Népszerű bejegyzések

2011. július 5., kedd

Edit Piaf két arca az Emlékkertben

Újra csodát éltem át az Emlékkertben.
Bonyár Judit, Edit Piaf dalait olyan hitelességgel szólaltatta meg, hogy szinte Párizsba repítette, a nagy számú debreceni közönséget.
Bacskó Tünde színészi játékával megerősítve, bepillantást kaphattunk, egy művészóriás már- már meghasonlott életébe.
Bravúros produkciónak voltunk tanúi, amelyben a zenészek a háttérben, de kimagaslóan vettek részt.




Komolyan mondom

Akkor mondjuk, ha mondanivalónknak nyomatékot szeretnénk adni, vagy megrázkódtatásunkat szeretnénk érzékeltetni.
Kezdjük előbb a hírrel, ami megdöbbentett:
Radikálisan nőtt azon fiatalok száma, akik önkezükkel vetnek véget életüknek. A hirado.hu-nak nyilatkozó pszichológus szerint egyre több az úgynevezett blogoló öngyilkosjelölt.
Két lány követett el öngyilkosságot Budaörsön vasárnap. A fiatalok bezárkóztak egy autóba és mész, valamint sósav elegyéből kevert klórgázt lélegeztek be. A lányok egy üzenetet is elhelyeztek a kocsi szélvédőjén, jelezve, hogy az utastérben mérgező gáz van: "ne nyisd ki, mert meghalsz".
Ám előfordulhat, hogy nem ilyen halált képzeltek el maguknak.
"Horrorisztikus, ahogyan az öngyilkosság egyik legdurvább módját választották ezek a lányok, hiszen embertelen fájdalommal járhatott a klórgáz belélegzése, perceken keresztül" – véli Szalma Ibolya gyermekpszichológus. A szakember szerint a lányok tette mögött erős elhatározás húzódik meg, alaposan és többször is átgondolhatták öngyilkossági szándékukat, a módszer is erre utal: "nagy mennyiségű meszet és sósavat vásároltak, majd egy olyan helyen parkolták le az autójukat, amely közel van egyikük otthonához, mégis elég távol ahhoz, hogy szüleik már ne tudják megakadályozni az öngyilkosságot" - sorolta a részleteket a pszichológus.
Voltak előjelek
„Sok más esethez hasonlóan megakadályozható lett volna a két fiatal lány öngyilkossága – véli Szalma Ibolya. „Tapasztalataim szerint a fiatalok a végzetes döntés előtt segítséget kérnek, amit észre kellene vagy észre kellett volna vennie a környezetnek. Ha a fiatalok családja túl lesz a kezdeti megrázkódtatáson, akkor utólag fel fogja ismerni ezeket a segélykiáltásokat” – tette hozzá.
Lehet-e következő?
Arra a kérdésre, hogy a fiatalok követhetik-e a két lány rettenetes példáját, a pszichológus egyértelműen jelezte: igen. „Korábban az egyik tízemeletes szegedi kollégium ablakából ugrott ki egy diák, az azt követő hónapban 6-7 fiatal is megtette ugyanezt” – emlékeztetett a szakember. Majd hozzátette, hogy a szuicid hajlammal rendelkező fiatalok körében nagyon erős a mintakövetés, de soha nem hirtelen elhatározásról van szó, hosszas töprengés előz meg minden egyes kísérletet.
Blogoló öngyilkosjelöltek
Az utóbbi években kezdett elterjedni Magyarországon, hogy a halál gondolatával komolyabban foglalkozó fiatalok internetes naplóban írnak elhatározásukról. Emellett a közösségi portálokon is megjelennek olyan kezdeményezések, melyhez csatlakozva csoportos öngyilkosságra készülnek fel a fiatalok, amit saját környezetükben kívánnak megkísérelni, egy megadott időpontban. A pszichológus szerint sajnos többen meg is teszik ezt, mert azt hiszik, hogy a világháló felől érkező megerősítés és a virtuális barátok valódiak.
„A fiatalok tele vannak félelmekkel, a 12-22 éves korosztály élete a legkilátástalanabb, s akik érzékenyek, gyakran gondolják úgy, hogy minden problémájukra egyetlen megoldás a halál lehet. Ennek ellenkezőjéről csak a családi környezet tudja meggyőzni az öngyilkosságot fontolgató fiatalokat” – véli Szalma Ibolya.
Tévedésből haltak kínhalált?
Az öngyilkosságot elkövető 19 és 21 éves lány egy üzenetet ragasztott az autó szélvédőjére, melyen az állt: „H2S Halálos gáz van a kocsiban, ne nyisd ki, mert meghalsz.” A fiatalok halálát azonban nem a papíron jelzett kén-szulfid, hanem klórgáz okozta. Utóbbi Zacher Gábor toxikológus szerint nagy koncentrációban belélegezve a légutak nyálkahártyáján sósavat alkot, és a kén-szulfid gyors hatásával ellentétben, csak hosszú percek után áll be a halál.
"Segítséget" is kaphattak a lányok
A rendőrség büntetőeljárást indított annak érdekében, hogy kiderüljön: segített-e valaki a két lánynak tette végrehajtásában. A szakértők és a nyomozók jelenleg a két lány kapcsolatrendszerét térképezik fel.
Radikálisan nőtt a fiatalkori öngyilkosságok száma
Az év eleji adatok szerint 40 százalékkal nőtt azon fiatalok száma, akik önkezükkel vetettek véget életüknek magánéleti problémák miatt. A kecskeméti Bolyai János Gimnázium diákja január 20-án tűnt el, holttestét Nyársapát külterületén találták meg. A rendőrség szerint a tizenhat éves fiú valószínűleg felmászott egy magasfeszültségű oszlopra, ott érhette halálos áramütés. Édesapja szerint a fiút az iskolában csúfolták társai, ez vezethetett a halálához.
Május elején egy 17 éves nagyatádi diák egy telefonos átjátszó toronyról vetette magát a mélybe. Két héttel később egy 20 éves, életvidámnak ismert, jól tanuló gimnazista saját fonyódi házukban akasztotta fel magát.
Forrás: MTV
Mivel magam is kerültem olyan helyzetbe, ahonnan az egyedüli kiutat a halálban láttam, át tudom érezni, az érintettek fájdalmát.
Abban az időben magam is küldtem vészjeleket a környezetemnek.
Nem vették komolyan, vagy nem érdekelte őket, nem tudom.
Csak az világos, ha valaki idáig jut, nem komolytalankodik.
Verseimben, blogomban tettem közzé gondolataimat.
Utolsó szalmaszálról, kötéltáncosról, halálra ítéltről szóltak.
Akkor nem gondoltam, hogy bűnt követek el.
Magam is inkább hősies cselekedetnek fogtam fel.
Meg tudott volna akadályozni, valaki?
Talán, igen.
Ma, a család mindennapos szerepét tekintem a legfontosabbnak.
A család szeretetteljes védőburka foghatja vissza, a maga ellen készülő kezet!

2011. július 4., hétfő

Vörös köpenyegesek Ünnepe

A Vörös Köpenyegesek szertartása nem önálló ünnep, a mai gyergyói örmény katolikus liturgia nagyobb keresztény ünnepeket kísérő részszertartása. Szükséges kihangsúlyozni gyergyóiságát, mivel eredetét tekintve részben lokális képződmény (a liturgiába bevitt vörös köpenyek által lett azzá, amelyek teljesen megváltoztatták a rítus struktúráját és funkcióit), részben örmény keleti rítustöredék, amelyet az örmény katolikussá vált egyház tovább éltetett (az új szertartás szereplői az egykori kórustagok szerepét egyrészt átvették - ma is a közösség és a pap, azaz a profán és a szakrális szféra közötti közvetítést szolgálják, csak kevesebb az általuk használt verbális kód, mint egykoron -, másrészt céljaiknak megfelelően átalakították). Csak Gyergyószentmiklóson lelhető fel ilyen formában, sehol máshol a világon: az itteni örmény közösség által létrehozott szokás. Noha nem önálló ünnep, a továbbiakban ünnepként fogom kezelni, mivel az ezekre jellemző fő funkciókkal rendelkezik. Univerzális és általános vonásai1 egybeesnek az általa kísért keresztény ünnepével, tehát ezek alapján értelmetlen lenne szemiotikailag vizsgálni. Rendelkezik azonban ez a szertartás olyan lényeges funkciókkal is, melyek az ünnepekkel egyenrangúvá teszik, és megengedik az “anyaszertartásról” való leválasztását az elemzésben: ezek a stabilizáló, illetve azinformációmegőrző funkciók, melyekre a későbbiekben részletesen kitérek.
A gyergyói örmény katolikus templomban évente hat-hétszer öltenek vörös köpenyt: újévkor, húsvétkor, Világosító Szent Gergely napján, Mária-búcsúkor, karácsonykor és a különböző körmenetekkor (Szent Miklós-körmenet, Úrnapi körmenet). Kivételes esetekben is kivonulhattak a Vörös Köpenyegesek, így örmény egyháztanácsosok, egyházi személyek temetésekor.
A köztudatban az említett évi hat-hét alkalom a Vörös Köpenyegesek ünnepeként is számon tartatik, az egyházi ünnepek mellett. Hogy mióta létezik a rítus ebben a formában, nem tudható. Írásos bizonyíték ezekről a ruhadarabokról “vörös köpeny” néven csupán a gyergyószentmiklósi Liber Domusban maradt fenn, mely a Tímárok Testvériség Egyesületénekkönyve volt, és egyháznaplóként is funkcionált. Az Adományok a templomnak a legrégibb időktől című fejezetben szólnak az akkori Szentháromság Legényegylet adományáról: “7 drb. uj vörös köppeny =120 kor”. A bejegyzés 1912. év október 6-ról való. Tovább kutatva a “régi” vörös köpenyek után, egy 1781. július 5-i adatra bukkantam, mely egy magánszemély, bizonyos Lukács Luzig Jakab (Luszig = a Lukács család örmény neve) egyháznak tett adományát említi: hét darab piros, ezüstsujtásos ruhát, amelyek feltételezésem szerint - mivel a gyergyói örmény katolikus liturgiában nincsen másik hét egyforma szertartásruha - a vörös köpeny elődei.
A Vörös Köpenyegesek ünnepe eredetét tekintve egyházi és világi elemek találkozása. Pontosan nem tudható, mikor és miért került be az egyházi szertartásba a világi elem - az is kérdéses, hogy mi az a nyomós ok, ami az egyházat arra készteti, hogy a liturgiában egy világi elemet toleráljon. Az ünnep nem más, mint egy hagyományos örmény egyházi szertartás világi mezbe burkolt, funkcióváltást elszenvedett változata. Amikor a Vörös Köpenyegesek hetes csoportja átvette a hagyományos örmény keleti kórus funkcióit, a köpenyt mint világi ruhadarabot ezáltal egyházivá avatta, a keresztény színszimbolika segítségével (ugyanis egyes értelmezések szerint a szertartásruha vörös színe a krisztusi szenvedést, más adatközlők szerint a keresztény vértanúk szenvedését idézi - mindenképpen a vérrel kapcsolatos). Azért merem világi ruhadarabként emlegetni, mert egyértelműen nem stóláról van szó: ez utóbbit csak a diakónusok viselhették, a kórus tagjai nem. Ezért szükség van egy új szertartásruha beiktatására, mely az emlékezést szolgálja. Hogy mire való emlékezést, erre nézve inkább feltételezések, értelmezések vannak, mintsem tudományosan alátámasztott tézisek. A Vörös Köpenyegesek ünnepe évente többszöri ismétlődés által emlékeztet valamire, feltételezhetően átvéve más ünnepek ugyanilyen emlékeztető funkcióját is, ugyanis más jellegzetesen örmény ünnep nincs. Ezért kijelenthető, hogy a rítusnak stabilizáló funkciója van: a csoport belső kohéziójának fenntartására irányul, a kohézió folytonosságának megteremtésére. (Ennek a “folytonosságnak” a természetéről később még említés esik: valamiféle latens folytonosság ez, miként a csoport belső kohéziója is az.) A stabilizáló hatás forrása abban a pszichológiai többletben keresendő, amit az ünnepek a hétköznapokkal szemben alkalmaznak, ami ez esetben valamiféle identitástöbbletként jelentkezik, és amit egyik adatközlő tömören és találóan így fogalmazott meg: “Mi hétközben magyarok, hét végén, a templomban örmények vagyunk.”
A másik fontos funkció az információmegőrzés. Mivel elhalványult tartalmakról van szó, ez a megőrzés nem pusztán a konkrét tudás átörökítése, a dolog ennél sokkal bonyolultabb. Mert mi is az a nélkülözhetetlen információ, amelyet a Vörös Köpenyegesek ünnepe őriz? A szertartás eredeti funkciója ismeretlen. A vörös köpeny jelentését az adatközlők különféleképpen értelmezgetik. Tehát a valóságra vonatkoztatható, konkrét információ hiányzik. Az értelmezések három csoportját tartom érdemesnek megemlíteni:
1) a Vörös Köpenyegesek ünnepe a keresztény vértanúkra való emlékezés ünnepe; 
2) a Vörös Köpenyegesek a Krisztust kísérő testőröket jelképezik; 
3) a második változat analogonja, aktualizáltabb formában: a Vörös Köpenyegesek azokat a katonákat jelképezik, akik a törököktől való menekülés idején az egyház papjait védték - e két utóbbi felfogásban a gyertyák fegyvert szimbolizálnak.

A harmadik értelmezés meggondolkoztató: lehetséges, hogy a rítus teljes egészében örményországi survival-jelenség? Elvileg lehetségesnek tekinthetnők, de csak akkor, ha a többi örmény közösségnél is (bár csíráiban) fennmaradt volna. Csakhogy nincsen erre vonatkozó adat, így ennek a kijelentésnek a valóságértékét megkérdőjelezzük, s csupán értelmezésként tartjuk számon.
Tehát az emlékeztetés több szinten működik: a rítus reprodukálása által nemcsak hitüket erősítik meg, hanem örmény voltukra, sőt gyergyószentmiklósi örmény voltukra is emlékeznek: a közösség nagyon büszke erre az ünnepre mint lokális képződményre (ha nem tudják is értelmezni, ha nem tudnak is semmiféle jelentést rendelni hozzá, tudják, hogy a világon unikum, és azt is, hogy örmény). A Vörös Köpenyegesek ünnepében nem a referenciális funkció az elsődleges, ez lemérhető az értelmezések szórtságán is. A tényleges információ a hétköznapi életben fontos, a hibás információ megváltoztatná a közösség életét, ha nem tenné éppen lehetetlenné (pl. a munkafolyamatokra vonatkozó tudás), itt tehát az információ teszi szükségessé a megőrzőrendszert. A Vörös Köpenyegesek esetében az információ maga már elhomályosult, ennek ellenére a rendszer be tudja tölteni funkcióját - nem annyira az emlékezés tartalma a fontos, mint az emlékezés aktusa. Még ott is, ahol látszólag a referenciális funkció a fontos, a közlemény tartalma majdhogynem mellékes - az ünnep információmegőrző aktusa a lényeges. Az ünnep mint a “kollektív emlékezés aktusa” olyan hagyományokat elevenít fel, amelyek újraélése a csoport belső kohézióját növeli, stabilizáló, összetartó hatása kétségbevonhatatlan.
A mi ünnepünk esetében a referenciális funkció alig játszik szerepet: már csak hipotézisek vannak a rítusban részt vevő ruhadarabok, tárgyak (köpeny, gyertya, kávázán3 ) jelentésére vonatkozólag. Az ünnep kinezikus elemeinek, proxemikájának jelentéséről szintén csak feltételezéseink lehetnek. Bármi volt is a régi információmegőrző rendszer eredeti funkciója, változása után az új rendszer képes betölteni a megőrző szerepet. A Vörös Köpenyegesek ünnepének esetében az emotiv, poétikai és fatikus funkciók kerülnek előtérbe. Nem annyira a közlemény a fontos, mint inkább a stabilizáló-kohéziónövelő szerep, amit betölt. Az emotiv, poétikai és fatikus funkciók nem válaszhatók szét az ünnep esetében, egymást kiegészítve szolgálják az emlékeztetést.
A Vörös Köpenyegesek ünnepe az örmény identitástudat reprodukciója. Érdekes jelenséggel állunk itt szemben: nem kettős identitásról van szó, nem arról a “kulturális örmény, politikailag magyar” öntudatról, amely a 19. század végén csíráiban még létezett. Az egykori gyergyószentmiklósi örmény családok leszármazottjai magyarnak vallják magukat, kulturális értelemben helyet kap - ha nem is teljesen tudatosan - az örménységük (az év során ritkán használt jelek ünnepkor halmozottan fordulnak elő, például megváltoznak a gasztronómia jelei: gyakoribbak a jellegzetesen örmény ételek). Viszont semmiképpen nem választható el ez az “örménység” a magyarságuktól: inkább valamiféle környezettől függő identitásról beszélhetünk esetükben - a pozicionális identitás azt jelenti, hogy időlegesen megváltoznak az identitásösszetevők arányai. Vagyis amit az adatközlőnk mondott: “hétközben magyarok, hét végén örmények”. Nincs szó arról, hogy egyik vagy másik összetevő felfüggesztődne, csak az emlékeztetéstől függően kerül előtérbe egyik vagy másik. Például a gyergyószentmiklósi magyar-örmények nagyobb egyházi ünnepekkor a magyar himnuszt éppúgy eléneklik a Vörös Köpenyegesek szertartása alatt, mint az óörmény liturgikus énekeket (automatikus kompenzáció lenne a túl hangsúlyos “örménykedés” miatt?). Vagy fordítva: ha (az egyébként inkább magyar) hétköznapokon valaki ángádzsáburt eszik, lehetetlen, hogy ne jutna eszébe örménysége. Ezt a viszonylagos identitást a csoport állandóan reprodukálja, ezért van szükség évi több olyan alkalomra, mely ellátja az emlékeztetés funkcióját. Mivel más örmény ünnep nincs, ezt a szerepet a Vörös Köpenyegesek ünnepe látja el egyedül.
De nevezhető-e egyáltalán a gyergyószentmiklósiaknak ez a halmaza csoportnak? Mindenképpen szociológiai entitásként kell elfogadnunk: nem annyira szervezetlen, hogy tömegnek nevezzük, de nem is annyira szervezett, hogy csoportnak hívhatnánk. Inkább időszakosan újraszerveződő “alakulatokról” van szó. Óvatosan megkockáztatnám Erving Goffman focused gathering fogalmát használni rájuk. Goffman az emberek olyan halmazát nevezte így, akiket közös tevékenység foglal el, s egymáshoz való viszonyukat ezen tevékenység határozza meg. (Gyergyószentmiklóson például úgy tartják számon valakinek az örménységét, hogy az illető az örmény templomba jár vagy sem, ugyanakkor számon tartanak “házastárs utáni örménységet” is. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy akár örmény származású valaki, akár nem, ha a családjával az örmény szertartású katolikus templomba jár, örményként kezelik, legalábbis ünnepekkor.) Goffman értelmezésében az események résztvevői fluktuálódnak, a tevékenység, mely összeköti őket, diszkrét, és nem folytonosan zajló, hanem újra és újra kezdhető. Gyergyószentmiklóson ez annyiban módosul, hogy ha valaki nem vesz is részt éppen a közös tevékenységben, attól még rendelkezik örmény származástudattal (tehát tudja, hogy ott kellene lennie az ünnepen). Ebben az esetben sem folytonos a tevékenység, mely az identitást reprodukálja, latensen mégis működik az örménységtudat (azaz ismét az ángádzsábur példája). Ezek a szituációk nemcsak a fókuszt határozzák meg, hanem a szereplők összegyűjtésével önmagukat hozzák létre. A gyergyószentmiklósi örmények így nemcsak emlékeznek örménységükre, hanem időről időre létrehozzák azt. (És létrehozzák ezáltal a magyar-örménységet is.)
Deszakralizálódott ünnep-e a Vörös Köpenyegesek ünnepe? A rítus proxemikájában megnyilvánul valamiféle sűrítődés: a profán szféra közelebb kerül a szakrálishoz, a Vörös Köpenyegesek megmaradnak a kettő közötti közvetítő elemnek. (Erre helyszűke miatt most nem fogok kitérni, egyébként is egy megírásra váró dolgozatom témája.) Mégsem beszélhetünk az ünnep profanizálódásáról, csupán funkcióváltásról. Az egyházi szertartás befogadta a világi elemet, a vörös köpenyt, amely attól kezdve úgy módosította a rítust, ahogy a közösség érdekei megkövetelték: hiába a templom a reprezentációs tér, ahol megtörténik a “felmutatás”, az örménységükre való emlékeztetés, az ünnep ma inkább világi célokat szolgál, az identitástudat reprodukciója által stabilizátorként működik a közösség életében.
JEGYZETEK
1. Univerzális vonások: minden kultúra minden ünnepére jellemzőek (pl. a munkatevékenység felfüggesztése); általános vonások: amelyek csak bizonyos kultúrákban jellemzőek valamennyi ünnepre (pl. a vallásos jelleg). (Andor Csaba alapján; ugyancsak tőle vettem át a stabilizáló funkció, illetve az információmegőrző funkció megnevezéseket is.)
2. Világosító Szent Gergely ünnepe (nyár közepe táján) az örmény főszent ünnepe; ő volt, aki 302-ben keresztény hitre térítette az örményeket.
3. kávázán - örm. 'bot'. A Vörös Köpenyegesek vezére tartja kezében a szertartás alatt, kb. 2 m hosszú botból és egy díszes, legyezőszerű fejből áll (ksótsz - örm. 'legyező', az 'eltávolítani' ige származéka). Az eredeti örmény keleti szertartásban a Krisztus vérével teli kehely fölül hessegették el vele a legyeket. Amennyiben mágikus jelentését nézzük, defenzív funkciói lehettek: feltételezésem szerint a gonosz elhárítására szolgált. A mai gyergyószentmiklósi szertartás nélkülözi ezt a kinezikus elemet.

(Részlet)
Kali Kinga: A gyergyószentmiklósi magyar-örmények etnikus szimbóluma. A Vörös Köpenyegesek ünnepe. 

2011. július 3., vasárnap

Jézus Szívében

Ferences közösségünknek a Debreceni Jézus Szíve Plébánia ad  otthont.
Természetes, hogy a templom Jézus Szíve búcsúját Velük ünnepeltem.
A közösség pompás virágokkal díszítette otthonát.
Irmuska, közösségünk lelke kitett magáért.
Fáradhatatlanul munkálkodik, a templom ügyeinek rendezésében, a számtalan közösség szervezésében.
Honnan ez az erő, kitartás?
Bizonyára Jézus Szívéből fakad.
Kedves gesztus volt a közösség részéről, hogy minden résztvevő búcsúfiával, virágokkal búcsúzott a rendezvényről.
Köszönet a házigazdáknak!

2011. július 2., szombat

Liszt és mesterei a Szent Anna Székesegyházban

A hűvösre fordult, csapadékos júliusi időjárás megakadályozott, hogy részt vegyek a Katonazenekari Fesztivál programjain.
Cserébe lehetőséget kaptam, hogy részt vegyek, a Szent Anna Székesegyházban megrendezett: Liszt és mesterei  Hangversenyen.
A Debreceni Kodály Kórus adott hangversenyt.
Liszt kórusművei mellett Haydn, és Bach művei is felcsendültek.
Idő előtt érkeztem, ráhangolódásként részt vettem Bosák Nándor püspök Atya Jézus szíve ünnepi miséjén.
Szentmiséjében Nándor Atya szólt az emberről, aki agyával, elméjével fedezi fel, ismeri meg a világot, de tetteit szíve vezérli.
Jézus szívét a római katona átdöfte a keresztfán, de kiáradó szeretete megváltoztatta a világot, az emberiséget.
Ha szívünkkel az Ő útján járunk, nem csalatkozunk, nem kell sötétben járnunk.
Abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy az első sorból hallgathattam a hangversenyt.
A kórus egyik fele a szemem előtt, másik fele fenn, a karzaton énekelt.
Csodálatos volt a hatás.
A helyszín tovább fokozta katarzis élményemet.
Nem volt meglepő, hogy a jelen lévő többszáz fős hallgatóság tapsviharral köszönte meg az élményt.


2011. július 1., péntek

Hamvas Béla: Oszd meg amid van

A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé.
Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet. 
- Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt;
- a második elméjében megzavarodott;
- a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg.
- Csak a negyedik bölcs távozott egészségesen és épen, mert a látottakat arra használta fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.
A szenvedés köréből mindenki szabadon kiléphet, ahogy tud, és a boldogságot elérheti. De azoknak, akik az üdvözültek világát megismerik, negyedrésze a nagy élményt nem tudja elviselni és belepusztul. Minden nap látni olyan embert aki a mennyország kapujában összeesett és meghalt.
A másik negyedrész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus bolondot is látni eleget.
A harmadik negyed rész a boldogságot magába zárja és önmagának tartja meg, és nem ad belőle másnak…
A boldogságot csak a negyedik bölcs bírta el. Mert a gazdagságot, örömet, tehetséget meg szabad szerezni, de jaj annak, aki hozzá nem elég erős.
Egy része belehal, egy része eszét veszti, egy része a kincset magába ássa, és senkinek sem ad belőle. Az elíziumi kertek fénye benne sötétséggé változik.
A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, ami másnak is ad belőle…
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, osszad meg.
Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja, de jaj neked, ha magadnak tartod. Amiből másnak nem adsz, legyen az arany, iszappá válik; legyen szent fény, átokká válik; legyen gyönyör, halállá válik…
{Forrás: György Edit: A boldog élet titka}

Megérkezett a fekete Madonna

Magyarországra érkezett a czestochowai Fekete Madonna hiteles másolata. A kegyképet, amely a pálosok adománya, a kormány nevében Hoffmann Rózsa (KDNP) oktatási államtitkár fogadta a zsúfolásig telt Szent István-bazilikában csütörtök este.
Hoffmann Rózsa kiemelte: a kormány és jelképesen az egész nemzet nevében veszi át a kegyképet, majd átadja a bazilika képviselőjének.
Az oktatási államtitkár, köszönetet mondva a lengyel népnek, úgy fogalmazott: Szűz Mária mindig megvédte az országot, akkor is, amikor az hangzott el, hogy levette róla kezét.
Lukács Tamás, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának kereszténydemokrata elnöke II. János Pál pápa alakját felidézve kiemelte: a kereszténység mindig összekötötte és összeköti a lengyel és a magyar népet.
Rubovszky Csilla, az V. kerület alpolgármestere, a KDNP budapesti alelnöke úgy fogalmazott: nagy megtiszteltetés, hogy a lengyel katolicizmus jelképe a bazilikába kerülhet. Szintén köszönetet mondott a lengyel népnek és a pálosoknak, hogy a képet Magyarországnak ajándékozták.
Stágel Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke a szervezet közreműködésével rendezett ünnepség előtt az MTI-nek kiemelte: a magyar-lengyel barátság olyan évszázados szövetség, amelyhez minden nemzedék hozzátette a maga részét. Most a fiatal nemzedéken a sor, hogy a felmenőktől átvéve a stafétabotot, a magyar-lengyel barátság ápolója és élő köteléke legyen. “Mindannyian tudjuk, hogy az igazi változásokhoz és hazánk megújításához lelki megújulásra is szükség van” – fogalmazott a KDNP országgyűlési képviselője.
Az ünnepségen részt vett Roman Kowalski, Lengyelország budapesti nagykövete és Szili Katalin korábbi házelnök, független országgyűlési képviselő, valamint több fideszes és kereszténydemokrata országgyűlési képviselő.
A csütörtöki rendezvényt lengyelországi zarándoklat előzte meg, amelyen a másodikvilágháború kitörése előtti utolsó czestochowai magyar zarándoklatra emlékezett az a több mint 600 tagú csoport, amely Budapestről hétfőn indult útnak.
Snell György, a székesegyház plébánosa az MTI-nek korábban elmondta: a fatáblára festett Madonna képének másolatát az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend tagjai, a pálosok készítették el Czestochowában, és Magyarországra küldésével a lengyel és a magyar nép barátságát szeretnék kifejezésre juttatni abból az alkalomból, hogy július 1-jén Lengyelország veszi át Magyarországtól az EU soros elnökségét.
A kép Szűz Máriát ábrázolja a kis Jézussal. Az alkotás a melléknevét onnan kapta, hogy megpróbálták megégetni, amitől megfeketedett.
Forrás: szegedma