jelenlévő gonoszság ellen. Használjuk fel hasznosan azt a kis időt, amit még kaptunk a Mennyei Atyától, és tegyünk jót, amíg még van időnk.

A szervezett Oltáriszentség imádásában résztvevő csoportok a mellékletben megadottak szerint engeszteljenek egy-egy megyéért. Az engesztelésbe bekapcsolódó egyéb imacsoportok pedig hetente 4-5 megye lakóiért ajánlják fel imáikat.
A mi apró emberi erőfeszítéseinkhez, ha a Mennyei Atya - látva elszántságunkat - hozzáteszi a Mindenhatóságát, "nagy dolgok" történhetnek meg ebben az országban. Úgy legyen!


Az elszakított országrészben élő kedves magyar testvéreink!

Mindannyian országunk lélekbeni újraegyesülését szeretnénk elérni és megélni.
Földi Endre atya, a Szt. István Bazilika káplánja kezdeményezésére FOLYAMATOS SZENTSÉGIMÁDÁST SZERVEZÜNK AZ EGÉSZ KÁRPÁT-MEDENCÉRE KITERJEDŐEN, hazánk és az egész világ megújulásáért.

Magyar nemzetünk feltámadásának egyetlen útja:
- Istenhez történő visszafordulásunk!
- Bűneink bevallása és megbánása, majd ezt követően
- ENGESZTELÉS!
- Az Oltáriszentség imádásának folyamatos megvalósítása hazánkban, az egész Kárpát-medencében, az igazságtalanul létrehozott határok okozta elszakítottságunkon történő felemelkedéssel!

Országhatáron belül már megszerveztük, illetve folyamatban van az egész országra kiterjedő állandó Szentségimádás megvalósítása.
Egy-egy városra, településre havonta egy alkalommal kerül sor, reggel 6 órától, másnap reggel 6 óráig, tehát 24 órán át folyamatosan!

De itt nem állhatunk meg, ezt az engesztelést ki kell terjeszteni az egész Kárpát-medencére! Segítséget bajainkra nem az egymással viaskodó pártoktól, hanem a mi Mennyei Atyánktól kell kérni és várni! Isten szeretettel néz le a Hozzá hittel és bizalommal forduló nemzetre.

Tegyük le a Kereszt lábához bajainkat, sérelmeinket, magaláztatásainkat, megváltoztathatatlannak tűnő sanyarú sorsunkat és kérjük, hogy OLDJA MEG Ő, CSELEKEDJEN Ő!

Mi ennek ellenében minden erőnkkel és minden időnkkel Istenhez fordulva a kitett OLTÁRISZENTSÉG előtt folyamatosan esedezzünk Mennyei Atyánkhoz, segítségét kérve! Értsük meg, újraegyesülésünknek, újjászületésünknek ez az egyetlen lehetséges módja!

Kapcsolódjunk be, szervezzük meg a magunk környezetében az engesztelést. Ne késlekedjünk!

Dicsértessék a Jézus Krisztus!



Magyarország felajánlása
Ezt az imát Nagyboldogasszony ünnepén,
2007. augusztus 15-én,
egyénileg, családban, közösségben imádkozzuk

Bűnbánó lélekkel térdepelünk előtted Teremtő Atyánk!
Bűneink sokasága miatt rászolgáltunk arra, hogy nemzetünk régi dicsősége elenyésszen, hogy idegen járom alatt görnyedjünk, hogy szeretett Hazánk a Te Szent Fiad keresztútját járja, mivel elfordultunk Tőled, szeretett Istenünk.

Istennek dicsőséges Anyja, Magyarok Nagyasszonya, Szentséges Szűz Mária!
Szent István Neked ajánlotta, és végrendeletében Rád hagyta Hazánkat. Hozzád kiáltottak őseink, és minden ínségükből kiszabadultak, mindörökké áldott Nagyasszonyunk! Ez a remény éltet most is minket. Előttünk fénylenek engesztelő szent elődeink: Szent Margit, Boldog Özséb és a többi Szent. Ez bátorít fel minket arra, hogy Hozzád emeljük szívünket, imádkozásra kulcsolt kezünkkel együtt, és könyörögve kérjünk, ne hagyj el minket, Nagyasszonyunk, Mária, Te uralkodjál továbbra is kifosztott országunk felett, Szent Fiaddal, Jézus Krisztussal, a mi Üdvözítőnkkel együtt.

Boldogságos Szűzanya!
Mi, akik itt jelen vagyunk az Oltáriszentség Szent Színe előtt, szívből felajánljuk magunkat, napi. Keresztjeinket, megpróbáltatásainkat, testi-lelki szenvedéseinket az Istentől elfordult, vagy Istent meg sem ismerő nemzettársaink megtéréséért, Európáért és az egész Világért.

Égi Királynőnk!
Felajánljuk, és oltalmad alá helyezzük magunkat,
családjainkat,
plébániai közösségeinket,
hívő és hitetlen népünket,
városainkat, falvainkat, településeinket,
hegyeinket, völgyeinket, rónáinkat,
erdőségeinket és vizeinket,
az ég madarait,
a föld állatait,
vizeink élőlényeit,
az egész Kárpát-medencét, a Te országodat, Nagyasszony, népeivel és természeti kincseivel együtt, úgy, ahogyan azt első Szent Királyunk tette, majd 1000 évvel ezelőtt.

Kilátástalan és reménytelen helyzetünkben futunk Hozzád Szép Szűz Mária, oltalmadban reménykedve és bízva. Könyörögve kérünk, hogy Szent Palástodat terítsd ránk, és védj meg minket a ránk váró megérdemelt büntetéstől.

Őseink hitére, jóban való állhatatosságukra, a hit védelmében kifejtett bátor helytállásukra, vérrel áztatott Szent Hazánk földjére való tekintettel engeszteld meg nekünk Szent Fiadat, hogy ez a nemzet és ez az ország, amely a Te tulajdonod, Istennek Dicsőséges Anyja, Mária, örökké megmaradjon, hirdetve Isten Irgalmasságát.
A ránk váró nehéz időkben Szent Angyalaid legyenek őreink, vezetőink, védelmezőink.

Mennyei Atyánk! Áraszd ránk kegyelmedet, hogy engesztelő feladatainkat ezentúl még buzgóbban, abba soha bele nem fáradva, tudjuk teljesíteni a Te Szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Amen





Felajánló ima

Mennyei Atyánk !

Felajánljuk Neked, a
Szentlélek által,
engesztelésül, a Szűzanya
kereszt alatt értünk
hullatott, Szent Könnyeit,
hogy bűnbánatra
indítsanak bennünket.
Atyai Kezedbe helyezzük,
Jézus Öt Szent Sebeiből
kifolyó Szent Vérét, hogy
általa az egész emberiség
bűnbocsánatot nyerjen!
Ámen
.
"Legszentebb Szentháromság: Atya, Fiú és Szentlélek. Teljes szívemből imádlak és felajánlom Neked: Urunk Jézus Krisztus legdrágább Testét, Vérét, Lelkét és Istenségét, amely a világ összes Tabernákulumában jelen van, engesztelésül a szidalmakért, az istenkáromlásokért, a közömbösségért, amelyekkel Őt megbántják. Jézus Legszentebb Szívének végtelen érdemeiért és Mária Szeplőtelen Szívének közbenjárására könyörögve kérlek, térítsd meg a szegény bűnösöket."
( minden reggel, térden állva kéri elmondani a Remény Asszonya )




A szabadulás rózsafüzére ima

A szabadulás rózsafüzére, az Apostoli Hitvallással kezdődik és az Üdvözlégy, Királynővel zárul.

Hiszek egy Istenben....

A Miatyánk helyett ( a nagy szemekre ) Isten szavát imádkozzuk:

Ha Jézus megszabadít, akkor valóban szabad leszek (ha magunkért imádkozunk)

Az Üdvözlégy Mária helyén (mindegyik kis szemre) ezeket imádkozzuk:

Jézus, könyörülj rajtam!
Jézus, gyógyíts meg engem!
Jézus, ments meg engem !
Jézus, szabadíts meg engem !

A szabadító rózsafüzért az Üdvözlégy Királynővel zárul.

Üdvözlégy, Királynő, irgalmasság Anyja, életünk, édességünk, reménységünk, üdvözlégy! Hozzád kiáltunk, Évának számkivetett fiai. Hozzád sőhajtunk sírva és zokogva e siralom völgyéből. Fordítsd reánk tehát, Szószólónk, irgalmas szemedet, és a számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét, ó irgalmas, ó kegyelmes, ó édes Szűz Mária! Ámen

Ha családomért imádkozom akkor a nagy szemekre:

Ha Jézus megszabadítja a családomat, akkor a családom valóban szabad lesz.

A kis szemekre:

Jézus, könyörülj a családomon!
Jézus, gyógyítsd meg a családomat!
Jézus, mentsd meg a családomat!
Jézus, szabadítsd meg a családomat!

Ha más személyért, akkor annak a nevét kell behelyettesteni stb, stb.

Részletesen a Szabadulás rózsafűzérről


Ima az oltáriszentség előtt

Az Oltáriszentség rózsafüzér Az Oltáriszentség előtt c. könyvben megtalálható Dicsérd az Urat ! minden gondolatoddal és minden cselekedeteddel !

Imádd az Urat, mert Ő minden szeretet forrása !
Imádd az Urat, mert Ő teremtett téged is !
Imádd az Urat, mert Ő az egyedüli megváltód!

Csodálatos Jézus szemében, hogy elkezdted imádni. Tegyél meg mindent, hogy ne hagyd abba, kérd az állhatatosság kegyelmét!
Egyre inkább járja át szívedet a Jézussal töltött idő, hagyd, hogy minden tetted meghatározója lehessen.
Nemzetünk megmenekülésének egyetlen útja, ha kitartunk az Oltáriszentség mellett!

Kellenek a lemondások a kereszt vállalások, hiszen a Mennyországba csak a Golgotán át visz az út.

Tartsd szem előtt, hogy: aki igazán Máriás lelkületü, az Eukarisztiás is, aki igazán Eukarisztiás lelkületű, az Máriássá válik!

Istenem, köszönöm Neked, hogy végtelen alázatodban az Oltáriszentségben maradtál itt közöttünk! Csodálatos ajándék, hogy eléd járulhatok és kifejezhetem hálámat minden jótéteményedért.

Meg kell vallanom, hogy nehéz mindezt rendszeresen vállalnom, viszonylag gyorsan belefáradok a meglátogatásodba. Egyre gyakrabban jelennek meg olyan gondolataim, melyek komoly indokot találnak imaalkalmak kihagyására. Hiszen már jó ideje járok Hozzád, biztos nem haragszol meg, ha egyszer-egyszer elmaradok...

Ahogy ezt kimodtam, már érzem, hogy nem jó a döntésem, gondolataim az ellenséged gondolatai. Gyarlóságom miatt azonban nem akarnak tőlem eltávozni.

Kérlek, Jézusom, segíts, hogy életem minden napján csak neked szolgáljak. Kérlek add meg a kitartás kegyelmét, hogy minden körülmények között meg tudjam találni a Te rendszeres dicsőítésedre szánt időt, mert semmihez sem mérhető az a béke és erő, amit eléd borulva, az időmet Neked szánva kapok Tőled.

Dicsőséges Szentháromság, Szűz Mária, Szent Angyalok! Segítsetek, hogy Jézust az Oltáriszentségben rendszeresen tudjam imádni, és ezt soha abba ne akarjam hagyni!
Amen

Hála ima:

URAM, boldogság tölt el, hogy az Egyházadhoz tartozom.

Ellenségeid két évezred óta mindent megtettek, hogy megtörjék Egyházadat. Fenyegették, gyalázták, pusztították.. Az Egyház azonban erősebben áll, mint valaha.

Uram, örömmel látom, hogy az Egyház felé tekintenek azok, akik ma az igaz békét keresik. Ezekben a zavaros időkben ő az igazság legerősebb bástyája. Világítótoronyként sugároz igazságot és szeretetedet az egész világra, mert te alapítottad, aki maga vagy az igazságosság és a szeretet.

Uram, örömmel nézek mindazokra, akik az Egyház iránti hűségüket vérükkel pecsételték meg. Az Egyház legszebb dísze a szentek hatalmas serege, akiknek emlékezetét napról napra ünnepeljük a liturgiában.. Az ifjúság adta többek között Tarzícuszt, Ágnest, Imrét, Berchmans Jánost, Alajost, Szaniszlót, Mária Gorettit, Szávió Domonkost és Maximilián Kolbét, akik életüket is feláldozták.

Uram, örömmel kapcsolódok közösségbe azokkal, akikkel együtt élek az Egyházban. Büszke vagyok, hogy ugyanaz a hitem, mint oly sok katolikus tudósnak, írónak és az emberiség számos jótevőjének. Egy a hitünk, ugyanazoknak a parancsoknak engedelmeskedünk, ugyanazokat az imákat mondjuk, ünnepeljük UGYANAZT AZ ÁLDOZATOT, és ugyanazokban a szentségekben részesülünk.

Boldogít az a tudat, hogy minden vasárnap, mindenütt az egész világon összegyűlnek a hívek milliói oltárod körül. És velem együtt ugyanazt az áldozatot ajánlják az Atyának az Egyház egységében.

Boldog vagyok, hogy szentségeidben egy vagyok munkásokkal, háziasszonyokkal, gyerekekkel, öregekkel és minden rendű és rangú emberekkel. És tudom, hogy a missziókban minden fajú és szintű velem együtt egy Atyához imádkozik. Mert az EGYHÁZ egyesít bennünket minden faj és osztály fölött.

Igen Uram, boldog vagyok, hogy az Egyházhoz tartozom. Amen. / Kondoros /