Aláírásgyűjtés egyházi iskolák támogatására

Kedves Testvérek!

Segítségeteket kérjük az alábbi ügyben:
A Patrona Hungariae Gimnázium öregdiákjai az előző rendszerben működő 8 egyházi iskolát, melyek négy szerzetesrend – az iskolanővérek, a ferencesek, a piaristák és a bencések fenntartásában működtek – Magyar Örökség Díjban szeretnék részesíteni. Ehhez gyűjtenek aláírásokat.
Mellékeljük az ívet, ha alá tudjátok íratni ismerőseitekkel november végéig, az nagy segítség lenne az ügy érdekében. Ha valakinek a nyomtatás nehézséget jelent, kérem, hogy írjon vissza, és postai úton eljuttatom az ívet. Ha egy lap nem telik be, akkor is küldjétek vissza, minden aláírás fontos. Köszönjük!

A hozzánk visszaküldött íveket Lukovits Milán ferences atya, a szentendrei Ferences Gimnázium igazgatója juttatja el a felhívás kezdeményezőinek.

Címünk:
Ferences Gimnázium
Szentendre
Áprily L. tér 2.
2000

Köszönettel és szeretettel:
Hajnalné S. Zsuzsanna
OT titkár és most mint iskolatitkár J, Ferences Gimnázium, Szentendre

Szenci Molnár Albert: Tebenned bíztunk

1. Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak! Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég, sem föld nem volt formálva, te voltál, és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.

2. Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek: Légyetek porrá, kik porból lettetek, Mert ezer esztendő előtted annyi, Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.

3. Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain! Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten, Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!

Az életszentség útja a mindennapokban

Mindenszentek napján megünnepeljük az elmúlt korok valamennyi szentjét. A róluk való megemlékezés mellett, azonban az egyház folytonosan hangsúlyozza, hogy az életszentségre mindenki kivétel nélkül hivatott. Hogyan lehet szentté válni? Az alábbiakban előttünk jártak gondolatait idézzük.

„A laikusok azt gondolják, hogy az életszentség a folyamatos imádkozásban áll, a prédikálásban vagy a világtól valóelvonulásban. A régmúlt idők papi vagy szerzetesi képe valóban ezt sugallja. Papok és szerzetesek úgy vélik, hogy az életszentség az aktív társadalmi és politikai cselekvésben áll és így versenyre akarnak kelni a világiakkal. A káosz világában élünk.

A világ nem fog megújulni, ha az emberek az életszentségben nem saját állapotbeli kötelességeik teljesítését látják. A munkás a munkahelyén, a katona a hadseregben válik szentté, a beteg akórházban, a diák a tanulmányai által, a földműves a földet művelve, a pap saját szolgálata által, a hivatalnok pedig a hivatalában.

Minden plusznak gondolt lépés az életszentség útján olyan lépés, amellyel saját kötelességünk beteljesítéséből áldozunk fel.”

/François-Xavier Nguyễn Văn Thuận bíboros (1928-2002); halála után öt évvel kezdődött el boldoggáavatási eljárása./

*

Melyik úton valósíthatjuk meg az életszentséget napjainkban? A II. Vatikáni Zsinat tanítása szerint a keresztény életszentség a szeretet teljes megélésében rejlik. Az életszentség legfőbb útját Isten és a felebarát szeretetében jelöli meg (vö. Lumen gentium, 42.).

*

„Szeretni Istent annyit jelent, hogy megtesszük az Ő akaratát. És ezt minden ember, minden keresztény mindig teljesíteni tudja.
Úgy vélem, hogy Isten akaratának megtétele a szenttéválás modern útja. Nem kell kolostorba vonulni, nem szükségszerű, hogy Istennek szenteljük magunkat, vagy papok legyünk. Nem, elég megtenni, amit Isten akar tőlünk.
Na de mikor? Mindig.

Vajon tudjuk, mi Isten akarata? Hát, persze! Betartani parancsolatait, tenni állapotbeli kötelességeinket, hallgatni a lelkiismeretünk hangjára, ahol Isten szól hozzánk. És hogy ezt egyre tökéletesebben tegyük.

Így az édesanya is, akinek házimunkákat kell végeznie, a munkás is a műhelyben, vagy a futószalagnál, a beteg is a betegágyán, a gyermek is, az idősember is, a feladatokkal teli édesapa is, a rendőr, a művész, az útburkoló, a misszionárius, az író, a sportoló… mindenki, szentté válhat, mert mindenki megteheti Isten akaratát.

Az életszentségnek ez az útja, út a tömegek számára.
De ez akkor lesz eredményes, ha Isten akaratát a jelen pillanatban tesszük. A jelen számít, erre kell összpontosítani.”

„Vajon van-e Istennek egy olyan akarata, ami különösen kedves számára? Az evangélium felel erre, és beszél egy parancsolatról, amelyet Jézus sajátjának és újnak nevez: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (Jn 15,12-13).

Nem mindig kéretik tőlünk, hogy meghaljunk egymásért, de megoszthatunk mindent egymással: aggodalmakat, örömeket fájdalmakat, szerény anyagi javainkat, kicsiny lelki kincseinket...”

/Chiara Lubich, a Fokoláre Mozgalom alapítója (1920-2008)/

Az én szerelmes hitem

Az elmúlt napok történései/A hétköznapi horror megjelenése, sorozatos öngyilkosságok./
Töprengésre késztettek.
Milyen jövőképe van, a Ma emberének?
Segítségül hívtam fr.Bagyinszki Ágoston ferences világiak előtt elhangzott elmélkedését Szent Ferenc szerelmes hitéről.
Ebből emelek ide néhány gondolatot:
Szent Ferenc szerelmes hite lendületes hit, szerelmes hit.
Olyan hit mozgatja életét, amely magas hőfokon megélt istenkapcsolatából ered.
Szerelmese a Magasságbelinek.
Egész életét, ennek a szerelemnek a dinamizmusa mozgatja.
Egy olasz gondolkodó, Francesco Alberoni, aki életművének jelentős részét a szerelem emberi jelentőségének tanulmányozására szentelte, „Szeretlek” című könyvében néhány tanulságos megállapítást tesz.
Az egyik, hogy a tiszta szerelem mindig a jövőbe tekint.
Mindig a jövő felé lendíti az ember irányát.
Amikor valakit elér a szerelem, az addig megélt világ összeroppan, összeomlik.
Valami új van kialakulóban.
A Ferencnél megcsodált szerelmes istenhit ugyanezt a dinamikát mutatja ki az emberben.
Ugyanezt hívja elő belőlünk.
Az az ember, aki az élő Istennel megtapasztalt eleven kapcsolatban éli mindennapjait, jövőbe tekintő ember.
Olyan valaki, akinek szüntelenül megvannak az álmai.
Ezek az álmok, a Szentlélektől ihletett, megformált, valóra váltandó álmok.
Ezek az álmok kijelölik a mindennapi tennivalóknak az útját is.
Ennek a szerelmes istenhitnek jellegzetessége, hogy összeomlik bennem az a világ, amelyben korábban éltem.
/ Ez bizonyára életem során, újra és újra bekövetkezhet./
Hinnem kell a Lélek ihletésének a hogyan tovább? Kérdésében!
A megtérésútján megélhetem, hogy hogyan épül fel az Istennel való kapcsolatomban egy új belső és külsővilág az életemben.
Minden szent ember ilyen, szerelmes hitű keresztény ember volt, akinek az Istenszerelem felszabadította az álmait.
Szent Ferenc is úgy álmodik meg egy új életformát, hogy ezzel társakat vonz maga köré.
Egész életemben szerelmes voltam.
Ma is szerelmes vagyok a szerelembe.
A sikeres ember arra hív:
Merj nagyot álmodni!
Magam Boldog emberként úgy élek, hogy nyugodtan merülök mély álomba.
Napvilágban azonban éberen figyelek, hogy észrevegyem a nagy Ő, minden szerelmes pillantását észrevegyem, viszonozzam.
Hiszem, ha mindannyian rátalálunk a Nagy Őre, egy új világot találunk.

BöjteNagypapaöröme

Jelenleg 11 gyermek és két felnőtt lakója van a Szent Katalin Otthonnak.

Kászoni házunkat meglátogattam! Jó volt látni a sok aranyos gyereket, a kedves kollégáinkat, akik nemcsak jól érzik magukat az új házban, hanem a munkát, a feladatot is örömmel, jókedvvel végzik, és ez meglátszik mindenen! Örömmel látom, hogy Szent Katalin otthonban és annak lakóiban nemcsak nekem, hanem a helybelieknek is kedve telik. Tojást, tejet, krumplit, tűzifát kaptunk, kapunk szinte naponta a jószívű emberektől. Jól indult a ház, imádkozunk, hogy a továbbiakban is Isten áldása legyen a Szent Katalin otthonon!

Szeretettel, Csaba t.
Forrás: magnificat.ro

Az öregek hónapjában

Október, az öregek hónapja.

Ilyenkor figyelmesebbek vagyunk idős családtagjainkkal, többet figyelünk magunkra, ha már magunk is benne vagyunk a korban.

Egyesek előveszik a fotóalbumot, könnyes szemmel nézegetik.

Én boldogan nézem rég nem látott fotóimat.

Küzdelmes élet áll mögöttem.

Nincs szégyenkezni valóm.

Életem úgy éltem, hogy mindenki szemébe szeretettel, szégyenkezés nélkül nézhetek.

Angyali üzenet

"A halál, a veszteség érzése mindig fájdalmas, de különösen az, ha egy gyermek, számára a legfontosabbat - az Édesanyját - veszíti el.

Történetünk kis szereplőjével éppen ez történt. Mikulás napja előtt két héttel halt meg az Édesanyja. Az apukája próbálta félretenni az őt ért veszteséget, hogy a kislányának minél több vigaszt tudjon nyújtani. Megbeszélte hát egy barátjával, aki Télapóként egy közeli áruházban dolgozott, hogy legyen ebben segítségére. Elmondta az elképzeléseit, a „Télapó” pedig boldogan vállalta el a feladatot. Megbeszélték, hogy másnap ellátogatnak az áruházba, hogy a kislányt találkozhasson a Télapóval.

Másnap hamar végeztek a vásárlással, és az apa úgy intézte, hogy arrafele menjenek, ahol a télapónak elmondhatták a gyerekek kívánságaikat. A kisfiúk és a kislányok énekeltek, verset mondtak a Télapónak, de volt, aki csak hallgatott, a többiek pedig, akik még nem kerültek még sorra, szájtátva figyelték a produkciókat.

A kislány is nézegette őket, de míg a többiek szemében vidámság csillogott, az övében valami mély, szelíd fájdalom. Eszébe jutott, hogy tavaly talán ugyanitt állt és az Édesanyja kezeit szorongatva várta, hogy ő is sorra kerülhessen a Télapónál. Az emlékezés könnyeket csalt bánatos szemeibe. Az apja észrevette, és vigasztalóan megszorította a puha kis kezecskét. Magához ölelte a kislányt és olyan elveszettnek látszottak a vidám nevetéstől, és izgatott beszélgetéstől hangos tömegben. Aztán a Télapó, mintha csak véletlenül nézett volna feléjük,, a kislányra nézett. Kissé összeráncolta a homlokát és úgy tett, mint aki erősen gondolkodik.

- Niki!? Ugye Te vagy Niki? Gyere csak, van itt Neked egy vers. Az a címe, hogy Angyali Üzenet.

A kislány bólintott, de nem mozdult. Továbbra is az apukája kezét szorította.

A Télapó pedig elkezdte szavalni az üzenetet: Az Angyalok a mennyben laknak, De szívünkben is helyet kapnak. Vigyázzák az álmainkat, Felügyelik napjainkat. Nem kérnek semmit, mindig csak adnak, Ha bánat ér minket, megsimogatnak. Ott vannak minden szelíd ölelésben, Minden szívből születő mosoly melegében. Úgy szeretnek, mint az Édesanyák, Letörlik arcunkról a könnyeink nyomát. Én ott jártam az Angyaloknál, Tőlük hoztam üzenetet, Az van írva e levélben, Édesanyád itt van veled. Ha nem is látod őt, a szíveddel majd érzed, Hogy amíg csak élsz, ő vigyázza lépted. - Ne szomorkodj - ezt üzeni, Én mindig veled maradok. Bármikor, ha szükség lesz rám, A szívedbe nézz, ott vagyok. Őrizd meg jól e a levelet, Hogy emlékeztessen rám, S ha majd egyszer nagy leszel, akkor is gondolj rám. És amikor már neked is lesz egy gyermeked, Neki is olvasd fel ezt az üzenetet. Mindig érezni fogod soha el nem múló szeretetem, Ha fázna a lelked, én napfénnyel hevítem. A csillagokkal együtt őrzöm majd az álmod, Megkérem a szelet, hogy fújja el bánatod. Ott leszek, a holdfényben, mely szelíden simogat, Az angyalokkal együtt kísérjük utadat. A Mennyországból is vigyázok rád, Mert ott is én maradok a te Édesanyád… A kislány tágra nyílt szemmel hallgatta a verset, és mintha a szemében a szomorúság fogyatkozott volna. Amikor a Télapó átadta neki az „égi postán” érkezett üzenetet halkan megkérdezte: - Találkoztál a mennyországban az Édesanyámmal?

- Igen, ő volt a legkedvesebb Angyal, akit valaha láttam. Ő írta neked ezt az üzenetet.

Niki a szívéhez szorította a levelet, majd egy puszit nyomott rá és odafordult az apjához: - Este majd elolvasod még nekem? - Igen, még sokszor elolvassuk közösen – mondta apja, és láthatóan alig tudta visszafojtani a meghatottságát.

Pár nap múlva Niki újra eljött a Télapóhoz az apjával együtt. Mikor rákerült a sor megkérdezte: - Szavalhatok neked?

- Ó, igen, alig várom – mondta a Télapó és megsimogatta az arcát. És a kislány hibátlanul, gyerektől szokatlan átéléssel elmondta az égi postán jött angyali üdvözletet. - Azért tanultam meg, hogy mindig bennem, mindig a szívemben legyen, hogyha a levéllel bármi is történne – mondta a kislány. A Télapó nem szólt semmit, mert a torkát fojtogatta a meghatódottság, csak a szemei kezdtek furcsán csillogni, és belül a szívében érezte, hogy az a mások számára értéktelen papírdarabka, amelyre az Angyali Üzenet volt írva, a kislánynak minden földi kincsnél értékesebb. Mert az egy igazi Angyali Érintés…"

Forrás: Angyalszárny