Könyv jelent meg az iszaptól megmenekült szentkútról

2010. október 4-én a vörösiszap-áradat szabályosan kikerülte Devecser és Kolontár települések között álló szentkutat és környékét. A sokak által csodásnak tekintett esemény kapcsán a szentkút történetéről írt könyvet Áment Márton helytörténész.

„Az áradat az előző hírekkel ellentétben nem mosta el a kutat…  „Csodát rebesgetnek: alig néhány lépésnyire az ártalmas zagytól kristálytiszta víz csörgedezik.” „Jelnek tekinthetjük, hogy ez szent hely.”

Ilyen kételkedő és vallomásos véleményekkel fogadta a közvélemény azt, hogy2010. október 4-én a vörösiszap-áradat szabályosan kikerülte Devecser és Kolontár települések között álló szentkutat és környékét.  Pedig a Torna-patak közelsége, valamint a terepviszonyok  miatt természetes lett volna, hogy az ár ezt a körülbelül hússzor húsz méteres területet sem kíméli meg.

Áment Márton helytörténész könyvet írt az esetről: szemtanúk és átélők vallomásain keresztül bemutatja a kút történetét. A kötetet a Gyepesi Örökségünk Egyesület adta ki, több környékbeli szervezet, közösség és magánszemély támogatásával.

A szerző a mű elején körüljárja a víz, a forrás, a kút, a szentkút fogalmát biológiai, földrajzi, néprajzi és vallási vonatkozásban is. Tisztázza, mit nevezhetünk gyógyvíznek, illetve természetes gyógyhatású forrásnak, valamint szent kútnak. E fejezetből megtudható, hogy a Veszprémi Egyházmegyében 46 szent kútról, gyógyító forrásról van ismerete a szakrális néprajznak, ami meghaladja a többi egyházmegye hasonló szakrális helyeinek számát.

Majd áttér a kolontári szentkútként, Mária kútjaként is emlegetett forrás történeti bemutatására levéltári és egyéb hiteles dokumentumokon keresztül, az 1700-as évektől a vörösiszap-katasztrófáig. A hely megmeneküléssel kapcsolatban a szerző rámutat: a Torna-patakban lezuhogó vörösiszap a kút kifolyóján be akart hatolni a szentkútba is (ezt jelzi, hogy rózsaszínre festette a kút káváját az iszappal keveredett víz), de a forrás kifelé áramlása erősebb volt, s kisodorta az iszapot magából.

Számos olyan, a nép által kegyhelynek tekintett forrás, kút létezik, melyet az egyház nem ismert el eddig hivatalosan, de zarándoklatok sora vezetett oda, és a nép búcsújáróhelyként tartja számon – írja a szerző. Ezek közé tartozik a kolontári-devecseri szentkút is, ahol az utóbbi időben szeptember utolsó vasárnapján tartanak búcsúi szentmisét, többnyire Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepéhez kötődően.

A kötet említést tesz mindazokról a szájhagyomány útján ismertté vált csodás gyógyulásokról is, amelyeket a szentkúthoz kötnek, és azoknak a még élő személyek a vallomásaiból is olvashatunk részleteket, akik állítólag napjainkban gyógyultak meg a kút vizétől. Márfi Gyula érsek is beszél saját tapasztalatairól, és a kút csodás megmeneküléséről osztja meg gondolatait az olvasókkal. A könyvet egy fotómontázs-melléklet zárja.

Toldi Éva/Magyar Kurír

Áncsánok Találkozója Tiszadobon

Bizonyára sokáig emlékezetes marad, az augusztus 13.- án Tiszadobon megrendezett Áncsánok Találkozója.

Szilvi Tesó így ír élményeiről:

Köszönöm Mindenki nevében még egyszer, hogy Arankáéknál lehetett idén az Unokatesó találkozó. Én nagyon jól éreztem magam, de ahogy láttam és érzékeltem hangulatból Mindenki nevében bátram kijelentem nagyon jól sikerült.

Ha akartál csak beszélgettél az árnyékban, sétáltatok a kastély körült jókat viccelődve. A gyerekek felnőtteket megszégyenítve ültek fel a lovakra. Lehetet evezni, kajakozni, még kisebb verseny hangulat is kialakult a „hajók” között, de akinek ez nem volt elég az meg is mártózott a vízben. Ja és Tomink által páran masszázsban is részesültünk a hűs árnyékban.

Az ebéd nagyon finom volt, az általatok hozott sütikről nem is beszélve (Ja majd a recepteket kérem….) ;) Akinek ez még este felé nem volt elég, közös sétát is tehetett a kastélyt körülvevő erdős részben, miközben Aranka mesélt a környék történelméről.

Pár képet csatoltam a részvevőkről ill. a hangulatról aki ott volt annak egy kis visszatekintés, aki meg nem tudott idén eljönni, annak meg azért, hogy kedvet csináljak a következőhöz. J

Remélem jövőre is összetudjuk szervezni, addig is gondolkodjunk a helyszínben, várom majd az ötleteket.

Nagyboldogasszony Napja előtti szombaton, Égi Édesanyánk ötvennégy tagját gyűjtötte egybe családunknak Tiszadobon.

Ilyen volt, a Mi Családünnepünk.

Jövőre Veletek, ugyanígy!

Ferences tanítások XVI. Benedek pápától

2010. január 27., Általános kihallgatás
Assisi Szent Ferenc
Kedves nővérek és testvérek,
Egy korábbi katekézisemben már szemléltettem azt a gondviselésszerű szerepet, amelyet az Assisi Szent
Ferenc által alapított Kisebb Testvérek Rendje és a Guzmán Szent Domonkos által alapított Prédikáló
Testvérek Rendje játszott koruk Egyházának megújításában. Ma Ferencnek az alakját szeretném elétek
állítani, az életszentség egy hiteles "óriásának" az alakját, aki minden korban és minden vallásból sokakat
ragadott magával.
"Egy nap jött e világra". Ezekkel a szavakkal utalt az Isteni Színjátékban (Paradicsom, XI. Ének) a legfőbb
itáliai költő, Dante Alighieri Ferenc születésére, amely 1181 végén vagy 1182 elején, Assisiben történt meg.
Egy gazdag család tagjaként - apja posztókereskedő volt -, Ferenc gondtalan serdülő- és ifjúkort élt, korának
lovagi eszményét ápolva. Húszévesen részt vett egy katonai műveletben, és bebörtönözték. Megbetegedett,
és kiszabadult. Assisibe történt visszatértét követően a lelki megtérésnek egy lassú folyamata kezdődött el
benne, amely az azidáig folytatott világi életforma fokozatos elhagyására vezetett. Erre az időszakra tehetők
életének azok a híres epizódjai, amikor a leprással találkozott, akinek Ferenc, leszállva a lóról, békecsókot
adott, valamint a Szent Damján kis templomában a Megfeszített megszólalása. Háromszor elevenedett meg
Krisztus a kereszten, és szólt hozzá: "Menj Ferenc, és állítsd helyre romokban álló Egyházamat." Az Úr
szavának ez az egyszerű megjelenése, amely Szent Damján templomában hallatszott, mély szimbolizmust
rejt. Ferencet ugyan közvetlenül ennek a templomocskának a felújítására hívta, de ennek az épületnek a
romos állapota magának a kor Egyházának a drámai és nyugtalan helyzetét is jelképezte, amelyre az életet se
nem alakító, sem át nem alakító felszínes hit, egy kevéssé buzgó papság, a szeretet elhidegülése volt
jellemző; az Egyház belső leépülése, amely az eretnek mozgalmak megszületésével magával hozta az
egység megbomlását is. Mégis, ennek a romos Egyháznak a közepén áll Krisztus és beszél: megújulásra hív,
kétkezi munkára hívja Ferencet, hogy építse újjá konkrétan Szent Damján kis templomát, amely annak a
meghívásnak a legmélyebb jelképe, amely magának Krisztus Egyházának a megújítására szól, hitének a
maga radikalitásával, és Krisztus iránti odaadó szeretetével. Ez az esemény, amely valószínűleg 1205-ben
történt, egy másik, 1207-ben történt hasonló eseményről gondolkoztat el: III. Ince pápa álmáról. Ebben az
álomban jelent meg, hogy a Lateráni Szent János bazilika, minden templomok anyatemploma megrogyott, és
egy kicsi és jelentéktelen szerzetes támasztotta meg vállával a templomot, amely így nem omlott össze.
Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy egyrészt nem a Pápa az, akinek a segítségével végülis elkerülhető
volt a templom összedőlése, hanem egy kicsi és jelentéktelen szerzetes, akiben a Pápa Ferencet ismeri fel,
aki őt meglátogatta. III. Ince hatalmas pápa volt, nagy teológiai műveltséggel, valamint nagy politikai
hatalommal, mégsem ő újítja meg az Egyházat, hanem a kicsi és jelentéktelen szerzetes: ez Szent Ferenc,
akit Isten hívott. Másrészt viszont fontos megjegyezni, hogy Szent Ferenc nem a Pápa nélkül vagy ellenében
újítja meg az Egyházat, hanem csakis közösségben vele. A két valóság együtt jelenik meg: Péter utódja, a
püspökök, az Apostolok utódlására alapított Egyház, és az új karizma, amelyet a Szentlélek teremt ebben a
pillanatban az Egyház megújítására. Együtt bontakoztatják ki a valódi megújulást.
Térjünk vissza Szent Ferenc életéhez. Mivel atyja, Bernardone, szemére vetette a szegények iránti túlzott
nagyvonalúságát, Ferenc, Assisi püspökének színe előtt egy szimbolikus gesztussal leveti ruháit, azzal a
szándékkal, hogy ezzel visszautasítja az atyai örökséget: mint a teremtés pillanatában, Ferencnek nincs
semmije, egyedül az élete, amit Isten adott neki, akinek a kezeibe most magát odahelyezi. Ezt követően
remeteként élt, egészen addig, míg megtérésének útja során 1208-ban egy másik alapvető esemény nem
történik. Meghallva egy részt Máté evangéliumából - Jézusnak azt a beszédét, amelyben elküldi misszióba az
Apostolokat -, Ferenc úgy érzi, hogy arra van hivatva, hogy szegénységben éljen és a prédikációnak szentelje
magát. Társak csatlakoznak hozzá, és 1209-ben Rómába mennek, hogy III. Ince pápa elé terjesszék a
keresztény élet egy új formájának a tervét. Atyai fogadtatásban van részük a nagy Főpap részéről aki, az Úrtól
megvilágosodva, felismeri a Ferenc által létrehozott mozgalom isteni eredetét. Assisi Szegénykéje megértette,hogy minden karizma, amely a Szentlélek ajándéka, Krisztus testének, az Egyháznak a szolgálatában kell
hogy megtalálja a maga helyét; ezért az egyházi tekintéllyel mindig teljes egységben tevékenykedett. A
szentek életében nincs ellentét a prófétai karizma és a kormányzás karizmája között, és ha némi feszültség
születik is, ők mindig ki tudják várni türelemmel a Szentléleknek az idejét.
A XIX. század néhány történésze, de még az elmúlt évszázadból is néhányan, megpróbáltak valahogyan a
hagyomány Ferencén belül egy úgynevezett történeti Ferencet megalkotni, ahogy megpróbáltak az
Evangélium Jézusán belül egy úgynevezett történelmi Jézust is megalkotni. Egy ilyen történeti Ferenc nem
lehetett volna az Egyház embere, hanem egy olyan ember, aki kizárólag közvetlenül Krisztushoz kapcsolódik,
egy ember, aki Isten népének a megújulását akarta létrehozni, kánoni formák és hierarchia nélkül. Az az
igazság, hogy Szent Ferenc valóban közvetlen kapcsolatban volt Jézussal és Isten igéjével, amelyet sine
glossa követni akart, és ilyenformán valódi az ő egész radikalitása. Az is igaz, hogy kezdetben nem állt
szándékában, hogy a szükséges kánoni formákkal alapítson egy rendet, hanem egyszerűen, Isten szavával
és az Úr jelenlétével meg akarta Isten népét újítani, hogy újra összehívja őket az ige hallgatására és a
Krisztus iránti kimondott engedelmességre. Tudta továbbá, hogy Krisztus soha nem az "enyém", hanem a
"miénk", és Krisztust nem birtokolhatom "én" és nem újíthatom meg "én" az Egyház, valamint annak szándéka
és tanítása ellenében, hanem csakis az apostoli utódlásra épülő Egyházzal közösségben újul meg az Isten
igéje iránti engedelmesség is.
Igaz, hogy nem állt szándékában egy új rendet létrehozni, csak az eljövendő Úr számára megújítani Isten
népét. De szenvedések és fájdalom árán megértette, hogy mindennek meg kell hogy legyen a maga rendje,
hogy az egyházi jog is szükséges ahhoz, hogy a megújulásnak formát adjon, hogy így valóban el tudja
helyezni magát a maga teljességében az Egyház közösségében, a Pápával és a püspökökkel együtt. Mindig
tudta, hogy az Egyház középpontja az Eucharisztia, ahol Krisztus teste és vére jelenvalóvá válik. Ahol a
papság, Krisztus és az egyházi közösség eggyé válik, csakis itt lelhet lakást maga Isten igéje is. Az igazi
történeti Ferenc az Egyház Ference, és pontosan ezen a módon szól a mi híveinkhez, más hitvallások és
vallások híveihez.
Ferenc és testvérei, akik száma egyre gyarapodott, Porziuncola, vagyis Angyalos Boldogasszony temploma
mellett állapodtak meg, amely a kiváló ferences lelkiség számára szent hely. Klára is, a nemesi családból
származó Assisi-beli fiatal hölgy is belépett Szent Ferenc iskolájába. Innen ered a ferences Második Rend, a
Klarisszáké, egy másik megtapasztalás, amelynek célja, hogy az Egyházban az életszentség kiváló
gyümölcseit teremje.
III. Ince követője, III. Honorius pápa is támogatta az 1218-ban kiadott Cum dilecti kezdetű bullájával az első
Kisebb Testvérek rendkívüli fejlődését, akik misszióikat megkezdve Európa különböző országaiba, sőt,
Marokkóba is eljutottak. 1219-ben Ferenc megkapta az engedélyt, hogy Egyiptomban Melek-el-Kamel
szultánnal beszéljen, hogy ott is hirdesse Jézus evangéliumát. Szeretném Ferenc életének ezt az eseményét
kiemelni, amely ma is nagy jelentőséggel bír. Abban a korban, amikor a Kereszténység és az Iszlám ütközött
egymással, Ferenc, akaratának megfelelően kizárólag a hitével és személyes szelídségével felfegyverkezve,
hatékonyan haladt előre a párbeszéd útján. A krónikák szívélyes és jószándékú fogadtatásról beszélnek a
muzulmán szultán részéről. Ez egy olyan minta, amely ma is ösztönzőleg kellene hogy hasson a keresztények
és a muzulmánok közti kapcsolatokban: igazságban, viszonzott tiszteletben és kölcsönös megértésben
előmozdítani a párbeszédet (cf. Nostra Aetate, 3). Úgy tűnik, hogy Ferenc ezután még 1220-ban meglátogatta
a Szentföldet, elvetve egy olyan magot, amely sok gyümölcsöt termett: lelki gyermekei valóban missziójuk
kivételesen megalkotott környezetét hozták létre azon a területen, ahol maga Jézus élt. Hálával gondolok ma
a Szentföldi Ferences kusztódia múlhatatlan érdemeire.
Visszatérve Itáliába, Ferenc a rend kormányzását helyettesére, Cattani Péterre bízta, miközben a Pápa
Hugolino bíborost, a későbbi IX. Gergely Pápát bízta meg a rend protektorátusával, amely egyre több
követővel bírt. Az Alapító a maga részéről teljesen a prédikálásnak szentelte magát, amit nagy sikerrel művelt,
valamint egy Regulát szerkesztett, amelyet később a Pápa hagyott jóvá.

Gioconda mosolya

Általában kerülöm a Plázák világát.

Haszontalannak, ifjúságunkra káros hatásúnak tekintem.

Kivételt teszek, a Debreceni Fórum Bevásárlóközponttal, ahol már sokadik alkalommal találkozom olyan kezdeményezéssel, ami túlmutat minden profitszerzési praktikán.

A napokban itt találkoztam a zseni, Leonardo interaktív kiállításával.

Érdekes volt megfigyelnem Gioconda mosolyát, amiről így ír egy hozzáértő:

A 16. századi festmény titkát górcső alá vevő Margaret Livingstone, a Harvard Egyetem professzora előadásában abból indult ki, hogy a szemlélő a mosolyt csakis akkor érzékeli, ha korántsem a Gioconda szájára, sokkal inkább a festmény más részeire koncentrál. Abban a pillanatban, hogy tekintetünk a szájra téved, a mosoly szertefoszlik. Ennek okát abban a folyamatban kell keresni, ahogyan az emberi szem feldolgozza a vizuális információkat – állítja Livingstone professzor.
foveális, illetve perifériális látással. A foveális, azaz közvetlen látás kiválóan alkalmas a legapróbb részletek érzékelésére, ám kevéssé használható a fény-árnyék hatás beazonosítására.

“Mona Lisa mosolyának meghatározhatatlan ereje azzal magyarázható, hogy szája szinte teljes egészében fény-árnyék hatással van ábrázolva, ezért inkább a perifériás látásunkkal érzékelhető” – állítja Livingstone. Minél inkább koncentrálunk egyetlen pontra a képen, perifériás látásunknak annál kevesebb hasznát vesszük.

Livingstone professzor a következő példát hozza fel a jelenség megértésére: ha egy nyomtatott oldalon egyetlen betűre koncentráljuk tekintetünket, szinte lehetetlenné válik, hogy a szöveg többi részéből bármit is érzékeljünk. A kutatónő állítása szerint ezt a jelenséget használta ki Leonardo, amikor megalkotta a képet. A Gioconda mosolya csak akkor válik láthatóvá, ha a szemlélő tekintete a nő tekintetére vagy a kép más részeire, de nem a szájára koncentrál.

Forrás: origo

Leonardo géniusza előtt tisztelegve álljanak itt gondolatai önmagáról:

„Mivel belátom, hogy nagyon hasznos vagy kellemes anyagot már nem választhatok, mivel az előttem született emberek már minden hasznos és szükséges témát feldolgoztak, ezért úgy teszek, ahogyan az, aki szegénysége miatt utolsóként megy az éves vásárra, és ott, kiváltképp mivel másképp nem tud magáról gondoskodni, csupa olyan dolgot vásárol, amiket mások már megnéztek, de nem vettek meg, hanem csekély értékük miatt visszaraktak. Én ezekkel a megvetett és visszarakott holmikkal, oly sok kereskedő hagyatékával fogom megrakni szerény tarisznyámat. És nem a nagyvárosokba, hanem nyomorúságos falvakba megyek, ott osztom szét őket. S az általam kínált holmikért értéküknek megfelelő árat fogok szedni.”

Egyszó, mint száz, örömmel töltöttem egy délutánt a „Plázacicák” társaságában.

Az egészség nem jog, hanem ajándék

Az egészség nem egyszerűen a betegség hiánya, az ember akkor egészséges, ha bizonyossága van az életére vonatkozóan, s így képes a szenvedéssel is szembenézni. Folytatódik a Rimini Meeting, amelynek korábbi napjairól is tudósított Varga János.

Pénteken délelőtt Roberto Maroni olasz belügyminiszter és Bari polgármestere részvételével a bevándorlás témája volt napirenden Mare nostrum - A mi tengerünk címmel. Elhangzott: a régi rómaiak által így nevezett Földközi-tenger mára erőforrásból veszélyforrás lett. Odafigyelésre és tudatos politikára van szükség ezen a területen is.

Az egészség nem egyszerűen a betegség hiánya, az ember akkor egészséges, ha bizonyossága van az életére vonatkozóan, s így képes a szenvedéssel is szembenézni – hangzott el Giancarlo Cesana és Zygmunt Zimowsky érsek, az Egészségügyi Dolgozók Lelkigondozása Pápai Tanácsának elnöke a bizonyosság és egészségügy kapcsolatáról való beszélgetésében.

Az alapvető kérdés, hogy mi az ember – mutatott rá Zimowsky. – Az emberre vonatkozó igazságot a keresztény antropológia írja le helyesen: középpontja saját magán kívül, Istenben van. Ebből következik, hogy az egészségre vonatkozó minden olyan elképzelés, amely csak a testi egészséget tartja fontosnak, a végletekig leszűkítő és csalóka. Az embert a maga teljességében kell nézni, és ebből egy másfajta szemlélet fakad, az integrált gyógymód.

Cesana professzor hangsúlyozta: helyre kellene állítani a hozzáállásunkat, mivel az egészség ajándék és nem jog. A létezés ajándéka tesz bizonyossá abban, kik vagyunk. Már-már feledésbe megy, Kinek az ajándéka az élet, és így maga az ember vész el az élet bebiztosításának görcsös keresésében, amely nem ad bizonyosságot. A szeretetnek ugyanazon lelkületével kell kórházakat üzemeltetnünk, mint amivel annak idején létrehozták azokat. A betegség és a halál a legbiztosabb jelei annak, hogy az ember nem képes magát megváltani. Az egészségügyieknek az egész ember szükségleteire kell válaszolniuk, nem csak a biológiai mechanizmusokra, egyébként mi értelme gyógyítani?

2011. Európában az önkéntesség éve. Ez különösen jó alkalom, hogy a karitatív munka és az önkéntesség fontosságával számot vessünk. – kezdte a guineai Robert Sarah bíboros, a Cor Unum Pápai Tanács elnöke az önkéntesség nemzetközi fejlődéséről tartott, Alberto Piattival, a Comunione e Liberazione Mozgalomhoz tartozó AVSI (Association of Volunteers in International Service – Önkéntesek Nemzetközi Szolgálatának Egyesülete) főtitkárával közös beszélgetést. Mint elmondta, azoknak a misszionáriusoknak köszönheti életét, hitét, azt hogy részt vehet a találkozón, akik a kereszténységet elvitték hazájába, és akik a szónak ugyan nem egészen mai értelmében, de mégis önkéntesek voltak: nem kértek semmi viszonzást azért, amit tettek. Sarah bíboros vázolta a Cor Unum Pápai Tanács feladatát, amely a katolikus egyház karitatív tevékenységének koordinálása. „A mi érdeklődésünk főleg a karitász lelkipásztori oldalára irányul, ami a világegyház egyik alapvető szempontja: összekapcsolni az evangéliumot és a karitászt”.

Az arab világban a változások immár elkerülhetetlenné váltak. Alapvető lesz a terület stabilitása és a demokrácia fejlődése szempontjából az izraeli-palesztin konfliktus megoldása – írta levelében Nabil El-Arabi, az Arab Liga főtitkára, aki nem tudott elmenni a találkozóra. Az észak-afrikai kihívásokról, a jog és stabilitás kérdéséről Tarek Ben Ammar tunéziai számazású filmproducer, Wael Farouq, a kairói Amerikai Egyetem professzora és Franco Frattini olasz külügyminiszter cserélt eszmét.

Az olasz külügyminiszter azt mondta: az észak-afrikai forradalmak, az arab tavasz eseményei meg kell, hogy hozzák a nők elismerését. Nem lesz a forradalmaknak tartós sikere, ha nem nyernek igazolást az adott országok gazdasági megújulásában. A kulcs egy új emberség megteremtése, amely a néptől jön. Tarek Ben Ammar „a forradalom tévéjének” atyja szerint nincs más veszély, mint hogy a fundamentalizmus ragadja magához a hatalmat. De szerinte az arab ifjúság nem fog elviselni még egy diktatúrát.

Wael Farouq hangsúlyozta: az egyiptomi forradalomnak azért volt sikere, mert honfitársai hittek saját képességeikben, hogy meg tudják változtatni a helyzetet. Az eredményre az is nagy hatással volt, hogy az olyan digitális kommunikációs eszközöket is használták, mint a Facebook, amivel megteremtették a kapcsolatok új valóságát, és lecsökkentették a reakcióidőt. A forradalom tapasztalata Don Giussani szavait juttatták eszembe: „Az erők, amelyek megváltoztatják a történelmet ugyanazok, amelyek az ember szívét is megváltoztatják”.

A korábbi tudósításokat itt olvashatja.

Magyar Kurír

Simai Mihály: Költő most kell szólanod

Akit megöltek, nem beszélt: úgy vádolt vérrel, hallgatag... Akit temettek, sem beszélt: némán pörölt a föld alatt.. Akit fölhoztak, sem beszélt: igazát kérte szótalan, és annyi bosszút rá, ahány elporladt, széthullt csontja van! ... beszéltek még a bűnösök. Dölyfölt néhány akasztató... Mint bűzös gödrök szennyvize, fröccsent felénk a locska szó. A hárombetűs iszonyat veszetten osztott kínt, halált. Egy bilincs volt a föld, az ég - és Magyarország mégis talpraállt! Vér... vér.. vér... vér... vér... mennyi vér! Halott... halott.. jaj, mennyi is?! Magyar? - nem áruló, aki ekkora eskünek se hisz! Szent, véres eskü! Piros az írás és piros a pecsét. Egy nemzet szíve lükteti mindenre elszánt szövegét: „Egy akarat van: a miénk! Egy hatalom van: mi magunk! Egy életünk van, és ha kell, szabad hazánkért százszor meghalunk!” Szabadság, - büszke üstökös, magyar egünkön ritka fény! Te szent, te százszor álmodott, ezerszer áldott tünemény! Maradj örökre csillagunk! Égbolton, szívben úgy ragyogj, hogy a "magyar" szón mindenek értsék ezt: "Független vagyok!" Költő! Most kell szólanod! Szavak izgatják nyelvedet. Zengj hát, harsogj hát költemény, megöltek és élők helyett! Van már Igazság! Itt van, ím, a sírból fényre fölhozott! Óvjátok, őrizzétek őt, az ő szavával szóljatok! S Igazság, Hűség, Becsület Hármas-szent sziklái alatt tornyozd újjá az életet, teremtő, bátor akarat!

Tempfli József állampolgári esküt tett Debrecenben

A Magyar Nemzet (Tempfli József magyar állampolgár 2.o.) beszámolója szerint Tempfli József nyugalmazott nagyváradi katolikus megyéspüspök tegnap Debrecenben tette le a magyar állampolgársági esküt Kósa Lajos polgármester előtt. Az esküt követően a főpásztor Reményik Sándor sorait idézte: „Én a magyarságom soha nem tagadtam, de nem is kérkedtem vele.” Hozzátette: bár az 1940-44 közötti időszak után csak most lett újra magyar állampolgár, Magyarországra mindig hazajött, és mindig úgy érezte, bármennyi időt tölt az anyaországban, itt-tartózkodása mindig természetes és jogos. Tempfli József püspöki munkája kapcsán elmondta: büszke arra, hogy bár az általa 28 évig vezetett nagyváradi püspökség igehirdetési nyelve magyar, mégis vannak szlovák és román anyanyelvű hívei is. „Nem lesz itt jobb a világ egészen addig, amíg minden ember észre nem veszi, hogy vallási és nemzetiségi különbségeink ellenére egymásra vagyunk utalva” – fogalmazott a nyugalmazott püspök. Kósa Lajos kijelentette: büszke arra, hogy Tempfli József Debrecent választotta magyar állampolgársága felvételének helyszínéül.