Kádár János halála előtt papot kért és gyónt

A titkot Németh Miklós volt miniszterelnök árulta el.

Úton a rendszerváltás felé címmel rendezett estet Balatonfüreden tegnap a Hamvas Béla Asztaltársaság. A vendég Németh Miklós volt miniszterelnök (képünkön) és Pozsgay Imre egykori államminiszter, a kérdező Szőcs Géza kulturális államtitkár volt.

Németh Miklós emlékeztetett rá, hogy 1988 november végén lett miniszterelnök, de 'nagyon rosszul érezte magát' abban a kormányban. 'Minden erejével azon volt', hogy az alkalmatlan embereket eltávolíthassa, de kötötte a pártfegyelem.

Hónapokon át győzködte Grósz Károlyt, a párt első titkárát, mire megszületett a levél, amelyben lemondtak a miniszterállítás és felmentés jogáról. A volt kormányfő ezt tartja a rendszerváltás egyik kulcsdátumának, ekkortól már nem az folyt a kormányban, amit a párt akart.

Németh Miklós kitért arra is, hogy egy nagyon szűk csapat 'zongorázta le', mikor, miként engedik ki a nyugati határon az NDK-sokat. Horn Gyula, akkori külügyminiszter nem tartozott a 'szűk csapatba' - tette hozzá.

A volt kormányfő beszélt arról is, hogy 1981-ben csődhelyzetben volt az ország. Volt olyan, hogy felvetődött: 'hétfőn ki tud-e nyitni a Magyar Nemzeti Bank?'. Rámutatott: egy út maradt, felvetetni magunkat a nemzetközi pénzügyi szervezetekbe; az IMF-be és a Világbankba.

Németh Miklós szerint Fekete János, akkori MNB-elnökhelyettes 'dumálta tele' Kádár János fejét, miatta duplázódott meg 1985 és 1990 között a magyar államadósság. 'Fekete János ment azzal a szöveggel, hogy Kádár elvtárs pénz van, én hozom' - emlékezett Németh Miklós.

A volt kormányfő szerint Grósz Károly 'kizárólagos érdeme' az 1988. 'májusi puccs', Kádár János félreállítása. 'Azt csak Grósz tudta megcsinálni' - tette hozzá. A volt miniszterelnök elárult 'egy nagy titkot' is, mert talán 20 év után már elmondhatja. 'Mariska néni' (Kádár János felesége) felhívta, s azt mondta, 'a férjem papot akar'. Ki is ment egy pap, s Kádár gyónt neki, ám hogy mit, azt nyilván csak a pap tudja - jegyezte meg.

Pozsgay Imre úgy emlékezett, ő már 1981. december 3-án az MSZMP Központi Bizottságának ülésén kimondta: az ország 'besétált' az adósságcsapdába, amiben benne van egy 'államcsőd lehetősége'. Ezt követően őt egy 'rozsdás vágányra tolták, rozsdás vagonban', azaz a 'döglődő és halálra ítélt' Hazafias Népfront főtitkára lett, amit 'életre keltett'.

A volt államminiszter szerint 1985-ben Berecz János, az MSZMP KB titkára és ő is kapott jelölést a politikai bizottságba, s valaki felvetette, hogy 'Berecz sokat iszik'. Pozsgay Imre szerint Kádár János erre úgy reagált: Berecz lehet, hogy sokat iszik, de részegen sem mond olyanokat, mint a Pozsgay józanul.

Pozsgay kitért arra is, hogy Grósz Károllyal 'nagyon rossz viszonyban volt', meg is lepődött, amikor 1988 márciusában egyszer csak 'beállított' hozzá a balatonfüredi nyaralójába, s azt mondta: 'Elfáradt az öreg, meg kéne' neki köszönni'. Horn Gyula viszont 1988 februárjában még azt hangoztatta a párt központi bizottságának ülésén: 'vegyék tudomásul az elvtársak, hogy Kádár elvtárs nélkül nincs kibontakozás, nincs magyar jövendő' - emlékezett Pozsgay Imre. 'Ennyit a Gyula előrelátó képességéről' - jelentette ki.

A fórumon In memoriam Kulcsár Kálmán címmel beszéltek Kulcsár Kálmán jogtudósról, a Németh-kormány igazságügyi miniszteréről is. Réti László, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, Kulcsár Kálmán veje többek közt elmondta, hogy apósa nevéhez fűződik az új jogalkotási törvény 1988-as elfogadtatása, s a sztálinista alkotmány megreformálása. Réti László utalt arra: Kulcsár Kálmán 'nagy vágya volt', hogy az alkotmánybíróság elnöke lehessen. Németh Miklós a volt igazságügyi miniszterét 'szerény és borzasztóan felkészült embernek nevezte'.

Forrás: Szeged kurir

Bedő Csaba: Magyarul

 

Kevés magaszt adatott,

e fogyatkozó népnek,

nyelvünk legyen mindenünk,

őrizzük meg szépnek!

Káromkodás, köpködés,

kocsisoknak dolga,

óvjuk ősi örökségünk,

ne tapossuk porba!

A szó a szívben születik,

s a tettekben ér véget,

ha igaz lélek irányítja,

az szülhet csak szépet.

Hogy fennmaradjon árva nyelvünk,

s az észnek legyen dolga,

tanítsuk az oktondikat,

tiszta magyar szóra!

Harcunk meg kell vívnunk,

most mi vagyunk a nemzet!

De talál-e még magyart,

a harmadik évezred?

Az Egyháztörvény megsemmisítését kérik a pedagógusok

Az egyházakról szóló törvény megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól a Pedagógusok Szakszervezete.

A tömörülés honlapján szerdán közzétett dokumentumban kiemelik: ma Magyarországon több egyház, vallási felekezet tart fenn iskolákat.Felidézték, hogy az egyházakról szóló törvény idei módosítása következtében 14-re csökken a hivatalosan elismert egyházak száma, így felekezeti iskolák szűnhetnek meg.
A PSZ számára ezért fontos, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a törvény alkotmányellenességét - indokolták beadványukat.A lelkiismeret és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek, vallási közösségek jogállásáról szóló törvény - amelyet július 12-én fogadott el az Országgyűlés - tizennégy egyházat és vallásfelekezetet ismert el, a jogszabály értelmében a többi vallási közösség egyházzá nyilvánításáról a parlament kétharmados többséggel dönthet majd.
Szászfalvi László egyházügyekért felelős államtitkár az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség nyári táborában az MTI-nek augusztus elején azt mondta, hogy arra számít, hogy a jelenlegi 14 egyház mellett ősszel további 8-10 egyház regisztrációs kérelme kerülhet az Országgyűlés elé.

MTI,. mi

Nem aggodalmaskodom

Tegnap kontroll vizsgálaton voltam.

Az elmúlt időszakban nyugtalanító jeleket tapasztaltam magamon.

Kezeimet, lábaimat egyre nehezebben mozgatom.

Fejem állandóan zúg, a szédülés miatt bizonytalan vagyok.

Nem omlok össze.

Állandóan keresem életem olyan pillanatait, amikor közel kerülhetek a Mennyei Atyához.

Számítógép, internet előtt, csak rövid időt töltök.

Akkor is csak azért, hogy lélekben erősítsem magam.

Most egyelmélkedést használok:

Kenneth E. Hagin: Ne aggodalmaskodj!

Ne aggodalmaskodjatok a ti életetek felől. (Máté 6,25)  Röviddel azután, hogy újjászülettem, megígértem Istennek: „Semmiben sem fogok kételkedni, amit olvasok a Te Igédben, és alkalmazni fogom az Igét a gyakorlatban.”  Minden világosság és áldás volt az Igében addig, amíg el nem jutottam a Máté 6,25-höz. Megtudtam egy széljegyzetből, hogy a görög szöveg így szól itt: „Ne nyugtalankodjatok a holnap felől.” Az utalások szerint Isten azt mondja: „Ne aggódjatok.” Én azonban tele voltam aggodalommal! Nem elég, hogy félhalott voltam a szívbetegségem miatt, számíthattam rá, hogy az aggodalmaskodás előbb-utóbb a sírba visz!  „Uram — mondtam —, ha nekem aggodalmaskodás nélkül kell élnem, akkor belőlem nem lehet keresztény!” Hirtelen minden sötétnek, homályosnak tűnt, nem tudtam világosságot venni az Igéből. Gyötört a lelkiismeretem, mert a gyakorlatban nem alkalmaztam az Igét.  Végül 1933. július 4-én este 6 órakor minden gondomat átadtam az Úrnak. Azt mondtam: „Uram, bocsásd meg, hogy aggodalmaskodtam, hogy tele voltam nyugtalansággal, hogy félelmeim voltak, hogy sajnáltam magamat. Ettől a naptól fogva, mivel most megbocsátottad ezt nekem, megígérem Neked, hogy ameddig csak élek, nem aggodalmaskodom.”  Képes vagyok  Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít. (Filippi 4,13)  Sok év eltelt azóta, hogy a gondjaimat az Úrra vetettem és — megvallom — bár alaposan meg lettem kísértve olykor, mégsem aggodalmaskodtam. Azóta nem reszkettem a félelemtől, azóta nem voltak rossz hangulataim. Bármi történt, sohasem csüggedtem el. (Sokan mondták már, hogy azért nem aggodalmaskodom, mert nincs elég józan eszem. Hála Istennek, van annyi megértésem a Bibliából, hogy ne aggodalmaskodjam!)  Az aggodalmaskodás volt az a bűn, amit a legnehezebben tudtam feladni. Az aggodalmaskodás a legnagyobb kísértés, amivel valaha szembe kerülsz. De ellenállhatsz neki, és okvetlenül meg is kell tenned.  A hústest a legveszélyesebb ellenséged. A hústest és a természetes emberi okoskodás arra akar rávenni, és egyben korlátozni, hogy a saját képességeidben bízz. A körülményekre tekintesz, a hatásokra, a problémákra, a bajokra, a próbatételekre, a viharokra és a szelekre, és mindezek hatására azt mondod: „Én erre képtelen vagyok.”  A hit azt mondja: „Mindenre van erőm a Krisztusban, Aki engem megerősít.”

Teréz Anya a megbocsájtásról

A kétperces videón Teréz anya egyszerű, imádságos mélységű szavakkal szól az igazi megbocsátásról, ami a sérelmek elfelejtését is magában foglalja.

„A szerető Atya mindannyiunk szerető Atyja. Mindig kész rá, hogy megbocsásson, hogy felejtsen. Mindig jelen van. Nem kell messzire mennünk, hogy felkutassuk: ott van a szívünkben. Szeret, hív, védelmez, gyengéden, szeretettel. A megbocsátáshoz nagy szeretetre van szükség; ahhoz pedig, hogy felejteni tudjunk, nagy alázatra.

A megbocsátás csak akkor teljes, ha felejteni is tudunk. Amíg nem tudunk valamit egészen elfelejteni, nem bocsátottuk meg teljesen. Ez az, amivel fájdalmat okozunk egymásnak: előhozzuk az is, ami elmúlt, és újra meg újra felemlegetjük – ami azt jelenti, hogy nem felejtettük el.

Hogy felejteni tudjunk, alázatra van szükség. Ezért nagyon fontos, hogy alázatot tanuljunk. Ez az egyik gyönyörű dolog, amit Jézus kér tőlünk: 'Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.' A szelídséget mondja először: szelídséget egymás felé, a testvéreink felé, és alázatot Isten felé. A szelídség – vagy szeretet, együttérzés, ahogy tetszik – és az alázat teszi teljessé a megbocsátást. Mert mielőtt megbocsátunk valakinek, fel kell ismernünk, hogy magunk is megbocsátásra szorulunk. És itt jön a szív alázata. A  megbocsátásban van leginkább jelen a béke.”

Magyar Kurír

A fehér vértanú

„Ereszkedjetek térdre Magyarországért!”
.
A XX. század történelemhamisításai, az iskolai oktatástól kezdve a sajtóig, médiáig, közbeszédig nemzedékek egész sorát vágta el gyökereitől, következésképp tette őket szellemi kiszolgáltatottakká. Ezért fontos, hogy a magyar nemzet élni tudjon azzal a lehetőséggel, amelyet a magunk mögött hagyott század utolsó rendszerváltozása biztosított számára.
.
A 1989–90-es politikai változások óta eltelt két évtized történései bizonyítják, hogy sohasem lesz gazdasági felemelkedés, ha kulturális-szellemi-lelki vonatkozásokban nem tudjuk megteremteni a kontinuitást a több mint ezer éves magyar állam vitathatatlan értékeivel. Ehhez rendkívüli méretű és intenzitású felvilágosító, népnevelői munkára van szükség, a történelmi ismeretek hatékony terjesztésére, messze világító egyéni példák felmutatására, amelyek az egész nemzet számára átélhető formában bizonyítják, hogy a nemzet megmaradása érdekében milyen fontos szerepe volt a kiemelkedő történelmi személyiségek életútjának. Különösképpen aktuális ez akkor, amikor az egységesülő Európa alkotmányából még az említés szintjén is kimaradt a keresztény gyökerekre történő utalás.

Kevéssé ismert, hogy Mindszenty bíborost háromszor tartóztatták le. Először 1919. március 21-én Zalaegerszegen a tanácsköztársaság kitörésekor, majd a nyilas hatalomátvétel után 1944. november 27-én Veszprémben, harmadszor pedig 1948. december 26-án Esztergomban.
Az 1945. október 2-án esztergomi érsekké kinevezett, 1946-ban bíborossá kreált főpap 1948. május 13-án, Budapesten a Sziklakápolnánál százezres tömeg előtt mondotta a következőket: „Ha tehetném, a fővárosban és az országban küszöbről küszöbre járnék, és úgy kérnék minden családot: engesztelő lélekkel, Magyarországért, ereszkedjetek térdre.”
   
Fél évvel később bekövetkezett a letartóztatás, majd a kirakatper, a tragikus börtönévek, az internálás és számkivetés. 1956-ban néhány napig szabad embernek mondhatta magát, majd november 4-e után a budapesti amerikai Követségre menekült, amely lényegében másfél évtizedes kényszerlakhelyet jelentett számára. Életét megóvták, de híveivel nem érintkezhetett. Az épületből 1971-ben a hivatalos magyarországi és vatikáni szervek megállapodása alapján távozhatott el, amely egyben az ország végleges elhagyását is jelentette.

Mindszenty József tudatos lelkipásztor volt. A bíborost saját sorsa soha nem érdekelte. Ezért nem szervezkedett, hanem hitt. Minden erejét a feladatokra fordította. Ez nem volt más, mint a hit megőrzése az egyház és a nemzet életében. Ez tette őt igazán óriássá: azon az úton, amelyen haladt, amelyre a Gondviselés vezette.
  
Ismert az állítás: csak akkor lehet valakit igazán jellemezni, ha a pályát megfutotta és befejezte azt a művet, amelyet életével alkotott. Mindszenty bíboros megtapasztalta a két kommunista terror és a nemzeti szocializmus börtönét. Nem tudták megtörni, mindig emelt fővel és éber tekintettel figyelte népe hitét.
  
A XX. század utolsó rendszerváltozásáig az országos nyilvánosság előtt a bíboros nevét említeni sem volt tanácsos. A nyolcvanas évek végétől kezdve már gyakrabban jelentek meg személyéről és tevékenységéről cikkek, írások, könyvek, amelyekből a vallásos emberek közösségén túl szélesebb körben is lehetett ismereteket szerezni.

1991. május 4-i esztergomi újratemetése nagy nyilvánosságot biztosított az életmű legfontosabb eseményeinek megismertetésére. Az azóta eltelt közel 20 esztendőben csak akkor írnak róla, ha a boldoggá avatási eljárással kapcsolatban valamilyen fontosabb esemény történik. A korlátozott egyházi nyilvánosságot kivéve Mindszenty József személyét hallgatás övezi.

Összességében megállapítható, hogy Mindszenty József következetes életútja, áldozatos küzdelme kevéssé ismert a szélesebb közvélemény előtt. A történelmi tanulságokban gazdag életút nagy nyilvánosság előtti, sokoldalú feltárása és bemutatása aktuális kötelesség.

A fikciós elemekkel gazdagon átszőtt dokumentumfilm sokoldalúan ábrázolja a megalkuvás nélküli hittel folytatott küzdelmes életutat, amelyet fontos a kor történelmébe ágyazni. Minden olyan kísérlet ugyanis kudarcra van ítélve, amely egy jelentős történelmi személyiség bemutatásakor mellőzi annak a történelmi közegnek az érzékeltetését, amelyben az illető személy tevékenységét kifejtette. Igaz ez Mindszenty József bíboros-hercegprímás életére és munkásságára is, akinek lehetőségeit és körülményeit a második világháborút követően alapvetően átalakuló történelmi-politikai viszonyok minden szempontból tragikusan determinálták.
   
Fontos arról is gondolkodni és az ebből fakadó tanulságokat széles körben felmutatni, hogy nincs reménytelen történelmi helyzet. Minden körülmények között meg lehet és meg is kell találni az aktuálisan értelmes cselekvés és a megalkuvás nélküli, hittel teli életút bejárhatóságának lehetőségét. Mindszenty József nemcsak a XX. századi egyháztörténet, hanem az egyetemes magyar történelem egyik kiemelkedő személyisége – közkeletű szóhasználattal élve –, a modernkori emberjogi küzdelem egyik emblematikus megszemélyesítője, aki rendíthetetlen hűséggel állt ki eszméi, meggyőződése mellett.

Mint minden jelentős, nagyformátumú személyiség esetében, vele kapcsolatban is tapasztalhatjuk, hogy életútjának bemutatása, értékelése sokfajta megközelítésből történhet, adott esetben vitákat is gerjeszthet. A film célkitűzése, hogy a legújabb kutatások eredményeinek felhasználásával sokoldalúan bemutassa az életművet, azt értelmezze, s adalékot szolgáltasson ahhoz a felismeréshez, hogy ez a kiemelkedő egyházi személyiség a magyar történelmi példaképek sorában illő módon elfoglalhassa méltó helyét.

A filmben bemutatásra kerülnek Mindszenty bíboros életének legfontosabb magyarországi központjai, így a Csehimindszenthez, Szombathelyhez, Zalaegerszeghez, Veszprémhez, Esztergomhoz, Budapesthez kapcsolódó egyházi, valamint a börtön- és háziőrizet, illetve élete utolsó szakasza, a bécsi Pázmáneum helyszínei. Az alkotás gazdagon idéz a főpásztor gondolataiból, írásaiból, beszédeiből. Nagy hangsúlyt kap a filmben a korabeli Magyarország ábrázolása.

Forrás: metropolita.hu

Magyarországraérkezik a II. János Pál emlékvonat

A vonat a MÁV Nosztalgia Kft. jóvoltából szeptember 12-től 21-ig lesz megtekinthető a Magyar Vasúttörténeti Parkban, valamint ellátogat hazánk legfőbb egyházi központjaiba, Esztergomba és Székesfehérvárra is.

Az emlékvonatot a híres Ezüst Nyíl kormányzati motorvonat előfutója húzza majd, amely II. János Pál Pápa 1991. évi látogatása során a pápai delegáció utaztatásában működött közre.

A Lengyel Állami Vasutak munkatársai mélységes tiszteletük jeléül 2006. júniusában indították útjára az emlékvonatot Krakkó és Wadowice – II. János Pál szülővárosa – között. A lengyel egyházfő jelmondatát (Totus Tuus, azaz Egészen a tiéd) oldalán viselő szerelvény a világon az egyetlen vonat, melyet megszentelt XVI. Benedek pápa. A szerelvény, eddig több mint 85 ezer látogatót vonzott. Az utasok komfortérzetét 152 kényelmes ülőhely és a kor multimédiás technológiai újításai biztosítják.

 A megemlékezés keretein belül megtekinthetik a Szentatya életútjának főbb eseményeit bemutató filmet (Isten barátja), valamint a pápáról szóló kiállítást is – írja a cég közleménye.

Az emlékvonathoz kapcsolódó programokat az eseménynaptárban tekintheti meg.

Magyar Kurír