Molnár Árpád plébános védencei között
A szerző felvétele
Ilyen pap Molnár Árpád is, aki szokatlanul odaadóan szinte mindent megtesz a rászorultakért. Plébániáján, a Vas megyei Kám községben különös vendégek laknak: az alkoholizmus rabságából menekülni akarók és más, saját családjuk által kitaszítottak.
Hivatásának kezdetén
„Már hétéves koromban pap akartam lenni. Később, mikor ritkán ugyan (mert otthon sokat kellett dolgozni, nyolcan voltunk testvérek), de eljutottam moziba, többnyire emberi sorsokról szóló filmeket néztem meg, s ha egy-egy ilyen személyes tragédia az öngyilkosságig fajult, minden alkalommal azt éreztem, Istenem, ha lenne egy pap a közelében, aki bátorítaná, biztos nem pusztítaná el önmagát. És tudtam, a valóságban még nagyobb tragédiák történnek. Mindez nagyban hozzásegített papi hivatásom alakulásához.”
A szeminárium elvégzése után egy kis faluba került, ahol mint mondja, bebizonyosodott Kelemen Vendel tanítása: „Az első kápláni évnek és az első plébánosnak ugyanolyan döntő szerepe van, mint az 5-6 éves szemináriumnak.”
„E tekintetben is szerencsés helyzetbe kerültem – a plébánosomnak elég ideje volt rám, káplánjára, sőt a vele élő szülei biztosították számomra a családias légkört is” – mondja szeretettel, s hozzáteszi, hogy ma már három falu papi teendőit látja el, és mellette 1993-tól még életmentéssel is foglalkozik, ami – és ezt hangsúlyozza –, nem az ő érdeme.
Életmentő lélekmentés
„Az egészet egy hajléktalan indította el, aki megszólított, hogy segítsek neki eljutni a városba. Mondtam, hogy pénzt nem adok, de kifizetem a buszsofőrnek az útiköltséget. Neki pénz kellett. Kérdeztem, éhes-e? Mondta: napok óta útszéli gyümölcsöket lopdos. Örömmel fogadta az ételt, valóban éhes volt. Ebéd után elvittem a nővéréhez, aki jelezte, hogy öccse (mellesleg a börtönt is megjárta), egyetlen órát sem maradhat nála. Én mégis otthagytam, és felajánlottam neki, hogy este, amikor a falujukon áthaladva megyünk a Kékkeresztbe (iszákosok mentőegyesülete), velünk jöhet. A buszmegállóban már ketten vártak – ő és az unokaöccse, aki szó szerint csőlakó volt. A városban próbáltam nekik helyet keresni, de mert a hajléktalanszállóra nem akartak menni, elvittem őket magammal a plébániára. Egy-két napról volt szó ideiglenesen. Közben viszont megérkezett a komám, aki politikai fogolyként börtönviselt ember volt, így értett a nyelvükön. Két hétig ő segített, s az egy-két napból hetek-hónapok lettek. Sikerült számukra munkát találni a szövetkezetben. A püspök egy év múlva engedélyt adott arra, hogy a plébániák hivatalosan is befogadhassanak két olyan személyt, aki az alkohol rabságából szabadulni akar. ĺgy alakult a Szent József közösség. Az államtól nem kapunk támogatást, igaz, hogy nem is kérünk. Mindennapi közös imánk a reggeli és esti dicséret. Időközben a plébánián többen is kicserélődtek, voltak, akiknek az ital miatt el kellett hagyniuk a házat, volt, aki önként ment el.”
Jelenleg négyen laknak a plébánián, a két-két férfi egy-egy szobán osztozik. Volt viszont már a háznak hat-nyolc vendége is. A kosztért és a szállásért fizetnek, maradék pénzüket maguk osztják be ruhára, cigarettára. Persze, vannak szabályok, amelyeket be kell tartani. Aki például részegen jelenik meg, vagy titokban iszik, azt elküldik. Napi másfél óra közösségi munka kötelező (mosás, főzés, kertészet). Van, aki a szomszéd városban, a pulykafeldolgozó üzemben dolgozik, van, aki a helyi téeszben, a többiek pedig a plébániához tartozó épület javításán munkálkodnak szakmai vezetők irányításával, napi 1800 forintért.
Forrás: ujszo.com
Az újmisés ferences szerzetes Újvidéken született 1975-ben. 2006-ban lépett a ferences rendbe. Teológiai tanulmányait Zágrábban és Jeruzsálemben végezte, a Szent Városban szentelték pappá 2011. június 29-én.
A Kármelhegyi Boldogasszony tisztelete a 14. században jelent meg, az ünnep középpontjában Szűz Mária kegyelmessége áll.
Sepe bíboros hangsúlyozta, hogy jól szervezett beavatkozásokra van szükség a szegénység leküzdésére. „Nincs béke igazságosság nélkül, nincs igazságosság a szegénység ellen folytatott konkrét küzdelem nélkül. Ennek pedig úgy kell megvalósulnia, hogy egyenlően osztjuk el azt a gazdagságot, amelyet néhány ember és nemzet akar ellenőrzése alatt tartani, mert felsőbbrendűnek és olyan jogok birtokosának érzi magát, amely alapján kihasznál másokat, erőszakos, az élet és az emberi méltóság ellenében cselekszik.”